Múltkor ismét tárkonyosan készítettem a levesünket. De ez a leves inkább azért volt különleges, mert olyan hússal főztem, amit én még sose csináltam: juhhússal, azaz birkával. Enni ettem, bár ritkán, de a magam konyhájában még nem volt, csak bárány vagy esetleg kecske.
Anyuék viszont tavaly vettek néhány juhot, amelyeknek idén sok-sok kisbáránya lett (innen volt a húsvéti bárány is), majd május elején kivitték őket az esztenára. De sajnos, kettőnek vagy háromnak napok alatt elapadt a teje, ezért a pásztor, vagy ahogy itt hívják, a bács, üzent, hogy hozzák haza őket, mert ha nem adnak tejet, amiből sajtot készítsenek (amit a gazdák meg is kapnak), csak külön díjért legeltetik tovább. Hát ez nem történt meg, mert persze, hogy hazahozták őket, és mivel már amúgysem voltak éppen fiatalok, hát levágták őket. Egy részét a húsnak(csontnak) eladták, másik részét szétosztva, adagonként lefagyasztották, a hús javarészéből pedig miccset készítettek. Múltkor is jeleztem, hogy készülök a miccsről írni, de ez olyan téma, hogy kicsit utána is kell járnom a dolgoknak, az pedig nem megy olyan gyorsan. De minél hamarabb igyekszem pótolni, hiszen itt a grillszezon és talán sokaknak hasznára válna!
Szóval, így történt, hogy én is kaptam egy adag birkahúst, amiből a tárkonyos levest főztem. Köztudott, hogy a birkának nagyon intenzív íze van, amit rengetegen nem szeretnek, ezért nagyon kevesen is főznek belőle. Édesanyámnak viszont egyszer azt mondta valaki: „Magdikám, húslevest nemcsak majorságból (baromfiból) lehet főzni, hanem bármilyen húsból. Még a juhból is olyan húslevest főzök, hogy bárki megnyalja utána a tíz ujját! Csak megvan ennek is a titka!”
Nos, a titok annyira egyszerű, hogy talán nem is titok már, és bizonyára sokan alkalmazzák is, legalábbis, aki szokott birkát főzni, az biztos. (Mondjuk, nem tudom, hogy így mennyi vitamin, tápanyag marad a húsban, de úgysem eszünk mindennap juhhúst, a friss zöldségek pedig pótolják a hiányt!) A húst lehetőleg 2-3 vízben ki kell áztatni. Van, aki egy kis ecetet is szokott tenni bele, de szerintem fölösleges, csak jobban megedzi a húst, nehezebben fog megfőni tőle. Miután jól kiázott, letisztítjuk róla a túlságosan lógó faggyúdarabokat és odatesszük főni. Hogy hideg vagy meleg vízben, az teljesen mindegy, ha forró vízbe tesszük, annyi előnye van, hogy hamarabb fölforr. Ezután pár percig hagyjuk forrni, majd leöntjük a vizet róla és megismételjük a műveletet. A második vizet is leöntjük, végül felöntjük egy harmadikkal is, ami a leves végleges vize lesz és készre főzzük benne a húst. Sózzuk is. Ha van kuktánk, érdemes beletenni, mert jócskán lerövidül a főzési idő.
És akkor most jönnön a tulajdonképpeni leves.
Miután a leírtak szerint előkészítettem és megfőztem a húst, a leves többi hozzávalóit is előkészítettem. Két murkot, azaz sárgarépát meghámoztam és felkockáztam. 2 ek. olajat hevítettem, rádobtam a répakockákat és náhány percig, állandóan kavargatva, pirítottam. Ezután beletettem két jó marék rizset és kavargatva, tovább pirítottam. Közben letisztítottam két újhagymát és zöldjével együtt felkarikáztam. Rádobtam a rizses keverékre és azt is átforgattam. Végül az egészet átöntöttem a húsos lébe és készre főztem. 1 ek. lisztből és tejből erszetéket készítettem, behabartam vele a levest, utánasóztam, illetve tárkonyecettel savanyítottam. Ezúttal, a változatosság kedvéért nem aprított tárkonyt szórtam a tetejére, hanem petrezselyemzöldet.
