Csirkeleves szecsuáni módra

Egy kínainak ez talán nem is kínai, de a mi ízlésünknek nagyon is az. Az utóbbi években nagyon megszerettem a csípős ízeket, és férjem is jobban elfogadja őket mostanában. Ő - a férfiak zömétől eltérően - régebb semmiféle csípőset meg nem evett, aztán fokozatosan hozzászokott. Én - érdekes módon - akkor szoktam hozzá az erőshöz, amikor a kisebbik lányommal voltam pocakos. Azóta is szeretem. És kisebbik lányom is szereti. Természetesen, nem kap csípőset, de szereti megkóstolni, pl. a tormából is imádja azt, amelyik erőteljesebb ízű.
Ez a leves nem kimondottan csípős, bár persze, ízlés szerint lehet azzá tenni. Én úgy készítettem, hogy a lányok is nyugodtan ehessenek belőle.

Csirkeleves szecsuáni módra

Hozzávalók 4 személyre: 50 dkg csontos csirkehús (farhát, szárny, esetleg comb), 2-3 sárgarépa, 1-2 petrezselyemgyökér (elhagyható), 4-5 evőkanál szezámolaj, 4-5 cikk fokhagyma, 1 diónyi friss gyömbér, 1 csípős paprika, 4-5 evőkanál szójaszósz, 1 üveg bambuszrügy, 15 dkg üvegtészta vagy cérnametélt, petrezselyem- vagy korianderzöld, só, esetleg citromlé.

Elkészítése: A csirke részeit hideg vízben főni tesszük. Amikor fölforrt, lehabozzuk, beletesszük a megtisztított, de egészben hagyott sárgarépát és petrezselyemgyökeret és kis lángon 1-1,5 óra alatt húslevest főzünk belőle. Amikor elkészült, a levest leszűrjük, a húst lesedegetjük a csontokról, és a sárgarépát gyufaszál méretű csíkokra vágjuk. Egy edényben vizet forralunk, megsózzuk, és kifőzzük benne a tésztát, majd leszűrjük. Egy másik edényben felforrósítjuk az olajat, és megfuttatjuk rajta az összezúzott fokhagymát, a felaprított gyömbért meg a finomra darabolt csípős paprikát. Amikor üvegessé kezdenek válni, ráöntjük a szójaszószt, és felöntjük húslevessel. Amikor fölforrt, beletesszük a húst, a répát, a leszűrt bambuszrügyet meg a tésztát, és egyet-kettőt lobbantunk rajta. Ha szükséges, még sózzuk, illetve citromlével ízesítjük, végül pedig megszórjuk aprított zölddel.

EK - 2013/10

Zsíroskenyér retekcsírával

Ez lett pár napig Nagyobbikom kedvence.

A csírát magam "állítottam elő", ez volt az első ilyen kísérletem, de tudom, hogy nem az utolsó. Isteni íze volt. Kész metonímia: a kicsiben benne volt az egész. Mintha retket ettem volna, csak éppen puhább, zsengébb volt, az íze pedig enyhébb.