Már éppen ideje említést tennem arról, hogy az utóbbi hetekben csak amúgy áradtak felém a díjak - egyszerre hármasával mindenkitől - és a "jó szavak", amelyek nagyon jólestek. Köszönöm is mindegyiket külön-külön küldőiknek, és csak azt sajnálom, hogy ennyire későn tudok írni róluk a blogban, úgyhogy, gondolom, már mindegyik körbejárt és eljutott mindenkihez.
Mindannyiuknak köszönöm és viszont adom. De ezenkívül odaadom minden bloggernek, akinek ott vagyok a rendszeres olvasói között. Fogadjátok szeretettel mindannyian!!!:)
"Egy jó szót" pedig
Krisztinától Császár Erustól Iritől és Évától
kaptam. Köszönöm kedvességüket, jó szavaikat, mert az ilyen szavak éltetik továbbra is bennem a blog folytatását. Visszajelzés, virtuális barátok nélkül mit sem érne a blogolás! Köszönöm, hogy vagytok, köszönöm, hogy írtok. Ezennel szintén továbbadom jó szavaimat mindazoknak akik erre járnak és szívesen fogadják. Tudom, ez így egy kicsit személytelenebb, mintha mindenkinek a blogján otthagynám az üzenetemet, de mintsem valaki kimaradjon, inkább így en-blockban küldöm mindenkinek. :)
Ildytől kaptam. Nagyon köszönöm neki, és önző módon megtartom magamnak. :P Bár... inkább nem. Vegyétek úgy, hogy mindenkinek odaajándékoztam, akinek blogja van vagy nincs, akinek gasztroblogja vagy sem, szóval, vegyétek, vigyétek! Szabad a gazda. :)
Virtuálisan ugyan, de én nem is annak érzem, hanem nagyonis valósnak. Néhány hónapja "ismerjük" egymást és máris a barátjának tekint. Nagyon örülök ennek és hálás vagyok érte. Az érzés kölcsönös, biztosíthatom róla. És abban is biztos vagyok, hogy majd egyszer, ha személyesen is találkozunk, ez a dolog akkor sem fog megváltozni. Köszönöm, Éva!:)
5 bloggernek kellene továbbadnom, de azért egy kicsit csalni fogok, mert 5 bloggert képtelen vagyok kiválasztani. Ezért továbbadom:
- A ERDÉLYI KONYHAösszes szerkesztőjének;
- A KIFŐZTÜK összes munkatársának;
- Húgomnak, Szannalinának, a Teszek-veszek, tanulgatok blog írójának;
- Katinak, a Főzőcske blog írójának és
- Ágnesnek, a Nem kell mindig kaviár blog írójának.
És csak úgy, mintegy mellékesen: ma jelölte be rendszeresen olvasott blognak a Kalandos konyhát a 199. olvasó. Köszönöm neki és a többi százkilencvennyolc olvasónak is a bizalmat és hűséget!:)
Bianka és Hobbychef is megtiszteltek a Liebster Blog nevű díjjal. Szerintem én sem igazán felelek meg a kitételeknek, de nagyon szépen köszönöm nekik, hogy engem is érdemesnek tartottak a kitüntetésre. Örömöm és hálám jeléül máris továbbadom a stafétát az általam nagyra tartott "fiatal" blogíróknak, de addigis következzenek a díjátadás szabályai:
- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.
Próbáltam nagyon "szigorú" lenni és "kritikus" :D szemmel nézni a dolgokat, mégis muszáj volt a maximum megengedett + 1 blognak továbbadnom a jelölést, hiszen egyszerűen nem tudtam dönteni. Így a mostani listám a következő (abc-sorrendben):
Edó, G.Edith és Zsuzsiga tisztelt meg ezzel a kedvességgel. Nagyon köszönöm nekik, csupán elnézésüket kérem, hogy eddig tartott reagálni rá.
A másik díjat szintén Edó ajándékozta nekem, ezt is köszönöm szépen. Megpróbálom kitölteni a kért adatokat-dolgokat, de sajnos, nem lesz valami élmény az olvasása senkinek, ugyanis, ritkán van nekem bármiből is kedvencem.
KEDVENC...
Íróm: Wass Albert Könyvem: sok van/volt Italom: víz Ételem: nincs Énekesem: nincs Énekesnőm: nincs Színészem: Brad Pitt, pedig a szőkéket amúgy nem szeretem Együttes: nincs Dj: ??? Dalom: az örök kedvenc, divathullámtól függetlenül: Glenn Medeiros: Nothing's gonna change my love for you Sorozat: nem is nézek tévét, mert nincs is (illetve készülékünk van, de adók nincsenek benne - és nem is hiányzik) Mozi film: Legends of the Fall (talán Szenvedélyek legendájának fordították? Brad Pittel, persze.:)) Hangszerem: hegedű (csak nem amikor én játszom rajta :P) Hónap: április Nap: nincs, de a kimenős, itthonnemülős hétvégéket nagyon szeretem Évszak: tavasz Napszak: este-éjszaka Sport: foci Bloggerem: mindenki, akiket rendszeresen és szívesen olvasok Kommenetelőm: nincs, bár bevallom, Duende nagyon kedves számomra ebben a vonatkozásban, mert ő volt az első igazi gasztroblogger-kommentelőm, aki azóta is rendszeresen visszajár hozzám. :) Idézet: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne! - Tamási Áron
Engedjétek meg, hogy ezúttal pártoskodjak: mindkét díjat az Erdélyi Konyha teljes gárdájának ajánlom.
Khm, khm, nem is tudtátok, ugye? Én sem. De Duende és Gál Edith azt mondja, hogy így van!:) Nagyon köszönöm neki e megtisztelő díjat, és bár szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy én megérdemlem, azért a kérdésekre, amik vele járnak, szívesen válaszolok. :)
Becenév: Igazából nem becéztek. Editke voltam egy-két tanárnőmnek, de mindigis utáltam. Nekik viszont megbocsátottam, mert kedvenceim voltak. Ilyen-olyan "ragadványneveim" azért akadtak néha: Anyuci (még bőven azelőtt, hogy anyuci lettem volna, most viszont nem használjuk), Bagoly, mostanában pedig Mamuska.:)
Lakhely: Erdély, Marosvásárhely mellett egy nagyközség.
Magasság: 163 cm
Névnap: szeptember 16.
Foglalkozása: Írkász lennék...
Testvérek: Egy húgom van.
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: román, angol, francia (és még galagyolok néhány szót németül, olaszul)
Gyűjtemény: Volt néhány ez-az, de csak időszakos fellángolások: van néhány bélyegem, volt néhány csokispapírom (ez akkoriban, még '89 előtt érdekes volt). Egészen szép képeslapkollekciót gyűjtöttem be, amikor földrajzból megkövetelte a volt oszim. Az utóbbi években pedig "gyönyörű":D, és továbbra is gyönyörűsödő gasztrolapgyűjtemény virít a polcaimon, fiókjaimban.:)
Cipőméret: 39-40
Iskola: Tanítóképző, majd újságírói egyetem
Kedvenc tantárgyak: földrajz, irodalom, testnevelés (ebből bizonyos részek csak, mert pl. az aerobik jellegű gyakorlatokat mindig utáltam, röplabdázni, kézilabdázni, viszont, imádtam és persze, focizni.)
Hobbi: gasztroblog írás :), főzés, természetjárás (amiből az utóbbi években olyan kevés jutott)
Zsebpénz: Ezt hogyan kell érteni? Iskolás koromban mindig volt. Mivel ingáztam, édesanyám sosem engedett el pénz nélkül, mert kellhetett. Szerencsére meg is tanultam bánni vele, beosztani, stb.
Kívánság: Állj meg, IDŐ!!!
Álom: Egy gyönyörű kertes ház, ahová rengeteg utazásaimból mindig visszatérhessek!:)
Szerencseszám: 13
Szeretne találkozni: Nem tudom, nincs ilyen kívánságom, vagy legalábbis hirtelen nem jut eszembe ilyesmi. Inkább vannak helyek, ahová el szeretnék jutni!:)
Háziállatok: Attól függ, mit veszünk annak: gyermekkoromban a lótól, tehéntől, disznótól kezdve, birkákon, kecskéken, kutyákon át egészen a tyúkig, nyúlig, macskáig minden körülvett. A tömbházi lakásunkban viszont el nem tudnék képzelni bármilyen állatot. Esetleg egy akváriumot, de csak úgy, ha nem én gondozom.
Nagyon régről vannak már adósságaim díjak terén. Olyannyira régen kaptam némelyiket, hogy mostanra már biztos mindenkinhez eljutottak! Többféle díjjal is megtiszteltek kedves bloggertársak az utóbbi időben, az egyik ezek közül az Életem része-díj, amit Katától, Nikitől és Kiskuktától kaptam meg. A sok díj között, ami eddig körbejárt, ez talán az egyik legszemélyesebb, legmeghatóbb, hiszen azt jelenti, hogy valakik, közelről és távolról, de főleg ismeretlenül, állandóan ottvannak, "kibérelték" az életünk egy piciny szeletkéjét, és fontos számukra, hogy abban a szeletkében rendszeresen ottlegyenek. Biztos vagyok benne, hogy nem mindegyikük néz be hozzám minden nap, mint ahogy én sem járok mindennap mindenkinél, hiszen akkor, erre kellene rámennie az életünknek, de azt hiszem, nem is az a fontos, hanem inkább az, hogy időnként, rendszeresen benézünk, elcsodálkozunk, dicsérünk, leírjuk magunk tapasztalatát, történetét valamivel kapcsolatban, és nem utolsó sorban: ötleteket merítünk. Hogy aztán a receptet egy-az egyben átvesszük, vagy módosítunk rajta, esetleg olyannyira, hoyg már nem is hasonlít az eredeti ötletre, az mellékes. Az a lényeg, hoyg vagyunk egymásnak és a sok recept, finom étel mellett, sokszor még a lelket is tartjuk egymásban, bátorítjuk, osztozunk örömben-bánatban, stb. Én a díjat továbbküldeném mindazoknak, akiknél ottvagyok a rendszeres olvasók között, hiszen ez éppen azt jelenti, hogy rendszeresen benézek hozzájuk. Fogadjátok szeretettel!
Egy másik díj, ami mostanában szintén többször eljutott hozzám (talán túl sokszor is, mint amennyire megérdemelném), az a Kreatív blogger-díj. Járt még ilyen nálam, más fotóval, de most ismét annyi mindenki tisztelt meg vele, hogy muszáj így külön megemlítenem. Szóval: Vica, Juhász Andrea, és nem utolsó sorban Felhőlány ajándékozott meg vele, nagyon szépen köszönöm. Felhőlánynak külön is, hiszen ő a Kifőztük-csapatnak ajánlotta a díjat, amelynek én is büszke:D tagja vagyok, és kérlek, ne vegyétek szerénytelenségnek, ha azt mondom: találóbb díj még nem érkezett. Köszönjük szépen. Itt sem szeretnék neveket kiválasztani, akiket én olvasok, azokat mind egy szálig kreatívaknak tartok.
És utoljára, de nem utolsó sorban: Kiskukta egy másik díjat is osztogatott. És bár engem név szerint nem említett meg, azért a "mindenki"-ben én is benne vagyok. :) És azért vettem át a díjat, hogy MINDENKINEK boldog tavaszvárást kívánjak, és persze, hogy most már minél hamarabb eljöjjön a TAVASZ!!!
Kiskukta, Gál Edith és Edó szerint igen, különben nem ajándékoztak volna meg ezzel a díjjal, amit, természetesen, nagyon szépen köszönök nekik. (Még akkor is, ha nem lenne a szabályok között.:))
A díjjal szabályok is járnak: 1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam. 2. A logót ki kell tennem a blogban. 3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam. 4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam. 5. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”. 6. Be kell linkelnem őket. 7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Kiskuktához hasonlóan a 4. pontnak ezúttal én sem teszek eleget, hiszen jártak már itt körbe hétdolgos meg hatdolgos játékok, úgyhogy, ha valaki kíváncsi, olvashat róluk a naplómban a játék címszó alatt.
Ezúttal Lilla tisztelt meg egy díjjal, méghozzá nem is akármilyennel, hanem a Blogok Oscar-jával! Meglepetésemnél csupán örömöm volt nagyobb és ezt nagyon-nagyon köszönöm neki!:)
Wise Lady azt mondja, hogy a naplóm mosolygásra készteti. Hacsak nem arról van szó, hogy akkora ökörségeket írok, amekkora én vagyok, márpedig én éppen jókora vagyok:P, akkor talán arról lehet szó, amiről ő maga is morfondírozott: miközben a bejegyzéseimet olvassa jól érzi magát, esetleg vidám lesz. Ha valóban így van, ez engem is örömmel tölt el és főleg nagyon köszönöm Neki, hogy érdemesnek tartott a kitüntetésre. És most már Yasmine-nak is köszönöm, hogy mosolyogtatónak tartja a naplómat, mert utólag tőle is érkezett egy ilyen díj!:)
Szabályok: Tedd ki a blogodba, nevezz meg 3 általad érdemesnek tartott blogot, értesítsd őket.
Én továbbadnám Duendének, mert amikor nála olvasok, akkora megnyugvás száll meg, valahogy érzem a harmóniát, ami belőle árad és akaratlanul is mosoly ül ki az arcomra; és két másik bloggernek (bár ők nem gasztro...-k) Katának és Loihinak. Katának azért, mert olyan fondorlatosan fogalmaz, hogy sosem tudod mi bújik elő a következő sorból, és így persze, hogy megnevettet(kb. erre gondolok: "Fél 8 és 8 között próbálok magamhoz térni, ha sikerült, felébresztem a kávéfőzőt, a mosógépet, majd szólok a fazéknak, hogy húzzon a helyére." innen), Loihinak pedig azért, mert pl. olyan felhőtlen iróniával tud írni "nyomorúságáról" (jaj, csak nehogy félreértsen valaki!!), hogy a helyzet komolyságától függetlenül csak vigyorogni jut erőd. (http://nimrodnoah.blogspot.com/2009/07/mit-csinal-egy-haromgyerekes-anyuka.html). De persze, nem ez az egyedüli ilyen írása, érdemes bekukkantani!:)
Még mondja valaki, hogy nem létezik telepátia! A napokban gondolkodtam el, hogy egy időben mennyi „adogatós” játék keringett az éterben, barátság-díjak, angyalkák, szuperblog-díjak meg körkérdések röpködtek mindenfelé. Aztán elcsitult minden. De valaki megelégelte. :)
Láttam, a gasztro tele van sipka-bejegyzésekkel. Így van ez jól. Mindenki megtisztel annyi embert, ahányat csak tud, és lassan mindenki a szuperszakács címet viseli. Mert a maga mikrokörnyezetében, gondolom, mindenki szuperszakács. És igen, vannak a napi kommentek, de időnként mindenkinek szüksége van egy kis extra-biztatásra, -elismerésre ahhoz, hogy utána egy ideig ismét buzgalommal, szenvedéllyel élje bele magát a főzésbe, mindennapokba. Mint ahogyan nem elégszünk meg egy-egy hétvégényi kiruccanással és szükségünk van a nyaralásra, vagy ahogy egy idő után nem elég, ha csak tudjuk, érezzük valaki szeretetét, hanem újból és újból szükségünk van arra, hogy ki is mondja... ilyenkor könnyűvé válik a test és a lélek, az élet pedig gyönyörű lesz.
Én is kaptam sipkát. Életem első szakácssipkáját, pedig nem is vagyok szakács!:)
Köszönöm Duendének! Szavai nagyon jólestek; úgy melengették szívemet, mint amikor féltő kezek felemelnek egy fészkéből kiesett madárfiókát! Bátorítására, hogy: írjak, igyekszem válaszolni: írással.
A kitüntetés szabályai azt mondják, hogy 5 embernek kell továbbadni. Gondolom, most is úgy van, mint máskor: olyan embereknek kellene megkapniuk, akiknél még nem volt a staféta, ne adjuk vissza, stb. Az elején az ilyesmi nagyon jól szokott működni, de a mostani intenzitás mellett szerintem ez lehetetlenség. Minden blogot olvasnunk kellene és szupermemóriával kellene rendelkeznünk ahhoz, hogy észben tartsuk ki kapta meg és ki nem.
A szabályokat - amennyire tudom – betartva, a kitüntetést továbbadnám:
Duendének – (volt itt szó valami szabályokról?), mert az elsőt az ember sosem feledi. Bár nem szeretném csökkenteni „régi”, Babaszobás és később Bloggeres naplós társaim jelentőségét, értékét, akik már az első bejegyzésektől kezdve szoktak kommentelni a blogomban, azért mégis Duende volt az első. Az első gasztro-s olvasóm. Aki írt is. Akit, ahogy jobban és jobban kezdtem felfedezni, jobban és jobban kezdtem csodálni. Sok receptjét kipróbáltam már, egyikben sem csalódtam. A fotói pedig mindig olyan szépek! Nem írok más jelzőt, mert nem tudok én fotókat méltatni. Nekem egyszerűen csak tetszenek. Bevallom, eleinte azon morfondíroztam, hogy miért olvas és ír nekem rendszeresen? Udvariasságból, unalomból, kedvtelésből? Végül rájöttem: nem kell keresni semmiféle ok-okozati összefüggést. A választ pedig most megadta: ő egyszerűen ebben is csak „úgy döntött”. Nagyon remélem, hogy valamikor személyesen is megismerhetem, sőt, hátha hamarosan errelátogat!
Loriennek, mert ő is az „első” kategóriába tartozik. Bár ő mit sem tud róla, mégis ő az, aki a gasztroblogok világába kalauzolt. Tulajdonképpen egy karfiollevessel kezdődött az egész, ami, egy másik ilyen játék keretén belül, arra késztetett egy ismerősömet, hogy őt is kreatív bloggernek nyilvánítsa. Egy klikk volt az egész és már itt is voltam. A „gasztroblogom” párnapos volt akkoriban és én csak ámultam-bámultam a fotóin, receptjein. Köszönöm Neked, Lorien, hogy megismerhettem ezt az ágas-bogas, de gyönyörű világot!
Ottisnak, mert ... csak úgy. Mert egymásra találtunk és a tágabb értelemben vett lakóhelyen kívül sok más közös vonásunk is kiderült. Mert szeretem, hogyan főz, mert szeretem, hogy újít, mert lehet jó ötleteket lopni, tanulni. Biztos vagyok benne, hoyg egyszer személyesen is találkozunk!
Katinak, mert olyan másképp főz, mint én! Olyan egyszerű és nagyszerű: ő maga és az ételei is. Mert sok újdonságot tanultam tőle, és közvetetten a szlovák konyha néhány remekével is megismerkedhetek/hettem. Mert bátorítanám, hogy ne szerénykedjen, minél többet írjon és ossza meg a nagyvilággal remek fogásait, mert sokat lehet tanulni tőle.
És Szilvinek, a Palacsintás királylánynak, mert szintén rokonlelkem. Nemcsak a családunk összetétele hasonló, sőt, lányaink páronként majdnem egyidősek, de az ízlésünk, az ételeink is hasonlítanak. Sokszor ugyanabban a cipőben járunk: gyorsan kell finomat előteremteni, és ilyenkor nála mindig találok valami fogunkra valót!
Szívem szerint nemcsak ennyi nevet említenék meg, akiknél rendszeres olvasó vagyok vagy benne vannak az olvasott naplók listájában, mint ideírnám. De most már be akarom tartani a szabályokat!;):P
Ezt a zeneszámot viszont szeretettel ajánlom minden ismerős és ismeretlen "séf"-nek, minden kedves idelátogatónak. A címe, tudom, hogy nem Super Duper, hanem Super Trouper, de mit számít? (Amúgy az Abba a kedvenc együttesem.)
Nemrég volt egy beszélgetésünk az angol tanfolyamon az internetes ismeretségekről. Azt hiszem, az egyedüli voltam, aki állítottam, hogy igenis, keletkezhetnek a szó legszorosabb értelmében vett barátságok virtuálisan is. Nem állítottam azt akkor sem, hogy nem lehet a dologban egy nagy adag hamisság, csalódás vagy akár hazugság, bántás, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy egy ilyen ismeretség alapja lehet egy későbbi igazi barátságnak. Ez már bebizonyosodott nálam. Természetesen, biztos lesznek olyanok, akikkel soha az életben nem fogok találkozni, így nem tudhatom, hogy a személyes ismeretség „barátságunk” kárára avagy hasznára lenne, de MOST azt mondhatom, hogy VANNAK virtuális barátaim. Igen, barátaim vannak, mert én alavetően optimista és az emberekről jót feltételező valaki vagyok (talán naivitás ez?) és nagyon hiszem, hogy még vannak ilyen emberek a világon. Olyan emberek, akiket rokonléleknek érzek, akivel első pillanattól talál a szó, akikkel hasonló témákról írok, hasonló dolgok foglalkoztatnak, hasonlóakat főzünk, akiktől tanulok egy újabb receptet, egy új trükköt, egy új mondókát, játékot és így ismeretlenül és észrevétlenül is ott vannak a hajlékomban, a mindennapjainkban.
Nagyon jólesik, hogy ennyien gondolnak rám barátként: Gabojsza, akivel nagyjából egyhelyről származunk, és a távolság, meg gondolom, a korkülönbség ellenére is nagyon jól megértjük egymást, akire mindig lehet számítani, ha bajban vagy (blogos ügyekben, egyelőre); Ottis, akinek főztje és blogja csodálatos, energiája pedig, úgy érzem, kifogyhatatlan; Ré, akit fiatal kora ellenére nagyon, de nagyon csodálok és felnézek rá, illetve nagyon remélem, hogy az előtte álló életben sikerül mindent a szíve szerint alakítani, Duende, aki az első olvasóim között volt és mai napig hűséges látogatója blogomnak, és akivel, azt hiszem, A funtineli boszorkányból való idézet „hozott össze”, remélem, hosszú időre, és végül, de nem utolsó sorban a Palacsintás királylány, akivel sok mindenben hasonló mindennapokat élünk két-két, páronként szinte egyidős lányainkkal: ugyanazok a gondok, gondolatok, ugyanazok az (apró) örömök töltik ki napjainkat. Köszönöm mindannyiótoknak és biztosítlak róla, hogy az érzés kölcsönös!!!
A felsorolásomban viszont nem említem meg őket, hiszen már megtettem.:) És el fogok követni egy szabálytalanságot is: nem 8 embernek, hanem kétszer nyolc embernek adom tovább: egyszerűen képtelenség kiválogatni 8 valakit a két naplóm olvasói közül. Így lesz egy listám a főzős blogos ismerősökkel, barátokkal és egy a napjainkat megörökítő naplón keresztül megismert, szívemhez nőtt emberekkel. Hogy miért éppen ezeket fogom kiválasztani? Hát, mert….
"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."
Gasztro-s listám: a felsorolt 5 ember után jöjjön még: - Andici, aki bár mostanában ritkábban konyházik és ír, de nagyon finomakat főz, és már akkor megragadott, amikor még nem váltottunk szót egymással; - Kati, aki szintén két gyereke mellett szakít időt a főzésre, a finom ételekre, és mindig van egy jó szava mindkét naplómban; - és Égigérő Paszuly, akitől olyan sokat tanulok minden téren, főleg őáltala ismerem meg saját tágabb értelemben vett otthonomat, földemet.
Babaszobás és bloggeres listám; csak neveiket írom, mert velük már régebbi a kapcsolatom és mindannyiuk tudják nagyon jól, hogy miért vagyunk barátok. :) - Kata - Szilvi - Timi - Virág - Ágnes - Anita - Eszter - Anicska
De ezenkívül mindenkit annak tekintek, akinek a naplóját rendszeresen olvasom, mégha nem is írok minden alkalommal, minden bejegyzéshez! Ölelek mindenkit!
Már éppen ideje említést tennem arról, hogy az utóbbi hetekben csak amúgy áradtak felém a díjak - egyszerre hármasával mindenkitől - és a "jó szavak", amelyek nagyon jólestek. Köszönöm is mindegyiket külön-külön küldőiknek, és csak azt sajnálom, hogy ennyire későn tudok írni róluk a blogban, úgyhogy, gondolom, már mindegyik körbejárt és eljutott mindenkihez.
Mindannyiuknak köszönöm és viszont adom. De ezenkívül odaadom minden bloggernek, akinek ott vagyok a rendszeres olvasói között. Fogadjátok szeretettel mindannyian!!!:)
"Egy jó szót" pedig
Krisztinától Császár Erustól Iritől és Évától
kaptam. Köszönöm kedvességüket, jó szavaikat, mert az ilyen szavak éltetik továbbra is bennem a blog folytatását. Visszajelzés, virtuális barátok nélkül mit sem érne a blogolás! Köszönöm, hogy vagytok, köszönöm, hogy írtok. Ezennel szintén továbbadom jó szavaimat mindazoknak akik erre járnak és szívesen fogadják. Tudom, ez így egy kicsit személytelenebb, mintha mindenkinek a blogján otthagynám az üzenetemet, de mintsem valaki kimaradjon, inkább így en-blockban küldöm mindenkinek. :)
Ildytől kaptam. Nagyon köszönöm neki, és önző módon megtartom magamnak. :P Bár... inkább nem. Vegyétek úgy, hogy mindenkinek odaajándékoztam, akinek blogja van vagy nincs, akinek gasztroblogja vagy sem, szóval, vegyétek, vigyétek! Szabad a gazda. :)
Virtuálisan ugyan, de én nem is annak érzem, hanem nagyonis valósnak. Néhány hónapja "ismerjük" egymást és máris a barátjának tekint. Nagyon örülök ennek és hálás vagyok érte. Az érzés kölcsönös, biztosíthatom róla. És abban is biztos vagyok, hogy majd egyszer, ha személyesen is találkozunk, ez a dolog akkor sem fog megváltozni. Köszönöm, Éva!:)
5 bloggernek kellene továbbadnom, de azért egy kicsit csalni fogok, mert 5 bloggert képtelen vagyok kiválasztani. Ezért továbbadom:
- A ERDÉLYI KONYHAösszes szerkesztőjének;
- A KIFŐZTÜK összes munkatársának;
- Húgomnak, Szannalinának, a Teszek-veszek, tanulgatok blog írójának;
- Katinak, a Főzőcske blog írójának és
- Ágnesnek, a Nem kell mindig kaviár blog írójának.
És csak úgy, mintegy mellékesen: ma jelölte be rendszeresen olvasott blognak a Kalandos konyhát a 199. olvasó. Köszönöm neki és a többi százkilencvennyolc olvasónak is a bizalmat és hűséget!:)
Bianka és Hobbychef is megtiszteltek a Liebster Blog nevű díjjal. Szerintem én sem igazán felelek meg a kitételeknek, de nagyon szépen köszönöm nekik, hogy engem is érdemesnek tartottak a kitüntetésre. Örömöm és hálám jeléül máris továbbadom a stafétát az általam nagyra tartott "fiatal" blogíróknak, de addigis következzenek a díjátadás szabályai:
- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.
Próbáltam nagyon "szigorú" lenni és "kritikus" :D szemmel nézni a dolgokat, mégis muszáj volt a maximum megengedett + 1 blognak továbbadnom a jelölést, hiszen egyszerűen nem tudtam dönteni. Így a mostani listám a következő (abc-sorrendben):
Edó, G.Edith és Zsuzsiga tisztelt meg ezzel a kedvességgel. Nagyon köszönöm nekik, csupán elnézésüket kérem, hogy eddig tartott reagálni rá.
A másik díjat szintén Edó ajándékozta nekem, ezt is köszönöm szépen. Megpróbálom kitölteni a kért adatokat-dolgokat, de sajnos, nem lesz valami élmény az olvasása senkinek, ugyanis, ritkán van nekem bármiből is kedvencem.
KEDVENC...
Íróm: Wass Albert Könyvem: sok van/volt Italom: víz Ételem: nincs Énekesem: nincs Énekesnőm: nincs Színészem: Brad Pitt, pedig a szőkéket amúgy nem szeretem Együttes: nincs Dj: ??? Dalom: az örök kedvenc, divathullámtól függetlenül: Glenn Medeiros: Nothing's gonna change my love for you Sorozat: nem is nézek tévét, mert nincs is (illetve készülékünk van, de adók nincsenek benne - és nem is hiányzik) Mozi film: Legends of the Fall (talán Szenvedélyek legendájának fordították? Brad Pittel, persze.:)) Hangszerem: hegedű (csak nem amikor én játszom rajta :P) Hónap: április Nap: nincs, de a kimenős, itthonnemülős hétvégéket nagyon szeretem Évszak: tavasz Napszak: este-éjszaka Sport: foci Bloggerem: mindenki, akiket rendszeresen és szívesen olvasok Kommenetelőm: nincs, bár bevallom, Duende nagyon kedves számomra ebben a vonatkozásban, mert ő volt az első igazi gasztroblogger-kommentelőm, aki azóta is rendszeresen visszajár hozzám. :) Idézet: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne! - Tamási Áron
Engedjétek meg, hogy ezúttal pártoskodjak: mindkét díjat az Erdélyi Konyha teljes gárdájának ajánlom.
Khm, khm, nem is tudtátok, ugye? Én sem. De Duende és Gál Edith azt mondja, hogy így van!:) Nagyon köszönöm neki e megtisztelő díjat, és bár szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy én megérdemlem, azért a kérdésekre, amik vele járnak, szívesen válaszolok. :)
Becenév: Igazából nem becéztek. Editke voltam egy-két tanárnőmnek, de mindigis utáltam. Nekik viszont megbocsátottam, mert kedvenceim voltak. Ilyen-olyan "ragadványneveim" azért akadtak néha: Anyuci (még bőven azelőtt, hogy anyuci lettem volna, most viszont nem használjuk), Bagoly, mostanában pedig Mamuska.:)
Lakhely: Erdély, Marosvásárhely mellett egy nagyközség.
Magasság: 163 cm
Névnap: szeptember 16.
Foglalkozása: Írkász lennék...
Testvérek: Egy húgom van.
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: román, angol, francia (és még galagyolok néhány szót németül, olaszul)
Gyűjtemény: Volt néhány ez-az, de csak időszakos fellángolások: van néhány bélyegem, volt néhány csokispapírom (ez akkoriban, még '89 előtt érdekes volt). Egészen szép képeslapkollekciót gyűjtöttem be, amikor földrajzból megkövetelte a volt oszim. Az utóbbi években pedig "gyönyörű":D, és továbbra is gyönyörűsödő gasztrolapgyűjtemény virít a polcaimon, fiókjaimban.:)
Cipőméret: 39-40
Iskola: Tanítóképző, majd újságírói egyetem
Kedvenc tantárgyak: földrajz, irodalom, testnevelés (ebből bizonyos részek csak, mert pl. az aerobik jellegű gyakorlatokat mindig utáltam, röplabdázni, kézilabdázni, viszont, imádtam és persze, focizni.)
Hobbi: gasztroblog írás :), főzés, természetjárás (amiből az utóbbi években olyan kevés jutott)
Zsebpénz: Ezt hogyan kell érteni? Iskolás koromban mindig volt. Mivel ingáztam, édesanyám sosem engedett el pénz nélkül, mert kellhetett. Szerencsére meg is tanultam bánni vele, beosztani, stb.
Kívánság: Állj meg, IDŐ!!!
Álom: Egy gyönyörű kertes ház, ahová rengeteg utazásaimból mindig visszatérhessek!:)
Szerencseszám: 13
Szeretne találkozni: Nem tudom, nincs ilyen kívánságom, vagy legalábbis hirtelen nem jut eszembe ilyesmi. Inkább vannak helyek, ahová el szeretnék jutni!:)
Háziállatok: Attól függ, mit veszünk annak: gyermekkoromban a lótól, tehéntől, disznótól kezdve, birkákon, kecskéken, kutyákon át egészen a tyúkig, nyúlig, macskáig minden körülvett. A tömbházi lakásunkban viszont el nem tudnék képzelni bármilyen állatot. Esetleg egy akváriumot, de csak úgy, ha nem én gondozom.
Nagyon régről vannak már adósságaim díjak terén. Olyannyira régen kaptam némelyiket, hogy mostanra már biztos mindenkinhez eljutottak! Többféle díjjal is megtiszteltek kedves bloggertársak az utóbbi időben, az egyik ezek közül az Életem része-díj, amit Katától, Nikitől és Kiskuktától kaptam meg. A sok díj között, ami eddig körbejárt, ez talán az egyik legszemélyesebb, legmeghatóbb, hiszen azt jelenti, hogy valakik, közelről és távolról, de főleg ismeretlenül, állandóan ottvannak, "kibérelték" az életünk egy piciny szeletkéjét, és fontos számukra, hogy abban a szeletkében rendszeresen ottlegyenek. Biztos vagyok benne, hogy nem mindegyikük néz be hozzám minden nap, mint ahogy én sem járok mindennap mindenkinél, hiszen akkor, erre kellene rámennie az életünknek, de azt hiszem, nem is az a fontos, hanem inkább az, hogy időnként, rendszeresen benézünk, elcsodálkozunk, dicsérünk, leírjuk magunk tapasztalatát, történetét valamivel kapcsolatban, és nem utolsó sorban: ötleteket merítünk. Hogy aztán a receptet egy-az egyben átvesszük, vagy módosítunk rajta, esetleg olyannyira, hoyg már nem is hasonlít az eredeti ötletre, az mellékes. Az a lényeg, hoyg vagyunk egymásnak és a sok recept, finom étel mellett, sokszor még a lelket is tartjuk egymásban, bátorítjuk, osztozunk örömben-bánatban, stb. Én a díjat továbbküldeném mindazoknak, akiknél ottvagyok a rendszeres olvasók között, hiszen ez éppen azt jelenti, hogy rendszeresen benézek hozzájuk. Fogadjátok szeretettel!
Egy másik díj, ami mostanában szintén többször eljutott hozzám (talán túl sokszor is, mint amennyire megérdemelném), az a Kreatív blogger-díj. Járt még ilyen nálam, más fotóval, de most ismét annyi mindenki tisztelt meg vele, hogy muszáj így külön megemlítenem. Szóval: Vica, Juhász Andrea, és nem utolsó sorban Felhőlány ajándékozott meg vele, nagyon szépen köszönöm. Felhőlánynak külön is, hiszen ő a Kifőztük-csapatnak ajánlotta a díjat, amelynek én is büszke:D tagja vagyok, és kérlek, ne vegyétek szerénytelenségnek, ha azt mondom: találóbb díj még nem érkezett. Köszönjük szépen. Itt sem szeretnék neveket kiválasztani, akiket én olvasok, azokat mind egy szálig kreatívaknak tartok.
És utoljára, de nem utolsó sorban: Kiskukta egy másik díjat is osztogatott. És bár engem név szerint nem említett meg, azért a "mindenki"-ben én is benne vagyok. :) És azért vettem át a díjat, hogy MINDENKINEK boldog tavaszvárást kívánjak, és persze, hogy most már minél hamarabb eljöjjön a TAVASZ!!!
Kiskukta, Gál Edith és Edó szerint igen, különben nem ajándékoztak volna meg ezzel a díjjal, amit, természetesen, nagyon szépen köszönök nekik. (Még akkor is, ha nem lenne a szabályok között.:))
A díjjal szabályok is járnak: 1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, akitől kaptam. 2. A logót ki kell tennem a blogban. 3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam. 4. Írnom kell magamról 7 dolgot, amit mások érdekesnek találhatnak rólam. 5. Tovább kell adnom 7 „blogbarátnak”. 6. Be kell linkelnem őket. 7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.
Kiskuktához hasonlóan a 4. pontnak ezúttal én sem teszek eleget, hiszen jártak már itt körbe hétdolgos meg hatdolgos játékok, úgyhogy, ha valaki kíváncsi, olvashat róluk a naplómban a játék címszó alatt.
Ezúttal Lilla tisztelt meg egy díjjal, méghozzá nem is akármilyennel, hanem a Blogok Oscar-jával! Meglepetésemnél csupán örömöm volt nagyobb és ezt nagyon-nagyon köszönöm neki!:)
Wise Lady azt mondja, hogy a naplóm mosolygásra készteti. Hacsak nem arról van szó, hogy akkora ökörségeket írok, amekkora én vagyok, márpedig én éppen jókora vagyok:P, akkor talán arról lehet szó, amiről ő maga is morfondírozott: miközben a bejegyzéseimet olvassa jól érzi magát, esetleg vidám lesz. Ha valóban így van, ez engem is örömmel tölt el és főleg nagyon köszönöm Neki, hogy érdemesnek tartott a kitüntetésre. És most már Yasmine-nak is köszönöm, hogy mosolyogtatónak tartja a naplómat, mert utólag tőle is érkezett egy ilyen díj!:)
Szabályok: Tedd ki a blogodba, nevezz meg 3 általad érdemesnek tartott blogot, értesítsd őket.
Én továbbadnám Duendének, mert amikor nála olvasok, akkora megnyugvás száll meg, valahogy érzem a harmóniát, ami belőle árad és akaratlanul is mosoly ül ki az arcomra; és két másik bloggernek (bár ők nem gasztro...-k) Katának és Loihinak. Katának azért, mert olyan fondorlatosan fogalmaz, hogy sosem tudod mi bújik elő a következő sorból, és így persze, hogy megnevettet(kb. erre gondolok: "Fél 8 és 8 között próbálok magamhoz térni, ha sikerült, felébresztem a kávéfőzőt, a mosógépet, majd szólok a fazéknak, hogy húzzon a helyére." innen), Loihinak pedig azért, mert pl. olyan felhőtlen iróniával tud írni "nyomorúságáról" (jaj, csak nehogy félreértsen valaki!!), hogy a helyzet komolyságától függetlenül csak vigyorogni jut erőd. (http://nimrodnoah.blogspot.com/2009/07/mit-csinal-egy-haromgyerekes-anyuka.html). De persze, nem ez az egyedüli ilyen írása, érdemes bekukkantani!:)
Még mondja valaki, hogy nem létezik telepátia! A napokban gondolkodtam el, hogy egy időben mennyi „adogatós” játék keringett az éterben, barátság-díjak, angyalkák, szuperblog-díjak meg körkérdések röpködtek mindenfelé. Aztán elcsitult minden. De valaki megelégelte. :)
Láttam, a gasztro tele van sipka-bejegyzésekkel. Így van ez jól. Mindenki megtisztel annyi embert, ahányat csak tud, és lassan mindenki a szuperszakács címet viseli. Mert a maga mikrokörnyezetében, gondolom, mindenki szuperszakács. És igen, vannak a napi kommentek, de időnként mindenkinek szüksége van egy kis extra-biztatásra, -elismerésre ahhoz, hogy utána egy ideig ismét buzgalommal, szenvedéllyel élje bele magát a főzésbe, mindennapokba. Mint ahogyan nem elégszünk meg egy-egy hétvégényi kiruccanással és szükségünk van a nyaralásra, vagy ahogy egy idő után nem elég, ha csak tudjuk, érezzük valaki szeretetét, hanem újból és újból szükségünk van arra, hogy ki is mondja... ilyenkor könnyűvé válik a test és a lélek, az élet pedig gyönyörű lesz.
Én is kaptam sipkát. Életem első szakácssipkáját, pedig nem is vagyok szakács!:)
Köszönöm Duendének! Szavai nagyon jólestek; úgy melengették szívemet, mint amikor féltő kezek felemelnek egy fészkéből kiesett madárfiókát! Bátorítására, hogy: írjak, igyekszem válaszolni: írással.
A kitüntetés szabályai azt mondják, hogy 5 embernek kell továbbadni. Gondolom, most is úgy van, mint máskor: olyan embereknek kellene megkapniuk, akiknél még nem volt a staféta, ne adjuk vissza, stb. Az elején az ilyesmi nagyon jól szokott működni, de a mostani intenzitás mellett szerintem ez lehetetlenség. Minden blogot olvasnunk kellene és szupermemóriával kellene rendelkeznünk ahhoz, hogy észben tartsuk ki kapta meg és ki nem.
A szabályokat - amennyire tudom – betartva, a kitüntetést továbbadnám:
Duendének – (volt itt szó valami szabályokról?), mert az elsőt az ember sosem feledi. Bár nem szeretném csökkenteni „régi”, Babaszobás és később Bloggeres naplós társaim jelentőségét, értékét, akik már az első bejegyzésektől kezdve szoktak kommentelni a blogomban, azért mégis Duende volt az első. Az első gasztro-s olvasóm. Aki írt is. Akit, ahogy jobban és jobban kezdtem felfedezni, jobban és jobban kezdtem csodálni. Sok receptjét kipróbáltam már, egyikben sem csalódtam. A fotói pedig mindig olyan szépek! Nem írok más jelzőt, mert nem tudok én fotókat méltatni. Nekem egyszerűen csak tetszenek. Bevallom, eleinte azon morfondíroztam, hogy miért olvas és ír nekem rendszeresen? Udvariasságból, unalomból, kedvtelésből? Végül rájöttem: nem kell keresni semmiféle ok-okozati összefüggést. A választ pedig most megadta: ő egyszerűen ebben is csak „úgy döntött”. Nagyon remélem, hogy valamikor személyesen is megismerhetem, sőt, hátha hamarosan errelátogat!
Loriennek, mert ő is az „első” kategóriába tartozik. Bár ő mit sem tud róla, mégis ő az, aki a gasztroblogok világába kalauzolt. Tulajdonképpen egy karfiollevessel kezdődött az egész, ami, egy másik ilyen játék keretén belül, arra késztetett egy ismerősömet, hogy őt is kreatív bloggernek nyilvánítsa. Egy klikk volt az egész és már itt is voltam. A „gasztroblogom” párnapos volt akkoriban és én csak ámultam-bámultam a fotóin, receptjein. Köszönöm Neked, Lorien, hogy megismerhettem ezt az ágas-bogas, de gyönyörű világot!
Ottisnak, mert ... csak úgy. Mert egymásra találtunk és a tágabb értelemben vett lakóhelyen kívül sok más közös vonásunk is kiderült. Mert szeretem, hogyan főz, mert szeretem, hogy újít, mert lehet jó ötleteket lopni, tanulni. Biztos vagyok benne, hoyg egyszer személyesen is találkozunk!
Katinak, mert olyan másképp főz, mint én! Olyan egyszerű és nagyszerű: ő maga és az ételei is. Mert sok újdonságot tanultam tőle, és közvetetten a szlovák konyha néhány remekével is megismerkedhetek/hettem. Mert bátorítanám, hogy ne szerénykedjen, minél többet írjon és ossza meg a nagyvilággal remek fogásait, mert sokat lehet tanulni tőle.
És Szilvinek, a Palacsintás királylánynak, mert szintén rokonlelkem. Nemcsak a családunk összetétele hasonló, sőt, lányaink páronként majdnem egyidősek, de az ízlésünk, az ételeink is hasonlítanak. Sokszor ugyanabban a cipőben járunk: gyorsan kell finomat előteremteni, és ilyenkor nála mindig találok valami fogunkra valót!
Szívem szerint nemcsak ennyi nevet említenék meg, akiknél rendszeres olvasó vagyok vagy benne vannak az olvasott naplók listájában, mint ideírnám. De most már be akarom tartani a szabályokat!;):P
Ezt a zeneszámot viszont szeretettel ajánlom minden ismerős és ismeretlen "séf"-nek, minden kedves idelátogatónak. A címe, tudom, hogy nem Super Duper, hanem Super Trouper, de mit számít? (Amúgy az Abba a kedvenc együttesem.)
Nemrég volt egy beszélgetésünk az angol tanfolyamon az internetes ismeretségekről. Azt hiszem, az egyedüli voltam, aki állítottam, hogy igenis, keletkezhetnek a szó legszorosabb értelmében vett barátságok virtuálisan is. Nem állítottam azt akkor sem, hogy nem lehet a dologban egy nagy adag hamisság, csalódás vagy akár hazugság, bántás, de a tapasztalataim azt mutatják, hogy egy ilyen ismeretség alapja lehet egy későbbi igazi barátságnak. Ez már bebizonyosodott nálam. Természetesen, biztos lesznek olyanok, akikkel soha az életben nem fogok találkozni, így nem tudhatom, hogy a személyes ismeretség „barátságunk” kárára avagy hasznára lenne, de MOST azt mondhatom, hogy VANNAK virtuális barátaim. Igen, barátaim vannak, mert én alavetően optimista és az emberekről jót feltételező valaki vagyok (talán naivitás ez?) és nagyon hiszem, hogy még vannak ilyen emberek a világon. Olyan emberek, akiket rokonléleknek érzek, akivel első pillanattól talál a szó, akikkel hasonló témákról írok, hasonló dolgok foglalkoztatnak, hasonlóakat főzünk, akiktől tanulok egy újabb receptet, egy új trükköt, egy új mondókát, játékot és így ismeretlenül és észrevétlenül is ott vannak a hajlékomban, a mindennapjainkban.
Nagyon jólesik, hogy ennyien gondolnak rám barátként: Gabojsza, akivel nagyjából egyhelyről származunk, és a távolság, meg gondolom, a korkülönbség ellenére is nagyon jól megértjük egymást, akire mindig lehet számítani, ha bajban vagy (blogos ügyekben, egyelőre); Ottis, akinek főztje és blogja csodálatos, energiája pedig, úgy érzem, kifogyhatatlan; Ré, akit fiatal kora ellenére nagyon, de nagyon csodálok és felnézek rá, illetve nagyon remélem, hogy az előtte álló életben sikerül mindent a szíve szerint alakítani, Duende, aki az első olvasóim között volt és mai napig hűséges látogatója blogomnak, és akivel, azt hiszem, A funtineli boszorkányból való idézet „hozott össze”, remélem, hosszú időre, és végül, de nem utolsó sorban a Palacsintás királylány, akivel sok mindenben hasonló mindennapokat élünk két-két, páronként szinte egyidős lányainkkal: ugyanazok a gondok, gondolatok, ugyanazok az (apró) örömök töltik ki napjainkat. Köszönöm mindannyiótoknak és biztosítlak róla, hogy az érzés kölcsönös!!!
A felsorolásomban viszont nem említem meg őket, hiszen már megtettem.:) És el fogok követni egy szabálytalanságot is: nem 8 embernek, hanem kétszer nyolc embernek adom tovább: egyszerűen képtelenség kiválogatni 8 valakit a két naplóm olvasói közül. Így lesz egy listám a főzős blogos ismerősökkel, barátokkal és egy a napjainkat megörökítő naplón keresztül megismert, szívemhez nőtt emberekkel. Hogy miért éppen ezeket fogom kiválasztani? Hát, mert….
"Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert."
Gasztro-s listám: a felsorolt 5 ember után jöjjön még: - Andici, aki bár mostanában ritkábban konyházik és ír, de nagyon finomakat főz, és már akkor megragadott, amikor még nem váltottunk szót egymással; - Kati, aki szintén két gyereke mellett szakít időt a főzésre, a finom ételekre, és mindig van egy jó szava mindkét naplómban; - és Égigérő Paszuly, akitől olyan sokat tanulok minden téren, főleg őáltala ismerem meg saját tágabb értelemben vett otthonomat, földemet.
Babaszobás és bloggeres listám; csak neveiket írom, mert velük már régebbi a kapcsolatom és mindannyiuk tudják nagyon jól, hogy miért vagyunk barátok. :) - Kata - Szilvi - Timi - Virág - Ágnes - Anita - Eszter - Anicska
De ezenkívül mindenkit annak tekintek, akinek a naplóját rendszeresen olvasom, mégha nem is írok minden alkalommal, minden bejegyzéshez! Ölelek mindenkit!
