Bodzás, citromos muffin

Sikerült elkapni a múlthét legjobb napját arra, hogy bodzát gyűjtsünk. Nálunk még nagyon az elején tart a bodza virágzása, eleinte nem is láttunk csak bimbódzó bokrokat. Aztán tovább és tovább haladva, amellett, hogy olyan helyeket fedeztünk fel, amelyeken még sosem jártunk, gyönyörű bodzabokrokat is találtunk, tányérnyi kinyílt virágokkal, élvezet volt szedni. Két nagy szatyorral gyűjtöttünk, amellett, hogy nekünk is jócskán maradt, még másoknak is adtam belőle. Még aznap este készült ez a muffin, stílszerűen - bodzával. Sütöttem néhányat hagyományos muffinformában, néhányat pedig a kolléganőmtől szülinapomra kapott rózsamuffinformában. Nagyon ízlett mindenkinek.

Bodzás, citromos muffin

Hozzávalók 12 darabhoz: 25 dkg liszt, 5 evőkanál fruktóz, 1 teáskanál sütőpor, csipetnyi só, 1 citrom reszelt héja, 4-5 friss bodzavirág, 10 dkg olaj, 3 tojás, 1 citrom leve, 1/2-1 dl tej.

Elkészítése: Tálba mérjük a lisztet, és hozzáadjuk a többi száraz hozzávalót. A bodzavirágot egy villa segítségével lefejtjük a szárról, és szintén a liszthez adjuk. Egy külön tálban felverjük a tojást, simára keverjük az olajjal, majd eldolgozzuk a citromlével. A keveréket a liszthez öntjük, és összedolgozzuk. Ezután a masszához annyi tejet öntünk, amennyi szükséges ahhoz, hogy egy enyhén folyós, amolyan szottyanó tésztát kapjunk belőle. A masszát muffinformákba adagoljuk, és 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt megsütjük. Langyosan, hideg tejjel isteni.

KT - 2015/5

Duplán orgonás muffin rebarbarával

Furcsa vagyok. Kiskorom óta esszük a különféle vadnövényeket, mint pl. a salátaboglárkát, a csalánt, a vadsóskát vagy a komlót, ezeket megszoktam és szeretem. A családom is. Ahogy viszont valami újdonságról hallok, kicsit idegenkedem tőle. Így voltam nemrég a tyúkhúrral, de végül kipróbáltam, és bár nem ragadott túlságosan magával, azért nem is lett ellenségem.:) Mostanában pedig a virágok evése foglalkoztat. Ibolyát, kankalint pl. mindig szoktam szedni és szárítani teának, de még sosem vettem rá magam, hogy megkóstoljam őket. Az orgonával is így voltam. Tudtam, hogy ehető, de most is, ha arra gondolok, hogy beleharapjak egy virágfürtbe, beleborzongok. :D A fantáziámat viszont állandóan birizgálta és azon gondolkodtam, mit készíthetnék belőle, hogy ne közvetlenül a virágba kelljen beleharapni. És egyszercsak feltaláltam a spanyolviaszt:D: muffin lesz, gondoltam. Hogy rebarbara is került bele, az csak a  véletlen műve, mert amikor a tojást vettem elő a hűtőből, akkor láttam meg a rebarbarát, és döntöttem úgy, hogy kombinálom a kettőt.
Kicsit módosítottam a muffin-receptemen is, és egy nagyon finom, cseppet sem fullasztós süti lett a végeredmény. Amivel enyhén melléfogtam, az a cukormennyiség. Általában 7-8 dekát szoktam tenni egy adaghoz, most viszont, a rebarbara miatt, megnöveltem 13 dekára. És így is kevés volt kissé. De némi plusz porcukor megoldotta a dolgot. Legközelebb viszont, ha rebarbarával készítem, teszek bele 15 dekát.

Orgonás-rebarbarás muffin

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 15 dkg cukor, 1 kávéskanál sütőpor, késhegynyi só, 3 szál rebarbara, 1 pohár orgonaszirom, 2 tojás, 6 evőkanál olaj, 2,5 dl tejszín

Elkészítése: A lisztet, a cukrot, a sütőport, a sót, a meghámozott és karikára vágott rebarbarát és az orgonaszirmot lazán összeforgatjuk, majd hozzáöntjük a felvert tojások, az olaj és a tejszín keverékét. Összedolgozzuk, majd a masszát muffinformákba adagoljuk és kb. 25 perc alatt forró sütőben aranysárgára sütjük. Tálaláskor megszórhatjuk porcukorral. Egy pohár tejjel kitűnő reggeli vagy vacsora.

KAL - 2014.

Hogy ilyen szép sárga lett, nem a képszerkesztő műve, hanem a sógornőmtől kapott házi tojásoké.:)

Jaj, és hogy miért duplán orgonás??? Hát csak azért, mert amíg én a konyhában az orgonás muffint készítettem, a férjem orgonán játszotta mellé a talpalávalót.:D:D:D:D:D