Egy kis szösszenet erre az időszakra... Advent van; tele vagyunk most is feladatokkal, határidőkkel, időpontokkal, és a karácsonyra is "kellene" készülődni. Van rá időnk? Valami ilyesmiről szól ez a kicsi írás, ami megjelent az Erdélyi Konyha idei Advent és Karácsony különszámában. Az írás, és még némi ízelítő a lapszámból a bejelölt linken olvasható, nézhető:
Apróságok – nagy
csodák
November
közepétől – valljuk be – legtöbben már azt lessük, mikor jelenik meg az első
hópehely. Aztán ha tényleg szállingózik a hó, valahogy megváltozik a
hangulatunk, mintha minden más lenne már: kevesebb a feladatunk, könnyebbek a
terhek, kedvesebbek az emberek, és a pocsolyák sem zavarnak annyira. A rádióban
elkezdenek karácsonyi dalokat sugározni, és arról ábrándozunk, hogy milyen
csodás karácsonyunk lesz idén.
Majd valami
banális apróság mégiscsak visszazökkent a mindennapok valóságába, rájövünk,
hogy karácsonyig még rengeteg az idő, a feladat, a tennivaló, a határidő, az
elvárás a munkahelyen; otthon ránk vár a nagytakarítás, az ajándékok
beszerzése, a menü és a sütemények kigondolása, az egy-két bevásárlás. A
gyerekek – előre tudjuk – most is nyaggatni fognak, hogy készítsünk valamilyen
dekorációt, süssünk valami finom aprósüteményt, és megígérjük nekik, hogy idén,
bizony, semmiképpen sem marad el....
Aztán
„fölébredünk” december közepén, hogy eddig nem is értünk rá a karácsonyra
gondolni, mindig volt valami, ami fontosabb, sürgősebb volt; mindjárt itt a
karácsony, és nemhogy a takarítással és bevásárlással nem vagyunk meg, de a
gyerekek kívánságát sem teljesítettük, mert egyszer sem sütöttünk semmi
finomat. És ettől kezdve totális nyűgként gondolunk a közelgő ünnepre,
próbálunk a maradék időbe mindent belesűríteni, erőnkön felül próbálunk
teljesíteni, és ha szerencsénk van, hogy a munkahelyről kapunk egy-két szabad
napot az ünnep előtt, ahelyett, hogy meghittségben, melegségben, boldog
várakozó hangulatban töltenénk, tolongunk a nagyáruházban több ezer másik
sorstársunkkal egyetemben, és találomra dobigáljuk kosarunkba a félig-meddig
fölösleges dolgokat...
Pedig egyszer s
mindenkorra föl kellene ébredni. Rá kellene eszmélni, hogy ez így nincs jól,
valamit meg kell változtatni, ahhoz, hogy az ünnepen a család igazán ünnepelni
tudjon, és az anyuka is átélje, ne csak túlélje a karácsonyt. Mert fontos a
munkahely, természetesen, el kell végezni ott is feladatainkat a legjobb tudásunk
szerint, sőt, még az sem árt, ha szívvel-lélekkel végezzük; fontos a rend és a
tisztaság is, hiszen rendezett környezetben sokkal jobban érezzük magunkat,
ünnepibb a hangulat is; fontos az is, hogy különleges, finom ételek, sütemények
kerüljenek az asztalra, de az együtt töltött időt, a gyerekeknek, a családnak
szentelt minőségi időt senki és semmi nem tudja pótolni. Úgyhogy készítsük már
el azt a dekorációt, és keverjünk be egy adag mézeskalácsot vagy kekszet,
fabrikáljunk együtt karácsonyfadíszeket, gyújtsuk meg a gyertyákat az adventi
koszorún, beszélgessünk az adventről és Jézus születéséről, nézzünk karácsonyos
rajzfilmeket vagy filmeket, menjünk el sétálni a kivilágított városba, menjünk
szánkózni vagy korcsolyázni, ha van rá lehetőségünk. Vagy.... találja ki
mindenki magának, mi az, amit szeretne, mi az, ami örömöt szerez neki és a
családjának.
Higgyék el,
meglepő lesz a végeredmény: azt látjuk, hogy a munkahelyen is kitűnően
teljesítettünk, a házimunkával is elkészültünk, minden készen áll az ünnepre, a
család is békésebb, nevetősebb, mi sem vagyunk annyira nyúzottak, és az
ünnepnek is ugyanúgy tudunk örülni, mint valamikor régen. Mert az apróságok rejtik
magukban a nagy csodát.