Paparája (Păpăraie)

Gyermekkorom egyik leggyakoribb étele. Kiadós volt, és édesanyám kevés tojással is megoldotta. Azokban az időkben muszáj volt a kevésből is sokat kihozni. Általában reggelire ettük, ezzel mehetett aztán a munka a nap folyamán egészen délutánig is. Az elnevezése megosztó lehet, mert vannak vidékek, ahol másképp hívják, vagy ezen a néven teljesen más étel "fut", de mifelénk így mondták, tehát én is így hívom.

Paparája (Păpăraie)

Hozzávalók (4 személyre): 3-4 hagyma, 25-30 dkg juhtúró, 10 tojás, 2 evőkanál kukoricadara, olaj, só, bors;

a tálaláshoz: puliszka, esetleg tejföl.

Elkészítése:  A csíkokra vágott hagymát megdinszteljük 4-5 evőkanál olajon, majd amikor már összeesett, megszórjuk a kukoricadarával, elkeverjük, és felöntjük 2 dl vízzel. Addig főzzük, amíg a víz elpárolog, illetve a dara jól megpuhul. Közben a tojásokat felverjük, sóval és borssal ízesítjük, illetve belemorzsoljuk a juhtúrót. Amikor a hagymáról a lé elpárolgott, ráöntjük a túrós-tojásos keveréket, és állandóan kavargatva addig sütjük-pároljuk, míg a tojás kocsonyássá nem válik, el nem készül. Puliszkával, esetleg tejföllel vagy savanyúsággal kínáljuk.

EK - 2019/2

Păpăraie

Ingrediente pentru 4 persoane: 3-4 cepe, 250-300 g brânză de burduf, 10 ouă, 2 linguri făină de mălai, ulei, sare, piper.

Prepararea: Ceapa tăiată felii se călește în 4-5 lingur de ulei, iar când a devenit sticloasă, se presară făina de mălai. se amestecă, se toarnă 200 ml apă și se lasă la fiert până ce apa se evaporă, iar mălaiul s-a umflat și s-a înmuiat. Se bat ouăle, sa asezonează cu sare și piper și se adaugă brânza fărâmițată. Când apa de pe ceapă s-a evaporat, se toarnă amestecul cu ou și brânză, și se lasă pe foc amestecând încontnuu până ce oul se gătește. Se servește cu mămăligă și murături după gust, eventual și cu smântână.

Polentapizza

Most fedeztem fel, hogy ez a receptem még nem került fel a blogra. Ízlett a családnak, de azt mondták, ha pizzára vágynak, akkor inkább igazit kérnek. :D De az utolsó morzsáig is elfogyott, szóval.... :)

Pizza di polenta, avagy polentapizza

Hozzávalók 3-4 személyre: 1 liter víz, 25 dkg kukoricadara, 1,5 teáskanál só, 1 evőkanál vaj, 1 teáskanál szárított oregánó;

a feltéthez: 2  dl házi paradicsomszósz vagy ketchup, 15-20 dkg sonka, 15 dkg friss mozzarella, 2 paradicsom, csípős paprika, olajbogyó, 5 dkg reszelt parmezán, 1 evőkanál olívaolaj.

Elkészítése: A polentához a vizet fölforraljuk, magsózzuk, beleszórjuk az oregánót, majd folytonos kavarás közben beleszórjuk a kukoricadarát. Addig főzzük kavargatva, míg a massza be nem sűrűsödik. Ekkor belekeverjük a vajat is, majd egy olívaolajjal vékonyan megkent kb. 30 cm átmérőjű formába öntjük. Kanállal elsimítjuk úgy, hogy a polentának egy kis pereme keletkezzen, és félretesszük, míg hűl egy keveset, illetve megkeményszik. Rákenjük a paradicsomszószt, rászórjuk a csíkokra vágott sonkát meg a kis kockákra vágott mozzarellát, kirakjuk az olajbogyóval és a karikára vágott paradicsommal meg csípős paprikával, rászórjuk a parmezánt, és 200 fokra előmelegített sütőben 15-20 perc alatt megsütjük. Szeletekre vágva kínáljuk a hagyományos pizzához hasonlóan.

KT - 2017/4

Borjúpaprikás puliszkával

Borjúpaprikás puliszkával

Hozzávalók 4 személyre: 80 dkg borjúhús, 3 hagyma, 2 csapott evőkanál pirospaprika, 2-3 dl tejföl, 2 csapott evőkanál liszt, olaj vagy zsír, só, bors, babérlevél; 

a puliszkához: 1-1,2 liter víz, 30-35 dkg kukoricaliszt vagy –dara, 1,5 teáskanál só.

Elkészítése: A hagymát finomra aprítjuk, és kevés zsiradékon üvegesre pároljuk. Rászórjuk a pirospaprikát, elkavarjuk, felöntjük kevés vízzel, majd miután fölforrt, rádobjuk a falatnyi kockákra vágott húst, és elkeverjük. Sózzuk, borsozzuk, dobunk rá 2-3 babérlevelet, felöntjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, és fedő alatt, közepes lángon addig főzzük, míg a hús meg nem puhul. Ha a folyadék elpárologna róla, mindig kevés forró vízzel pótoljuk, végül pedig zsírjára sütjük. Ekkor rászórjuk a lisztet, elkeverjük, felengedjük tetszés szerinti vízzel, és kavargatva jól kiforraljuk-besűrítjük. Végül a tejfölt elkeverjük kevés szósszal és az ételhez adjuk. Egyet-kettőt lobbantunk még rajta, és félrevesszük. Amíg a hús készül, megfőzzük a puliszkát is. A vizet fölforraljuk, megsózzuk, majd a lisztet egyből a közepébe zuttyintjuk, és kis lángon hagyjuk főni legalább 15-20 percig. Ekkor a levéből kimerünk egy nagy csészényit, félretesszük, és a puliszkát elkezdjük fakanállal kavarni. Ha túl száraz lenne, a félretett léből egy-egy keveset visszaöntünk, és folyamatosan kavarjuk, mígnem az egész egy nagy gombóccá áll össze. Deszkára borítjuk, majd cérnával feldaraboljuk, és a paprikással kínáljuk bármilyen savanyúság vagy saláta kíséretében.  

Megjegyzés: Erdélyben a különféle pörköltek és paprikások mellé a puliszka a hagyományos köret.

KT - 2017/4

Busaszeletek juhtúrós puliszkatoronnyal

Egyszer a kicsi piacon sétálgatva felfedeztem egy halas boltot. Volt élő és volt friss hal is. Vagyis csak ilyenek voltak. Egy kis családi vállalkozás - mondták - kevés árut hoznak, annyit, amennyit eladhatnak belátható időn belül. Voltak különlegesebb halak is (pl. aranydurbincs), de nagyon sok volt a hazai - főleg dunai - friss hal is. Hogy a busa, amit itt egyzserűen fitofag-nak neveznek, éppen honnan volt, már nem emlékszem, de tudom, hogy azt mondtam: muszáj kipróbálnom, hiszen nagyon olcsó, hátha finom is. És az is volt. Szóval nem kell szeméttel és hormonokkal táplált pangasiust venni ahhoz, hogy olcsó halat ehessünk. Az itthoni busa is megteszi. :) Egyszerű - szinte natúr - fűszerezéssel készült, és nem sima puliszkával, hanem túrós puliszkával tálaltam... Nagyszerű az ünnepre is. 

Busaszeletek juhtúrós puliszkatoronnyal

Hozzávalók 4 személyre: 80 dkg busafilé, 2 teáskanál só, 1 mokkáskanál bors, 1 mokkáskanál pirospaprika, 2-3 szárított zsályalevél, olívaolaj; a körethez: 1 l víz, 25 dkg kukoricaliszt vagy –dara, só, 50 dkg juhtúró; a mártáshoz: 3 dl tejföl, 3-4 cikk fokhagyma, 5-6 szárított zsályalevél, só, citromlé; a díszítéshez: kevés piros húsú paprika, zöld levelek.

Elkészítése: A halat felszeleteljük, majd megszórjuk a morzsolt zsályával elvegyített fűszerekkel. Felforrósítunk néhány evőkanál olívaolajat, beletesszük a halszeleteket, 3-4 percig sütjük nem túl nagy lángon, majd átfordítjuk a másik felére, és további 2-3 percig sütjük. A puliszkához felforraljuk a vizet, megsózzuk, majd beleszórjuk a lisztet, és állandóan kavarva sűrűre főzzük. Tálalógyűrű segítségével a puliszkát és a juhtúrót lerétegezzük. A megsült halszeletekkel kínáljuk, fűszeres mártással leöntve. A mártáshoz összekeverjük a hozzávalókat, sóval és citromlével ízesítjük. A fogást aprított paprikával és zöldekkel díszítjük. 
KT-2015/12

Hagyományos erdélyi puliszka

Ha szegény Mari mamám még élne, és meglátná, hogy mi, fiatalok, hogyan készítjük azt, amit puliszkának nevezünk, azt mondaná... Hát, nem is tudom, mit mondana, mert ő olyan volt mindig, hogy a legnagyobb rosszalkodásért is csak szeretettel megdorgálni tudott, soha egy rossz szót nem hallottam tőle. Nála nyugodtan lisztbe lehetett borítani a konyhát, mert úgysem volt baj, folyamatosan csak étellel kínált, s mikor indultunk haza, a zsebkendőjébe eldugott pénzecskéből mindig nyomott valamennyit a markunkba. :)
Nos, az ő puliszkájának párja nem volt. Igaz, nem is ilyen bolti darákból készítettte, és nem is 5 perc alatt ütötte össze, hanem rászánta az időt úgy, ahogy kell, és annyit, amennyit kell, és úgy megkavarta vékony karjaival, hogy bármelyik férfi megirigyelhette volna. Igaz, sokszor a végén már tatát kérte meg, hogy fejezze be, mert ő tényleg erősebb volt, és erő kellett a kavarásához. De amit az asztalra tett, az egy olyan finomság volt, hoyg ha valaki olyat még nem kóstolt, akkor nem is tudja, mit jelent az igazi puliszka. Sosem mért semmit, csak kézzel. Tudta, hogy annyi vízhez, amennyit forrni tett, mennyi liszt kell, hogy pont jó legyen minden. Amúgy 1 személyre egy összmaréknyi (amennyit a két összetett markunkban fölveszünk) liszt kellene. Néha, amikor hozzájutok malomi kukoricaliszthez, és nem kell pillanatok alatt asztalra tenni, én is ilyen puliszkát készítek. Teljesen más, és mindig őrá emlékeztet. Ha valaki nem tud hozzájutni házi kukoricaliszthez, akkor próbálja úgy, hogy robotgépben kissé megforgatja a darát, és 1-2 evőkanál búzalisztet is hozzáad. Kompromisszumként éppen megfelel. :) A recept megjelent a Kifőztük 2010-es szeptemberi számában is. Azóta csak most kerül föl a blogomra... :)

Hagyományos erdélyi puliszka

Hozzávalók kb. 4 személyre: 1 l víz, 25 dkg kukoricaliszt, 1 evőkanál só

Elkészítése: A vizet forrni tesszük. Amikor lobogva forr, megsózzuk, és az összes (megszitált) lisztet egyszerre beledobjuk. A lángot nagyon kicsire vesszük - még jobb, ha vasalátétet is tudunk az edény alá tenni – és lefedve 10-15 percig (vagy még tovább) hagyjuk főni-rotyogni. Ezután két merőkanálnyit kimerünk a levéből (egy tiszta fémcsészével is megtehetjük) és félretesszük. Ezután az edényben maradt, a liszttől már jócskán besűrűsödött levet és a lisztgombócot egy fakanállal simára dolgozzuk. Ha a puliszkánk túl száraz lenne, azaz túlságosan morzsálódó, még öntünk hozzá a félretett léből, és kavarjuk tovább. Ha van rá időnk, félrevesszük az edényt a tűzhelyről, lefedjük, állni hagyjuk néhány percig, majd ismét összekavarjuk. Ezt a műveletet akár meg is lehet ismételni még egyszer-kétszer. Végül vízbe mártott kanállal lekaparjuk a fakanálra és az edény oldalára tapadt puliszkát, illetve a tetejét szépen elegyengetjük. Az edényt néhány másodpercre visszatesszük a tűzre, majd gyors mozdulattal deszkára vagy tányérra borítjuk. Kifeszített cérnaszállal feldaraboljuk.

Túróval rétegezve, szalonnapörccel megszórva, majd tejföllel meglocsolva, kitűnő, laktató fogás készíthető belőle, ugyanakkor a kenyeret helyettesítheti főleg a különféle pörköltek, paprikások mellett. Hagyományos román lakodalmakban a töltött káposzta mellé feltétlenül puliszkát kínálnak. 

Egy másik cikk, megjelenve: 

A puliszka főzése

Erdélyben nagyon gyakori eledel a puliszka, ami tulajdonképpen egy egyszerű kukoricakása. Különféle pörköltek, paprikások vagy tokányok mellől elmaradhatatlan köret, de juhtúróval készült rakott vagy töltött változatai is ismeretesek. Fogyasztják tehéntúróval, tejjel vagy tejföllel is, de egyes vidékeken a rántotta, illetve télidőben a sült kolbász és májas hurka elengedhetetlen kísérője is.

Kétféle változata ismert. Az egyik valamivel időigényesebb, de a végeredmény is finomabb. Ehhez forrni teszik a vizet, a kukoricalisztet pedig egyszerre zuttyintják bele a vízbe úgy, hogy egy gombócban maradjon a víz közepén. Így hagyják csendesen forrni akár félóráig is, majd a levéből kimernek egy jó csészényit, és megkavarják a puliszkát. Ha túl sűrű, a kivett vízből öntenek hozzá, ha netán túl lágy, kevés lisztet szórnak még bele. Fakanállal kavargatva sűrűre főzik, míg összeálló, az edény falától elváló gombóccá áll össze. 15-25 percig is szokás kavarni, így lesz igazán finom, krémes a végeredmény.

A másik változat a gyorsabb és az egyszerűbb. A felforralt, megsózott vízbe folytonosan szórják bele a kukoricalisztet vagy –darát, miközben habverővel kavarják. Ebben az esetben is addig kell főzni, míg gombóccá nem áll össze. Eredetileg a kész puliszkát deszkára borítják, és cérnával darabolják fel, ha a recept nem kívánja másképp. Pl. A lerakott túrós puliszkához nem kell kiborítani és feldarabolni a puliszkát.

Túrós puliszkához általában kissé hígabb puliszkát kell főzni, a köretként kínált puliszka pedig keményebb, sűrűbb. Átlagosan 1 liter vízhez 1 csapott evőkanál sót és kb. 25 dkg kukoricadarát számolunk, ha keményebb puliszkát szeretnénk, akkor 30 dkg-ot számolunk.

A különféle sós ételeken kívül régebb faluhelyen gyakran készítették a szilvaízes puliszkatekercset. Ehhez a megfőzőtt puliszkát deszkára kell borítani, téglalappá simítani, és hagyni kell kissé megdermedni. Ezután meg kell kenni sűrű szilvaízzel, feltekerni, illetve szeletelve kínálni.

FF - 2017/5

Hagymás-ordás bóc vagy csamó (hagymás-ordás puliszkagombóc)

A Marosmentén - legalábbis a Felső-Marosmentén, ahol én lakom - tudvalevőleg „a” betűsen beszélnek. Amolyan „lapas marasmentiesen”. Ezért aztán nem szabad furcsának lennie a címben szereplő „csamó” szónak sem, hiszen csak egyszerűen a csomót jelöli. Ami a Marosmentén egy olyan eledel, amit forró puliszkából készítenek úgy, hogy egy fészekfélét csinálnak belőle, a közepét pedig megtöltik túróval vagy ordával. S majd befedik újabb adag forró puliszkával, és az egészet szép, kerek csomóvá, azaz csamóvá formázzák. A bóc kifejezés érdekes módon nem a puliszkagombóc rövidüléséből származik, hanem a románból átvett szó. A „boţ” a románban labdát, galacsint jelent, a bóc formája és elkészítési módja pedig éppen erre utal. Túrós csamó már szerepel a blogomon. 

Hagymás-ordás bóc vagy csamó 

(hagymás-ordás puliszkagombóc)

Hozzávalók 4 személyre: 1,2 l víz, 25-30 dkg kukoricaliszt, 60 dkg orda, 1 csokor zöldhagyma vagy 1 nagyobbacska lila hagyma ( nálunk vereshagyma), só, kevés olaj.

Elkészítése: A vizet fölforraljuk, megsózzuk, majd állandóan kavargatva beleszórjuk a kukoricalisztet, és sűrű kásává, azaz puliszkává főzzük. Az ordát szétmorzsoljuk, és összegyúrjuk 3-4 evőkanál olajjal, kevés sóval, illetve a felaprított zöldhagymával (zöld részével együtt). A puliszkát négyfelé osztjuk, vizezett vagy olajozott evőkanál segítségével mélyedést készítünk bele, a fészkekben eloszlatjuk az ízesített ordát, majd a puliszkát úgy igazítjuk, hogy az ordát teljesen befedjük vele. Szép kerekre formázzuk. Ezt már kézzel kell végezni. Eredetileg a kész bócot a kályha platniján (vagyis a sparhelt tetején) kissé meg is sütötték, így a benne lévő túró jól meg tudott olvadni. Az orda azonban nem olvad, nem lesz nyúlós, de jó, ha átmelegszik, sokkal finomabb lesz. Hideg tejföllel, vagy valamilyen savanyúsággal is kínálható. 

Megjegyzés: Az itteni kukoricalisztnek semmi köze ahhoz a kukoricaliszthez, amit főzőműsorokban neveznek néha így, és inkább keményítőnek látszik. A mi kukoricalisztünk a sima, malomban megőrölt kukoricából származik, és sokkal finomabb szemcséjű, mint a boltban kapható kukoricadara. Ebben benne van a kukorica korpájának is egy része. Az ebből készült puliszka teljesen más, krémesebb még akkor is, ha teljesen szeletelhető állagúra is főzzük vagy hűl. 
Székely Kalendárium/2016

Egyéb csamós fotók. Ritkán esszük, de nagyon szeretjük. :) 

Maroshévíz - 2013. aug. 30.

Maroshévíz - 2014. aug. 16.

Kapros szegfűgombapaprikás puliszkával

Egyszercsak üzenetet kapok egy kedves ismerőstől, kicsi lányom osztálytársának anyukájától: olyan sok náluk a (mezei) szegfűgomba - amit mi errefelé csak egyszerűen fűgombának hívunk - hogy már nem tud mit kezdeni vele, s ha elfogadom, szívesen hoz nekünk egy adagot. Nagyon örültem a felajánlásnak annál is inkább, hogy gyerekkorom óta nem ettem fűgombával készült "mártást" - mert, ugye, mi a paprikást is másként hívjuk. :D
Aztán hirtelen ötlettől vezérelve (mert mégiscsak akkor eszem a legnyugodtabban, ha a szakértő is áment mond rá) felhívtam Málnási András bácsit, a Málnássy László Gombászegyesület elnökét, akit már évek óta ismerek, és a ritka találkozások ellenére is tartjuk a kapcsolatot. Azonnal indulhatok, mondta, és a lányaim "hathatós segítségével" egyenként átvizsgálta a zacskó teljes tartalmát. Otthon pedig olyan gombamártást rittyentettem belőle, hogy megnyaltuk utána mind a 30 ujjunkat. (A nagy csajszi most sem volt hajlandó megkóstolni, pedig úgy ismeri a gombákat - már egy közel 10 éves gyerek szintjén - hogy elbújhatok mellette az ismereteimmel. :P ) A teljességhez az is hozzátartozik, hogy a paprikás nagyrészét nem kaprosan készítettem (férjem miatt), hanem a szokásos módon, petrezselyemzölddel ízesítve, csak egy kisebb adagot vettem ki belőle, és abba tettem a kaprot.

Kapros szegfűgombapaprikás puliszkával

Hozzávalók 4 személyre: 60-70 dkg szegfűgomba, 2 hagyma, 1 evőkanál szárított, darált paprika vagy pirospaprika (ettől pirosabb lesz), 2 púpozott evőkanál liszt, 2 dl tej, 2 dl tejföl, 1 csokor kapor, só, bors, borecet, olaj; a tálaláshoz: puliszka.

Elkészítése: A szegfűgombát átválogatjuk, majd szűrőbe téve folyó víz alatt átmossuk. A hagymát finomra aprítjuk, megdinszteljük kevés olajon, majd rászórjuk a paprikát, elkeverjük, és felöntjük kevés vízzel. Hozzáadjuk a gombát (a nagyobbakat összedarabolhatjuk), elkeverjük, majd felöntjük annyi vízzel, amennyi jól ellepi. Megsózzuk, megborsozzuk, és 15-20 perc alatt megfőzzük. A lisztet simára keverjük a tejjel, majd besűrítjük vele a paprikást. Végül a tejfölt elkeverjük kevés mártással, hozzáöntjük a többihez, és kavargatva jól kiforraljuk. Ízlés szerint utánasózunk-borsozunk, illetve kevés borecettel ízesítjük. Belekavarjuk a finomra aprított kaprot, és az időközben megfőzött puliszkával kínáljuk.

Csirkepaprikás zabos puliszkával

A két ünnep között főztem ezt a finom ételt. A paprikás íze arra a "mártásra" emlékeztetett, amit gyerekkoromban mamám szokott főzni, igaz, házi csirkéből, de ez is megtette. A puliszka annál az egyszerű oknál fogva lett "zabos", hogy utolsó pillanatban vettem észre, nincs elég kukoricalisztem, és muszáj volt sűríteni még a puliszkát. De meglepően finomra sikeredett, a zabtól krémesebb, édeskésebb lett, szóval teljes siker volt.

Csirkepaprikás zabos puliszkával

Hozzávalók 4 személyre a paprikáshoz: 8-10 csirkealsócomb, 3 nagyobb hagyma, ½ dl olaj, 1 evőkanál pirospaprika, 2 púpozott evőkanál liszt, 3 dl tej, 1-1,5 dl tejföl, 1 csokor petrezselyemzöld, só, bors; a puliszkához: 1 liter víz, 1 teáskanál só, 15 dkg kukoricaliszt, 10 dkg zabliszt vagy zabkorpa.

Elkészítése: A finomra aprított hagymát üvegesre pároljuk a felforrósított olajon, majd megszórjuk pirospaprikával, és fölöntjük 1-2 dl vízzel. Főzzük, míg zsírjára nem sül, ekkor beletesszük a csirkecombot, megszórjuk sóval meg borssal, és jól átforgatjuk. Annyi vizet öntünk rá, amennyi jól ellepi, majd fedő alatt készre főzzük. A lisztet simára keverjük a tejjel, és a pörkölthöz öntjük; néhány perc alatt jól kiforraljuk. A tejfölt elkeverjük kevés forró mártással, és az ételhez adjuk. Beletesszük a finomra aprított petrezselyemzöldet, egyet-kettőt lobbantunk rajta, és félreveszsük. A puliszkához a vizet fölforraljuk, magsózzuk, és állandó keverés mellett beleszórjuk a liszteket. Sűrűre főzzük, majd a paprikással tálaljuk. Hordós savanyúságot kínálunk mellé. 

FF - 2015/1

Párolt halszelet csicsókapuliszkával

Hogy mi is ez a csicsókapuliszka? Egy nagyon finom valami, a csicsókapüré és a puliszka sajátosságait ötvözve. Úgy született, hogy a megvásárolt csicsókamennyiség (némi nyersen való tizedelése után) nagyon kevésnek bizonyult, mire megfőtt, ezért nem szűrtem le, hanem kukoricadarát főztem bele. Kitűnően passzolt a fűszeres hal mellé.

Párolt halszelet csicsókapuliszkával

Hozzávalók 4 személyre: 80 dkg makrélafilé (vagy más halfilé), só, bors, 1/2 mokkáskanál köménymag, 1 csapott teáskanál koriandermag, 4-5 evőkanál olívaolaj, 1 zöldcitrom (lime); a körethez: 50 dkg csicsóka vagy krumpli, kukoricadara, só, 2 dl tej; a szószhoz: 2 dl tejföl, 2 dl joghurt, 4-5 cikk fokhagyma, só, bors, olívaolaj.

Elkészítése: A halszeleteket megszórjuk sóval, borssal, illetve a mozsárban összetört köménymag és koriander keverékével. A szeleteket hőálló tálba fektetjük, meglocsoljuk olívaolajjal és zöldcitromlével, 220 fokra előmelegített sütőben 20 percig pároljuk, majd 5-6 perc alatt kissé rápirítunk. A csicsókát meghámozzuk, és annyi enyhén sós vízben, amennyi jól ellepi, puhára főzzük. Ekkor hozzáöntjük a tejet, utánasózunk, és amikor újra forr, állandó kavarás közben vékony sugárban annyi darát engedünk bele, amitől sűrű kását kapunk. Kb. 5 percig főzzük még, majd néhány percre lefedjük az edényt tálalás előtt. A szószhoz a tejfölt simára keverjük a joghurttal, majd ízesítjük sóval, borssal meg zúzott fokhagymával, és végül belekeverjük az olajat is. Ha nem eléggé savanykás, kevés citromlével savanyíthatjuk még.

Megjegyzés: Csicsóka helyett krumplit is használhatunk.

KT - 2015/1

Köményes kakaspörkölt puliszkával és friss salátával

Múlt hétvégét a kertben töltöttük, örültünk a + 1 szabad napnak, szerencsére az idő is nagyon jó volt. Grilleztünk és bográcsoztunk is, no meg levest is főztem, és sok-sok friss salátát ettünk, szóval, kulináris élményekben nem volt hiány. :) A pörköltet az egyszer sógornőmtől kapott kakasból főztem. A házi kakas húsa lassabban fő meg, mint az üzleti baromfié (főtt is vagy másfél-két órát), de az íze, aromája messze fölülmúlja azt. Köménnyel ízesítve

Köményes kakaspörkölt (puliszkával és friss salátával)

Hozzávalók 4-6 személyre: 3-4 hagyma, 1-2 csokor újhagyma, 1 nagy kakas (1,2-1,5 kg), 2 púpozott teáskanál pirospaprika, 2 paradicsom, só, bors, 1 evőkanál tört köménymag, 1/2 dl olaj.

Elkészítése: A felforrósított olajon megdinsztelünk 1-2 csíkokra vágott hagymát, majd megszórjuk a pirospaprikával, elkeverjük, és felöntjük 1 pohár vízzel. Hozzáadjuk a többi csíkokra, vagy az újhagyma esetén karikára vágott hagymát, és elkeverjük. Beletesszük a jól megmosott, tetszés szerint darabolt húst, és felforraljuk. Addig pároljuk, míg a hús ki nem fehéredik, majd fölöntjük annyi vízzel, amennyi bőven ellepi, sózzuk, borsozzuk, illetve beletesszük a tört köményt, és fedő alatt, mérsékelt lángon addig főzzük, amíg a hús teljesen meg nem puhul (a kakas korától függően akár 1,5-2 óra is lehet). Ekkor hozzáadjuk a kis kockákra vágott paradicsomot, és további 5-10 percig főzzük, vagy amíg a paradicsom jól szét nem fő. Puliszkát főzünk mellé, illetve paradicsomos uborkasalátával kínáljuk.

Megjegyzés: A hagyma mennyiségétől nem kell megijedni, ez adja majd a szaft sűrűségét. És azért nem muszáj megdinsztelni az összes hagymát, mert úgy túl sok olajat kellene használni. 1-2 megdinsztelt hagyma megadja az étel ízét, a többi pedig - a hoszsú főzési idő alatt - úgyis szétfő teljesen.

KAL - 2016.

Zúza-szívpörkölt puliszkával, káposztasalátával

Néha megkívánjuk a klasszikus, hagyományos ízeket is. Mostanában elég sok hagyományos ízvilágú ételt készítettem, bár legalább ugyanannyi különlegeset, "bolondságot" is főztem mellettük. :) A zúza-szívpörkölt nagyon kedvelt nálunk, és amióta kuktában készítem, a főzési idő is jócskán lerövidült. Köretként csakis a puliszka képzelhető el mellé, savanyúságként viszont bármi jöhet. Ezúttal friss káposztasaláta volt.

Zúza-szívpörkölt puliszkával, káposztasalátával

Hozzávalók 4-5 személyre: 1 kg csirkezúza és -szív vegyesen, 2-3 hagyma (és/vagy újhagyma), 1,5 teáskanál pirospaprika, só, bors, 2 evőkanál sűrített paradicsom vagy házi ketchup, 1 púpozott evőkanál liszt, kevés olaj vagy zsír; a tálaláshoz: puliszka, friss káposztasaláta. 

Elkészítése: A hagymát csíkokra vágjuk, megdinszteljük az olajon, megszórjuk pirospaprikával, majd beletesszük a jól lekapargatott, minden oda nem illőtől megtisztított zúzát és szívet. Felengedjük annyi vízzel, amennyi éppen ellepi, megsózzuk, megborsozzuk, majd hagyjuk felforrni. Amikor felforrt, a kuktát lefedjük, és kis lángon főzzük kb. egy órán át. Ekkor levesszük a fedőt, ellenőrizzük, hogy megfőtt-e a hús, és ha megpuhult, akkor behabarjuk a paradicsomsűrítménnyel és kevés vízzel elkevert liszttel. Jól kiforraljuk, ha szükséges, utánasózunk, majd puliszkával és káposztasalátával tálaljuk. 

KAL - 2014.

Sajtos, paradicsomos puliszka

Egy újabb gyors és laktató vacsora. Mondjuk, azért beletelik egy jó órába, amíg teljesen elkészül, de eléggé kevés a munka vele. Újdonság volt ez nálunk, ugyanúgy készült, ahogy sokszor máskor: szétnéztem a hűtőben meg a kamrában, és.... No, de a családnak nagyon ízlett, a nagylányom pedig többször is megdicsérte.

Sajtos, paradicsomos puliszka

Hozzávalók 4 személyre: 1,2 l víz, 30-35 dkg kukoricaliszt vagy -dara, 50 dkg juhsajt vagy juhtúró, 5-6 közepes paradicsom, 8-10 cikk fokhagyma, 1 dl paradicsomlé, só, bors, olaj, kevés vaj.

Elkészítése: A vizet felforraljuk, megsózzuk, majd állandóan kavargatva beleszórjuk a kukoricalisztet, és közepesen lágy puliszkát főzünk belőle. Egy jénai tálat kivajazunk, a juhsajtot lereszeljük a nagyluykú reszelőn és megsózzuk (a túrót nem kell sózni, az már eleve sós), a paradicsomnak kivágjuk a csumáját, majd karikára vágjuk. A fokhagymát meghámozzuk, összezúzzuk, majd muzsdéjt készítünk belőle úgy, hogy az áttört fokhagymát jól megsózzuk, apránként adagolva belekeverünk 3-4 evőkanálnyi olajat, míg egy majonézszerű massza nem lesz belőle, végül pedig felhígítjuk 1 dl paradicsomlé és 1 dl víz keverékével.
A kivajazott tálba belesimítunk egy rétegnyi puliszkát, kirakjuk paradicsomkarikákkal, meglocsoljuk bőven a muzsdéjjal, megsózzuk és megszórjuk borssal, majd beterítjük a reszelt sajttal. A rétegezést még kétszer megismételjük, a tetejére mindenképpen sajt kerüljön, a legfelső rétegnél viszont a sajtra locsoljuk a maradék muzsdéjt, és nem a paradicsomra. 30-35 percre 200 fokos sütőbe toljuk, vagy addig, amíg a sajt szépen meg nem pirul a tetején. Tésztanapon ehető.

Megjegyzés: Természetesen, bármilyen sajttal készíthető, csak vigyázni kell a sózással.

Gumótya

Ez egyfajta túrós puliszka, de nem kell összesütni a sütőben.

Gumótya

Hozzávalók 3-4 személyre: 1 l víz, 25 dkg kukoricaliszt vagy kukoricadara, só, 40 dkg juhtúró, 1 lila hagyma.

Elkészítése: A vizet fölforraljuk, megsózzuk, majd beleszórjuk a kukoricalisztet, és állandóan kavargatva keményebb puliszkát főzünk belőle. Deszkára borítjuk, és rövid ideig hagyjuk hűlni-dermedni. 5-10 perc után egy cérna segítségével a puliszkát lapjában kettévágjuk, a tetejét pedig óvatosan levesszük. Az alsó részre rámorzsoljuk a juhtúrónak kicsivel több, mint felét, majd ráborítjuk a félrevett puliszkatetőt. Erre morzsoljuk a maradék juhtúrót, majd megszórjuk finomra aprított lila hagymával. Kissé megnyomkodjuk, hogy a túró ne essen le róla, majd tortaszerűen vágjuk és tálaljuk. Tejfölt is kínálhatunk mellé.


KAL - 2013.

BA - 2017/10.

Paparája

A tegnapi modernebb menü után most jöjjön egy teljesen hagyományos, gyerekkori emlékeket idéző fogás.:)
Biztos furcsa a címe, és magából a szóból senki sem tud következtetni a végeredményre vagy az alapanyagokra, kivéve ha esetleg rendelkezik némi román nyelvismerettel. Az elnevezés ugyanis a román păpăraie szóból ered, ami nem mást jelent, mint rántottát, habart rántottát. A sima "púpos rántottát" mifelénk papă névvel szokták illetni. Nos, az előbbi  păpăraie-t a magyarság is átvette, legalábbis erre mifelénk, a Felső-Marosmentén. Igenám, de nálunk nem az egyszerű rántottát nevezik így, hanem egy gazdagabb, hagymával, túróval, puliszkaliszttel készülő változatát. Édesanyám sokszor készítette gyerekkorunkban mert mindenki szerette, mert laktató volt, és bizony, amikor nem tojtak rendesen a tyúkok, még a tojások számát is néha 1-re csökkentette. Természetesen, puliszkával kell tálalni, és ilyenkor, tavasszal az uborkasaláta nem hiányozhat mellőle. Télen bármilyen savanyúsággal kínálható.

Paparája

Hozzávalók 4 személyre: 3 csokor újhagyma vagy 3 nagyobb hagyma, 1 evőkanál disznózsír vagy 1/2 dl olaj, 1/2 teáskanál pirospaprika, 2 marék kukoricaliszt vagy kukoricadara, 25 dkg juhtúró, 4-5 tojás, só, bors; a salátához: 60 dkg uborka, só, almaecet, 1 kávéskanálnyi cukor, víz.

Elkészítése: A hagymát felaprítjuk, és a zsíron vagy az olajon üvegesre pároljuk. Megszórjuk pirospaprikával, és felöntjük 1/2 dl vízzel. Hagyjuk felforrni, majd zsírjára sülni. Ekkor rászórjuk a kukoricalisztet, és néhányszor megkavarva pirítjuk. Felöntjük 3-4 dl vízzel, enyhén megsózzuk, és lassú tűzön hagyjuk szépen rotyogni, duzzadni, míg a kukoricaliszt szemcséi teljesen meg nem puhulnak. Ha a folyadékot közben mind beissza, pótoljuk kevés vízzel, esetleg tejjel. Amikor a kukorica megpuhult, belemorzsoljuk a juhtúrót, majd ráöntjük a sóval és borssal ízesített felvert tojást. Addig hagyjuk a tűzön állandóan kavargatva, amíg a tojás meg nem dermed, kocsonyás nem lesz. A salátához az uborkát jól megmossuk, legyaluljuk, és enyhén megsózzuk. Kb. 2 dl vizet ízesítünk sóval, almaecettel és cukorral, majd ráöntjük az uborkára. Célszerű idejében elkészíteni, hogy legalább egy félórácskát állhasson az uborka a salátalében, úgy a finom. Puliszkát kínálunk mellé.

KAL - 2013.

Szilvaízes puliszkatekercs

A puliszkát nagyon szeretjük. Pörkölttel, paprikással, túróval, "disznóságokkal", tejjel, rántottával, hallal,  bármivel. Most viszont gondoltam egyet, és édesen készítettem el. Isteni lett. Igazi hagyományos "falusi" étel.

Szilvaízes puliszkatekercs

Hozzávalók: 5 dl tej, 5 dl víz, 20 dkg kukoricadara, 1 teáskanál só, 3 evőkanál cukor, 2 vaníliás cukor; a töltelékhez: 35 dkg szilvalekvár, 1 teáskanál fahéj; a tálaláshoz porcukor.

Elkészítése:

Előkészítünk egy tiszta konyharuhát, majd letakarjuk egy ugyanakkora méretű sütőpapírdarabbal. Felforraljuk a tejet a vízzel, megsózzuk, hozzáadjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, majd folytonosan kavargatva beleszórjuk a kukoricadarát, és egy kissé lágyabb állagú puliszkát főzünk belőle. Ahogy elkészült, ráöntjük az előkészített sütőpapírra, egy kanál segítségével pedig szép szögletesre simítjuk-igazítjuk. 1-2 percnyi hűlés után a puliszkára rákenjük a szilvalekvárt, megszórjuk fahéjjal, és a papír meg a konyharuha segítségével jó szorosan feltekerjük. Hideg helyen hagyjuk jól megdermedni, majd szép szeleteket vágunk belőle. Tálaláskor megszórjuk porcukorral.

Tésztanapon ehető.

EK - 2012/2

Vargányás, aszalt paradicsomos puliszkafasírt sárgarépás krumplifőzelékkel, avagy VKF! 46.

Húúú, nem szeretem az ilyen hosszú címeket, de ezt muszáj volt így írnom, mert a fogás mindkét része újdonság volt, még sosem készítettem, vagy nem így készítettem. És megint puliszka, de mit tegyek, ha szeretem, szeretjük?!

Nana meghirdette a 46. VKF! témáját, ami nem más, mint Vega Krónika & Fogás, azaz Vega Koszt & Fabula. Ha még így sem eléggé érthető, hát akkor leírom: Nana húsmentes ételek receptjeit várja a szemlére (szigorúan nem desszerteket), de ezeket szigorúan fűszerezni kell valamilyen történettel. Őt idézem: "mindenkinek volt olyan időszak az életében, amikor nem evett húst. lehet, hogy években mérhető, de az is lehet, hogy csak egy napig tartott. kíváncsi vagyok a vega oldalatokra, szeretném hallani ezeket a történeteket egy-egy hozzá kapcsolódó húsmentes recepttel kiegészítve. várom a vegetáriánusok vegává válásának sztorijait, a megrögzött ragadozók egy-egy elgyengült pillanatának felidézését, és a két véglet között létező többség növényevő intervallumainak anekdotáit. és várom a fabulákhoz tartozó koszt receptjét, a krónikákat kiegészítő fogások leírását." 


Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik nem ettek húst. Kiskoromban környezetemben sok adventista volt, és már akkor hihetetlennek tűnt, hogy lehet létezni disznóhús nélkül is. Olyan is volt viszont közöttük, aki egyáltalán nem evett húst. Na, az már egyenesen felfoghatatlan volt számomra, és valahogy úgy gondoltam a dologra, mint a székely bácsi, aki meglátta a zsiráfot a budapesti állatkertben: "Ilyen állat nincs is!"
Aztány egyszercsak az a hír kezdte járni, hogy a nem túl messzi szomszédságban az egyik néni csak nyers ételeket eszik. Ne feledjük, a kilencvenes éveket írtuk, a nyers koszt akkoriban tényleg még csupán nyers zöldségek és gyümölcsök fogyasztását jelentette. Emlékszem, mindenki sajnálkozva nézte az egyre soványodó, a szó szoros értelmében aszalódó nénit, és rosszallóan beszéltek róla, senki sem tudta felfogni, hogyan képes valaki önszántából lemondani egy "jó tál forró levesről", amire "szüksége van a gyomornak". Nemsokára meg is halt szegény, és mindenki meg volt róla győződve, hogy a "butasága" vitte a sírba. Aztán kiderült, hogy rákos volt, és mai fejjel tudom, hogy nem a nyers koszt vitte sírba, nem attól fogyott olyan rohamosan, hanem épp ellenkezőleg: túl későn tért át erre a természetes és egészséges életmódra, a rák már igen elhatalmasodott a szervezetében.

Mindenesetre, bennem nyomot hagyott ez az egész, és tizenévesen sokszor elképzeltem, hogy majd hús nélkül fogok táplálkozni. Voltak is szalmalángszerű próbálkozásaim, de mindig dugába dőltek, főleg, amikor az otthoni mentalitással találkoztak. Középiskolás koromban, amikor már meguntam az otthonról vitt kosztot, én főztem magamnak: szinte mindig húsmentes ételt, hiszen az készült el leghamarabb: túrós puliszkát, spagettit paradicsomszósszal, túrós laskát (tésztát), tejfölös rántottát, hamis túrógombócot aludttejből, szalmakrumplit. Az egyetemen folytatódott a sorozat, csak kiegészült: spenót-, zöldbab-, sárgarépafőzelék, gombapaprikás, káposztás ételek, különféle zöldségfasírtok, ilyen-olyan zöldséges rizsek, no meg persze, mindenféle-fajta levesek, és az elmaradhatatlan padlizsánkrém. Ekkoriban már eléggé érdekelt a főzés, és már az internet is jól beszivárgott a köztudatba, így a neten állandóan újabb meg újabb receptek után kutattam. Főleg, amikor az akkori barátomat (jelenlegi férjemet:D) vártam hétvégére! No, és ekkor került elő a hűtőszekrénykis fagyasztórekeszéből a hús. Hétközben jól megvoltam nélküle, ritkán jött rám a húsehetnék, ilyenkor viszont sokat és sokfélét főztem, mert férjecském most is, de akkor is nagyon szeretett enni.

Amióta egybekeltünk pedig amolyan "fúziós" konyhát vezetek: eszünk húst, nem is keveset; szeretjük is, nem is tudnám elképzelni, hogy véglegesen lemondjak róla, de nem minden nap eszünk, sőt, nem is minden második nap, és tökéletesen megvagyunk így. Férjecském is, aki, bár imádja a húst, éppolyan jóízűen eszi a finom húsmentes ételeket is, és velem együtt nagyon sok nyers zöldségből készült salátát fogyaszt. És szerencsére a lányok is imádnak mindent. Öröm nézni, ahogy ropogtatják a sárgarépát, a káposztát, vagy akár a karfiolt is. Sőt, volt időszak (ovi jótékony hatása:P), hogy a főtt répát meg sem kóstolták!

Mostanában átalakult a családunk itthoni étkezése: a lányok az oviban vannak délutánig, tehát ott reggeliznek és ebédelnek, a férjem is kap egy főfogást a munkahelyén, aminél jobb nem is lehet, hiszen így normális ételt eszik a régebb szokásos szendvics helyett, én meg ... eszem, amit éppen találok. Már attól függően, hogy éppen délelőttös vagy délutános vagyok. Nem részletezném agyon ezt, a lényeg az, hogy egy ideje tulajdonképpen a vacsora főétkezéssé avanzsált. Általában úgy 6-7 körül esszük meg, és változik, hogy mit eszünk. Tegnap pl. csak egyszerű grízkockás leves volt (hús nélkül, persze), ma pedig a címben említett puliszkafasírt krumplifőzelékkel. Holnap talán már lesz valami húsos, de nem biztos. Még van időm kitalálni!:)

És akkor a ma esti vacsoránkról is essék néhány szó. Tegnapelőtt felfedeztem egy új blogot: http://kotyvasszunkvalamit.blogspot.com/ Legalábbis számomra (és a gasztrovilág számára is azért) újat, pedig a tulajdonosa már elég régóta írja, és nagyon gazdag a felhozatala. Írója földim, legalábbis a nyelvhasználatból ítélve, biztos, hogy erdélyi. És ami egyből szembetűnik, az az, hogy vegetáriánus is. A puliszkafasírt ötletét tőle hoztam, és amikor olvastam, ismét azon "mérgelődtem", hogy ez miért nem nekem jutott eszembe.:P Csomó mindenből készítettem már fasírtot (húsból, halból, rizsből, padlizsánból, krumpliból, sütőtökből, vegyes zöldségből, tökből, és még sorolhatnám), a puliszkából vajon, miért nem? Hát, most már készítettem. Nem pontosan úgy, ahogyan Kotyvasztgató vénember (a blog írója) csinálta, mert nem is én lennék, ha valamit nem másítanék az átvett recepteken, de állítom, hogy egy nagyon finom, laktató étel lett belőle. Ha lett volna itthon sajtom, én is tettem volna bele. A mellé, vagy inkább vele tálalt főzelék is újdonság volt számomra ebben a formában. Hazafelé jövet úgy terveztem, hogy murok-, azaz sárgarépafőzeléket készítek, de mivel tudom, hogy férjecském általában fanyalog neki, hát inkább túljártam az eszén: krumplit is tettem bele, és így egy szava sem volt. :)
Jöjjenek hát a receptek.

Vargányás, aszalt paradicsomos puliszkafasírt sárgarépás krumplifőzelékkel

Hozzávalók a fasírthoz: 3 dl tej, 3 dl víz, só, 4 cikk fokhagyma, 1 marék szárított vargánya, 8-10 dkg kukoricadara vagy -liszt, 1 evőkanál vaj, 1 tojás,  3 darabka aszalt paradicsom, 8-12 evőkanál zsemlemorzsa, 1/2 kávéskanál sütőpor, bors, olaj;
Hozzávalók a főzelékhez: 1 hagyma, 5 közepes sárgarépa, 4 nagy krumpli, 1 evőkanál paprikalekvár, 3 evőkanál liszt, 1 dl tejföl, 1,5 dl tejszín, só, (bors - én nem tettem), 1 púpozott evőkanál aprított petrezselyemzöld, 3 evőkanál olaj;
A tálaláshoz: aprított petrezselyemzöld, rózsabors.

Elkészítése:
A tejet és a vizet egy lábosba öntjük, hozzáadjuk az apró darabokra vágott vagy összetört szárított vargányát meg a zúzott fokhagymát, és fölforraljuk. Amikor forr, megsózzuk (lehet bátrabban sózni, még sok alapanyag kerül bele), majd habverővel állandóan kavargatva, beleszórjuk a kukoricadarát. Ahogy ismét bugyogni kezd (még meglehetősen folyékony ekkor), félre is vesszük a lángról, és néha megkavarva hagyjuk besűrűsödni. Még forrón belekeverjük a vajat, jól eldolgozzuk benne, és hagyjuk még egy keveset hűlni. Amikor kézmelegre hűlt, beledolgozzuk a tojást, hozzáadjuk a pici darabkákra vágott aszalt paradicsomot meg a sütőport, borsozzuk, és annyi zsemlemorzsát dolgozunk bele, hogy jól formázható, de nem túl kemény masszát kapjunk. Még langyosan, vízbe mártott evőkanállal vagy fagylaltadagolóval gombócokat vájunk belőle, száraz kézzel kissé meggömbölygetjük, majd ellapítjuk őket, és forró olajban szép pirosra sütjük. Sülés után papírtörlőre szedjük, hogy a fölösleges olaj beivódjon.
A főzelékhez az apróra vágott hagymát megdinszteljük az olajon, hozzáadjuk a karikára vágott sárgarépát, és együtt is dinszteljük néhány percig. Megsózzuk, majd annyi vizet öntünk rá, amennyi a sárgarépát éppen ellepi, és erős tűzön, fedő nélkül pároljuk. Amikor a levét elfőtte, hozzáadjuk az időközben meghámozott és kockára vágott krumplit meg a paprikalekvárt, felöntjük vízzel, és addig főzzük, amíg minden meg nem puhul. Ekkor a lisztet elkeverjük a tejföllel és a tejszínnel, majd behabarjuk vele a főzeléket. Jól kiforraljuk, és ha szükséges, vízzel vagy tejjel hígítjuk (Ekkor, természetesen, újra felforraljuk.). Utánasózunk, borsot szórunk rá, belekeverjük az aprított petrezselyemzöldet, és már tálalható is a puliszkafasírttal. Én hordós savanyúságot kínáltam mellé.
Tálaláskor a színhatás kedvéért szórjuk meg az ételt petrezselyemzölddel és rózsaborssal.

EK - 2012/2

Megjegyzés - főleg erdélyi olvasóimnak szól: a Kaufland üzletekben elég jó áron lehet kapni szárított erdei gombákat (főleg vargányát és rókagombát), így az is, aki nem jár vagy nem mer gombászni hozzájuthat a finom hazai erdei gombákhoz. Én is innen szoktam felszerelkezni ezekkel.

Köszönöm Nanának a játéklehetőséget, szívesen vettem részt benne, és szívesen írtam le az én történetemet. Ha úgy lenne időm, mint ahogyan nincs, az immár hagyományossá vált Vegasztrománia hónap versenybe is beszállnék. Mindenképpen kívánok neki sok-sok türelmet a majdani összesítéshez, és hogy kedvét lelje minden egyes receptben, történetben.:)

Tárkonyos csirkepaprikás

Régen készült ez az étel, úgy legalább egy jó hónapja. És az ötletét Trinity adta még akkor, amikor elküldte a receptjét a Kifőztükbe. Csak annyi kellett, hogy elolvassam: tárkonyos csirkeragu - s máris éreztem az ízét a számban, és csak azon morgolódtam, hogy ez az egyszerű társítás eddig miért nem jutott nekem eszembe!? Trinity receptje megtalálható a Kifőztük legfrissebb, decemberi számában a 32. oldalon, én viszont úgy készítettem, ahogyan szoktam. És persze, erdélyiesen tálaltam, az elmaradhatatlan puliszkával.:)
Még annyi magyarázatot kell hozzáfűznöm az ételhez, hogy mifelénk, Erdélyben, a tejes-lisztes habarással készült ételeket paprikásnak vagy mártásnak hívjuk. És bár természetesen, jár bele paprika is, mégsem annyi, hogy attól piros színe legyen. Különben én irtó kevés pirospaprikát szoktam használni: évente jó, ha elfogy a 10-15 deka.

Tárkonyos csirkepaprikás

Hozzávalók: 70 dkg csirkeszárny (vékony, hegyes vége nélkül), 1 nagy hagyma, 1 teáskanál pirospaprika, olaj, só, bors, 3 csapott evőkanál liszt, 2 dl tej vagy tejszín, 1 dl tejföl, csipetnyi ecetes tárkony.

Elkészítése: A csirkeszárnyat megmossuk, a vékony végeket levágjuk (abból készíthetünk valamilyen levest), a másik részét pedig a forgónál kettévágjuk. Fölaprítjuk a hagymát, kevés olajon megdinszteljük, megszórjuk pirospaprikával, és felöntjük kb. 0,5 dl vízzel. Amikor fölforrt, beledobjuk a csirkehúst, elkeverjük, megsózzuk, megborsozzuk, és felöntjük annyi vízzel, amennyi a húst éppen ellepi. Fedő alatt, közepes lángon puhára pároljuk. A lisztet simára dolgozzuk a tejjel (ha kell, kevés vízzel is hígíthatjuk), és az elkészült húsra öntjük. Kavargatva jól kiforraljuk. Ha netán túl sűrű lesz a mártás, további tejjel vagy vízzel hígíthatjuk, és újraforraljuk. A tejfölt elkeverjük kevés mártással, majd az egészet az ételhez adjuk. Végül sóval utánaízesítünk, és belekavarjuk az apróra vágott ecetes tárkonyt. Tálaláskor megszórhatjuk rózsaborssal (főleg a színhatás kedvéért), és puliszkát adunk mellé.

EK - 2013/7

Salátaleves juhtúrós puliszkagombóccal

Az égvilágon semmi ördöngösség nincs benne, mégis szemtelenül finom. A szokásos salátaleves túrós puliszkával, csak kissé szebb formában.
Az úgy volt, hogy múlt vasárnap kaptam egy jó adag juhtúrót nénémtől, és ünnep ide vagy oda, elhatároztam, hogy másnap, bizony, ezt a "pórias", húsmentes ételt fogom készíteni. Aztán egyszercsak elémtoppant Zsuzsiga bejegyzése a túrós puliszkagombócokkal, és már végérvényesen eldőlt: a látottakat és az elképzelésemet egyesítem. És bár az én blogomon is van egyfajta juhtúrós puliszkagombóc, amit gyerekkoromban mamám, édesanyám rendszeresen készített a családnak, eszembe nem jutott volna, hogy azt lehet kissé finomkodóbb stílusban is elkészíteni, túrógombócnyi méretben.:) Milyen jó, hogy vagyunk egymásnak, mi bloggerek, mert sokszor olyan dolgokat tanulunk egymástól, amikre önmagunktól aligha jönnénk rá, mégha banalitásról is van szó!:)

Tehát a salátalevest elkészítettem a szokásos módon.  A puliszkát is megfőztem: 8 dl vízhez 12 evőkanál lisztet számolva, mint Zsuzsiga. Majd szalonnát vágtam apró kockákra, kiolvasztottam, megpirítottam rajta egy kötés apróra vágott újhagymát, de csak addig, amíg éppen üveges nem lett. A puliszkát hagytam kissé hűlni, majd jó evőkanálnyi túrót pakoltam egy-egy gombócba. A gombócokat rádobtam a szalonnás hagymára és még néhány percig együtt pirítottam őket, a gombócokat állandóan forgatva. Végül a langyos salátalevessel és tejföllel tálaltam.

EK - 2012/2

Gombás puliszkakuglóf

Még sosem volt kuglófsütőm, szilveszterkor éppen ezért egyenes lett a húskuglófom. Húgocskám, viszont, meglepett eggyel hét elején. Ki is próbáltam. Persze, nem is én lettem volna, ha az eredeti recepttel avatom fel, így aztán gombás-sajtos rakott puliszka készült benne. Lenne némi csiszolnivaló a kivitelezésén (alufóliával béleltem ki és bár jól ki is kentem, jól meg is szórtam, a fóliára mégis ráragadt a sajt), de az íze isteni lett. Akinek van, feltétlenül szilikonos formában készítse.

Gombás puliszkakuglóf

Hozzávalók: 50 dkg gomba, 1 hagyma, kb. másfél dl házi ketchup (2-3 ek. paradicsompürével is helyettesíthető), kevés olaj, só, bors; 20 dkg reszelt sajt, 9 dl víz, 3 dl kukoricadara, só
Elkészítés:
Először a gombát tettem oda: A hagymát félbe, majd csíkokra vágtam és kevés olajon megdinszteltem. A gombát megmostam folyó víz alatt, majd szintén félbevágtam és vékonyan felszeleteltem. Rádobtam a hagymára, kcisit megsóztam, majd erős tűzön, kb. 10 perc alatt puhára pároltam. Ezalatt elfőtt a leve nagyrésze is, felöntöttem házi ketchuppal (A paradicsompürét kevés vízzel kell hígítani) és még pár percig rotyogtattam. Készre ízesítettem sóval és borssal, egy csipetnyi cukorral. Közben felforrt a puliszkának való víz, megsóztam, majd folytonos kavarás mellett beleszórtam a kukoricadarát is (mintha tejbegrízet készítenénk) és tovább kavargatva, néha félrevéve, hoyg magában duzzadjon, puliszkát készítettem. Végül a kuglófformát kibéleltem alufóliával (nem a legjobb ötlet, de sütőpapírt nem tudtam belesimítani rendesen, ezért lenne jó a szilikonforma), jól kikentem olvasztott zsírral, megszórtam zsemlemorzsával, reszelt sajtot szórtam bele, majd erre simítottam a puliszka felét, rá a gombát, rászórtam a maradék sajtot és befedtem a puliszka másik felével. Forró sütőben kb. 10 percig sütöttem, majd kicsit hagytam állni és végül kiborítottam. Talán jobb lett volna többet hagyni állni, míg pl. ehetőre hűl, de már muszáj volt tálalni. :)

EK - 2012/2

Gyerekkori ízek (7) - Disznóságok puliszkával, káposztalével

Amikor múlt pénteken megérkezett hozzánk az 5 liter káposztalé, máris tudtam, mit fogunk vacsorázni. Nem mellesleg: egy tálka frissen készült májas is érkezett. (És még savanyú káposzta, főtt krumpli, főtt paszuly (bab), csak éppen készíteni kellett belőlük valamit. Honnan máshonnan, mint Édesanyámtól!:) )
A számban éreztem régmúlt telek ízeit: valóban, több éve már, hogy ilyet nem ettünk. Főleg mert egyikünk sincs túlságosan oda a sült kolbászért, melegített májasért, de most, a káposztalé révén, nagyon megkívántam. Sőt, férjemnek sem volt semmi kifogása. Egyszer egy évben meg lehet enni, azt mondta.:)

Mamám, Édesanyám anno még a lesütött és zsírban eltett húsból, oldalasból is szokott tenni a kolbász és májas mellé, de nekem ilyesmim nem volt, és igazából nem is hiányzott. Maga a fíling fontosabb volt és amit ettünk, az kitűnően hozta.

Sült kolbász és májas puliszkával, káposztalével

Hamar előkaptam a fagyasztóból két arasznyi füstölt kolbászt, 5-6 centis darabokra vagdaltam és egy serpenyőben, kicsi vizet öntve alá és lefedve, jó 20 percet pároltam. Egyszer meg is fordítottam, végül pedig zsírjára sütöttem. Amikor majdnem megvolt, a májasból is tettem mellé, de már elzártam a gázt, csak lefedtem, hogy az is átlangyosodjék. Ha bélbe töltött májas(hurka) lett volna, akkor ráfért volna egy kicsit több melegítés is. Ezalatt felforrt a 9 dl víz a puliszkának, jól megsóztam, és 3 dl kukoricadarát főztem bele, állandóan kavargatva a habverővel. (Direkt mértem most a hozzávalókat, ez a mennyiség 3 jóétkű, 4 normál étkű személynek elég.) Deszkára borítottam, mint hajdan, és villával darabokra szaggattam, hogy hamarabb hűljön. A tányérra tettem sült kolbászt, kanalaztam májast és egy kevés zsiradékot is csepegtettem rájuk, hogy legyen amit mártani. Káposztalevet "vedeltünk" hozzá savanyúság gyanánt.

KAL - 2013.