Pácolt, grillezett sertéstarja grillezett zöldségekkel

Nagyon szeretjük a szabad tűzön készült ételeket legyen szó akár grillezésről, akár bográcsban készült finomságokról. Azért a grillezés gyakoribb szokott lenni, könnyebb "összeütni", mint a bográcsost. A grillezett húsokat nincs mit agyonkomplikálni, de azért egy finom páccal már teljesen más ízélményt lehet elérni, mint az egyszerű só-borssal. Persze, az is finom, és néha az ember kimondottan arra vágyik, hogy minél egyszerűbb, natúrabb módon ízesített ételt fogyasszon, máskor viszont ízorgiára vágyik. No, ez a pác ilyen ízorgiává varázsolta a benne érlelt sertéstarját. És az égvilágon senki sem bánta. :) 

Pácolt, grillezett sertéstarja grillezett zöldségekkel

Hozzávalók (4-5 személyre): 8 szelet sertéstarja, só, bors, vörösbor;

a páchoz: 4-5 szál új fokhagyma vagy 10 cikk fokhagyma, 1 vöröshagyma, 1 csokor medvehagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, 2 diónyi nagyságú gyömbér, 2 evőkanál paprikalekvár (vagy darált sós paprika), 1 evőkanál mustár, 2-3 evőkanál piri-piri szósz (vagy csiliszósz), 3-4 evőkanál teriyaki szósz (vagy szójaszósz), 1 citrom reszelt héja, ½ teáskanál currypor, 10 evőkanál olaj;

a zöldségekhez: 2 zsenge tök vagy cukkini, 2-3 kápia paprika és lila hagyma, 1-2 sárgarépa, só, bors, olaj, 1 citrom.

Elkészítése: A tarjaszeleteket megszórjuk sóval meg borssal és félretesszük. A páchoz az új fokhagymát meg a hagymát felaprítjuk, a medvehagymát és a petrezselyemzöldet finomra vágjuk, a gyömbért pedig meghámozzuk és lereszeljük. Összekeverjük a többi hozzávalóval, majd beletesszük a hússzeleteket, és kézzel jól összeforgatjuk úgy, hogy a pác a húsokat jól bevonja, és hideg helyre tesszük legalább 2-3 órára, de még jobb, ha egész éjszakára vagy napra. A zöldségeket feldaraboljuk: a tököt ½ cm-es karikákra vágjuk, a kicsumázott paprikát elfelezzük, majd hosszában kettőbe hasítjuk, végül kettévágjuk keresztben is, a hagymát negyedeljük, a sárgarépát pedig zöldséghámozóval vékony szeletekre vágjuk. Az összeset tálba tesszük, megszórjuk jól sóval és borssal, ileltve olajat locsolunk rá, és jól összeforgatjuk. Jó, ha ez is áll egy picit, kb. Fél órát. Ezután a húsokról kissé lekaparjuk a pácot, hogy ne égjen meg, és felforrósított grillrácson, időnként vörösborral meglocsolva mindkét oldalukon megsütjük. A zöldségeket is több adagban megsütjük a forró grillrácson. Vigyázat, hoyga  vékony sárgarépaszeletek nehogy megégjenek. A zöldségeknek nem kell teljesen megpuhulniuk, csak roppanósra. Amikor a zöldségek elkészültek, tálba szedjük, meglocsoljuk citromlével, és a grillezett tarja mellé kínáljuk.

Megjegyzés: A megmaradt pácot ha felöntjük tejszínnel vagy kókusztejjel, és jól kiforraljuk, különleges mártást kaphatunk belőle, amit a hús mellé kínálhatunk. Vagy ha ezt nem szeretnénk, felhasználhatjuk valamilyen más étel ízesítésére, fontos azonban, hogy csak olyan ételhez használjuk, amihez a pácmaradékot hőkezeljük. Én egy pikáns gombapástétomhoz használtam fel. 

Sült paprika

Érdekes: most is látom magam előtt Klári néninél egy tányérban a megsült paprikákat, és annyira gusztának láttam! De csak amíg meg nem kóstoltam. Nem tudom, mire számíthattam, és már nem is emlékszem az ízére - 7 éves voltam - de tudom, hogy nem ízlett. És emiatt sok-sok-sok-sok évig nem is kóstoltam meg újra. Hogy mégis mikor tettem aztán meg, azt sem tudom, de tény, hogy csak sajnálni tudom, hogy annyi évet elpazaroltam. Amióta kertünk van, rendszeresen készíte, és télire is teszek el. Készítsetek ti is, nem fogjátok megbánni! :) 

Sült paprika

Sütéshez a jó húsos kápia vagy a kaliforniai paprika a legmegfelelőbb. A kápiát könnyebb megsütni, mert simább a felülete. Lehet grillezni, tárcsalapon sütni, vagy akár direkt a parázsra is rá lehet tenni.

Hozzávalók: bármilyen mennyiségű, piros húsú paprika, só;

az öntethez: só, cukor, ecet, víz, olaj.

Elkészítése:  A paprikákat egymás mellé helyezzük a sütőalkalmatosságra, és addig sütjük egyik oldalán, amíg felszíne feketés lesz és a húsa megpuhul. Ekkor átfordítjuk, és a többi oldalán is megsütjük. Ha a paprikák megsültek, és szemmel láthatóan megpuhultak, kissé összeestek, tálba szedjük, és alaposan megsózzuk. A tálat azonnal lefedjük fóliával, és így hagyjuk legalább langyosra hűlni. Ezután vékony hártyahéját lehúzzuk, óvatosan hosszában elvágjuk, a csumáját eltávolítjuk, a paprika húsát pedig szűrőben hagyjuk kissé lefolyni. A paprikákat hagyhatjuk egészben is, ebben az esetben nem vágjuk őket el, hanem meghagyjuk csumájukat és kis szárukat is. Így talán mutatósabbak. Ezalatt ízlés szerinti sós-ecetes-cukros vizet készítünk, és belehelyezzük a sült paprikahúst. Minimum 2 órán át hagyjuk marinálódni, de akár tovább is maradhat a paprika a lében, annál finomabb lesz. Tálalás előtt meglocsoljuk néhány csepp olajjal, vagy ha szeretnénk, mielőtt megsütnénk, a paprikákat enyhén beolajozzuk, és úgy kezdjük el sütni. Télire úgy tartósítjuk, hogy a mesütött, kissé marinálódott paprikát üvegekbe osztjuk szét, felöntjük az üvegek nyakáig a páclével, rácsavarjuk a kupakot, és kigőzöljük. Egy magasabb edény aljára több rétegben újságpapírt vagy konyharuhát teszünk, belehelyezzük az üvegeket, felöntjük vízzel az üvegek háromnegyedéig, és kis lángon felforraljuk. Amikor az üvegekben a lé gyöngyözni kezd, és buborékok mennek a felszíne felé, attól kezdve 20 percig gőzöljük. A vízben hagyjuk kihűlni, majd kivesszük az üvegeket, megtöröljük, és a kamrába tesszük.

Megjegyzés: A paprikát grillrácson vagy sütőben is süthetjük.

ÉÍ - 2018/NYÁR
BA - 2018/9

Ardei copţi

Ingrediente: ardei kapia sau graşi roşii şi mari, sare grunjoasă;

pentru marinadă: sare, zahăr, oţet, apă ulei.

Prepararea: Se spală ardeii, se se coc pe fiecare parte până ce se înnegresc. Se pot coace pe grătar, pe disc sau direct pe jar. În cel mai rău caz se coc în cuptor, pe o tavă. Când s-au copt şi s-au înmuiat, se iau de pe foc, se pun într-un vas şi se presară cu multă sare grunjoasă. Vasul se acoperă cu folie de plastic şi se lasă aşa până ce se răcoresc puţin. După aceasta se curăţă ardeii de pieliţa subţire, se taie cu grijă pe lungime, se scoate cotorul, iar pulpa se lasă la strecurat. Se prepară apă cu oţet, zahăr şi sare după gust ,se pun în ea ardeii scurşi şi se lasă la marinat minim 2 ore, dar se poate lăsa şi mai mult. Înainte de servire se stropesc cu câteva picături de ulei.

Observaţie: Pentru a-i păstra pentru iarnă, se pun ardeii în borcane (nu se umplu borcanele de tot), se toarnă marinadă până la gâtul borcanului, se înfiletează capacele şi se sterilizează 20 de minute în baie de apă începând de la fierberea lichidului din borcane. Se lasă la răcit în apă sau în dunst uscat. 

Zöldségvonat mártogatóssal

Gyermekekkel talán így könnyebben meg lehet etetni a zöldségeket is...

Zöldségvonat mártogatóssal

Hozzávalók: 4-5 színes húsú kaliforniai vagy más paprika, sárgarépa, karalábé, uborka, retek, paradicsom vagy más, tetszés szerinti zöldségek;

a mártogatóshoz: 10-15 dkg tehéntúró, néhány evőkanál joghurt, só, citromlé, petrezselyemzöld, 1-2 evőkanál olívaolaj.

Elkészítése: A paprikáknak levágjuk felső harmadát, majd óvatosan kivájjuk a belsejüket. Sárgarépát, retket, uborkát nem túl vékony karikákra vágunk, és fogpiszkálóval a paprikákhoz illesztjük kerék gyanánt. A többi zöldséget meghámozzuk, kis hasábokra vágjuk és beleállítjuk a kivájt paprikákba. Ezután a paprikákat sorban egymás mögé állítjuk, mint a vonatok vagonjait. A mártogatóshoz a túrót simára keverjük, joghurttal tetszés szerint lazítjuk, és sóval, citromlével és finomra aprított petrezselyemzölddel ízesítjük. Végül elkeverjük az olívaolajjal is.


EK - 2017/6

Gazdag villásreggeli

Néha kimondottan vágyunk arra, hogy az étel ne 2 perc alatt legyen meg, és főleg ne másodpercek alatt kelljen, rohanás közben elfogyasztani. Nos, ez ilyen. Van némi munka vele, de persze, nem sok, és időben sem vesz fel órákat, mégis a ráérősség az első gondolat, amikor rátekintünk. Kellemes ráérős reggelizést!

Gazdag villásreggeli

Hozzávalók 2 személyre: 1 üveg spárgakonzerv (vagy 10-12 szál friss fehér spárga), 10-12 szelet császárszalonna, 4 tojás, 10 dkg füstölt lazac, 2 szelet pirított kenyér, só, ecet;

a tálaláshoz: friss zöldségek (uborka, paprika, esetleg retk, újhagyma), olajbogyó, zöld fűszerek (kapor vagy petrezselyemzöld).

Elkészítése: A spárgakonzervet leszűrjük, a spárgasípokat pedig óvatosan beletekerjük egy-egy baconszeletbe. Hőálló tálba sorakoztatjuk, és 230 fokra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt pirosra sütjük. Ha friss spárgából dolgozunk, akkor előzőleg meghámozzuk őket, majd kb. 2 percig főzzük enyhén sós vízben, és utána tekerjük baconba, illetve sütjük meg. Egy edényben vizet forralunk, jól megsózzuk, öntünk hozzá 1-2 evőkanál ecetet, majd óvatosan beleütjük a tojásokat is vigyázva, hogy egészben maradjanak. Kb. 3 percig hagyjuk csendesen főni (a víz ne bugyogjon), majd szűrőkanállal nagyon hideg vízbe tesszük át. Ezalatt megpirítjuk a kenyeret, illetve előkészítjük a többi hozzávalót meg a zöldségeket. Mindent tálra rendezünk, és kínáljuk. Tea, kávé, gyümölcslé, esetleg friss turmix is kerülhet mellé az asztalra.

KT - 2017/4

Zöld paradicsom nyersen, egészben

Ezt a zöld paradicsomot nagyjából a hordós savanyúság mintájára tettem el, csak nem vegyesen egyéb zöldségekkel, hanem önmagában, és egy kicsit módosítottam az ízesítők arányát. Rengeteg paradicsomunk termett az idén, legaláb 4-5-ször főztünk paradicsomlevet meg ketchup-ot, mégis két hatalmas kosárnyi zöld paradicsomunk is lett. Volt, ami hibás volt, és volt még egy csomó a futó paradicsomokon (kemény, húsos fajta, leginkább a lucullushoz hasonlít, csak nem csúcsos, hanem gömbölyű végű, és nem annyira hosszú), illetve a koktélparadicsomok tövein. Nem hagytunk kárba veszni semmit. A szép, ép és kemény darabok egészben mentek üvegbe, amiben volt egy kis hiba, az már a vágottba ment, vagy hagymával és csípős paprikával, egy másik savanyúságba. Volt egy edénynyi rózsaszínes-narancsos félérett példány is, amit félretettem és is csípőssel való eltevéshez, de amíg rájuk került a sor, szépen majdnem beértek, úgyhogy végül paradicsomlevet főztem belőle, illetve egy részéből baszalikomos paprikakrémet is készítettem. Valamikor, szép sorjában, a blogra is jó lenne, ha felkerülnének... :) Kezdem az elsővel... :)

Zöld paradicsom nyersen, egészben

Hozzávalók : 5 kg ép, hibátlan, kemény húsú zöld paradicsom, 3 l víz, 2,5 dl ecet, 12 dkg jódmentes só, 20 dkg cukor, szalicil, zellerzöld, friss torma, szárított csombor, esetleg fokhagymacikkek, szemes bors, babérlevél.

Elkészítése: A paradicsomot több vízben alaposan megmossuk. Az üvegek aljára zellerzöldet, hasított tormát, babérlevelet és csombort teszünk, ha szeretnénk, fokhagymacikkeket is használhatunk, majd beletesszük a zöld paradicsomot, minél jobban kihasználva a helyet. Miután az üveg megtelt, a tetejére szemes borsot, illetve szalicilt szórunk, majd felöntjük a cukorral, sóval és ecettel ízesített vízzel. A kupakokat rácsavarjuk, és az üvegeket tepsire helyezzük. megtörténhet, hogy 1-2 nap után a leve "fölforr", de békén kell hagyni, néhány nap után letisztul, és akkor lehet az üvegeket a kamrába tenni.

Megjegyzés: Szalicilből egy 3 l-es üveghez kb. 1/2 mokkáskanálnyit használunk, a 7,5 dl-eshez 1 késhegynyit. Ha másfajta méretű üvegeink vannak, próbáljuk arányosan kiszámítani, mennyire van szükség.

EK - 2016/9

Roston sült marhaburger rozsos-zabos zsemlével

Lassan sorra kerülnek a régi receptjeim is... bár amíg a végére érek.... ajajj...

Ez a hamburger is valamikor kora tavasszal készült, amikor keresztfiam segített a férjemnek a kertben. Itthon előkészítettem mindent, megsütöttem a zsemléket, elkészítettem a pogácsákat, kinn a kertben pedig csak meggrilleztem és ettük. Hihetetlenül jólesett mindannyiunknak.

Roston sült marhaburger rozsos-zabos zsemlével 

Hozzávalók 4-5 személyre a zsemléhez: 27 dkg finomliszt, 10 dkg kenyérliszt, 5 dkg rozsliszt, 5 dkg zabkorpa, 3 dkg búzakorpa, 7 g szárított élesztő, 2 csapott teáskanál só, 1,5 dkg melasz vagy 1,5 evőkanál cukor, 2 evőkanál olívaolaj, 3,5 dl víz; 1 tojás, 1-1 evőkanál szezám- és lenmag; a húspogácsához: 75 dkg marhahús, 1 hagyma, 5 cikk fokhagyma, 1 tojás, 15 dkg száraz kenyér, só, bors; a tálaláshoz: tartármártás, házi ketchup, tetszés szerinti egyéb szószok, savanyú uborka, hagyma, paprika, petrezselyemzöld, salátalevelek, tormás-köményes céklasaláta tetszés, ízlés szerint stb.

Elkészítése: A zsemle hozzávalóit kézzel vagy géppel összegyúrjuk, és rugalmas résztát dagasztunk belőle. Miután a tészta duplájára kelt, lazán átgyúrjuk, és 10 részre osztjuk. Mindegyiket szép kerek zsemlévé formázzuk, sütőpapíros tepsire helyezzük kissé távolabb egymástól, hagyjuk kelni még 15-20 percig, majd lekenjük felvert tojással és megszórjuk lenmaggal vagy szezámmaggal. 180 fokos sütőben 20-25 perc alatt készre sütjük. A húspogácsához a száraz kenyeret vízbe áztatjuk, majd jól kifacsarjuk. Hozzáadjuk a húst, a finomra aprított hagymát, a zúzott fokhagymát meg a tojást, ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, majd jól összegyúrjuk. A kész masszát 10 felé osztjuk, és mindegyikből nagy, lapos pogácsákat formázunk. Felforrósított rácson, izzó parázs fölött szép pirosra sütjük. A zsemléket kettévágjuk, tetszés szerinti feltéteket teszünk rá, ráhelyezünk egy-egy húspogácsát és fogyasztjuk is. Bolti társainál sokkal egészségesebb változat. 

KAL - 2016.

Házi paradicsomkonzerv

Egy ideje rászoktam a paradicsomkonzervekre. Főleg télen használom, mert olyankor friss zöldséget nem szoktam venni. És egyszerű, és praktikus, és.... jó. Mivel idén elég sok paradicsomunk lett (háromszor főztünk belőle levet), a koktélparadicsomot másképp hazsnáltam fel. Készítettem savanyúságot belőle (még nincs fenn a blogon), tettem el natúr módon is, egészben hagyva, és tettem el vágott konzervnek, ami levesekhez, szószokhoz kitűnő. Ehhez használtam fel a zöldségek egy részét, illetve a hibásabb, nem teljesen ép példányokat. Finom fűszeresre ízesítettem. Lett zelleres és bazsalikomos-mentás változat is. Adagokra nincs szükség, mindenki annyiból készíti, amennyi van, és tetszés szerint fűszerezi, sózza. Lehet kissé későn hozom az ötletet, de későn érő paradicsomból még elkészíthető. És nem muszáj vegyes színű legyen.

Házi paradicsomkonzerv

Hozzávalók: piros és sárga húsú paradicsom, jódmentes só, zöld fűszerek tetszés szerint: zellerzöld, bazsalikom, mentalevél stb.

Elkészítése: A paradicsomot több vízben alaposan megmossuk, a hibás részeket kivágjuk. A megmaradt paradicsomot apró kockákra vágjuk, tetszés szerint sózzuk jódmentes sóval, illetve belekeverjük a finomra aprított zöld fűszereket is. Lehet külön-külön ízesíteni egy-egy adagot a különféle fűszerekkel, lehet vegyesen is készíteni. Miután a só teljesen feloldódott benne, a keveréket befőttesüvegekbe adagoljuk, tetejüket rácsavarjuk, és egy újságpapírral bélelt nagyobb edénybe állítjuk. Az üvegek közé is tehetünk újságot, hogy ne koccanhassanak össze. Az edényt fölöntjük vízzel az üvegek háromnegyedéig, majd fémalátétre helyezve, közepes lángon dunsztolni kezdjük. Ahogy az üvegekben buborékok kezdenek "vándorolni" a kupak felé, attól a perctől számítva 20 percig dunsztoljuk tovább. A vízben hagyjuk kihűlni. Télen úgy használjuk, mint a fémdobozos konzerveket.
FI-2016/7

Üvegben eltett koktélparadicsom

Akkora a kimaradásom, és annyi a lejegyezni való receptem, hogy azt sem tudom, melyikkel kezdjem.
Egy nagyon egyszerűt hozok most - leírni is könnyű, meg elkészíteni is.
Nagyon sok koktélparadicsomunk lett az idén, és kár lett volna, hogy ne élvezzük később is az ízeket, színeket. Néhány évvel ezelőtt már csináltam üvegben eltett paradicsomot, de akkor éppen a hatalmas fajtából valók készültek tönkremenni, és úgy mentettem meg az enyészettől. Most a koktélparadicsomokat menekítettem át későbbre. Más paradicsomot is lehet így eltenni, csupán annyi különbséggel, hogy a nagyobb méretűeket érdemes meghámozni előtte. Ez egy nagyon egyszerű változat, lehet azonban "komplikálni" is különféle ízesítésekkel.

Üvegben eltett koktélparadicsom

Hozzávalók: piros és sárga koktélparadicsom, jódmentes só, zellerlevél (vagy bármiylen más zöld fűszer), víz.

Elkészítése: Az ép, érett paradicsomokat több vízben, alaposan átmossuk, majd tetszés szerint üvegekbe helyezzük úgy, hogy közben 1-2 zellerlevélkét is beleteszünk. Minden kis üvegre (kb. 3,5 dl-es) szórunk egy jó 1/2 teáskanál sót, majd fölöntjük tiszta vízzel, és ledugaszoljuk az üvegeket. Egy nagyobb edénybe (amibe belefér az összes üveg) több rétegű papírt helyezünk, beletesszük az üvegeket, és az üvegek nyakáig felöntjük hideg vízzel. Az edényt lángra helyezzük, lehetőleg fémalátétre, majd miután az üvegekben a víz fölforrt (apró buborékok emelkednek a fedele felé), 15-20 percig hagyjuk még dunsztolódni. Ekkorra a paradicsomokon repedés keletkezik, azt jelenti, jól van már. A vízben hagyjuk kihűlni, majd megtöröljük, címkézzük, és mehet a kamrába. Levesekbe, szószokba, bármibe használhatjuk. Dunsztolni úgy is lehet, hogy az üvegeket bepakoljuk a hideg sütőbe, majd a sütőt bekapcsoljuk 100-120 fokra. A forrástól számítva szintén 15-20 percig dunsztoljuk, és a sütőben hagyjuk kihűlni.

Grillkolbász - nem disznóból

Nem jó érzés, amikor megírsz valamit, majd egy szerencsétlen mozdulattal valahogy az egészet törlöd.... És az automatikus mentés meg azonnal végzi a dolgát, esélyt sem adva a visszalépésre.

Naszóval, a rövidített változat: most készült el a fotó arról a grillkolbászról, amit még a tél végén készítettem. A kísérők: főtt krumpli, párolt brokkoli, fokhagymás olajon dinsztelt mángold és céklalevél, friss kerti paradicsom - piros és sárga - illetve a nap szenzációja: grillezett kukorica, az idei első, kertben termett kukoricából. :) Azért bemásolom a receptet is:

Házi kolbász kétféleképpen, nem disznóból

Hozzávalók a kétféle kolbászhoz: 2 kg csirkehús (melle és kicsontozott combja vegyesen), 1 kg marhahús, 65 dkg libaháj; a hagyományos ízesítésűhez: 1-2 fej fokhagyma (vagy ízlés szerint), 1-2 evőkanál (vagy ízlés szerinti) só, 2-3 teáskanál pirospaprika, 2-3 teáskanál bors; a grillkolbászhoz:1 kisebb hagyma, 8-10 cikk fokhagyma, 3 szem szegfűbors, 1 csapott teáskanál őrölt bors, 1 mokkáskanál őrölt kömény, 1 púpozott teáskanál szárított, morzsolt csombor, só, 1 evőkanál libazsír; továbbá: belek (birkabélbe szándékoztam eleinte tölteni, de éppen nem kaptam, így disznóbelet használtam).

Elkészítése: A kétféle húst ledaráljuk, a fagyos libahájat pedig jó apróra vagdossuk (fagyosan könnyebb). Az egészet tálba tesszük, és kézzel jó alaposan összedolgozzuk. Ezután elosztjuk kb. 2/3-1/3 arányban, és egy időre hideg helyre tesszük. A fokhagymát megpucoljuk és összezúzzuk. A nagyobb adag húshoz adjuk az összezúzott fokhagymát, illetve rászórjuk a fűszereket, és ismét alaposan összegyúrjuk. Egy kis fasírtnyi adagot egy száraz felforrósított serpenyőbe teszünk, mindkét oldalát megsütjük, majd megkóstoljuk, és ha szükséges, ízlésünknek megfelelően pótoljuk a fűszereket. Minden plusz adag fűszer hozzáadása után alaposan dolgozzuk össze a masszát. Amikor jónak ítéljük, a húst belekbe töltjük hosszabb vagy rövidebb kolbászokat formálva belőle, majd tetszés szerint frissen lefagyasztjuk vagy felfüstöljük.

A grillkolbászhoz a finomra aprított hagymát és fokhagymát megdinszteljük a libazsíron, hozzáadjuk az őrölt fűszereket, majd az egészet jó alaposan kidolgozzuk. A továbbiakban az eljárás ugyanaz, mint az előzőnél. 

KT - 2014/12

Svédasztalra valók

Kicsit rég volt már Férjecském szülinapja, de akkor frissiben csupán a focilabda-tortát sikerült feltenni a naplóba. Azért, úgy gondolom, az ételek sem voltak éppen megvetni valók, tehát illő, hogy szerepeljenek itt. Ezúttal nem volt kedvem sok apró és mutatós falatkával bíbelődni, mint tavasszal, ezért inkább egy salátás-húsos svédasztalt terveztem. Őszintén? Nem "kifizetődőbb", mint a falatkás változat, mert bár tényleg gyorsabban elkészülnek, de utolsó pillanatban készíthetőek csak el, max. a majonézes krumplit lehetett volna előző nap összeütni. De nyár közepe lévén, nyerstojásos majonézzel nem mertem kísérletezni.

Azért nem bántam meg a választást, mert mindenki dicsérte a fogásokat, evett is mindenki rendesen, úgyhogy, megérte a strapát: ropogós-pirosra sült felső csirkecombokat készítettem, mellette pedig ötféle saláta volt köretként-savanyúságként: majonézes krumpli, svéd gombasaláta, "mexikói" saláta, görög saláta és friss káposztasaláta. (Kész nemzetközi menüsor!:D)

Ismét figyelembe kellett vennem azt, hogy a család jórésze klasszikus ízlésű, tehát nem engedhettem a fantáziámat teljesen szabadjára, de úgy érzem, már sikerült némi rutinra szert tennem ilyen téren: mindig szoktam teljesen hagyományos ízű dolgokat készíteni és mellettük, mintegy mellékesen, néhány újat, érdekeset, különleges fűszerezésűt. És mint általában mindig, érnek meglepetések, mert a gombasaláta éppen apósomnak ízlett legjobban, pedig féltem a babérlevél-cirtomhéj-párosítástól. Vagy esyszer, régebb, sógorom volt az, aki húzodozott a joghurtos-fokhagymás padlizsán megkóstolásától, másnap viszont a maradékot szinte egyedül tüntette el.

Ropogós csirkecombok

A combokat előző nap megtisztítottam, ahol vastagabbak voltak, átvágtam, jól átmostam, majd bepácoltam őket. Egy nagy tálban, amiben majd elfért az összes, sót, borsot, pirospaprikát, őrölt köményt, fokhagymagranulátumot és kevés magamfajta ötfűszert elkevertem 4 ek. szójaszósszal és kb. félliternyi forró húslevessel. A combokat belehelyeztem, és kézzel jól átforgattam benne. Lefóliázva ment a hűtőbe, de többször kivettem és – szintén tiszta kézzel – átforgattam őket. Másnap kiszedtem a combokat a pácból, majd papírtörlővel kissé leitattam a fölösleget, de azért nem teljesen. Lisztbe forgattam és forró olajban (kb. 1 l-nyit öntöttem az edénybe), de lassan, hogy jól átsüljenek, kb. 20-25 perc alatt szép pirosra-ropogósra sütöttem őket. Mire fogyasztottuk, langyosra hűltek, de mikróban megmelegítve ugyanolyan ropogósak voltak, mintha akkor szedtem volna ki az olajból.



Majonézes krumpli

Abszolút egyszerű, teljesen hagyományos. Annyit változtattam rajta a szokásoshoz képest, hogy kissé felturbóztam az összeérési folyamatot. Mivel nem akartam előző nap elkészíteni, így nem lett volna elég ideje összeérni az ízeknek, picit rásegítettem. A kihűlt főtt krumplit feldaraboltam és kb. félórát sós-ecetes-picitcukros vízben érleltem. Végül tésztaszűrővel leszűrtem róla a levet és ezután kevertem össze a majonézzel, 4 keményre főtt és szintén feldarabolt tojással, illetve 2-3 ek. tejföllel. Utólag még sóztam egy picit.




„Mexikói” saláta

Ez a saláta csak alapanyagában mexikói, különben inkább franciás. Mondom, hogy abszolút internacionálé volt az asztalunkon! Két cs. 450 g-os répa-borsó-kukorica-keveréket megfőztem, leszűrtem, majd teljesen kihűtöttem. Még hozzátettem egy leszűrt kukoricakonzervet és tartármártással kevertem össze.
A tartárhoz saját készítésű majonézt, tejfölt, plusz mustárt, kiskanálnyi porcukrot és fehér borsot használtam. A hűtőben egy órácskányi ideje volt az összeérésre.



Svéd gombasaláta

Én Ottisnál fedeztem fel ezt a receptet, bár ő Duendénél talált rá. Elolvastam mindkettőt, sőt Duendétől még néhány tanácsot is kértem pluszban, de végül az egyszerűbb, nem túl délies fűszerezésű változatot készítettem el, megmaradtam a babérlevél és citromhéj exotikumánál. Szerintem nagyon finom lett, apósom is nagyon dicsérte (kétszer is vett belőle), és a többiek sem vetették meg!

Svéd gombasaláta

Hozzávalók: 50 dkg csiperke gomba, 1  hagyma, 2-3 evőkanál sűrített paradicsom vagy 2 dl paradicsomlé, 2 babérlevél, őrölt bors, 2 citrom héja, 2 evőkanál frissen facsart citromlé, só, kevés olívaolaj, 1 teáskanál  kristálycukor.

Elkészítése: A gombát felszeleteljük (ha aprbbak, csak elfelezzük vagy negyedeljük) és az olajon nagy lángon megpirítjuk, majd zsírjára sütjük. Közben hozzáadjuk a babérlevelet és a vékonyan lehámozott citromhéjat nagyobb darabokban. A hagymát felcsíkozzuk vagy apróra vágjuk, kevés olajon azt is üvegesre dinszteljük, majd összevegyítjük a gombával, és hozzáadjuk a kevés vízzel hígított sűrített paradicsomot illetve a cukrot. Ízlés szerint sózzuk-borsozzuk, majd 10-15 percig pároljuk, majd a végén a babérlevelet és a citromhéjat kivesszük. hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe tesszük néhány órára, hogy az ízek összeérjenek. Hidegen tálaljuk, pirítóssal vagy krékerrel, svédasztalra is kitűnő.

Görög saláta

Volt némi ismeretem arról, hogy mi jár a görög salátába, de biztosra akartam menni, ezért próbáltam elsőkézből megszerezni az infót. Mi sem volt egyszerűbb, mint ellátogatni Fahéj és fetához és megfogadni a tanácsait. Az én salátámba került uborka, paradicsom, egy kis zöldpaprika, hagyma, fekete olajbogyó és jó minőségű, isteni finom fetasajt. Oregánóval csak csínján bántam, de az olívaolajat nem sajnáltam belőle. Nem hasznátam sem citromot sem ecetet, a paradicsom eléggé megsavanyította. Só sem kellett hozzá, a feta éppen megfelelőre „sózta”. Nagyon finom lett.

EK - 2010/10



Friss káposztasaláta

Ezt csak kiegészítésként tálaltam, hogyha valaki mégis igényelne igazi savanyúság-féle salátát is. A káposztát nagyon vékony csíkokra vágtam (gyalum nem volt), megsóztam és jól összegyúrtam. Végül ecettel és pici cukorral adtam meg a végleges ízét, legvégül pedig olívaolajat is locsoltam rá.

A fotókért elnézést kérek, nem a legesztétikusabbak, csak éppen, hogy lencsevégre kaptam őket, sőt, már javában ettünk, amikor eszembe jutott, hogy ezt is meg kellene ejteni.

Zöldpaszulyleves,

avagy Zöldbableves erdélyiesen, Emíliának dedikálva

Egy "zugolvasómtól" érkezett a napokban egy kedvesszavú email, amelyben megkért, hogy ha tudok, segítsek neki: gyermekkorában olyan zöldbablevest főzött az édesanyja, aminek az ízét most hiába keresgéli, hiába próbálja előcsalogatni, nem sikerül. Sajnos, tőle már nem kérdezheti meg, ezért kérte a segítségemet: írjam le az eredeti erdélyi zöldbableves receptjét.

Én nagyon ritkán készítek zöldbabot, mert ez az egyedüli zöldség, amit Férjecském semmi szín alatt meg nem eszik. Valamikor volt egy egyezségünk, hogy egyszer egy évben megeszi, de nem vetettük papírra és nem hitelesítettük közjegyzőnél....:D Ebből kifolyólag tényleg sokkal ritkábban kerül asztalra, mint lehetne, illetve kellene, ámbár nekem nagy kedvencem és a Lányoknak is ízlik! Talán majd mostantól...
Éppen ezért, ha készítek is zöldpaszulyleveset (ahogy mi itt hívjuk), vagy még ittenibb nevén „ződfuszulykalevest”, nem vagyok meggyőződve róla, hogy éppenséggel az eredeti változatot készítem. Illetve, lehet, hogy ugyanígy eredeti ez a változat Baranyában is vagy a Felvidéken.

Szóval, hogy mégis biztosabb legyek a dolgomban, mert természtesen, hogy nagyon szeretnék segíteni Eminek, megkérdeztem anyósomat, ő hogyan készíti. Ugyanis ő szinte mindent nagyon klasszikus-hagyományos módon főz meg, és mégiscsak több tapasztalata van ilyen téren! Úgy adódott, hogy a kertjében éppen szedni való volt az első adag zöldbab, így magamnak ajándékoztattam belőle egy kilónyit és ma már meg is főztem a levest.

Anyu a gyorsabb, húsmentes változatát mondta el nekem (különben én is szinte ugyanígy szoktam készíteni), de ha valakinek muszáj, akkor nyugodtan belelógathat a fazékba egy jó disznócsontot, esetleg csülköt, szerintem egyetlen további hozzávaló sem fog megharagudni érte!

Hozzávalók: zöldbab (bármilyen), 1 hagyma, 2 ek. olaj 1 ek. liszt, tej/víz, 1-2 dl paradicsomlé, petrezselyemzöld, só, ecet, tejföl (a tálaláshoz).

Elkészítés: egy fazékban vizet tettem főni. A babot megtisztítottam, feldaraboltam és több vízben jól átmostam. Amikor a víz lobogott, enyhén megsóztam és beledobtam a babot. Beletettem a megtisztított, de egészben hagyott hagymát is (amit a végén eltávolítottam), illetve, mivel éppen kéznél volt és tudtam, hogy nem ronthat az ízén, sőt, meghámoztam és beledaraboltam 2 közepes sárgarépát is. Fedő alatt, mérsékelt tűzön addig főztem, amíg a zöldségek megpuhultak. Az olajból és a lisztből nagyon világos rántást készítettem, amit tejjel és vízzel engedtem fel, majd beleöntöttem a levesbe. Hozzáadtam a paradicsomlevet is (helyette paradicsompüré vagy hámozott, darabolt paradicsom is használható) és még néhány percig főztem. Végül utánasóztam, még egy kevés ecettel is savanyítottam, illetve megszórtam apróra vágott zöldpetrezselyemmel. Ízfokozóként:D még egy fél teáskanál sóban eltett, apróra vágott lestyánt is tettem bele, de ez nyugodtan elmaradhat. Tálaláskor tejfölt tettem bele.
Rántás helyett lehet habarással is készíteni.

Kisebbikem ma evett először ilyen levest; igencsak tátogott neki!
Emilia, remélem, valóban segítettem!!! Jó étvágyat!

Sózott uborka

Tegnap még nem kellett főznöm, mert annyi finomsággal felpakoltak, mára viszont már visszatérek a ringbe. De addigis lejegyzek két dolgot, ami múlt héten elkészült, csak nem jutott időm írni róla.

Az egyik nem más, mint a sózott uborka, amiről BeckZsunál olvastam először. Még akkoriban terveztem elkészíeni, de végül csak múlt héten lett meg. Mindenesetre, tényleg nagyon finom, ropogós csemege és szerintem fényévekre van finomságban a kovászos uborkától. Én ilyet sosem készítek, hiszen alig várjuk, hogy frisset együnk, nehogy máris savanyítanám! Arra ott van, amit elteszek télire. De ez, ez más. Friss, csak fűszeres. A fokhagymától nagyon különleges lesz. A férjem is nagyon szerette, pedig tartottam tőle, hogy mit fog szólni az ízkombinációhoz!



Betartottam mindent, amit BeckZsu írt, mégis mindent másképp csináltam.:D Az uborkákat végighasítottam, hogy jobban férhessenek az 1 l-es tejfölös vedrecskében, 1 tk. sót tettem hozzá, sőt, szerintem még egy felet elbírt volna, szárított kaporvirágot tettem bele és fokhagyma gyanánt a granulátumot használtam. Nem is volt most frissem, de a gyomrunk nem is bírja annak az erősségét. Szerintem így is nagyon finom lett. Időnkét fogtam a vedret és megrázogattam-fordítgattam, hogy a marinád mindenütt jól érje.

Rizs zöldségekkel

A zöldségekből eredetileg egy tejszínes ragut szerettem volna készíteni, de végül "leálltam". A Csajok könnyebben tudták így fogyasztani; Kicsikém kézzel-lábbal-kanállal ette. Igaz, hogy szósz nem volt, de a rizsszemek úgyis megtöltötték az egész konyhát!:) Hála Duendének, hogy megtanított pergős rizst főzni!!!:D:D:D



Szóval, egyszerű az étel, szinte már nem is recept. 3 murkot (sárgarépát) meghámoztam, kb. 3-4 centis darabokra, majd ügyes kis hasábokra vágtam és kevés olajon pirítani-párolni kezdtem. Közben meghámoztam másfél hagymát (felét valami másra használtam el, az is jön mindjárt), az egész példányt félbevágtam, majd rusztikus félcentis csíkokra szeltem és rádobtama répára. A félhagymát is, csak azt már nem kellett félbevágni!:D Két szép zsenge tököt jól-jól megmostam, levágtam a két végét, majd a répához hasonlóan kb. 3-4 centi hosszú és fél-félcenti vastag hasábokra daraboltam. Ez is ment a többi zöldség mellé és óvatosan összekavartam. Tulajdonképpen továbbra is szinte folyamatosan kavargattam, hogy egyenletesen puhuljanak, hiszen 10-15 perc alatt már késznek is kell lennie. Nem szabad szétfőzni, a tökök is egészben kell, hogy maradjank, éppen ezért kell kezdeni a répával, aminek valamivel több időre van szüksége, hogy megpuhuljon, de még roppanós legyen. Megsóztam és borssal szórtam meg és ... kész. Főtt rizzsel tálaltam. Mellé sózott uborkát ettünk. 90 napos diétában keményítőnapra kitűnő fogás!

EK - 2010/10

Ez Manó:


Tejszínesen úgy készült volna, hogy ezután megszórom 1 kanál liszttel és felöntm tejszínnel. Esetleg még 1-2 kanál tejföllel savanyítottam volna. Jaj, és valamilyen zöldfűszer jött volna rá. Aki szereti, az készítse kakukkfűvel, szerintem azzal nagyon finom. Nekem most nem volt, különben tejszín nélkül is megszórtam volna vele!

Zöldségfasírt marinált sült paprikával

Volt egy kis tököm, amiből nem tudtam mi legyen. Főzelékhez édeskevés lett volna, de vacsorára mindenképpen abból csináltam volna valamit. És be is ugrott, hogy tökfasírt lesz. No, de, folytattam a gondolatmenetet, valamivel fel kellene szaporítani, mert így kicsit kevés lenne! Hát, teszek bele krumplit, úgysem tudok mit kezdeni azzal a három darabbal!

Zöldségfasírt

3 közepes krumplit és egy tököt meghámoztam, majd lereszeltem a nagylyukú reszelőn. Egy fej hagymát megtisztítottam és apróra vágtva zöldségekhez adtam. 4 kis szelet kenyeret beáztattam, kifacsartam és a zöldségekre morzsoltam. Amikor a tojásokat vettem ki a hűtőből, megakadt a szemem egy zacskón, amiben a múltkori bóc óta visszamaradt juhtúró volt, és hirtelen gondolattal azt is rámorzsoltam a zöldségekre. Ráütöttem két tojást, megszórtam fokhagymaporral, apróra vágott petrezselyemmel, egy kevés kaporral,sóval és borssal és kézzel jól összekavartam. Végül még belekavartam 4 ek búzakorpát (zsemlemorzsa helyett) és egy lágy, de kézzel formálható massza lett belőle. Egy serpenyőben olajat hevítettem lapos fasírtokat formáztam a masszából és nem túl frró olajban lassan kisütöttem őket. Kb. 3-4 percig minden felüket, hogy a nyers zöldségek jól átsüljenek. Végül papírtörlőre szedtem ki, hogy a fölösleges zsiradékot felszívja.

Marinált sült paprikával ettük.
Ez a sült paprika még tavalyról lapult a fagyasztó mélyén, éppen ideje volt felolvasztani és elhasználni. Persze, friss paprikából is el lehet készíteni, ehhez a paprikákat jól megmossuk, tepsibe tesszük és forró sütőben addig sütjük, néha megforgatva őket, mígnem kezdenek összeesni. Kiszedjük őket egy tálra, vékonyan lesózzuk és egy konyharuhával pár percre letakarjuk. Ezután a héjukat könnyen le lehet húzni, a magházukról pedig szinte leválnak. Én úgy szoktam, hogy a megtisztított paprikát (vagy paprikacsíkot) folyó víz alatt átöblítem, így biztos, hogy nem marad rajta mag vagy fekete héjmaradvány, és utána szűrőbe teszem, hogy lecsepegjen kissé. Miután lecsepegett, lehet zacskózni, ha megy a fagyasztóba, illetve elkészíteni a marinádot a marinált paprikához. Ez a marinád tulajdonképpen egyszerű sós-cukros-ecetes víz, amit jó „erősre” készítünk, mert a paprika majd beszívja. A megsült paprikákat, vagy fel is lehet csíkozni a húsukat leöntjük ezzel a páclével és hűtőben érleljük. Minél többet, annál jobb. Azért legalább két óra legyen.
(Ez a sült paprika egy olyan „étel”, amit gyerekkoromban nem ettem meg. Pedig most azt mondom: milyen finom! Pl. tavaly sok paprikám volt egyszerre, de mivel akkor még nem készíthettem el a zakuszkát, hát így tartósítottam. Nem beszélve arról, hogy sokkal jobb, gyomorkímélőbb a zakuszka, ha a paprika héja nincs benne.)

Tökfőzelék lerben sült murokkal

No, itt a megfejtés: tökfőzelék sütőben sült sárgarépával.:D

Semmi különleges, mégis nagyon finom, hústalan ebéd. A tökfőzeléket ugyanúgy készítettem, mint legutóbb, amikor nem tudtam fotóval is ábrázolni a produktumot. Illetve azóta egyszer még kipróbáltam paprikacsíkokkal is, ahogy Katánál olvastam, és ami szintén nagyon finom volt, csupán egy leheletnyi fokhagymát hiányoltam belőle.:)

A(z újonnan felfedezett) zöldségesnél gyönyörűszép hazai újrépákat kaptam, akkor vettem először idén újrépát. Két szép példányt vettem és hazafelé menet már el is képzeltem, mi lesz belőle. Eszembe jutott a valamikor látott Jamie Oliver-műsor, amikor a friss répákat alufóliazsákban, fűszerekkel és vajjal párolta meg. Ehhez képest egyszerűsítettem: a répát meghámoztam (bár lehet, hogy fölösleges volt, de ez azért már mégsem volt bébirépa), ráfektettem egy alufóliadarabra, megsóztam, mellétettem egy darabka friss fokhagymaszárat és meglocsoltam tárkonyos olívaolajjal. Beletekertem a fóliába és a sütőbe tettem. Nem tudom mennyi ideig hagytam benne, talán egy óra körül. De le kell ellenőrizni. Végülis az sem baj, ha csak amolyan roppanós-puha, én úgy is nagyon szeretem a párolt zöldségeket. A tökfőzelék mellé nagyon jól illett, enyhén fűszeres volt, mégis dominált a tök fokhagymás-kapros íze. Kitűnő nyári könnyű ebéd volt!

Vegyes saláta

A tegnapi vacsora hozzávalóiból, némelyiket, persze, kiiktatva, illetve másokkal kiegészítve, ma egy pompás salátát dobtam össze. Annyira pompás lett, hogy mind egy szálig elfogyott; a Lányok, akik egyébként eddig mindig csak öklendeztek a friss salátalevelektől, mert sosem tudták megrágni, most csak amúgy pusztítottak. Különlegességét az is növeli, hogy nem egyedül az én érdemem a készítése, hanem ügyes és okos (hát milyen is lenne, ha nem ilyen?) másfélévesemé is, aki a kis „mancsaival” olyan ügyesen tépkedte darabokra a leveleket, mitha egész életében azt csinálta volna eddig!

A történethez hozzátartozik az, hogy Édesanyám tegnap csomó minden kerti finomságot küldött nekünk: fejes salátát, újhagymát, káposztát, kaprot (már megint kapor!;)), de uborkát, almát és cseresznyét is, bár ez utóbbiak piaci számazékok még!



Két fej salátát leveleire bontottam és folyó víz alatt nagyon jól átmostam őket, majd konyharuhára szedegetve, amennyire tudtam, leitattam róluk a vizet. Kisebbikemmel karöltve pedig darabokra tépkedtük és egy nagy vájlingba :D (tálba) halmoztuk. Két uborkát megámoztam, félbevágtam és feldaraboltam; két paradicsomot is megmostam, kicsumáztam és kb. 3 mm-es szeletekre vágtam; két újhagymát megtisztítottam és zöldjével együtt felkarikáztam. A maradék ordát (de lehetne akár feta vagy bármely másfajta sajt is) , kb 10-15 dekát, szétmorzsoltam, illetve két maradék főtt tojást cikkekre vágtam. (Akár Kettes-salátátnak is nevezhetném, mert most látom, hogy mindenből kettőt használtam. :P) Az egészet lazán összekevertem és leöntöttem salátaöntettel.



A salátaöntet saját kreálmány, valami vinaigrette-féle, még akkoriban „fejlesztettem ki” amikor kolozsvári egyetemista voltam és vártam a volt szeretőmet (jelenlegi férjemet :D ) hétvégére hozzám. Egy időben mindig tartottam belőle készen a hűtőben, de frissen azért sokkal jobb, úgyhogy mostanában mindig csak per pillanat készítem.

Hozzávalók: 1 kb. 3,5 dl-es csavaros befőttesüveg, 2 csapott teáskanál mustár, 1-1,5 teáskanál só (ízlés szerint), 1 teáskanál cukor, ½ teáskanál bors, 1 csipet ecetes tárkony, 1-2 ek. tárkonyecet, de lehet sima ecet vagy citromlé is, ½ teáskanál fokhagymagranulátum, 1 nagy ek. szezámmag, illetve, opcionálisan, 1 nagy ek. lenmag, víz és olívaolaj.

Egy száraz serpenyőben a magvakat kissé megpirítjuk. Pár perc az egész, ajánlatos közben meg-megrázogatni a serpenyőt és lefedni, mert nagyon tudnak pattogni! A léből kivett tárkonyt felaprítjuk. Ennyi az előkészület, ezután már mehet minden a befőttesüvegbe tetszés szerinti sorrendben, kivéve a vizet és az olívaolajat. Amikor az összes többi hozzávalót beletettük, az üveget háromnegyedig felöntjük vízzel, rácsavarjuk a fedelét és 1-2 percig erőteljesen rázzuk, hogy a cukor, só jól feloldódjon. Ezután felöntjük olívaolajjal (én most a tárkonyízű olajamat használtam hozzá), és ismét rázzuk egy kicsit, míg a dolgok összevegyülnek és mintha az egész kocsonyássá válna (pedig nem lesz az, csak úgy néz ki). Rögtön önthetjük is bármilyen saláta tetejére. Én az egészet elhasználtam ehhez a salátamennyiséghez.
Ebben a formában proteinnapon ehető a 90 napos diétában.

EK - 2010/4

Idényvacsora

A tegnapi vacsoránk is nagyon könnyű volt, főleg idénydolgokból állítottam össze. Persze, ezzel lehetne vitatkozni, mert a tojás örökzöld, no meg a szalonna sem éppen a „könnyedségéről” híres, de a körítés mégis az! Apu falusi vacsorának szokta nevezni az ilyent, csak náluk még kiegészül a hideg vagy langyos főtt krumplival, esetleg friss sajttal vagy juhtúróval. Nálunk ezúttal az orda képviselte a tejtermékeket, és mivel billiárdozás közben nem szoktam krumplit főzni (igen, lehet szemet mereszteni és hitetlenkedni, de tegnap, kb. 10 év kihagyás után, tényleg billiárdoztam), főtt krumplit sem ettünk. Szalonnát pedig csak Férjecském igényelt, érdekes módon a Csajok most nem csaptak le rá.

Sült újkrumpli, Ágnesnek

Bár már leírtam egyszer ezt a receptet, ismét megteszem, felfrissítem, és amúgyis más fotót teszek mellé. A múltkori bejegyzésnál látható, hogy már nem újkrumpliból készült, pedig abból az igazi.
A fotó is tavalyi, a sült krumplit (és ez már újkrumpli volt) grillezett zöldségekkel ettem, még akkori 90 napos diétám egyik keményítőnapján.



Provence-i krumpli

A közepes nagyságú krumplikat jól-jól megmossuk, esetleg körömkefével megsikáljuk, de nem hámozzuk meg. Persze, ha ez elfogadhatatlan valakinek, akkor tegye meg. Ezután hosszában félbevágjuk őket. Egy kistányéron sót, borsot (keveset – amúgy én borsból mindig nagyon keveset használok, tehát ki-ki ízlése szerint tegye), fokhagymagranulátumot és Provence-i fűszerkeveréket (azért sima rozmaring is megteszi, ha más nincs, vagy bármilyen a család által kedvelt zöldfűszert lehet használni) vegyítünk, a krumplikat pedig vágott felükkel belemártjuk. Sorbahelyezzük őket egy olívaolajjal megkent tepsibe, és az egészet megszórjuk a tányéron maradt fűszerkeverékkel. Alufóliával letakarjuk a tepsit és 30-40 percre a sütőbe tesszük. Az utolsó 10-15 percben fólia nélkül sütjük, hogy a tetejük kissé megpiruljon.
Bármi mellé kitűnő köret, de persze, önmagában is megállja a helyét.

Egyúttal leírom a grillezett zöldségeket is. Bár ezt nem is nevezhetjük receptnek. Végülis jól megmosunk minden olyan zöldséget, amit grillezni szeretnénk, amit kell, meghámozunk (de pl. zsenge sárgarépát, tököt, cukkinit, padlizsánt nem szükséges), felszeletelünk tetszés szerint és grillserpenyőben, vagy a szabadban, természetesen, grillrácson megsütjük. Kiváló kiegészítője vagy akár alternatívája is a sült húsnak, kolbásznak, miccsnek. Jaj, egy fontos tudnivaló: a zöldségeket ne sózzuk grillezés előtt, mert levet eresztenek és nem sülnek olyan szépen, jól. Amikor készek, akkor fűszerezzük ízlés szerint. Ha paradicsomot szeretnénk grillezni, akkor mindig úgy vágjuk félbe, hogy egyik "talpa" a csumás része legyen, szóval nem úgy, ahogy a képen látható, nekem az csak kíséret volt a többi zöldség mellé.

Halas krumplisaláta

Egyúttal a vacsorát is leírom. Kb. két személyre való. Nálunk hárman ettek belőle: egy felnőtt és két kicsi.



7 db. közepes újkrumplit héjában megfőztem, miután kihűlt, meghámoztam, négybe, majd ügyes kockákra vágtam. Egy fél fej lilahagymát nagyon vékonyan felcsíkoztam, és két közepes paradicsomot szintén csíkokra vágtam. Az egészet megsóztam, borsoztam, kevés citromlevet szorítottam rá és meglocsoltam olívaolajjal. Végül egy 170 g-os heringkonzervet felbontottam, a halacskákat pedig feldarabolva a salátához tettem. Friss tárkonyt (két bóbitának a leveleit) apróra vágtam és rászórtam a salátára. Óvatosan, hogy a hal ne törjön túlságosan össze, összekavartam. Kb. egyórányi hűtés nem ártott volna neki, de Férjecskémnek nem volt már türelme várni, a munkahely és a délutáni ing-nyakkendő-vadászat nagyon kiéheztette.

Holnap, remélem, sikerül eltenni a tárkonyt, mindenképpen írok róla!

Egy eléggé ismeretlen, kevésbé használt zöldség: a rebarbara

Rheum rhaponticum L. - Polygonaceae

A keserűfűfélék családját a virágtakaró leegyszerűsödése jellemzi. A mintegy negyven rebarbarafaj Közép-Ázsiában, Kína különböző részein, elsősorban a hegyvidéken honos, innen terfedt el fokozatosan más földrészekre is. A növények 2-3 m magasra nőnek meg, szárukon jellegzetesek és feltűnőek a szárcsomók (nóduszok). Levelei nagyok, egyszerűek, szórt állásúak, ép szélűek, kerekdedek, válluk szíves, az alsók általában szélesebbek mint amilyen hosz-szúak, felül kopaszok, alul rövid szőrűek. A levélnek a családra jellemzően pálhakürtője (ochreája) van. Ez az eleinte húsos, később száraz, kártyás képződmény a középsíkban összenőtt pálhákból fejlődik ki. A szárat csőszerűén körülveszi, és fiatal korban igen jól védi a folytonosan növekvő tenyészkúpot. A hajtás növekedésének előrehaladtával a tenyész-kúp áttöri a védőpálhát, amely a nódusz felett hártyaszerűen öleli körül a szárat, ekkor a következő szárcsomó pálhakürtő-je veszi át a védő szerepet.

A virágok hímnősek, egyszerű, tövén összenőtt, sziromszerű virágtakaróval. A színes virágtakaró a rovarok által való megporzást segíti. A 9-10porzó két körben helyezkedik el, tövükkel összenőttek a virágtakaró levelekkel. A magház együregű, benne egyetlen kettős burkú magkezdemény van. Termésük egymagvú szárnyas makkocska. Nagyon gyakori a kereszteződés a különböző rebarbara fajok között.

Környezeti igénye
A hideget és a meleget egyaránt jól tűri. A szubtrópusi területeken a kissé hűvösebb hegyoldalakon virít szebben, így a hőigénye alapján talán a hűvösebb éghajlatú területeket kedveli. A mérsékelt égöv alatt mindenütt megmarad.

Szereti a napsütötte domboldalakat, de félámyékban is nevelhető. Rövid nappalok idején (télen) csak a vegetatív részek fejlődnek, virágképződéséhez hosszú nappalok szükségesek, a fénnyel szemben tehát meglehetősen közömbös.

Nagy zöldfelülete miatt sok vízre van szüksége. Jó vízgazdálkodású területeken fejlődik csak kielégítően. A tartósan vízállásos helyeken a gyökértörzse egy-két hét alatt elrothad. Csapadékszegény nyarakon különösen laza, homokos talajokon érdemes öntözni.

Bármilyen típusú talaj megfelelő számára, a szélsőségeseket kivéve. Jó tápanyag-ellá-tottságú talajon minimális trágyázással több évig termeszthető. Közepes a tápanyagigénye. Kielégítő hozamot a telepítése előtt szervestrágyázott (10 m2-re 30 kg), majd később minden évben fejtrágyázott területről várhatunk. Fejtrágyaként 10 m2-re 20-30 dkg kevert műtrágyát adjunk, amelyben a nitrogén, a foszfor és a kálium aránya azonos.

Termesztése
A terület kiválasztásánál vegyük figyelembe, hogy több évig egy helyen marad, tehát vetésforgón kívüli helyre ültessük. Ősszel a mélyművelés előtt szórjuk ki a szerves és műtrágyákat, majd 50-60 cm mélyen forgassuk meg a talajt. Szerves trágyát később is adhatunk az ültetvénynek, a növények visszahúzódását követően (novemberben), majd utána óvatosan ássuk fel a sorok közét.

Legegyszerűbb szaporítási módja a tőosztás. Kiöregedett töveket is felhasználhatunk erre a célra. A kiásott töveket éles késsel annyi részre vághatjuk, ahány hajtás vagy haj-tásrügy megtalálható rajtuk, de általában négynél többre ne daraboljuk.

A feldarabolt gyökértörzseket októberben, az ásás után, elmunkált talajba ültessük el. A rügyek kb. 2 cm-rel kerüljenek a talajfelszín alá. Ültetés után földdel kupacoljuk fel a töveket. A tőosztás kora tavasszal (február-márciusban) lehetséges.

Dugványok hiányában magról is szaporítható. A magok gyengén csíráznak, ezért egyévesnél régebbivel ne próbálkozzunk. Április végén, szabad földbe, sűrűn vessük, majd kelés után 3-4 hét múlva ritkítsuk ki 8-10 cm-es távolságra. A palántaágyást tartsuk gyommentesen, és ha szükséges, többször is öntözzük. A palánták helyben, takarás nélkül jól áttelelnek, majd a következő év tavaszán ültethetők a végleges helyükre.

Ültetéskor vegyük figyelembe, hogy nagy tenyészterületre van szüksége, ezért a növények egymástól 1-1,2 m-es távolságra kerüljenek.

A fiatal telepítéseket száraz tavaszon érdemes egyszer-kétszer megöntözni, más években öntözés nélkül is nevelhető. Gyomtalanítsuk, többszöri kapálással tartsuk a talajt porhanyós állapotban. A kapálások előtt fejtrágyázhatunk. Egyik legfontosabb ápolási munkája a virágszárak rendszeres kitördelése. Ha ezt elhagyjuk, gyengébb a minősége és különösen az őszi levélhozam csökken.

A telepítés utáni második évtől folyamatosan, tavasszal és ősszel szedjük. A leveleket tőből mindig kézzel törjük ki, amilyen mélyen csak tudjuk. Kést ne használjunk, mert megsérthetjük a rügyeket, ezzel csökken a hozam. 3-4 levélnél többet ne szedjünk le egy-egy alkalommal, nehogy a tövet nagyon meggyengítsük. A levelek leszedése után távolítsuk el a levéllemezt, és csak a nyelét használjuk fel. A megtisztított levélnyelet egy-két napon belül dolgozzuk fel, mert könnyen fonnyad.

Magfogáskor a fejlődő virághajtásokat ne törjük ki. Magja a nyár közepén érik. Beérés után az egész magszárat vágjuk ki és szedjük le a magokat.

Öntözés mellett - a magszárak kitörésével - majdnem egész évben szedhetünk zsenge levélnyeleket. Hajtatásával Magyarországon nem foglalkoznak. Külföldön az ősszel felszedett 2-3 éves töveket általában hidegágyakban, rövid pihentetés után hajtatják.

Növényvédelmi munkát nem igényel, nincs speciális kórokozója, illetve kártevője.

Felhasználása
Gyógyászati célra általában a 6-8 éves növények gyökértörzsét gyűjtik. Már az i.e. 27. századból való kínai füveskönyv is megemlíti a „nagy sárga gyökeret". A középkorban nagyon drága és ritka volt, Európában általánosan az 1700-as évektől terjedt el. Egy ideig csak gyógynövényként termesztették, később magánosán dísznek ültették a parkokba. Az Európában termesztett rebarbarafajták jelenleg már ugyanolyan minőségűek, mint a kínaiak.

Az élő növényben a hashajtó hatású antrakinonok és antranolok glikozidos kötésben vannak, emellett összehúzó, cserző hatású tannoidglikozid keverék is található benne. Kis adagban inkább az összehúzó hatása érvényesül, nagyobb adagban kifejezetten hashajtó.

Megjegyzendő, hogy gyógyászati felhasználását számos gyógyszerkönyv (pl. a VI. Magyar Gyógyszerkönyv) nem engedélyezi, mert a fent említett anyagokon kívül egy ösztrogén hatású vegyületet (rapontikozid) is tartalmaz.

Éhínség idején nagyon sok helyen fogyasztották folyamatosan, ami súlyos egészségkárosodáshoz vezetett. Az oxálsav és sói nemcsak mérgezőek, hiszen a szervezetben is jelen vannak a védekezőrendszer (fagocitózis) egyik elemeként. A túl sok bevitel káros. A rebarbarán kívül sok oxálsav található az éretlen paradicsomban, a sóskában, az eperben, a kakaóban, valamivel kevesebb a céklában, a ribizliben, a köszmétében, az uborkában és a répafélékben. Az ételek kombinálásával ezt is célszerű figyelembe venni.

A levélnyélből tavasszal, illetve ősszel, amikor kevés a vesekövet okozó oxálsavtar-talma, különféle ételeket, szörpöt, bort készíthetünk.

(Info: http://www.terebess.hu/tiszaorveny/zoldseg/rebarbara.html )