Most már következhetnek az olyan ételek, amiket mostanában főztem…
Szombaton nagyon jó áron akadtunk felső csirkecombra, így az előzetes tervek ellénére is vettünk egy bax-szal, volt benne vagy 8 kiló. Szétosztottam, lett vagy 8 zacskóval, mindegyikbe hatot-hetet tettem, plusz vasárnapra hagytam kiolvadni kb. tizenegyet.
Későeste néztem a tévét és elkaptam a Törökméz egyik adását, ahol a nő kebabot készített. Elmondta ügyesen, hogy Törökországban általában bárányból készítik, de ő ezalkalommal mégis borjúból csinálja, mert úgy tartja kedve és úgy is nagyon finom. Csorgott a nyálam, amíg elkészítette, és állandóan azon gondolkodtam, hogy honnan és mikor szerezhetnék leghamarabb borjút vagy bárányt. És ekkor fedeztem fel a spanyolviaszt: nem lesz egyik sem, csirke lesz. És lett.
“Şişkebab” – csirkéből
A csirkecombokról lehúztam a bőrt és kicsontoztam őket. (A csontokból és a bőrből finom húslevest főztem.) A húst kb. 2x2 cm-es kockákra vágtam, bár ez nagyon relatív, hiszen a combból nem lehet tökéletes kockákat vágni. De ez nem gond, majd a felszúrásnál úgyis lehet igazítani rajta, hogy a cafatok ne lógjanak!
Egy közepes hagymát félbe, majd csíkokra vágtam és a húskockákkal együtt egy tálba tettem. Sót, borsot, pirospaprikát és jó sok szerecsendiót szórtam rá, majd tiszta kézzel jól összekevertem. Meglocsoltam egy kevés olívaolajjal, összeráztam és lefóliázva a hűtőbe tettem. Legalább félórát kell pácolni, de természetesen, még jobb, ha többet is. Nekem kb. egy órát ült a hűtőben. (Ezalatt befűszereztem a többi csirkecombot (a férjuramnak más kívánsága volt a combokból, így azt is teljesítettem) ugyanazzal a fűszerkeverékkel és odatettem főni a krumplit, pürének.)
Egy piros kaliforniai paprikát kicsumáztam és kb. a hússal megegyező nagyságúra kockáztam és három kisebb lilahagymát megpucoltam és félcentis karikákra daraboltam. 6 bambusznyársat pár percig vízben áztattam, majd elkezdtem felszúrkálni rá a hozzávalókat: hús, hagyma, hús, paprika, hús, hagyma, stb... Mindaddig, amíg a hús elfogyott. A 6 nyárs éppen megtelt. A grillserpenyőbe pici olívaolajat öntöttem, felforrósítottam és beletettem a nyársakat. Állandóan forgatgatva, kb 15 perc alatt szép pirosra sütöttem. Az utolsó 5 percben azért öntöttem rá egy kis házibort, mert féltem, hogy a nyárs mellett még nem sült meg teljesen a hús, és az olaj is már nagyon égett volna!
Csirkecombok sajtos-szezámos bundában
Mint mondtam, az uracskám mást kért a csirkéből: szezámosan rántva kellett neki. Kiválogattam a minél kisebb combokat, hogy könnyeben átsüljenek, de azért a csont mellett kétfelől, és ahol vastagabb volt a hús, még bevagdostam. (Utólagos tapasztalatként elmondom, hogy ez sem volt elég, úgyhogy, ha valaki készíteni szeretné, azt javasolom, hogy vagy csontozza ki a combokat, és akkor szép szeleteket kap belőle, vagy előzőleg párolja őket meg egy kicsit. Saját kárán tanul az ember!) Megszórtam a só-bors-pirospaprika-szerecsendió keverékével és egymásra helyezve ezeket is érleltem egy kicsit a hűtőben. Majd 3 tojást felvertem, és mivel nem volt otthon csak lágyabb sajtom, apróra reszeltem és a tojásba szórtam. Ebbe is tettem a maradék fűszerekből egy keveset. Egy másik tálcára prézlit (zsemlemorzsát) és szezámmagot tettem. A húsokat lisztbe, a sajtos tojásba, majd a szezámos morzsába forgattam és forró olajban, lassan kisütöttem. Ami jól átsült, isteni lett, ami pedig nem, azt úgy „gyógyítottam meg”, hogy leszedtem a bundáját, kissé felnyitottam, ahol nyers volt, és újból lisztbe, tojásba, morzsába mártva, kisütöttem ismét.
Ez van, a kaland sosem ér véget! ;) :)
Így nézett ki. Hű, de megenném most is!
