2010. november 30., kedd

1 ÉVES AZ ERDÉLYI KONYHA!!!

Ezt is megértük! :)
Meg is jelent a decemberi jubileumi szám, +8 ajándékoldallal. De lássuk csak, mit is tartalmaz!

Rögtön a belső címlapon Jutka Feketeerdő-tortája indítja be a nyálelválasztásunkat! De hogy mégse zabáljunk egyből, a következő oldalon Alíz vezércikke késztet egy kis szusszanásra, amelyben a főszerkesztőasszony leírja az elmúlt egy év történéseit, sikereit, megvívott harcait és megvalósításait.

A 4-5. oldalon Edó kreatív konyhai ajándékötletei várják az olvasókat, és konyhatündér legyen a talpán, aki megállná, hoyg legalább egyet-kettőt ne készítsen el belőlük szeretteinek!:)
A következő két oldalon Gál Edith fogad mindenkit karácsonyi illat- és ízkavalkáddal, azaz különleges karácsonyi desszertekkel, édességekkel.
Fagyal  Hajnalka sertéshúsból készített a megszokottól eltérő finomságokat, tulajdonképpen több nemzet disznóhúsos fogását gyűjtötte egy csokorba.
Borsos Dalma ennivalóan gyönyörű karácsonyfát varázsolt a lap 10. és 11. oldalára, számos egyszerű, de nagyszerű ötletet osztott meg az olvasókkal arról, hogy hogyan díszíthetik a karácsonyfát ehető díszekkel.
A séf ajánlja rovatban Ottis a Lobogó éttermet kereste fel, ahol két főétel és egy desszert receptjét osztották meg az Erdélyi konyha olvasóival. Mindhárom étel méltó fogása lehetne a karácsonyi menüsornak.
A 14-15. oldalon Gál Edith ismét elkápráztat bennünket néhány desszerttel, de ezúttal torta- és süteménycsodákkal várja, hogy az asztalához üljünk!
Zsuzsiga fenséges húsmentes fogásokkal lepi meg és segíti a vegetáriánusokat (és nemcsak) az ünnepi menüsor összeállításában, majd a következő két oldalon Alíz interjúja olvasható, amit Dékány Ferenccel, Magyarország kolbászkirályával készített még Székelyudvarhelyen, az első alkalommal megszervezett Magyaros Ízek Napján.
Ismét Ottis írása olvasható a 20-21. oldalon, ezúttal egy hagyományos oroszhegyi ünnepi menüsorral kedveskedik az Erdélyi konyha olvasóinak.
Mivel decemberben nemcsak a karácsony az ünnep, hanem a szilveszter is, Edó változatos patrifalat-ötleteket ajánl, segítséget nyújtva ezáltal a háziasszonyoknak egy szemet-szájat gyönyörködtető büféasztal összeállításához. Teszi mindezt úgy, hogy a fogások értékét is megadja, tehát mindenki a saját költségvetéséhez igazodhat!
Jómagam alternatív karácsonyi fogásokkal sietek a háziasszonyok segítségére, azaz pulykát és halat kínálok az ünnepi asztalra.
A 26. oldalon Bányai Gyöngyi az ünnep fontosságáról ír és arról, hogy az advent és maga a karácsony is jó időszak a befelé fordulásra, az önmérsékletre. Az ünnepek idejére is javasolja a háromszori, kötött idejű étkezést, illetve más, praktikus tanácsokkal is ellátja az olvasókat!
Ünnepi fogásokkal, amelyek azonban a pszichowellness szabályainak is eleget tesznek, ismét én jelentkezem: finomságokat ajánlok húsnapra, zöldségnapra és tésztanapra is, illetve egy teljes hétre való menü is várja az olvasókat.

De itt még korántsem végeztünk... A 30. oldalon Kiss-Budai Tibor, a kolozsvári Spritz Café tulajdonosa ajánl néhány ízében-hangulatában karácsonyi italötletet, a 31. oldalon pedig Okos Melinda, a fiatal csíkszeredai lány, aki egyben a Spritz Café "édességfelelőse" is, egy csodás tortareceptet oszt meg az olvasókkal: karácsonyi csokitorta kandírozott naranccsal. Bár a finomság elkészítése - saját bevallása szerint - nem éppen kezdőknek való, a részletes leírás és a sok fázisfotó akár a debütálóknak is inspiráló lehet.

Meglepetést is tartogattunk az olvasók számára:
Ettől a lapszámtól kezdődően Kajuk Gyula, a jó humorú budapesti író, költő és gasztroblogger, a Gastrodamus blog szerzője is munkatársunk lett, és mostantól rendszeresen olvashatóak Galagonya újabb történetei a lap hasábjain is. Természetesen, minden alkalommal egy-egy receptet is megoszt az erdélyi (és nemcsak:)) olvasókkal.:)

A decemberi számból sem hiányoznak Babszemanyu javaslatai, aki jópofa figurák álcájába öltöztetett reggeli- és vacsoraötletekkel szolgál az anyukáknak egyéves manócskáik táplálásához.
A Tini-konyha rovat főszereplője ezúttal a gyergyószentmiklósi Baricz-Tamás Boróka, aki Zöldségvarázs nevű salátájával már bebizonyította szüleinek, hogy a nyers zöldségek ízletesebbek főtt változataiknál és szílvaízes palacsintával teszi teljessé a menüt.

Sajtlexikon rovatunkban ezúttal a szlovák és a cseh sajtokat helyeztük reflektorfénybe, illetve rögtön mellette a Hajnalka által összeállított Horoszkóp kapott helyet.
A következő 4 oldalon pedig szintén meglepetést tartogatunk az olvasók számára: de ha elmondom, hogy miről van szó, már nem is annyira meglepetés, úgyhogy csak röviden: bemutatkoznak az Erdélyi konyha szerkesztői. A többi pedig a lapban vár. :)

A lap végén keresztrejtvényt is találhatnak az érdeklődők, itt olvashatók az előző lapszámok rejtvényeinek nyertesei, illetve további reklámok is vannak, többek között a pár nap múlva megjelenő Erdélyi Konyha Kalendáriumé is. :)

Marcu András fentebbi, gyönyörű címlapfotója már csak hab a tortán mindezek mellett/után!:)

Remélem, meghoztam a kedveteket/kedvüket az olvasáshoz!:) Jó szórakozást, kellemes olvasgatást, főzöcskézést kívánok!

2010. november 13., szombat

Pulyka zöldborsóval és tésztával

Már megint pulyka. De mit tegyek, ha a "magyar üzletben" (az áru kb. 80%-a magyarországi termék) 14 lejért vesztegetik kilóját a felsőcombnak és 22 lejért adják a pulykamellet?! :) Így mostanában pulykát eszünk csukával és csukát pulykával!:) Na jó, ez csak vicc volt!:)

Egy egyszerű vacsora volt. Szupergyors, finom és laktató.

Pulyka zöldborsóval és tésztával

Hozzávalók: kb. 50 dkg pulykamell, 20 dkg fagyasztott zöldborsó, 2 kicsi hagyma, pici olaj, só, bors, 2 evőkanál liszt, 1-2 dl tejföl, ízlés szerint citromlé; 40 dkg penne tészta, só, pici olaj.

Elkészítése: Vizet forralunk, ha fölforrt, megsózzuk és kifőzzük a tésztát. Azalatt a hagymát megdinszteljük, rádobjuk a csíkokra vágott pulykát és erős tűzön fehéredésig pirítjuk. Ekkor rádobjuk a zöldborsót, sózzuk, borsozzuk, és mire a kiengedett leve elfő, minden megpuhul. Zsírjára sütjük, rászórjuk a lisztet, elkavarjuk és felöntjük vízzel. Amikor simára kavartuk, beleöntjük a tejfölt is és további vízzel tetszés szerint hígítjuk. Hagyjuk még egy kicsit rotyogni és már készen is van. Utánaízesítünk sóval, borssal, ha akarjuk, citromlével savanyíthatjuk még. A tésztát leszűrjük, meglocsoljuk kevés olívaolajjal, elkavarjuk és már tálalhatjuk is. 4 személy bőven jóllakik belőle.

KAL - 2014.

2010. november 11., csütörtök

Fasole scăzută, avagy "összeesett" paszuly - gyerekkori ízek

Szó szerint fordítva, tényleg összeesett paszulyt jelent, de tulajdonképpen az étel állagára, sűrűségére utal a melléknév. Igazából egy nagyon babos, jó fokhagymás főzelékféle, amiről a végére elfő szinte az összes szaftja, csupán annyi marad rajta, amennyi kell még ahhoz, hogy finom és ne száraz legyen. Nagyon egyszerű és nagyon nagyszerű. Vidékünkön a román asszonyok szokták készíteni főleg böjtös napokon, de mivel a családban mindenki szerette, Édesanyám is gyakran főzte zöldbabszezonban. Nálam sem éppen most készült, hanem október elején, azt hiszem az utolsó adag kerti zöldpaszulyból. Főleg a széles, lapos zöldbabból készítik, de a ceruzabab is jó hozzá.

Fasole scazuta

Hozzávalók:
1 kg zöldbab, 1 fej fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, pici olaj, só, bors, pirospaprika

Elkészítése:
A zöldbabot megmossuk, megtisztítjuk és kb. 2-3 cm-es darabokra tördeljük. A fokhagymát megtisztítjuk és 1-2 cikk kivételével összezúzzuk. Kevés olajat forrósítunk, megfuttatjuk rajta az áttört fokhagymát (csak néhány pillanatig, nehogy megégjen), rászórunk 1 teáskanálnyi pirospaprikát, gyorsan elkeverjük és már fel is öntjük 1-2 dl vízzel. Hagyjuk fölforrni, majd beledobjuk a zöldbabot és elkeverjük. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd annyi vizet öntünk rá, hogy a babot éppen ellepje és lassú tűzön, fedő nélkül addig főzzük, amíg a zöldbab megpuhul. Ekkor áttörjük a maradék fokhagymát is, és az apróra vágott petrezselyemzölddel együtt hozzáadjuk az ételhez Összekeverjük, egyet-kettőt még lobbantunk rajta és már félre is vesszük a tűzhelyről. Eddig a leve jórésze már elfőtt, úgyhogy csak éppen kellően szaftos maradt. Friss kenyérrel fogyasztjuk. Esetleg tejföllel is meglocsolhatjuk, de szerintem kár "elrontani" vele ezt a finom ételt.
Zöldségnapon kitűnő laktató fogás.

EK - 2016/7

 

2010. november 10., szerda

Tejben pácolt csuka



Ez volt az első étel, amit a deltai zsákmányból készítettem. Mint nemrég írtam, mindig azon "fáradozom", hogy halételeink minél sokfélébbek legyenek, így aztán a csukát legelőször úgy készítettem el, hogy kb. fél napig fűszeres tejben pácoltam, majd egyszerűen, néhány perc alatt megpároltam. Köret bármi lehet mellé, nálunk, mint szinte mindig csak kenyér volt, az is annak, akinek kellett. :) Pici citromlevet azért még facsartunk rá.

Tejben pácolt hal (csuka)

Hozzávalók:
- halpatkók vagy halfilé ízlés, netán lehetőség szerint (nekem kb. 60 dkg volt)
- só, bors
 - 15-20 szem borókabogyó
- 2-3 cikk fokhagyma
- tej
- pici olaj

Elkészítése:
A halat besózzuk-borsozzuk A fokhagymát és a borókabogyót összezúzzuk, majd egy tálba tesszük. még szórunk rá kevés sót és borsot, majd felöntjük kb. 2 dl tejjel. Jól elkavarjuk és belehelyezzük a haldarabokat. Ha véletlenül nem lepi el a halat, még öntsünk hozzá tejet. Az edényt szorosan lezárjuk, hűtőbe tesszük és hagyjuk érlelődni legalább fél napig.
Végül egy serpenyőben olajat forrósítunk, a haldarabokat beletesszük, ráöntünk kevés fűszeres tejet és néhány korty vizet és lefedve, kb. 10 perc alatt megpároljuk. Közben egyszer meg is fordíthatjuk a halszeleteket.
Muzsdéjjal, bármilyen salátával fogyasztható a szétválasztós diétákban.

EK - 2010/12

2010. november 9., kedd

Pulykás-zöldséges pite fűszeres morzsával


Húsmentes ebédet terveztem egyszer. De mi legyen, hogy jó laktató is legyen?! Aztán eszembe jutott a quiche. Volt némi fagyasztott zöldségem (így vettem, "készen", az Auchanban; lecsókeveréknek hívják, és van benne padlizsán, hagyma, paprika, sárgarépa és ha jól sejtem, karalábé. Hogy ez mitől lecsó, az más kérdés, de nagyon finom különben.), gondoltam azzal csinálom. De valahogy elmaradt az ebéd, azaz a pite nem lett meg ebédre, így aztán összevontam a vacsorára tervezett rántott hússal. Mármint a rántott húsnak kiolvasztott fél pulykamellet végül a pitébe használtam fel. De pórul jártam, mert a kicsi lányomon kívül csak nekem (és a húgomnak meg a szomszédasszonynak) ízlett még, Férjecském ismét húzta az orrát neki. Meg is bántott vele, mert egyszerűen nem értem, mi baja volt: mindent szeretett belőle, az ő kedvéért lett annyira húsos, mint amilyen, mégis. No, de az ő baja. Tényleg nagyon finom volt, langyosan és hidegen egyaránt. És a múltkori báránybordától visszamaradt petrezselymes-fokhagymás mogyorómorzsát is felhasználtam hozzá. Igazán különleges lett tőle.


Pulykás-zöldséges pite fűszeres morzsával

Hozzávalók: 
1 adag szokásos pitetésztám
1 kisebb pulyka fél mellehúsa
kb. 20 dkg vegyeszöldség (paprika, hagyma, sárgarépa, padlizsán, karalábé)
3 tojás
2 dl tejföl
pici tej
só, bors, kevés olaj
a morzsához: 
kb. 10 dkg darált mogyoró

aprított petrezselyemzöld
1 cikk fokhagyma
2,5 dkg vaj
5 dkg liszt

Elkészítése:
A tésztát begyúrjuk, pihentetjük. A húst kb. ujjnyi vastag csíkokra vágjuk, sózzuk-borsozzuk, majd azt is félretesszük. Kevés olajat felforrósítunk, rádobjuk a fagyasztott zöldséget és kevés sóval, borssal meghintve majdnem puhára pároljuk. A tésztát kinyújtjuk, majd kibéleljük vele a pitesütő formánkat és 10-15 percig elősütjük. Közben a tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejfölt, és ha túl sűrű lenne, néhány korty tejjel hígítjuk. Ezt is picit sózzuk és borsozzuk. Amikor a tésztánk félig megsült, elterítjük az alján a párolt zöldséget, eloszlatjuk rajta a húscsíkokat és felöntjük a tojásos tejföllel. A morzsa hozzávalóit jól összedolgozzuk és rászórjuk a pite tetejére. 30-35 percig sütjük közepes hőfokon. Langyosan, hidegen egyaránt fogyasztható.

EK - 2010/12





2010. november 8., hétfő

Variációk egy témára



A salátaleves túrós puliszkával az egyik legkedveltebb húsmentes ebédlehetőség családunkban. Mindenki szereti, mindenki várja. Gyors, finom és nagyon laktató. És ezúttal mosogatásbarát is, mert egy tányérban tálaltam őket. Sőt még a túrós puliszkát is rapid módon készítettem el! A levest pedig, mint még soha, bepaprikáztam. Nem rontotta el, csupán kicsit furcsa volt látni a "piros" salátalevest. :)

A leves a szokásos módon készült azzal az eltéréssel, hogy miután kiolvasztottam a szalonnát és megdinszteltem a fokhagymát, rászortam 1 teáskanál pirospaprikát és felöntöttem vízzel. És mivel a hűtőben "hányódott" egy árva tojásfehérjém, azt is belelöttyintettem a levesbe.

A túróspuliszkát pedig úgy "rapidosítottam", hogy ezúttal nem túróval készült, hanem trappista sajttal, és a megfőtt puliszkába egyszerűen csak belekavartam a reszelt sajtot. És vagy két evőkanál tejfölt is kavartam bele. A forró puliszkagombócokat beleszagagttam a hideg levesbe; a kettő jól kiegyenlítette egymást. Próbáljátok ki! Nagyon finom.

2010. november 6., szombat

Csirkefalatok különleges körettel


Néha előfordul velem, hogy furcsa dolgokat párosítok az ételekben. Általában az történik, hogy van itthon ez is, az is, de mindenből csak annyi, hogy magában semmire sem elég. Így született pl. a nokedlis-franciasalátás omlettem is, de a sort elég hosszasan folytathatnám.

Így történt hétfőn este is, miután hazajöttünk Édesanyáméktól. Hoztam két csirkemellet, amit nagyon jó árban kaptam egyik régeni üzletben, és hoztam almát meg céklát, ezt már Édesanyámtól. Itthon meg volt még néhány birsalma. Rögtön összekombináltam mindent. :) Azért bevallom, a csirkefalatokkal kissé melléfogtam. Akkoriban láttam egy blogon (ha megtalálom, belinkelem) a sült csirkemellfalatokat és én is lepirítottam falatkáimat, de nekünk így nem igazán ízlett: túl száraz volt. Legközelebb meghagyom puhának, zamatosnak. De ettől eltekintve az ízek nagyon jól harmonizáltak, és bár férjecském nem rajongott túlzottan a köretért, magamnak és a lányoknak biztos fogom még készíteni!

Csirkefalatok tejszínes zöldség-gyümölccsel

Hozzávalók: 1 kicsontozott csirkemell, 1 közepes cékla, 1 birsalma, 2 alma, olaj, vaj, 1-1,5 dl tejszín, kb. 1 dl bor, só, bors, fahéj, pici cukor
Elkészítése: A csirkemellet falatnyi darabokra vágjuk, megszórjuk sóval és borssal, és amíg a köretet előkészítjük, félretesszük. A céklát meghámozzuk, kb. 1x1 cm-es kockákra vágjuk és kevés olajon elkezdjük pirítani. 2-3 perc után a lángot lehúzzuk, enyhén megsózzuk, az edényt lefedjük és néha kavargatva tovább pároljuk. Közben a birsalmát és az almát meghámozzuk és a céklánál valamivel nagyobb darabokra vágjuk. Amikor a cékla zsírjára sült, rászórunk kb. 1 evőkanálnyi cukrot és hagyjuk karamellizálódni. Rádobjuk a birsalmakockákat, felöntjük a borral és tovább pároljuk. Néhány perc múlva mehet hozzá az alma is. Ha elfő a leve, pótolható további borral vagy vízzel. Amikor az alma is puha, szórunk rá kevés borsot és fahéjat, felöntjük a tejszínnel és beforraljuk. Ha szükséges, tovább ízesítjük sóval, cukorral, fahéjjal, és ha a gyümölcsök nem lettek volna elég savanyúak, kevés citromlével. Amíg a köret készül, felhevítünk kevés olajat meg vajat és a csirkedarabokat nagy lángon, fehéredésig pirítjuk rajta. Ezután mérsékeljük a tüzet és lefedve, még néhány percig pároljuk.Aki szereti, szép pirosra is piríthatja, de vigyázat, mert a csirkemell könnyen kiszárad!

KAL - 2012

2010. november 3., szerda

Sütőtökös "pityókásrántotta"

A pityókásrántotta, ahogy mifelénk hívjuk a krumplifasírtot (tócsnit, lepcsánkát, rösztit stb.), egyik kedvenc ételem. De nagyon ritkán készítem, mert ezt Édesanyám tudja igazából oylanra csinálni, ahogyan szeretem. Ez a finom, laktató fogás gyermekkorom egyik meghatározó eledele, mint már írtam is egy bejegyzésben. Még most is oylan jólesik, ha édesanyám küld vagy hoz egy-egy lepénykét annak ellenére, hoyg amúgy pikk-pakk elkészíthető.

Nem is tagadhatom, hogy a sütőtökös változat ötletét tulajdonképpen Gizinek köszönhetem, mert nála láttam aznap a zelleres-almás röszti fotóját. És este, amikor kapartam ki a sütőtök belét, hogy a többit odategyem sülni, leesett a tantusz: mi lenne, ha pityókásrántottát sütnék vacsorára és sütőtököt is reszelnék bele. No, de van szárzellerem, úgyhogy az is mehetne nyugodtan! Az almát ezúttal kihagyom- gondoltam - elég lesz egyszerre egy (két) új dolog benne! Így aztán egy jókora darabot megmentettem a lerben (sütőben) sülés elől. Mondhatom: nagyon ízletes fasírtocskák születtek, mert végül inkább mini adagokban sütöttem meg a masszát, a lepényszerűt meghagyom Édesanyámnak. :)

Sütőtökös-zelleres "pityókásrántotta"

Hozzávalók: 1 jókora szelet sütőtök, 2 zellerszár, 3-4 közepes krumpli, 2 hagyma, 2 cikk fokhagyma, 2 tojás, 2 evőkanál prézli (én réteslisztet használtam, mert nem volt morzsám), só, bors, zellerzöld vagy petrezselyemzöld; olaj a sütéshez
Elkészítése:
A zöldségeket meghámozzuk, megmossuk, és a zellerszár kivételével, amit vékonyan felszeletelünk, mindent lereszelünk az aprólyukú reszelőn. Hozzáütjük a tojásokat, fűszerezzük ízlés szerint, hozzáadjuk a vágott zöldfűszert és a zsemlemorzsát és jól összedolgozzuk. Olajat forrósítunk, a masszából korongokat formázunk és mindkét oldalukat szép pirosra sütjük. Végül konyhatörlőre szedjük, hogy a fölösleges olajat beigya. Kenyérrel, tejföllel, muzsdéjjal, ketchuppal, de savanyúsággal is finom. Citromos tea is jól illik hozzá.

KAL - 2014.

Update: És mégsem most fedeztem fel a spanyolviaszt: tavaly is készítettem már ilyet: http://edithreceptjei.blogspot.com/2009/11/sutotokos-krumplifasirt.html

Müzlis-túrókrémes tortácskák


Pénteken vettem két szív alakú kis tortaformát. Ki kellett próbálni, ezért vasárnap mindenki egyszemélyes tortácskát kapott. A piskótába müzlit is tettem, a krém túrós volt, kívül pedig tejszínhabbal vontam be. Szinte mindent el is mondtam.

Müzlis-túrós minitorták

Hozzávalók (4 darabhoz): 4 tojás, 7 evőkanál cukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, 1 teáskanál sütőpor, 4 evőkanál müzli, 6 evőkanál liszt, 1 citrom héja, vaj, liszt a kenéshez; a krémhez: 30 dkg házi krémtúró, 1 citrom héja és leve, 2-3 evőkanál cukor, kb. 0,5 dl tejszín; a díszítéshez: 0,5 l tejszín, 2-3 evőkanál porcukor, 2 csomag habfixáló

Elkészítése:
Egy kézi mixer segítségével a tojásokat a cukrokkal addig kavarjuk, amíg jól kifehéredik és habos massza lesz belőle. Ezután belekeverjük a sütőport, a citromhéjat, a lisztet és a müzlit, majd a kikent-lisztezett tortaformákat megtöltjük vele (képzeletben 4 egyenlő részre osztjuk, én kettőnként sütöttem meg), és előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük őket. Végül kiborítjuk a formákból és így, "fejjel lefele" hagyjuk kihűlni.
A krémhez a hozzávalókat habosra keverjük. A citromlevet ízlés szerint adagoljuk, de merjük bátran tenni, mert  nagyon finom lesz vele a krém. A tortácskákat lapjában kettévágjuk és jó vastagon megtöltjük krémmel. A tejszínt a porcukorral és a habfixálóval kemény habbá verjük, nyomózsákba tesszük és szépen bevonjuk vele a tortát. (Nálam ez az utolsó volt, és mivel az előzőekre kicsit igen bőkezűen nyomtam a habot erre nem jutott rendesen.) Tetszés szerint lehet tovább díszíteni. Én színes írókával tettem.

2010. november 2., kedd

Fűszeres halnyársak - VKF! 38.



A hal önmagában is egészséges étel, ezért nem volt kétséges, hogy a VKF! következő fordulójára, melynek Edó a soros háziasszonya, legalább egy halas ételt is fogok készíteni. Már többször írtam, hogy a halat nagyon szeretjük, de mifelénk nem túl nagy a halkultúra, azaz a halat nem tudják/tudjuk sokféleképpen elkészíteni. Szinte csak a puliszkalisztben megforgatott és olajban kisütött változatát ismerik és szokták készíteni. Nos, nekem már régóta feltett szándékom, hogy ezt a hiányt pótolom (és nemcsak a halakkal, hanem ilyen a padlizsán vagy a cékla és a sütőtök is), és eddigi halas receptjeim, nagyjából tükrözik, alátámasztják ezt.

Vasárnapra leadták a rendelést: halat  kérnek, méghozzá a csuka-zsákmányból. Megint azon törtem a fejem, hogyan készítsem el másképp.  Úgy, ahogy még sosem. Valamilyen rejtett zugból pedig beugrott a Secretele bucatariei (a Burda konyha román változata) valamilyen címlapja, ahol húst "láttam" nyársra fűzve. Ott motoszkált a fejemben és nem hagyott nyugodni. Eleinte hülyének tartottam magam, hiszen csontos halból hogyan lehetne nyársat készíteni, de egyszercsak elhatároztam: kifilézem a halat úgy, hogy egyetlen szálka sem marad benne. Jó 80 dekás lehetett a példány (fej, pikkely és minden egyéb nélkül), tehát egészen apró szálkákkal nem is kellett számolni. Szépen lefejtettem a vázról a húst, majd Istvánnak egyik fogójával, amit, persze, jól megmostam, sorjában kihúzgáltam a szálkákat. Végül lefejtettem a bőrét is. Amikor daraboltam, még akadt néhány elbújt csontocska, de minden szerénység nélkül kijelenthetem: jó munkát végeztem. Egy darab kb. 1 centis szálka maradt az összes húsban. Igaz, legalább 2 órám ráment az egész műveletre, de megérte. Férjecském és a gyerekek nem győzték magukba tömni. Nekem is nagyon ízlett, készül még így.


Végül elővettem a már említett román lapgyűjteményt és felütöttem, hogy ötletet szerezzek a kivitelezéshez is. Találtam egy hasonló valamit, bár én végül módosítottam az itthon lévő hozzávalók szerint.

Fűszeres halnyársak

Hozzávalók: kb. 70 dkg halfilé, só, bors; a kenegetéshez: 3 evőkanál (házi) ketchup, 3 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál balzsamecet, 3 evőkanál olívaolaj, 1 teáskanál szárított bazsalikom és petrezselyemzöld vegyesen (nálam, már tudjátok, a bazsalikomból nagyon kevés volt), 1 teáskanál barnacukor vagy méz; 1 evőkanál kukoricaolaj a sütéshez (kevésbé ég meg, és isteni illata van).
Elkészítése: A halat kb. 2x2 cm-es kockákra vágjuk, megsózzuk-borsozzuk és félretesszük 1-2 órára. Végül, nem túl szorosan, nyársra fűzzük. A kenegetéshez szükséges hozzávalókat jól összekeverjük. Egy grillserpenyőt kikenünk a kukoricaolajjal, felforrósítjuk és belehelyezzük az elkészített nyársakat. Minden oldalukat hirtelen megkapatjuk, majd további 1-2 percig sütjük őket (oldalanként), miközben az elkészített páccal egy ecset segítségével kenegetjük. Köretként bármi illik mellé, citromlével viszont mindenáron meg kell egy kicsit locsolni. Mi, (mondhatom szokás szerint) semmilyen köretet nem ettünk mellé, maradtunk a pici kenyér + savanyúságnál (aki kért), mert így a szétválasztás "törvényei" szerint is egészségesen ettünk.

EK - 2010/12

2010. november 1., hétfő

Tárkonyos zöldségleves borjúval

A hagyományos tárkonyos leves kb. ilyen mifelénk, de van, aki nem is főz bele semmiféle zöldséget, csak a húst, a rizset és felengedi eresztékkel (habarás) vagy rántással. Persze, a húsnak sem kell feltétlenül birknak lennie, lehet azt bármilyen húsból-csontból készíteni. Az a fajta leves pl. nagyon finom füstölt csonttal.

Most valami savanykás levesre vágyta, de nem a hagyományos tárkonyosra. És ez lett belőle:

Tárkonyos zöldségleves borjúval

Hozzávalók: egy jó húsos borjúcsont, 3-4 sárgarépa, 2 kisebb petrezselyemgyökér, 1 kisebb zellergumó vagy 2 zellerszár, 3 közepes krumpli, 2 marék zöldborsó, 1/2-1/2 piros és zöld színű paprika, 2 hagyma, 1 nagy marék rizs, só, ecetes tárkony, tárkonyecet
Elkészítése:
A csontot feltesszük főni annyi enyhén sós vízben, amennyi jól ellepi. Amikor majdnem puha, beletesszük a kockára vágott sárgarépát, petrezselyemgyökeret és krumplit, illetve a csíkokra vágott hagymát, paprikát és szárzellert, végül pedig a zöldborsót és a rizset. Amikor minden puha, rászórjuk a felaprított ecetes tárkonyt, ha kell, utánasózunk és tárkonyecettel savanyítjuk ízlés szerint.

Gyújtsunk ma gyertyát!

Ma mindenki meggyújt egy gyertyát elhunyt szerettei emlékére. Én is nemsokára indulok a lányokkal Édesanyámékhoz. A mai nap az emlékezésé, és bárkire is gondolok az elmentek közül, ma állandóan sírhatnékom van. Nyugodjatok békében! Szívünkben azért mindig élni fogtok!
Moha mézeskalácsmécseseinél szepp képeket nem is találhatnék erre az alkalomra:

Related Posts with Thumbnails

2010. november 30., kedd

1 ÉVES AZ ERDÉLYI KONYHA!!!

Ezt is megértük! :)
Meg is jelent a decemberi jubileumi szám, +8 ajándékoldallal. De lássuk csak, mit is tartalmaz!

Rögtön a belső címlapon Jutka Feketeerdő-tortája indítja be a nyálelválasztásunkat! De hogy mégse zabáljunk egyből, a következő oldalon Alíz vezércikke késztet egy kis szusszanásra, amelyben a főszerkesztőasszony leírja az elmúlt egy év történéseit, sikereit, megvívott harcait és megvalósításait.

A 4-5. oldalon Edó kreatív konyhai ajándékötletei várják az olvasókat, és konyhatündér legyen a talpán, aki megállná, hoyg legalább egyet-kettőt ne készítsen el belőlük szeretteinek!:)
A következő két oldalon Gál Edith fogad mindenkit karácsonyi illat- és ízkavalkáddal, azaz különleges karácsonyi desszertekkel, édességekkel.
Fagyal  Hajnalka sertéshúsból készített a megszokottól eltérő finomságokat, tulajdonképpen több nemzet disznóhúsos fogását gyűjtötte egy csokorba.
Borsos Dalma ennivalóan gyönyörű karácsonyfát varázsolt a lap 10. és 11. oldalára, számos egyszerű, de nagyszerű ötletet osztott meg az olvasókkal arról, hogy hogyan díszíthetik a karácsonyfát ehető díszekkel.
A séf ajánlja rovatban Ottis a Lobogó éttermet kereste fel, ahol két főétel és egy desszert receptjét osztották meg az Erdélyi konyha olvasóival. Mindhárom étel méltó fogása lehetne a karácsonyi menüsornak.
A 14-15. oldalon Gál Edith ismét elkápráztat bennünket néhány desszerttel, de ezúttal torta- és süteménycsodákkal várja, hogy az asztalához üljünk!
Zsuzsiga fenséges húsmentes fogásokkal lepi meg és segíti a vegetáriánusokat (és nemcsak) az ünnepi menüsor összeállításában, majd a következő két oldalon Alíz interjúja olvasható, amit Dékány Ferenccel, Magyarország kolbászkirályával készített még Székelyudvarhelyen, az első alkalommal megszervezett Magyaros Ízek Napján.
Ismét Ottis írása olvasható a 20-21. oldalon, ezúttal egy hagyományos oroszhegyi ünnepi menüsorral kedveskedik az Erdélyi konyha olvasóinak.
Mivel decemberben nemcsak a karácsony az ünnep, hanem a szilveszter is, Edó változatos patrifalat-ötleteket ajánl, segítséget nyújtva ezáltal a háziasszonyoknak egy szemet-szájat gyönyörködtető büféasztal összeállításához. Teszi mindezt úgy, hogy a fogások értékét is megadja, tehát mindenki a saját költségvetéséhez igazodhat!
Jómagam alternatív karácsonyi fogásokkal sietek a háziasszonyok segítségére, azaz pulykát és halat kínálok az ünnepi asztalra.
A 26. oldalon Bányai Gyöngyi az ünnep fontosságáról ír és arról, hogy az advent és maga a karácsony is jó időszak a befelé fordulásra, az önmérsékletre. Az ünnepek idejére is javasolja a háromszori, kötött idejű étkezést, illetve más, praktikus tanácsokkal is ellátja az olvasókat!
Ünnepi fogásokkal, amelyek azonban a pszichowellness szabályainak is eleget tesznek, ismét én jelentkezem: finomságokat ajánlok húsnapra, zöldségnapra és tésztanapra is, illetve egy teljes hétre való menü is várja az olvasókat.

De itt még korántsem végeztünk... A 30. oldalon Kiss-Budai Tibor, a kolozsvári Spritz Café tulajdonosa ajánl néhány ízében-hangulatában karácsonyi italötletet, a 31. oldalon pedig Okos Melinda, a fiatal csíkszeredai lány, aki egyben a Spritz Café "édességfelelőse" is, egy csodás tortareceptet oszt meg az olvasókkal: karácsonyi csokitorta kandírozott naranccsal. Bár a finomság elkészítése - saját bevallása szerint - nem éppen kezdőknek való, a részletes leírás és a sok fázisfotó akár a debütálóknak is inspiráló lehet.

Meglepetést is tartogattunk az olvasók számára:
Ettől a lapszámtól kezdődően Kajuk Gyula, a jó humorú budapesti író, költő és gasztroblogger, a Gastrodamus blog szerzője is munkatársunk lett, és mostantól rendszeresen olvashatóak Galagonya újabb történetei a lap hasábjain is. Természetesen, minden alkalommal egy-egy receptet is megoszt az erdélyi (és nemcsak:)) olvasókkal.:)

A decemberi számból sem hiányoznak Babszemanyu javaslatai, aki jópofa figurák álcájába öltöztetett reggeli- és vacsoraötletekkel szolgál az anyukáknak egyéves manócskáik táplálásához.
A Tini-konyha rovat főszereplője ezúttal a gyergyószentmiklósi Baricz-Tamás Boróka, aki Zöldségvarázs nevű salátájával már bebizonyította szüleinek, hogy a nyers zöldségek ízletesebbek főtt változataiknál és szílvaízes palacsintával teszi teljessé a menüt.

Sajtlexikon rovatunkban ezúttal a szlovák és a cseh sajtokat helyeztük reflektorfénybe, illetve rögtön mellette a Hajnalka által összeállított Horoszkóp kapott helyet.
A következő 4 oldalon pedig szintén meglepetést tartogatunk az olvasók számára: de ha elmondom, hogy miről van szó, már nem is annyira meglepetés, úgyhogy csak röviden: bemutatkoznak az Erdélyi konyha szerkesztői. A többi pedig a lapban vár. :)

A lap végén keresztrejtvényt is találhatnak az érdeklődők, itt olvashatók az előző lapszámok rejtvényeinek nyertesei, illetve további reklámok is vannak, többek között a pár nap múlva megjelenő Erdélyi Konyha Kalendáriumé is. :)

Marcu András fentebbi, gyönyörű címlapfotója már csak hab a tortán mindezek mellett/után!:)

Remélem, meghoztam a kedveteket/kedvüket az olvasáshoz!:) Jó szórakozást, kellemes olvasgatást, főzöcskézést kívánok!

2010. november 13., szombat

Pulyka zöldborsóval és tésztával

Már megint pulyka. De mit tegyek, ha a "magyar üzletben" (az áru kb. 80%-a magyarországi termék) 14 lejért vesztegetik kilóját a felsőcombnak és 22 lejért adják a pulykamellet?! :) Így mostanában pulykát eszünk csukával és csukát pulykával!:) Na jó, ez csak vicc volt!:)

Egy egyszerű vacsora volt. Szupergyors, finom és laktató.

Pulyka zöldborsóval és tésztával

Hozzávalók: kb. 50 dkg pulykamell, 20 dkg fagyasztott zöldborsó, 2 kicsi hagyma, pici olaj, só, bors, 2 evőkanál liszt, 1-2 dl tejföl, ízlés szerint citromlé; 40 dkg penne tészta, só, pici olaj.

Elkészítése: Vizet forralunk, ha fölforrt, megsózzuk és kifőzzük a tésztát. Azalatt a hagymát megdinszteljük, rádobjuk a csíkokra vágott pulykát és erős tűzön fehéredésig pirítjuk. Ekkor rádobjuk a zöldborsót, sózzuk, borsozzuk, és mire a kiengedett leve elfő, minden megpuhul. Zsírjára sütjük, rászórjuk a lisztet, elkavarjuk és felöntjük vízzel. Amikor simára kavartuk, beleöntjük a tejfölt is és további vízzel tetszés szerint hígítjuk. Hagyjuk még egy kicsit rotyogni és már készen is van. Utánaízesítünk sóval, borssal, ha akarjuk, citromlével savanyíthatjuk még. A tésztát leszűrjük, meglocsoljuk kevés olívaolajjal, elkavarjuk és már tálalhatjuk is. 4 személy bőven jóllakik belőle.

KAL - 2014.

2010. november 11., csütörtök

Fasole scăzută, avagy "összeesett" paszuly - gyerekkori ízek

Szó szerint fordítva, tényleg összeesett paszulyt jelent, de tulajdonképpen az étel állagára, sűrűségére utal a melléknév. Igazából egy nagyon babos, jó fokhagymás főzelékféle, amiről a végére elfő szinte az összes szaftja, csupán annyi marad rajta, amennyi kell még ahhoz, hogy finom és ne száraz legyen. Nagyon egyszerű és nagyon nagyszerű. Vidékünkön a román asszonyok szokták készíteni főleg böjtös napokon, de mivel a családban mindenki szerette, Édesanyám is gyakran főzte zöldbabszezonban. Nálam sem éppen most készült, hanem október elején, azt hiszem az utolsó adag kerti zöldpaszulyból. Főleg a széles, lapos zöldbabból készítik, de a ceruzabab is jó hozzá.

Fasole scazuta

Hozzávalók:
1 kg zöldbab, 1 fej fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, pici olaj, só, bors, pirospaprika

Elkészítése:
A zöldbabot megmossuk, megtisztítjuk és kb. 2-3 cm-es darabokra tördeljük. A fokhagymát megtisztítjuk és 1-2 cikk kivételével összezúzzuk. Kevés olajat forrósítunk, megfuttatjuk rajta az áttört fokhagymát (csak néhány pillanatig, nehogy megégjen), rászórunk 1 teáskanálnyi pirospaprikát, gyorsan elkeverjük és már fel is öntjük 1-2 dl vízzel. Hagyjuk fölforrni, majd beledobjuk a zöldbabot és elkeverjük. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd annyi vizet öntünk rá, hogy a babot éppen ellepje és lassú tűzön, fedő nélkül addig főzzük, amíg a zöldbab megpuhul. Ekkor áttörjük a maradék fokhagymát is, és az apróra vágott petrezselyemzölddel együtt hozzáadjuk az ételhez Összekeverjük, egyet-kettőt még lobbantunk rajta és már félre is vesszük a tűzhelyről. Eddig a leve jórésze már elfőtt, úgyhogy csak éppen kellően szaftos maradt. Friss kenyérrel fogyasztjuk. Esetleg tejföllel is meglocsolhatjuk, de szerintem kár "elrontani" vele ezt a finom ételt.
Zöldségnapon kitűnő laktató fogás.

EK - 2016/7

 

2010. november 10., szerda

Tejben pácolt csuka



Ez volt az első étel, amit a deltai zsákmányból készítettem. Mint nemrég írtam, mindig azon "fáradozom", hogy halételeink minél sokfélébbek legyenek, így aztán a csukát legelőször úgy készítettem el, hogy kb. fél napig fűszeres tejben pácoltam, majd egyszerűen, néhány perc alatt megpároltam. Köret bármi lehet mellé, nálunk, mint szinte mindig csak kenyér volt, az is annak, akinek kellett. :) Pici citromlevet azért még facsartunk rá.

Tejben pácolt hal (csuka)

Hozzávalók:
- halpatkók vagy halfilé ízlés, netán lehetőség szerint (nekem kb. 60 dkg volt)
- só, bors
 - 15-20 szem borókabogyó
- 2-3 cikk fokhagyma
- tej
- pici olaj

Elkészítése:
A halat besózzuk-borsozzuk A fokhagymát és a borókabogyót összezúzzuk, majd egy tálba tesszük. még szórunk rá kevés sót és borsot, majd felöntjük kb. 2 dl tejjel. Jól elkavarjuk és belehelyezzük a haldarabokat. Ha véletlenül nem lepi el a halat, még öntsünk hozzá tejet. Az edényt szorosan lezárjuk, hűtőbe tesszük és hagyjuk érlelődni legalább fél napig.
Végül egy serpenyőben olajat forrósítunk, a haldarabokat beletesszük, ráöntünk kevés fűszeres tejet és néhány korty vizet és lefedve, kb. 10 perc alatt megpároljuk. Közben egyszer meg is fordíthatjuk a halszeleteket.
Muzsdéjjal, bármilyen salátával fogyasztható a szétválasztós diétákban.

EK - 2010/12

2010. november 9., kedd

Pulykás-zöldséges pite fűszeres morzsával


Húsmentes ebédet terveztem egyszer. De mi legyen, hogy jó laktató is legyen?! Aztán eszembe jutott a quiche. Volt némi fagyasztott zöldségem (így vettem, "készen", az Auchanban; lecsókeveréknek hívják, és van benne padlizsán, hagyma, paprika, sárgarépa és ha jól sejtem, karalábé. Hogy ez mitől lecsó, az más kérdés, de nagyon finom különben.), gondoltam azzal csinálom. De valahogy elmaradt az ebéd, azaz a pite nem lett meg ebédre, így aztán összevontam a vacsorára tervezett rántott hússal. Mármint a rántott húsnak kiolvasztott fél pulykamellet végül a pitébe használtam fel. De pórul jártam, mert a kicsi lányomon kívül csak nekem (és a húgomnak meg a szomszédasszonynak) ízlett még, Férjecském ismét húzta az orrát neki. Meg is bántott vele, mert egyszerűen nem értem, mi baja volt: mindent szeretett belőle, az ő kedvéért lett annyira húsos, mint amilyen, mégis. No, de az ő baja. Tényleg nagyon finom volt, langyosan és hidegen egyaránt. És a múltkori báránybordától visszamaradt petrezselymes-fokhagymás mogyorómorzsát is felhasználtam hozzá. Igazán különleges lett tőle.


Pulykás-zöldséges pite fűszeres morzsával

Hozzávalók: 
1 adag szokásos pitetésztám
1 kisebb pulyka fél mellehúsa
kb. 20 dkg vegyeszöldség (paprika, hagyma, sárgarépa, padlizsán, karalábé)
3 tojás
2 dl tejföl
pici tej
só, bors, kevés olaj
a morzsához: 
kb. 10 dkg darált mogyoró

aprított petrezselyemzöld
1 cikk fokhagyma
2,5 dkg vaj
5 dkg liszt

Elkészítése:
A tésztát begyúrjuk, pihentetjük. A húst kb. ujjnyi vastag csíkokra vágjuk, sózzuk-borsozzuk, majd azt is félretesszük. Kevés olajat felforrósítunk, rádobjuk a fagyasztott zöldséget és kevés sóval, borssal meghintve majdnem puhára pároljuk. A tésztát kinyújtjuk, majd kibéleljük vele a pitesütő formánkat és 10-15 percig elősütjük. Közben a tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejfölt, és ha túl sűrű lenne, néhány korty tejjel hígítjuk. Ezt is picit sózzuk és borsozzuk. Amikor a tésztánk félig megsült, elterítjük az alján a párolt zöldséget, eloszlatjuk rajta a húscsíkokat és felöntjük a tojásos tejföllel. A morzsa hozzávalóit jól összedolgozzuk és rászórjuk a pite tetejére. 30-35 percig sütjük közepes hőfokon. Langyosan, hidegen egyaránt fogyasztható.

EK - 2010/12





2010. november 8., hétfő

Variációk egy témára



A salátaleves túrós puliszkával az egyik legkedveltebb húsmentes ebédlehetőség családunkban. Mindenki szereti, mindenki várja. Gyors, finom és nagyon laktató. És ezúttal mosogatásbarát is, mert egy tányérban tálaltam őket. Sőt még a túrós puliszkát is rapid módon készítettem el! A levest pedig, mint még soha, bepaprikáztam. Nem rontotta el, csupán kicsit furcsa volt látni a "piros" salátalevest. :)

A leves a szokásos módon készült azzal az eltéréssel, hogy miután kiolvasztottam a szalonnát és megdinszteltem a fokhagymát, rászortam 1 teáskanál pirospaprikát és felöntöttem vízzel. És mivel a hűtőben "hányódott" egy árva tojásfehérjém, azt is belelöttyintettem a levesbe.

A túróspuliszkát pedig úgy "rapidosítottam", hogy ezúttal nem túróval készült, hanem trappista sajttal, és a megfőtt puliszkába egyszerűen csak belekavartam a reszelt sajtot. És vagy két evőkanál tejfölt is kavartam bele. A forró puliszkagombócokat beleszagagttam a hideg levesbe; a kettő jól kiegyenlítette egymást. Próbáljátok ki! Nagyon finom.

2010. november 6., szombat

Csirkefalatok különleges körettel


Néha előfordul velem, hogy furcsa dolgokat párosítok az ételekben. Általában az történik, hogy van itthon ez is, az is, de mindenből csak annyi, hogy magában semmire sem elég. Így született pl. a nokedlis-franciasalátás omlettem is, de a sort elég hosszasan folytathatnám.

Így történt hétfőn este is, miután hazajöttünk Édesanyáméktól. Hoztam két csirkemellet, amit nagyon jó árban kaptam egyik régeni üzletben, és hoztam almát meg céklát, ezt már Édesanyámtól. Itthon meg volt még néhány birsalma. Rögtön összekombináltam mindent. :) Azért bevallom, a csirkefalatokkal kissé melléfogtam. Akkoriban láttam egy blogon (ha megtalálom, belinkelem) a sült csirkemellfalatokat és én is lepirítottam falatkáimat, de nekünk így nem igazán ízlett: túl száraz volt. Legközelebb meghagyom puhának, zamatosnak. De ettől eltekintve az ízek nagyon jól harmonizáltak, és bár férjecském nem rajongott túlzottan a köretért, magamnak és a lányoknak biztos fogom még készíteni!

Csirkefalatok tejszínes zöldség-gyümölccsel

Hozzávalók: 1 kicsontozott csirkemell, 1 közepes cékla, 1 birsalma, 2 alma, olaj, vaj, 1-1,5 dl tejszín, kb. 1 dl bor, só, bors, fahéj, pici cukor
Elkészítése: A csirkemellet falatnyi darabokra vágjuk, megszórjuk sóval és borssal, és amíg a köretet előkészítjük, félretesszük. A céklát meghámozzuk, kb. 1x1 cm-es kockákra vágjuk és kevés olajon elkezdjük pirítani. 2-3 perc után a lángot lehúzzuk, enyhén megsózzuk, az edényt lefedjük és néha kavargatva tovább pároljuk. Közben a birsalmát és az almát meghámozzuk és a céklánál valamivel nagyobb darabokra vágjuk. Amikor a cékla zsírjára sült, rászórunk kb. 1 evőkanálnyi cukrot és hagyjuk karamellizálódni. Rádobjuk a birsalmakockákat, felöntjük a borral és tovább pároljuk. Néhány perc múlva mehet hozzá az alma is. Ha elfő a leve, pótolható további borral vagy vízzel. Amikor az alma is puha, szórunk rá kevés borsot és fahéjat, felöntjük a tejszínnel és beforraljuk. Ha szükséges, tovább ízesítjük sóval, cukorral, fahéjjal, és ha a gyümölcsök nem lettek volna elég savanyúak, kevés citromlével. Amíg a köret készül, felhevítünk kevés olajat meg vajat és a csirkedarabokat nagy lángon, fehéredésig pirítjuk rajta. Ezután mérsékeljük a tüzet és lefedve, még néhány percig pároljuk.Aki szereti, szép pirosra is piríthatja, de vigyázat, mert a csirkemell könnyen kiszárad!

KAL - 2012

2010. november 3., szerda

Sütőtökös "pityókásrántotta"

A pityókásrántotta, ahogy mifelénk hívjuk a krumplifasírtot (tócsnit, lepcsánkát, rösztit stb.), egyik kedvenc ételem. De nagyon ritkán készítem, mert ezt Édesanyám tudja igazából oylanra csinálni, ahogyan szeretem. Ez a finom, laktató fogás gyermekkorom egyik meghatározó eledele, mint már írtam is egy bejegyzésben. Még most is oylan jólesik, ha édesanyám küld vagy hoz egy-egy lepénykét annak ellenére, hoyg amúgy pikk-pakk elkészíthető.

Nem is tagadhatom, hogy a sütőtökös változat ötletét tulajdonképpen Gizinek köszönhetem, mert nála láttam aznap a zelleres-almás röszti fotóját. És este, amikor kapartam ki a sütőtök belét, hogy a többit odategyem sülni, leesett a tantusz: mi lenne, ha pityókásrántottát sütnék vacsorára és sütőtököt is reszelnék bele. No, de van szárzellerem, úgyhogy az is mehetne nyugodtan! Az almát ezúttal kihagyom- gondoltam - elég lesz egyszerre egy (két) új dolog benne! Így aztán egy jókora darabot megmentettem a lerben (sütőben) sülés elől. Mondhatom: nagyon ízletes fasírtocskák születtek, mert végül inkább mini adagokban sütöttem meg a masszát, a lepényszerűt meghagyom Édesanyámnak. :)

Sütőtökös-zelleres "pityókásrántotta"

Hozzávalók: 1 jókora szelet sütőtök, 2 zellerszár, 3-4 közepes krumpli, 2 hagyma, 2 cikk fokhagyma, 2 tojás, 2 evőkanál prézli (én réteslisztet használtam, mert nem volt morzsám), só, bors, zellerzöld vagy petrezselyemzöld; olaj a sütéshez
Elkészítése:
A zöldségeket meghámozzuk, megmossuk, és a zellerszár kivételével, amit vékonyan felszeletelünk, mindent lereszelünk az aprólyukú reszelőn. Hozzáütjük a tojásokat, fűszerezzük ízlés szerint, hozzáadjuk a vágott zöldfűszert és a zsemlemorzsát és jól összedolgozzuk. Olajat forrósítunk, a masszából korongokat formázunk és mindkét oldalukat szép pirosra sütjük. Végül konyhatörlőre szedjük, hogy a fölösleges olajat beigya. Kenyérrel, tejföllel, muzsdéjjal, ketchuppal, de savanyúsággal is finom. Citromos tea is jól illik hozzá.

KAL - 2014.

Update: És mégsem most fedeztem fel a spanyolviaszt: tavaly is készítettem már ilyet: http://edithreceptjei.blogspot.com/2009/11/sutotokos-krumplifasirt.html

Müzlis-túrókrémes tortácskák


Pénteken vettem két szív alakú kis tortaformát. Ki kellett próbálni, ezért vasárnap mindenki egyszemélyes tortácskát kapott. A piskótába müzlit is tettem, a krém túrós volt, kívül pedig tejszínhabbal vontam be. Szinte mindent el is mondtam.

Müzlis-túrós minitorták

Hozzávalók (4 darabhoz): 4 tojás, 7 evőkanál cukor, 1 evőkanál vaníliás cukor, 1 teáskanál sütőpor, 4 evőkanál müzli, 6 evőkanál liszt, 1 citrom héja, vaj, liszt a kenéshez; a krémhez: 30 dkg házi krémtúró, 1 citrom héja és leve, 2-3 evőkanál cukor, kb. 0,5 dl tejszín; a díszítéshez: 0,5 l tejszín, 2-3 evőkanál porcukor, 2 csomag habfixáló

Elkészítése:
Egy kézi mixer segítségével a tojásokat a cukrokkal addig kavarjuk, amíg jól kifehéredik és habos massza lesz belőle. Ezután belekeverjük a sütőport, a citromhéjat, a lisztet és a müzlit, majd a kikent-lisztezett tortaformákat megtöltjük vele (képzeletben 4 egyenlő részre osztjuk, én kettőnként sütöttem meg), és előmelegített sütőben kb. 10 perc alatt megsütjük őket. Végül kiborítjuk a formákból és így, "fejjel lefele" hagyjuk kihűlni.
A krémhez a hozzávalókat habosra keverjük. A citromlevet ízlés szerint adagoljuk, de merjük bátran tenni, mert  nagyon finom lesz vele a krém. A tortácskákat lapjában kettévágjuk és jó vastagon megtöltjük krémmel. A tejszínt a porcukorral és a habfixálóval kemény habbá verjük, nyomózsákba tesszük és szépen bevonjuk vele a tortát. (Nálam ez az utolsó volt, és mivel az előzőekre kicsit igen bőkezűen nyomtam a habot erre nem jutott rendesen.) Tetszés szerint lehet tovább díszíteni. Én színes írókával tettem.

2010. november 2., kedd

Fűszeres halnyársak - VKF! 38.



A hal önmagában is egészséges étel, ezért nem volt kétséges, hogy a VKF! következő fordulójára, melynek Edó a soros háziasszonya, legalább egy halas ételt is fogok készíteni. Már többször írtam, hogy a halat nagyon szeretjük, de mifelénk nem túl nagy a halkultúra, azaz a halat nem tudják/tudjuk sokféleképpen elkészíteni. Szinte csak a puliszkalisztben megforgatott és olajban kisütött változatát ismerik és szokták készíteni. Nos, nekem már régóta feltett szándékom, hogy ezt a hiányt pótolom (és nemcsak a halakkal, hanem ilyen a padlizsán vagy a cékla és a sütőtök is), és eddigi halas receptjeim, nagyjából tükrözik, alátámasztják ezt.

Vasárnapra leadták a rendelést: halat  kérnek, méghozzá a csuka-zsákmányból. Megint azon törtem a fejem, hogyan készítsem el másképp.  Úgy, ahogy még sosem. Valamilyen rejtett zugból pedig beugrott a Secretele bucatariei (a Burda konyha román változata) valamilyen címlapja, ahol húst "láttam" nyársra fűzve. Ott motoszkált a fejemben és nem hagyott nyugodni. Eleinte hülyének tartottam magam, hiszen csontos halból hogyan lehetne nyársat készíteni, de egyszercsak elhatároztam: kifilézem a halat úgy, hogy egyetlen szálka sem marad benne. Jó 80 dekás lehetett a példány (fej, pikkely és minden egyéb nélkül), tehát egészen apró szálkákkal nem is kellett számolni. Szépen lefejtettem a vázról a húst, majd Istvánnak egyik fogójával, amit, persze, jól megmostam, sorjában kihúzgáltam a szálkákat. Végül lefejtettem a bőrét is. Amikor daraboltam, még akadt néhány elbújt csontocska, de minden szerénység nélkül kijelenthetem: jó munkát végeztem. Egy darab kb. 1 centis szálka maradt az összes húsban. Igaz, legalább 2 órám ráment az egész műveletre, de megérte. Férjecském és a gyerekek nem győzték magukba tömni. Nekem is nagyon ízlett, készül még így.


Végül elővettem a már említett román lapgyűjteményt és felütöttem, hogy ötletet szerezzek a kivitelezéshez is. Találtam egy hasonló valamit, bár én végül módosítottam az itthon lévő hozzávalók szerint.

Fűszeres halnyársak

Hozzávalók: kb. 70 dkg halfilé, só, bors; a kenegetéshez: 3 evőkanál (házi) ketchup, 3 evőkanál szójaszósz, 2 evőkanál balzsamecet, 3 evőkanál olívaolaj, 1 teáskanál szárított bazsalikom és petrezselyemzöld vegyesen (nálam, már tudjátok, a bazsalikomból nagyon kevés volt), 1 teáskanál barnacukor vagy méz; 1 evőkanál kukoricaolaj a sütéshez (kevésbé ég meg, és isteni illata van).
Elkészítése: A halat kb. 2x2 cm-es kockákra vágjuk, megsózzuk-borsozzuk és félretesszük 1-2 órára. Végül, nem túl szorosan, nyársra fűzzük. A kenegetéshez szükséges hozzávalókat jól összekeverjük. Egy grillserpenyőt kikenünk a kukoricaolajjal, felforrósítjuk és belehelyezzük az elkészített nyársakat. Minden oldalukat hirtelen megkapatjuk, majd további 1-2 percig sütjük őket (oldalanként), miközben az elkészített páccal egy ecset segítségével kenegetjük. Köretként bármi illik mellé, citromlével viszont mindenáron meg kell egy kicsit locsolni. Mi, (mondhatom szokás szerint) semmilyen köretet nem ettünk mellé, maradtunk a pici kenyér + savanyúságnál (aki kért), mert így a szétválasztás "törvényei" szerint is egészségesen ettünk.

EK - 2010/12

2010. november 1., hétfő

Tárkonyos zöldségleves borjúval

A hagyományos tárkonyos leves kb. ilyen mifelénk, de van, aki nem is főz bele semmiféle zöldséget, csak a húst, a rizset és felengedi eresztékkel (habarás) vagy rántással. Persze, a húsnak sem kell feltétlenül birknak lennie, lehet azt bármilyen húsból-csontból készíteni. Az a fajta leves pl. nagyon finom füstölt csonttal.

Most valami savanykás levesre vágyta, de nem a hagyományos tárkonyosra. És ez lett belőle:

Tárkonyos zöldségleves borjúval

Hozzávalók: egy jó húsos borjúcsont, 3-4 sárgarépa, 2 kisebb petrezselyemgyökér, 1 kisebb zellergumó vagy 2 zellerszár, 3 közepes krumpli, 2 marék zöldborsó, 1/2-1/2 piros és zöld színű paprika, 2 hagyma, 1 nagy marék rizs, só, ecetes tárkony, tárkonyecet
Elkészítése:
A csontot feltesszük főni annyi enyhén sós vízben, amennyi jól ellepi. Amikor majdnem puha, beletesszük a kockára vágott sárgarépát, petrezselyemgyökeret és krumplit, illetve a csíkokra vágott hagymát, paprikát és szárzellert, végül pedig a zöldborsót és a rizset. Amikor minden puha, rászórjuk a felaprított ecetes tárkonyt, ha kell, utánasózunk és tárkonyecettel savanyítjuk ízlés szerint.

Gyújtsunk ma gyertyát!

Ma mindenki meggyújt egy gyertyát elhunyt szerettei emlékére. Én is nemsokára indulok a lányokkal Édesanyámékhoz. A mai nap az emlékezésé, és bárkire is gondolok az elmentek közül, ma állandóan sírhatnékom van. Nyugodjatok békében! Szívünkben azért mindig élni fogtok!
Moha mézeskalácsmécseseinél szepp képeket nem is találhatnék erre az alkalomra: