Hagymás-ordás bóc vagy csamó (hagymás-ordás puliszkagombóc)

A Marosmentén - legalábbis a Felső-Marosmentén, ahol én lakom - tudvalevőleg „a” betűsen beszélnek. Amolyan „lapas marasmentiesen”. Ezért aztán nem szabad furcsának lennie a címben szereplő „csamó” szónak sem, hiszen csak egyszerűen a csomót jelöli. Ami a Marosmentén egy olyan eledel, amit forró puliszkából készítenek úgy, hogy egy fészekfélét csinálnak belőle, a közepét pedig megtöltik túróval vagy ordával. S majd befedik újabb adag forró puliszkával, és az egészet szép, kerek csomóvá, azaz csamóvá formázzák. A bóc kifejezés érdekes módon nem a puliszkagombóc rövidüléséből származik, hanem a románból átvett szó. A „boţ” a románban labdát, galacsint jelent, a bóc formája és elkészítési módja pedig éppen erre utal. Túrós csamó már szerepel a blogomon. 

Hagymás-ordás bóc vagy csamó 

(hagymás-ordás puliszkagombóc)

Hozzávalók 4 személyre: 1,2 l víz, 25-30 dkg kukoricaliszt, 60 dkg orda, 1 csokor zöldhagyma vagy 1 nagyobbacska lila hagyma ( nálunk vereshagyma), só, kevés olaj.

Elkészítése: A vizet fölforraljuk, megsózzuk, majd állandóan kavargatva beleszórjuk a kukoricalisztet, és sűrű kásává, azaz puliszkává főzzük. Az ordát szétmorzsoljuk, és összegyúrjuk 3-4 evőkanál olajjal, kevés sóval, illetve a felaprított zöldhagymával (zöld részével együtt). A puliszkát négyfelé osztjuk, vizezett vagy olajozott evőkanál segítségével mélyedést készítünk bele, a fészkekben eloszlatjuk az ízesített ordát, majd a puliszkát úgy igazítjuk, hogy az ordát teljesen befedjük vele. Szép kerekre formázzuk. Ezt már kézzel kell végezni. Eredetileg a kész bócot a kályha platniján (vagyis a sparhelt tetején) kissé meg is sütötték, így a benne lévő túró jól meg tudott olvadni. Az orda azonban nem olvad, nem lesz nyúlós, de jó, ha átmelegszik, sokkal finomabb lesz. Hideg tejföllel, vagy valamilyen savanyúsággal is kínálható. 

Megjegyzés: Az itteni kukoricalisztnek semmi köze ahhoz a kukoricaliszthez, amit főzőműsorokban neveznek néha így, és inkább keményítőnek látszik. A mi kukoricalisztünk a sima, malomban megőrölt kukoricából származik, és sokkal finomabb szemcséjű, mint a boltban kapható kukoricadara. Ebben benne van a kukorica korpájának is egy része. Az ebből készült puliszka teljesen más, krémesebb még akkor is, ha teljesen szeletelhető állagúra is főzzük vagy hűl. 
Székely Kalendárium/2016

Egyéb csamós fotók. Ritkán esszük, de nagyon szeretjük. :) 

Maroshévíz - 2013. aug. 30.

Maroshévíz - 2014. aug. 16.

Tört paszuly puliszkával és tejfölben sült tojással

Vannak szavak, ételnevek, kifejezések, amelyeket egyszerűen nem tudok másképp hívni, mint ahogy szoktuk. A bableves, babsaláta, babkonzerv, majonézes bab pl. nem okoz gondot, de a tört paszulyt egyszerűen nem tudom "tört bab"-nak hívni.  Mert nem. Csak egyszerűen. Mert a nyelvem is beletörik. Ez van.
Ez most egy "modernebb", azaz gyorsabb változata, mert konzerv babból készítettem, és azért nem szép fehér, mert vörös (vagy barna?) vesebabkonzerv volt. De az ízélmény így is nagyszerű volt, amolyan igazi Erdély íze van szerintem. A tejfölben sült tojás állítólag Aranyosgyéres vidékéről származik, legalábbis egy román nyelven megjelenyt receptgyűjtemény szerint (Reţete delicate de prin ţară adunate), amelyben találtam, és amelyből elkészíettem egyszer még egy levest. Nos, az ott leírt receptet én egy kicsit a magam szájízére módosítottam, de mindenesetre, ötletként is nagyon jó volt, és a tört paszuly mellé is kitűnően találta. Azért - a hiteles tört paszuly érdekében - nem tehettem meg, hogy ne süssek meg 2-3 szeletke szalonnát, hogy legalább az úgy egye, aki teheti. :)

Tört paszuly puliszkával és tejfölben sült tojással

Hozzávalók 4 személyre a tört paszulyhoz: 30 dkg szárazbab vagy 2 babkonzerv, 1 hagyma, 1 nagy cikk fokhagyma, kevés olaj, 1 teáskanál pirospaprika, 2 evőkanál tejföl, só, bors; a tojáshoz: 40 dkg sűrű tejföl, 10 dkg telemea vagy feta, fehér bors, 4 tojás, só, 2-3 dkg vaj; a puliszkához: 1 l víz, kb. 1 púpozott teáskanál só, 25 dkg kukoricadara vagy kukoricaliszt (nem keményítő!!!); továbbá: 10 dkg házi szalonna, 1 evőkanál olaj.

Elkészítése: A babot megmossuk, egy éjszakára beáztatjuk, majd hideg vízben főni tesszük, puhára főzzük, és leszűrjük. Ha konzervet használunk, egyszerűen leszűrjük, és tálba tesszük. A babot ledaráljuk, vagy botmixerrel pürésítjük. A finomra aprított hagymát és fokhagymát megdinszteljük kevés olajon, majd rászórjuk a pirospaprikát, elkeverjük, és felengedjük kb. 1,5 dl vízzel. Addig főzzük, amíg a víz elpárolog, és a hagyma zsírjára nem sül. Ekkor hozzáadjuk a babpürét, belekeverjük a tejfölt, ha szükséges vízzel hígítjuk, majd sózzuk-borsozzuk, és jól kiforraljuk. A tejfölt simára keverjük, hozzáadjuk a finomra reszelt telemeát, majd fehér borssal ízesítjük, és egyenletesen szétosztjuk a vajjal kikent nagyobbacska szufléformákban. A közepébe mélyedést csinálunk, és óvatosan beleütünk egy-egy tojást. A tojást enyhén megsózzuk. A formákat tepsire helyezzük, és 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt megsütjük, vagy addig hagyjuk benn, amíg a tojásfehérje láthatóan meg nem dermedt. Közben megfőzzük a puliszkát is: a vizet fölforraljuk, megsózzuk, majd állandó kavarás mellett beleszórjuk a kukoricadarát, és jól kifőzzük. Érdemes néha félrevenni az edényt a lángról és lefedni egy-két percre, majd újra láng fölé helyezni és kavargatni egy kicsit (2-3-szor megismételni ezt), mer tígy a szemcsék jobban megfőnek, megduzzadnak. A kész kukoricakását deszkára vagy tányérra borítjuk, és cérnával szeleteljük. Legvégül a szalonnát szeletekre majd csíkokra vágjuk, rádobjuk a felforrósított olajra, és kiolvasztjuk a zsírját. (Az olaj azért kell, hogy ne égjen meg a szalonna, amíg a zsírja olvadni nem kezd.)
A tört paszulyt meglocsoljuk szalonnazsírral, illetve pröcöt helyezünk rá, és mellé kínáljuk a tejfölös tojást meg a puliszkát.

KAL - 2015.

Torokpecsenye

Vagy mészárospecsenye, illetve még szokás mocskospecsenyének is nevezni, mert a frissen levágott disznó első, még mosatlan húsából készül. Mifelénk, a Felső-Marosmentén ezt szokás mindig főzni disznóvágáskor, és hagyományosan puliszkát, újabban krumplipürét, illetve valamilyen savanyúságot vagy káposztalevet szokás kínálni mellé. Nálam ilyen nem szokott készülni, mert disznót mi nem vágunk, de a családban mindig adódik néhány disznótor, így aztán mi is részesülünk belőle. Igaz, zsírossága miatt igencsak csínjával esszük, de évente egyszer-kétszer azért elmegy.
Igaz, még nincs tél, még nem egészen jó a káposztalé, családunkban azonban tegnap már elkezdődött a sertésölő szezon, úgyhogy lezajlott az első torokpecsenye-evés is.

Torokpecsenye

Hozzávalók 8 személyre: kb. 2 kg friss, zsírosabb sertéshús, 2 nagy evőkanál zsír, só, bors, pirospaprika, 1 maréknyi tisztított fokhagyma; a tálaláshoz: puliszka és savanyúság vagy káposztalé.

Elkészítése: A húst nagyobb kockákra vágjuk, majd rádobjuk a felforrósított zsírra, és nagy lángon, állandóan kavargatva kissé megpirítjuk. Amikor a darabkák egy kis kérget kaptak, megszórjuk sóval és borssal, illetve hozzáadjuk a fokhagymának kb. a felét, áttörve. Fedő alatt, gyakran megkavarva, és – hogy oda ne kapjon – állandóan kevés forró vízzel felöntve puhára pároljuk. Amikor a hús elkészült, levesszük az edényről a fedőt, és hagyjuk zsírjára sülni. Ekkor rátesszük a maradék áttört fokhagymát, egyet-kettőt rottyantunk rajta, végül pedig megszórjuk pirospaprikával, elkavarjuk, és rögtön félrevesszük a tűzhelyről. Puliszkával és savanyúsággal vagy káposztalével tálaljuk.


KAL - 2013.

Lecsó, ismét - ahogy nagymamám készítette

Olyan csirkepaprikást és olyan lecsót, mint apai nagymamám, szerintem senki sem tud készíteni. Hogy mi a titkuk, fogalmam sincs, mert hiába követem töviről hegyire az elmondását, sosem sikerül olyanra, mint amit ő főzött anno. Mert mostanában már nem főz. :(
A lecsó is nála teljesen más volt, mint édesanyámnál. És ezt jobban szerettem mamámnál. Az igazi magyarázatát nem tudom, egyszerűen csak így éreztem mindig. Mint már többször írtam lecsóügyben, nálunk ez volt az egyik húsmentes étel, amit a férfiak is szívesen ettek hús nélkül, mert tartalmas, laktató. Mamám pedig mindig jó sok zöldséget is tett bele. Így igazán nyárias és igazán vitamindús fogást tett az asztalra anélkül, hogy tudatosan tette volna. Én is megpróbáltam most reprodukálni, és mondhatom, nagyjából sikerült. Zöldbabot szerettem volna még tenni bele, mert mamám mindig tett, de éppen nem kaptam. Akinek viszont van, ne habozzon beletenni. Nagyon rájártam. Pedig jó nagy adag lett belőle!

Erdélyi rizses lecsó sok-sok zöldséggel

Hozzávalók: 3 hagyma, 2-3 zöld paprika, 2 sárgarépa, 3-4 közepes krumpli, 1 kis zsenge tök, 5-6 paradicsom, 20 dkg zsenge szemes bab, 20 dkg rizs (1 pohár), kb. 60 ml olaj, só, bors, 1 teáskanál pirospaprika.

Elkészítése: Felforrósítjuk az olajat, és rendre beledobjuk a csíkokra vágott hagymát és paprikát, illetve a kettőbe hasított, majd vékony szeletekre vágott sárgarépát. Miután megdinsztelődtek, megszórjuk pirospaprikával, elkavarjuk, és azonnal felöntjük 1 pohár vízzel. Hagyjuk felforrni, majd hozzáadjuk a kockára vágott krumplit meg a zsengebabot. Megsózzuk, és lassú tűzön, lefedve hagyjuk főni, amíg a krumpli félpuhára nem fő (kb.10 perc). Ekkor hozáadjuk a szintén kockára vágott tököt meg a megmosott rizst. Felöntjük további 3 pohár vízzel (ugyanazzal, amelyikkel a rizst is mértük), és lassú tűzön, most már fedő nélkül hagyjuk főni (további kb. 10 perc). Közben meghámozzuk a paradicsomot, kockára vágjuk, és amikor a rizs is majdnem megpuhult, hozzáadjuk a lecsóhoz. Nem főzzük túl sokáig, csak olyan 5-10 percig, ezalatt a szaftja jól besűrűsödik. Akkor jó, ha még eléggé szaftos marad, nem fő el teljesen a leve. Tetszés szerint tehetünk bele apróra vágott petrezselyem- vagy zellerzöldet is. Zöldség- és tésztanapon ehető.

KAL - 2013.

Tárkonyos pityókaleves

"Isenem, Istenem, sugározd meg nekem,
Kell-e a tárkonyos pityókalevesbe petrezselyem?"
A fáma szerint így imádkozott az egyszeri ditrói menyecske, aki élete első krumplilevesét készült megfőzni az anyja segítsége nélkül. S hogy a tárkonyos pityókalevesbe valójában kell-e petrezselyemzöld vagy sem, a ditrói menyecskéhez hasonlóan én sem tudom, de egykettőre megoldottam a dolgot: nem tettem.
Ez a leves hagyományos erdélyi étel, nemcsak mifelénk a Marosmentén, hanem a Székelyföldön mindenhol, és gondolom, Erdély más tartományaiban is készítik. Nálunk általában krumplinak hívjuk a burgonyát, de van egy-két olyan étel, amiben a zamatosabb, székelyesebb elnevezését használjuk. Ilyen a pityókaleves is. Vagy a pityókás rántotta. Sokféleképpen készülhet: hússal vagy anélkül, de természetesen, a húsos - általában valamilyen füstölt húsos - változata a hagyományos. Én most nagyon kevés szalonnát és egy jó arasznyi kolbászt használtam bele.

Tárkonyos pityókaleves

Hozzávalók: 50-60 dkg jó húsos füstölt csont vagy  1 arasznyi kolbász, 5 dkg szalonna, 50 dkg krumpli,1 sárgarépa, 1 nagy hagyma, 1 teáskanál pirospaprika, 1 púpozott evőkanál liszt, 2 dl tej, 1 dl tejföl, 1 evőkanálnyi aprított ecetes tárkony, tárkonyecet, só.

Elkészítése: A füstölt csontot jól megmossuk forró vízben, majd 2-3 l hideg vízben főni tesszük, és miután fölforrt, habját leszedegetjük. Amikor a hús félpuhára főtt, a szalonnát nagyon kicsi kockákra vágjuk, zsírját kiolvasztjuk, majd megfonnyasztjuk rajta az apróra vágott hagymát. Megszórjuk pirospaprikával, elkavarjuk, félrevesszük a lángról, és rögtön beleöntjük a leveses fazékba. Amikor fölforrt, beletesszük a karikára vagy felezett karikákra vágott sárgarépát, és kb. 10 percig főzzük. Ekkor dobjuk bele a meghámozott, kockára vágott krumplit, megsózzuk, és addig főzzük, amíg minden meg nem puhul. Ezután a lisztet simára keverjük a tejjel, és behabarjuk vele a levest. Hagyjuk fölforrni, és ha túlságosan sűrűsödne, kevés forró vízzel hígítjuk a kívánt állagúra. A tejfölt elkeverjük kevés forró levessel, és a fazékba öntjük. Jól kiforraljuk, majd elzárjuk a fazék alatt a lángot. Végül rászórjuk az aprított ecetes tárkonyt, illetve tárkonyecettel és további sóval ízesítjük tetszés szerint. Tálaláskor tejfölt kínálhatunk mellé. Van, aki apróra vágott, sózott-olajozott lila hagymával fogyasztja.

Megjegyzés: Ha nem hússal, hanem kolbásszal készítjük a levest, akkor a szalonnaolvasztással indítunk, majd a pörköltalapot öntjük fel a kellő mennyiségű vízzel. A karikára vágott kolbászt pedig akkor adjuk hozzá, amikor a krumpli már félpuha.

KAL - 2013.

Paparája

A tegnapi modernebb menü után most jöjjön egy teljesen hagyományos, gyerekkori emlékeket idéző fogás.:)
Biztos furcsa a címe, és magából a szóból senki sem tud következtetni a végeredményre vagy az alapanyagokra, kivéve ha esetleg rendelkezik némi román nyelvismerettel. Az elnevezés ugyanis a román păpăraie szóból ered, ami nem mást jelent, mint rántottát, habart rántottát. A sima "púpos rántottát" mifelénk papă névvel szokták illetni. Nos, az előbbi  păpăraie-t a magyarság is átvette, legalábbis erre mifelénk, a Felső-Marosmentén. Igenám, de nálunk nem az egyszerű rántottát nevezik így, hanem egy gazdagabb, hagymával, túróval, puliszkaliszttel készülő változatát. Édesanyám sokszor készítette gyerekkorunkban mert mindenki szerette, mert laktató volt, és bizony, amikor nem tojtak rendesen a tyúkok, még a tojások számát is néha 1-re csökkentette. Természetesen, puliszkával kell tálalni, és ilyenkor, tavasszal az uborkasaláta nem hiányozhat mellőle. Télen bármilyen savanyúsággal kínálható.

Paparája

Hozzávalók 4 személyre: 3 csokor újhagyma vagy 3 nagyobb hagyma, 1 evőkanál disznózsír vagy 1/2 dl olaj, 1/2 teáskanál pirospaprika, 2 marék kukoricaliszt vagy kukoricadara, 25 dkg juhtúró, 4-5 tojás, só, bors; a salátához: 60 dkg uborka, só, almaecet, 1 kávéskanálnyi cukor, víz.

Elkészítése: A hagymát felaprítjuk, és a zsíron vagy az olajon üvegesre pároljuk. Megszórjuk pirospaprikával, és felöntjük 1/2 dl vízzel. Hagyjuk felforrni, majd zsírjára sülni. Ekkor rászórjuk a kukoricalisztet, és néhányszor megkavarva pirítjuk. Felöntjük 3-4 dl vízzel, enyhén megsózzuk, és lassú tűzön hagyjuk szépen rotyogni, duzzadni, míg a kukoricaliszt szemcséi teljesen meg nem puhulnak. Ha a folyadékot közben mind beissza, pótoljuk kevés vízzel, esetleg tejjel. Amikor a kukorica megpuhult, belemorzsoljuk a juhtúrót, majd ráöntjük a sóval és borssal ízesített felvert tojást. Addig hagyjuk a tűzön állandóan kavargatva, amíg a tojás meg nem dermed, kocsonyás nem lesz. A salátához az uborkát jól megmossuk, legyaluljuk, és enyhén megsózzuk. Kb. 2 dl vizet ízesítünk sóval, almaecettel és cukorral, majd ráöntjük az uborkára. Célszerű idejében elkészíteni, hogy legalább egy félórácskát állhasson az uborka a salátalében, úgy a finom. Puliszkát kínálunk mellé.

KAL - 2013.

"Ződfuszulykaleves paprikás pergeléssel"

Ilyen levest sokszor ettünk nyáron gyerekkoromban. Amolyan gyors leves volt, de ízletes és tápláló, olyannyira, hogy sokszor ezt vittük a mezőre is, amikor a teljes napot kinn töltöttük, szénatakarással. A télen lesütött és zsiradékban eltett disznóhús is ideális volt ilyenkor, mert mama csak elővette, átmelegítette, hogy a zsír leolvadjon róla, és már pakolta is be a kosarakba. Persze, nem hiányzott mellőle a jó házi pityókás kenyér és a sok-sok friss kerti zöldség. Mert akkoriban is fontos volt a háziasszonyoknak, hogy néha gyorsan összedobják a napi eledelt, hiszen a nyári dologidőben nem tölthettek egész napokat a kályha mellett!
Múltkoriban eszembe jutott valahogy egy ilyen akkori szénázós nap, és rögtön utána a ződfuszulykaleves, ahogy mifelénk a zöldbabot hívják. És mivel a fagyasztómban volt még a nyáron lefagyasztott zöldbabból, hát gyorsan öszedobtam én is egy ilyen gyermekkoromat idéző levest. A paprikás olaj csak azért szokott rákerülni, hogy szép legyen a színe, ne legyen annyira "csóré", "árva". Hogy ne használjak túl sok olajat, én ezt úgy oldottam meg, hogy a mikróban felforrósítottam 1 evőkanál olajat, elkevertem benne egy fél treáskanál pirospaprikát, és úgy öntöttem a levesre. Házi pityókás kenyér híján házi barna kenyérrel ettük.:) Mama pléhtányéra helyett pedig megtette ez a kis virágos tálka is.:)

Zöldbableves paprikás "szín"-nel

Hozzávalók: 60 dkg zöldbab, 1 hagyma, 1 csapott evőkanál liszt, 5 dl tej vagy 2 dl tejföl, só, ecet, petrezselyem- vagy zellerzöld, 1 evőkanál olaj, 1/2 teáskanál pirospaprika.

Elkészítése: Vizet forralunk, enyhén megsózzuk, és beledobjuk az apróra vágott hagymát meg a darabokra tördelt, megmosott zöldbabot. Addig főzzük, amíg a zöldbab meg nem puhul. Ekkor hozzáöntjük a tejjel elkevert lisztet, és jól kiforraljuk. Az olajat (mikróban) felforrósítjuk, elkeverjük benne a pirospaprikát, és ráöntjük a levesre. Sóval utánaízesítünk, és kevés ecettel savanyítjuk. (Ha tejföllel készítjük, nem biztos, hogy kell még savanyítani.) Végül megszórjuk apróra vágott petrezselyemzölddel. Tálaláskor tejfölt adhatunk mellé.

Rumos aszaltszilvaleves

Rumos aszaltszilvaleves

Hozzávalók 4 személyre: 50 dkg aszalt szilva, 1 üveg magozott meggybefőtt, 2-3 evőkanál vegyes gabonapehely vagy rizs, 1-2 evőkanál rumaroma, só, cukor, citromlé.

Elkészítése: Vizet forralunk, beledobjuk a jól megmosott aszalt szilvát, majd 5-10 percig hagyjuk főni. Ekkor beleöntjük a meggybefőttet, hozzáadjuk a gabonapelyhet, és cukorral meg citromlével ízesítjük. Egy-két percig tovább főzzük, majd félrevesszük a lángról, és belekavarjuk a rumaromát.Szétválasztó diétában tésztanapon ehető.

HÚSV - 2012.

Szilvaízes „borjúk”

Hogy miért "borjú", amikor semmi köze az állathoz, de még hús sincs benne olyannyira, hogy nálunk (= Édesanyámnál) ez hagyományos nagypénteki étel volt mindig? Hát mert mindig olyan jó nagy darabok születtek belőle, hogy még a férfiaknak is félreállt a hasuk két példánytól. Persze, lehet kisebb, ügyesebb gombócokat is készíteni, én most a gyerekkori ízre, formára vágytam. A nagypéntekre való tekintettel  édesanyám mindig vízzel készítette, de persze, lehet tejjel is főzni, illetve használhatjuk hozzá a manapság egyre divatosabbá váló kókusz-, rizs-, szója- vagy egyéb növényi tejet is.  

Szilvaízes galuska/gombóc 

Hozzávalók: 1,2 l víz, 25 dkg búzadara és kukoricaliszt vegyesen (kb. fele-fele arányban), só, cukor, 2-3 tasak vaníliás cukor, kb. 20 dkg keményebb fajta szilvaíz, 4-5 evőkanál olaj, kb. 10 dkg zsemlemorzsa; a tálaláshoz: porcukor, fahéj.

Elkészítése: A vizet fölforraljuk, beledobunk egy csipetnyi sót, ízesítjük cukorral és vaníliás cukorral, majd állandóan kavargatva beleszórjuk a dara és a liszt keverékét. Addig főzzük, amíg egy keményebb puliszkaszerűséget nem kapunk. Ekkor félrevesszük a lángról, és hagyjuk hűlni egy keveset. Az olajat felforrósítjuk, beleszórjuk a zsemlemorzsát, és szép aranysárgára pirítjuk. Amikor a massza kézmelegre hűlt, vízbe mártott evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle, kézzel mélyedést csinálunk a közepébe, megtöltjük 1 evőkanálnyi szilvaízzel, majd befedjük egy másik adag masszával, és kézzel galuska formájúra igazítjuk. Megforgatjuk a pirított zsemlemorzsában, majd porcukorral és fahéjjal megszórva kínáljuk.

Tésztanapon ehető.


HÚSV - 2012.

Zöldfűszerleves

Az ihletet Ottis kaporlevese adta. Épp kellett valami könnyű levesféle a tartalmasabb főfogáshoz, így kapóra jött (volna) a kaporleves. De mivel friss kaprot nem találtam a zöldségesnél, megoldottam abból, ami itthon, a fagyasztóban volt: kaporból, petrezselyemzöldből, lestyánból és kakukkfűből. (A lestyánlevesem itt található meg.) A lányokkal csak amúgy kanalaztuk. Délután a férjem megkóstolta a maradékot, és ő csak annyit mondott: tudod, hogy ez nem az én ízvilágom. :D Tudtam.:P Én így készítettem:

Zöldfűszerleves

Hozzávalók: személyenként 1-2 keményre főzött tojás, 1-1 evőkanál aprított kapor, petrezselyemzöld és kakukkfű, 1 teáskanál aprított lestyán vagy zellerzöld, 2 evőkanál liszt, tej, tejföl, tejszín ízlés vagy lehetőség szerint, 1/2 teáskanál fokhagymapor vagy 1-2 cikk fokhagyma,  3-4 evőkanál olaj, só, citromlé.

Elkészítése:  Az olajat felforrósítjuk, rászórjuk a lisztet, és habzásig állandóan kavargatjuk. Felöntjük 2 dl tejjel vagy tejszínnel, esetleg vízzel, és simára kavarjuk. Ezután beletesszük a zöld fűszereket meg a fokhagymát, belekavarunk 3-4 evőkanál tejfölt, és további tejjel vagy vízzel a kívánt sűrűségűre hígítjuk. Sózzuk, citromlével kissé megsavanyítjuk, és jól kiforraljuk. Főtt tojással kínáljuk.
Kevesebb liszttel készítve húsnapon is ehető leves.
Ha pedig vízzel és kevés tejföllel készítjük, zöldség- és tésztanapon is ehető.

KT - 2013/5

Fasole scăzută, avagy "összeesett" paszuly - gyerekkori ízek

Szó szerint fordítva, tényleg összeesett paszulyt jelent, de tulajdonképpen az étel állagára, sűrűségére utal a melléknév. Igazából egy nagyon babos, jó fokhagymás főzelékféle, amiről a végére elfő szinte az összes szaftja, csupán annyi marad rajta, amennyi kell még ahhoz, hogy finom és ne száraz legyen. Nagyon egyszerű és nagyon nagyszerű. Vidékünkön a román asszonyok szokták készíteni főleg böjtös napokon, de mivel a családban mindenki szerette, Édesanyám is gyakran főzte zöldbabszezonban. Nálam sem éppen most készült, hanem október elején, azt hiszem az utolsó adag kerti zöldpaszulyból. Főleg a széles, lapos zöldbabból készítik, de a ceruzabab is jó hozzá.

Fasole scazuta

Hozzávalók:
1 kg zöldbab, 1 fej fokhagyma, 1 csokor petrezselyemzöld, pici olaj, só, bors, pirospaprika

Elkészítése:
A zöldbabot megmossuk, megtisztítjuk és kb. 2-3 cm-es darabokra tördeljük. A fokhagymát megtisztítjuk és 1-2 cikk kivételével összezúzzuk. Kevés olajat forrósítunk, megfuttatjuk rajta az áttört fokhagymát (csak néhány pillanatig, nehogy megégjen), rászórunk 1 teáskanálnyi pirospaprikát, gyorsan elkeverjük és már fel is öntjük 1-2 dl vízzel. Hagyjuk fölforrni, majd beledobjuk a zöldbabot és elkeverjük. Sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, majd annyi vizet öntünk rá, hogy a babot éppen ellepje és lassú tűzön, fedő nélkül addig főzzük, amíg a zöldbab megpuhul. Ekkor áttörjük a maradék fokhagymát is, és az apróra vágott petrezselyemzölddel együtt hozzáadjuk az ételhez Összekeverjük, egyet-kettőt még lobbantunk rajta és már félre is vesszük a tűzhelyről. Eddig a leve jórésze már elfőtt, úgyhogy csak éppen kellően szaftos maradt. Friss kenyérrel fogyasztjuk. Esetleg tejföllel is meglocsolhatjuk, de szerintem kár "elrontani" vele ezt a finom ételt.
Zöldségnapon kitűnő laktató fogás.

EK - 2016/7

 

Gyerekkori ízek (7) - Disznóságok puliszkával, káposztalével

Amikor múlt pénteken megérkezett hozzánk az 5 liter káposztalé, máris tudtam, mit fogunk vacsorázni. Nem mellesleg: egy tálka frissen készült májas is érkezett. (És még savanyú káposzta, főtt krumpli, főtt paszuly (bab), csak éppen készíteni kellett belőlük valamit. Honnan máshonnan, mint Édesanyámtól!:) )
A számban éreztem régmúlt telek ízeit: valóban, több éve már, hogy ilyet nem ettünk. Főleg mert egyikünk sincs túlságosan oda a sült kolbászért, melegített májasért, de most, a káposztalé révén, nagyon megkívántam. Sőt, férjemnek sem volt semmi kifogása. Egyszer egy évben meg lehet enni, azt mondta.:)

Mamám, Édesanyám anno még a lesütött és zsírban eltett húsból, oldalasból is szokott tenni a kolbász és májas mellé, de nekem ilyesmim nem volt, és igazából nem is hiányzott. Maga a fíling fontosabb volt és amit ettünk, az kitűnően hozta.

Sült kolbász és májas puliszkával, káposztalével

Hamar előkaptam a fagyasztóból két arasznyi füstölt kolbászt, 5-6 centis darabokra vagdaltam és egy serpenyőben, kicsi vizet öntve alá és lefedve, jó 20 percet pároltam. Egyszer meg is fordítottam, végül pedig zsírjára sütöttem. Amikor majdnem megvolt, a májasból is tettem mellé, de már elzártam a gázt, csak lefedtem, hogy az is átlangyosodjék. Ha bélbe töltött májas(hurka) lett volna, akkor ráfért volna egy kicsit több melegítés is. Ezalatt felforrt a 9 dl víz a puliszkának, jól megsóztam, és 3 dl kukoricadarát főztem bele, állandóan kavargatva a habverővel. (Direkt mértem most a hozzávalókat, ez a mennyiség 3 jóétkű, 4 normál étkű személynek elég.) Deszkára borítottam, mint hajdan, és villával darabokra szaggattam, hogy hamarabb hűljön. A tányérra tettem sült kolbászt, kanalaztam májast és egy kevés zsiradékot is csepegtettem rájuk, hogy legyen amit mártani. Káposztalevet "vedeltünk" hozzá savanyúság gyanánt.

KAL - 2013.

Gyerekkori ízek 6. - Törttej puliszkával

A törttejet mamám nagyon gyakran készítette régen. Nagyon finom volt és nekünk olcsó, hisz mindig tartottak tehenet a háznál. Ma már, ha meg kell venni a tejet, tejfölt, egyáltalán nem zsebkímélő étel. Mi sem úgy ettük most, hogy magam készítettem, hanem húgocskám anyósa jóvoltából került az asztalunkra. Mármint M. néni felpakolta a fiatalokat, ők pedig megosztották velünk. Hogy én milyen jót ettem belőle! Hideg törttej, forró, híg puliszka! Hmmm, tényleg gyereknek éreztem magam!

Azért szerencsére, emlékszem még, hogy mama hogyan készítette, ezért megosztom mindenkivel. Legelőször túrót készített, amihez a tejet meleg helyen hagyta megalvadni. Hogy mennyi tejet "tett le aludni", az mindig attól függött, hogy mennyi maradt a család számára, de kb. félkiló túró lesz két l tejből. A túrókészítés menetét egyszer már leírtam itt.
Még azt is tudni kell a dologhoz, hogy annakidején, mivel állandóan volt tej a háznál, állandóan volt friss aludttej is. A tejfölt, pedig ami feljött a tej tetejére, mama mindig külön leszedte és azt használtuk ételekbe, süteményekbe, bárhová kellett. Üzleti tejfölt nem is kóstoltam én jóideig!
A törttej éppen ilyen tejfölből készült és egy előző adag aludttejből kinyert túróból. És hát azért kapta meg a tört- jelzőt a tej, merthogy a túrót jól szétmorzsolták, azaz "összetörték" és úgy kavarták össze a tejföllel. Igaz, ha volt olyan alkalom, amikor esetleg nem volt éppen sok a tejföl, akkor nyugodtan belekavartak néhány merőkanál aludttejet is, így készült - ahogy ma hívnánk - a lightos változat.
Jól be kell hűteni, és forró puliszkával kell enni. Nálunk az ilyesmit főleg "reggelire" ettük, kb. délelőtt 10-11 óra körül, amikor a férfinép befejezte a reggeli teendőit az udvaron és végre ráért reggelizni.

Még annyit, hogy manapság az üzletekben is lehet kapni egy "vert tej" (tükörfordítás románból) nevű készítményt, de az hozzá sem szagol az eredeti, otthon készített ízletes tejtermékhez. Ez egy savanyú lötty ahhoz képest!

Gyerekkori ízek 5. - A bóc vagy "csamó"

Ismét készítettem olyasmit, amit évek óta nem ettem.

Érdekes, de végülis nem is igaz a fenti állításom, mert külön-külön túrót és puliszkát is ettem, illetve túrós puliszka is rendszeresen van az asztalunkon. Akkorhát mégis mi a titok? Hát csupán annyi, hogy másként tálaltam a két dolgot.

Annakidején minálunk mindennapos étel volt a puliszka. Tatám, Édesapám, ha nem evett puliszkát egy nap, úgy érezte, hogy állandóan éhes. Így aztán ki kellett találni, hogy mikor milyen formában kerüljön asztalra. Ritkán készült lerakott túrós puliszka akkoriban, az "úribb" ételnek számított, helyette a gyorsabb bóc vagy ahogy mi hívtuk, "csamó", azaz csomó készült. Már írtam erről egy másik bejegyzésben is, de írok még néhány szót róla. Szóval a puliszkából lekanyarítottak egy darabot, mélyedést csináltak a közepébe,



beletették a (jó sok) túrót



s egy másik darab forró puliszkával befedték,




majd szép kerekded, labdaszerű formát adtak neki. A bóc méretéből látszott, kinek készült: a nagyok a férfiaknak, a közepesek a nőknek, a kicsi pedig nekem. Tata legtöbbször az enyémnek az alját megsütötte a kályhalapon, finom pörcös réteg keletkezett az alján és a túró is jobban megolvadt benne. Akkoriban inkább tehéntejből készült túrót ettünk, az jó olvadós, én most juhtúróból csináltam, ez pedig nem az a "nyúlós" fajta.



Egyik este puliszkát főztem, hoyg tejespuliszkát együnk. Erre meg eszembejutott a bóc, hogy miylen finom lenne, hogy megenném és 10 perc múlva már ottvoltak a kis labdacsok az asztalon. (Ilyenkor örülök a mikrónak, különben mikor olvadt volna ki a lefagyasztott túró?) Hogy egy kicsit a másik nagyszüleim irányába is hajoljak, a túrót előzőleg összegyúrtam apróra vágott hagymával és úgy töltöttem bele a puliszkába. Fickón, mamáéknál mindig így készítették a csamót, és én nagyon szerettem, mert otthon ilyen nem volt: Édesanyám nem szeretett ezzel pepecselni.

Nekem nagyon jólesett ez a vacsora, Férjecském is mindmegette. Nagyobbikom hagyott belőle, de ette, úgy láttam, jóllakott. Kicsikém még hadilábon áll a túró ízével: van, amikor megeszi, van amikor nem. Most néhány falatot evett, de azonkívül inkább csak élvezte, hogy darabolhatja a villájával a "menüt".

Gyerekkori ízek 4. - Pityókás rántotta

Eszembe jutott, hogy a pityókás rántotta, amit nemrég készítettem, szintén egyik gyermekkori kedvencem. Édesanyám mostanában is gyakran készíti, ha hozzájuk megyünk, szinte mindig kedveskedik egy kiadós adaggal. Mindannyian szeretjük, mégis legtöbbször elfeledkezem róla, pedig nagyon finom, nagyon gyors és nagyon olcsó étel. Nem kell valami nagy szenzációra gondolni, szinte mindenki ismeri, csak más néven: tócsni, lepcsánka, röszti, krumplifasírt, krumplis palacsinta, hogy csak néhányat említsek, de tudom, hogy millióegy elnevezése él és kering. Mi a címben említett nevet szoktuk használni és erre az ételre én is előszeretettel használom a pityóka (krumpli) kifejezést.

Én ezt az ételt is már sokféleképpen variáltam, volt, hogy tettem bele paprikát, zöldséget, spenótot, sajtot vagy túrót, de az igazi mégis az egyszerű, hagymás-krumplis-tojásos változat maradt.
Ez így szokott készülni:
Fejenként 2-3 krumplit, 1 kisebb fej hagymát és 1 tojást számítunk. A krumplit és a hagymát meghámozzuk, majd a kisebb lyukú reszelőn lereszeljük. A tojást ráütjük, esetleg zúzhatunk bele egy cikk fokhagymát is, sózzuk, borsozzuk és jól összekavarjuk. Egy serpenyőben olajat forrósítunk és a masszát beletesszük, egyenletesen elsimítjuk, mint egy palacsintát. Nem túl magas lángon, de nem is a legkisebben, 5-8 percig sütjük, míg az alja szép piros nem lesz, majd egy tányér segítségével megfordítjuk. (A félig kész „palacsintát” ráborítjuk egy nagy lapos tányérra, majd úvatosan, a nyers felével lefelé, visszacsúsztatjuk a serpenyőbe.) Ekkor lefedjük a serpenyőt, hogy az egész párolódjon is egy kicsit, de végül még 3-4 percig fedő nélkül is sütjük, hogy ez a fele is szépen megpiruljon.
Bármivel lehet fogyasztani; mehet hús mellé köretként is, de mi általában reggelire vagy vacsorára szoktuk enni tejföllel, reszelt sajttal a tetején, de én leginkább önmagában szeretem, kenyér nélkül, valamilyen friss zöldségsalátával.
Néha szoktam úgy is sütni, hogy kanállal kisebb halmokat rakok a serpenyőbe, ilyenkor hívom krumplifasírtnak. De jobban szeretem a palacsintás változatot, mert úgy sokkal kevesebb olajat kell használni. Ilyenkor nyugodtan lehet zöldhagymát, illetve zöldfokhagymát tenni bele. Én is ezzel készítettem.



A felhívás most is érvényes, aki kedvet kap ahhoz, hogy felelevenítse gyermekkora meghatározó ízeit, csak rajta! Egy vagy több bejegyzésben, mindegy, csak írjatok! Természetesen, ha lehet, recepteket is kérünk!

Gyerekkori ízek 3. – Salátaleves túrós puliszkával

Nem feledkeztem meg az elindított sorozatról, csak mostanában nem készítettem gyerekkori ihletésű ételeket. Tegnap viszont sor került a salátalevesre, amit általában túrós puliszkával szoktunk enni. Ez az egyik olyan étel(páros), amit mind a mai napig készítek, igazi felüdülést jelent számomra mindig a készítése, evése. Sőt, annyira teljes, laktató fogás, hogy a krónikus húsevők, mint pl. apósom, sem találhatnak benne kivetnivalót.

A piacon egészen friss salátát vettem. Fejes saláta volt, de még picikék voltak, így a leveleket mosás után egészben hagytam. Nem tudom, mennyit vettem, de kb. 3-4 rendes fejet tettek ki.
Szóval a salátát folyó víz alatt jól-jól megmostam. Egy zöld fokhagymát zöldjével együtt feldaraboltam és kevés olajon megpirítottam. Végül rádobtam (tulajdonképpen az edénybe gyömöszöltem) a salátát, felöntöttem vízzel (nem kell egyelőre túl sok) és lefedve, néha-néha belekavargatva, addig főztem, míg a salátalevelek megpuhultak. Közben só is került bele, végül pedig savóval savanyítottam. Múltkor megmaradt 1 l-nyi tejem, „megaltattam” és túrót csináltam belőle. A leveshez pedig a visszamaradt savót használtam fel. Savóval még sosem készítettem, általában tejes-lisztes habarással öntöm fel, hogy a leve sűrűsödjön is kissé, de most olyan sok volt a saláta, hogy nem is volt szükséges sűríteni. Végül apróra vágott petrezselyemzölddel szórtam meg, de lehet kaprot is használni hozzá. Tejföllel tálaltam.
Ezt a levest jó idejében elkészíteni, vagy ha nem sikerül, akkor az edényt hideg vízbe állítva kihűteni, mert így igazi a forró túrós puliszka mellé. Szokás még buggyantott tojást vagy csak egyszerűen felvert tojást (mint a rántottának) főzni belé, lehet szalonnapörccel, füstölt sonkával készíteni, de mostanában én mindig csak ezt a legegyszerűbb változatát készítettem.

A túrós puliszka elékszítése nagyon egyszerű. Jó lágy puliszkát főzünk, majd egy jénai aljába teszünk belőle egy réteget. Ezt megszórjuk szétmorzsolt juhtúróval, rásimítjuk a maradék puliszkát és a tetejét is gazdagon megtúrózzuk. Sütőben vagy mikróban jól átforrósítjuk, míg a túró meg nem olvad. Ezt is lehet variálni, lehet tejfölösen lerakni, szalonnapörccel készíteni, sajttal kiegészíteni a túrót, sőt, többféle túróval-sajtokkal rétegezni, ki –ki kísérletezzen kedvére. :)

Ami talán nem eléggé tiszta: úgy kell enni, hogy egy falat túrós puliszka, néhány korty leves. Tehát nem a klasszikus felállásban, hogy először a levest, majd a másodikot.



Az is meglehet, hogy valaki idegenkedik ettől a levestől, de bizton állíthatom hogy nagyon finom. Mifelénk nagyon elterjedt tavaszi levesfajta.

Gyerekkori ízek 2. - "Furcsaságok"

Most „furcsaságokról” fogok írni. Már annyiban furcsaságok, hogy nem igazi ételek, nem igényelnek órákig tartó főzést, csak némi előkészítést inkább. Ezeket nem a család ette, inkább csak nekem készültek, illetve mamával ketten ettük, ha a többiek nem voltak otthon vagy csak megkívántunk valami mást is. Mert maradok továbbra is a mama-féle ételeknél.

Szóval, az első ilyen a vajas puliszka. Az éppen elkészült, forró puliszkából mama egy kistányérra vett két-három kanálnyit, kerekre formázta, majd egy mélyedést csinált a közepébe. Ide került bele a friss, házi vaj, amit ő köpült, icipici sót szórt rá és esetleg lefedte még egy pici puliszkával, hogy hamar olvadjon. Leghamarabb ezt a fedőt ettem meg, majd villával faragni kezdtem a „fészek” oldalát és az olvadt vajba mártva ettem. Néha eszembejut és a lányoknak is csinálok.
KAL - 2013.

A másik étel szintén a puliszkához kötődik. Azt tudni kell, hogy mamáéknál, és később nálunk, minden nap volt puliszka. Mikor túróval, mikor paprikással, máskor meg rántottával, paparájával (hagymás-túros rántotta), de pörkölthöz, vagy sült kolbász-májashoz sem lehetett elképzelni mást. Tata hajnalban kelt, és amíg az állatokat el nem látta, sosem evett. Mire bekerült a házba, kb.10- fél 11 lett és ekkor frustukolt. Sosem volt nálunk ízes kenyér, tea reggelire, azzal nem lehetett fizikai munkát végezni és főleg nem egész nap. Mert a következő étkezés, az ebéd, csak olyan 4-5 óra felé volt, délután. Vacsorára viszont már elment a könnyű, valamivel megkent kenyér és egy csésze tea.
De vissza a reggelihez. A túrós puliszkát nem mindig hagyományosan, rétegezve csináltuk, hanem legtöbbször bóc formájában ettük. Ez is hasonlóan készült, mint a vajas puliszka, csak vaj helyett túró került a puliszkafészekbe, befedtük és kézzel szép gömbölyű formát adtunk neki. (A bóc kifejezést a románból vettük át, ami tulajdonképpen egy labdát, galacsint jelent.) Ha tehéntejből készült a túró, akkor isteni folyóssá vált pár percen belül és nagyon finom volt. Sok mindent ettünk mellé: volt, amikor sima, sózott hagymát, télen savanyú káposztát, nyáron uborkasalátát, cukros salátát, de forralt tej, aludttej vagy káposztalé is gyakran volt melléje. Hmmmmmmm.........

Két másik „étel” a saláta kategóriába tartozik. Kezdem az egyszerűbbikkel, mert abba nem kell más, mint fokhagyma, só és olaj. Ez volt a jól bevált étvágygerjesztő elelelem. Amikor úgy gondolták, hogy csak immel-ámmal eszem, jött az olajos fokhagyma. Jó sok fokhagyma nagyon apróra vágva vagy áttörve, picit sózva és leöntve 1-2 kanál olajal. Ezt pedig kenyérrel mártogatni. Ennyi. Most már nem tudnám megenni, mert nem bírná a gyomrom (muzsdéjt is főleg fokhagymaporból készítek), de emlékszem, hogy annakidején nagyon szerettem.

A másik saláta csak nyáron készült. Vöröshagymát (ami nálunk a lilahagyma) mama nagyon apróra vágott, majd paradicsomot szeletelt vékonyra, esetleg paprikát és néhány cikk fokhagymát is tett bele, majd friss petrezselyemzölddel szórta meg. 1-2 kiskanál ecettel és 2-3 kanál olajjal locsolta meg. A szaftot mártottuk, a zöldségeket pedig villával szedegettük ki. Erre is csak annyit tudok mondani, hogy hmmmmmmm...

A képeket innen vettem:

Gyerekkori ízek 1. - Tejfölös rántotta

Több étel jutott eszembe a gyermekkoromból, le is írom majd az összeset, de mégis van egy, amely kiemelkedő helyet foglal el emlékeimben. Ez a tejfölös rántotta. Tulajdonképpen nem egy hagyományos értelemben vett rántotta, de Mama így hívta és így maradt rá. Mostanában is készítem, eddig mindenkinek ízlett, aki megkóstolta.
Kisiskolás koromban szinte minden reggel ezt ettem, mielőtt iskolába indultam volna, és megunhatatlan volt. Szinte mindig Mama készítette, neki valahogy jobban sikerült, és egy csésze habos tejjel mellé isteni volt. A habos tej a hajnalban fejt és frissen forralt tej volt, amit Mama úgy hűtött iható hőmérsékletűre, hogy egyik csészéből a másikba töltögette és így mindig keletkezett a tetején vagy kétujjnyi hab. Hmm, mintha most lett volna.

A rántottához nem kell más, mint tejföl és tojás, no meg egy pici só. Általában 1-1,5 dl tejfölt és 1 tojást lehet számítani fejenként. A tejfölt egy lábosba öntjük, beleütjük a tojást, elkavarjuk, picit sózzuk és állandóan kavargatva, felforraljuk. 1-2 perc fővés után, amikor már kissé besűrűsödött, már kész is van.

KAL - 2013.

Lehetne mártogatni, de nekem mindig úgy csinálták, hogy beleaprították a kenyeret és összekavarták. Mai napig így szeretem, így adom a gyerekeimnek is.


Változatosságképpen, néha, amikor maradt puliszka előző napról, akkor a hideg puliszkát darabolta fel Mama és azt kavarta bele a rántottába.

Gyerekkori ízek - Felhívás

Palócprovence vágott bele egy ilyen nevű-témájú sorozatba, és olvasása közben rájöttem, hogy ez kitűnő lenne körkérdésnek is. Biztos, hogy mindenki őriz a múltból egy ízt, egy illatot vagy akár csak egy érzést, ami megmaradt benne egy-egy étel kapcsán, biztos mindenkinél volt olyan étel, ami végigkísérte, netán meghatározta gyermekkorát, és szívesen emlékezne, írna róla. Mivel P. átadta nekem a kezdeményezést, hát útjára is bocsátom: írjatok olyan ételekről, amiket gyerekkorotokban szoktatok enni, amiket esetleg már elfelejtettetek (mostanig), amiket még most is készíti valaki számotokra, amiket megtanultatok ti is elkészíteni, de akár olyan ételekről is, amiket bár elkészítesz, mégsem ugyanolyanok, mint annak idején! Lehet csak egyszerű emlékezés, jöhetnek receptek vagy bármi, amit úgy éreztek, ebbe a témába belefér. Nem mondom, hány embernek adjátok tovább, mindenki annak továbbítja, aki kedves számára, de nagyon jó lenne, ha rendre minden gasztrobloggerhez eljutna a körkérdés. Gondolom, egy bejegyzésbe senki sem tud mindent belefoglalni, úgyhogy nyugodtan lehet többször is írni, csak éppen legyen megjelölve, hogy a bejegyzés, recept ebbe a témába tartozik.
Ezennel jöjjenek a kiválasztottjaim: Duende, Ottis, Palacsintás királylány, Gabojsza, Mindennapi Manna, Ré, Kati és Mennyei Mignon.