2011. december 14., szerda

Vargányás, aszalt paradicsomos puliszkafasírt sárgarépás krumplifőzelékkel, avagy VKF! 46.

Húúú, nem szeretem az ilyen hosszú címeket, de ezt muszáj volt így írnom, mert a fogás mindkét része újdonság volt, még sosem készítettem, vagy nem így készítettem. És megint puliszka, de mit tegyek, ha szeretem, szeretjük?!

Nana meghirdette a 46. VKF! témáját, ami nem más, mint Vega Krónika & Fogás, azaz Vega Koszt & Fabula. Ha még így sem eléggé érthető, hát akkor leírom: Nana húsmentes ételek receptjeit várja a szemlére (szigorúan nem desszerteket), de ezeket szigorúan fűszerezni kell valamilyen történettel. Őt idézem: "mindenkinek volt olyan időszak az életében, amikor nem evett húst. lehet, hogy években mérhető, de az is lehet, hogy csak egy napig tartott. kíváncsi vagyok a vega oldalatokra, szeretném hallani ezeket a történeteket egy-egy hozzá kapcsolódó húsmentes recepttel kiegészítve. várom a vegetáriánusok vegává válásának sztorijait, a megrögzött ragadozók egy-egy elgyengült pillanatának felidézését, és a két véglet között létező többség növényevő intervallumainak anekdotáit. és várom a fabulákhoz tartozó koszt receptjét, a krónikákat kiegészítő fogások leírását." 


Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik nem ettek húst. Kiskoromban környezetemben sok adventista volt, és már akkor hihetetlennek tűnt, hogy lehet létezni disznóhús nélkül is. Olyan is volt viszont közöttük, aki egyáltalán nem evett húst. Na, az már egyenesen felfoghatatlan volt számomra, és valahogy úgy gondoltam a dologra, mint a székely bácsi, aki meglátta a zsiráfot a budapesti állatkertben: "Ilyen állat nincs is!"
Aztány egyszercsak az a hír kezdte járni, hogy a nem túl messzi szomszédságban az egyik néni csak nyers ételeket eszik. Ne feledjük, a kilencvenes éveket írtuk, a nyers koszt akkoriban tényleg még csupán nyers zöldségek és gyümölcsök fogyasztását jelentette. Emlékszem, mindenki sajnálkozva nézte az egyre soványodó, a szó szoros értelmében aszalódó nénit, és rosszallóan beszéltek róla, senki sem tudta felfogni, hogyan képes valaki önszántából lemondani egy "jó tál forró levesről", amire "szüksége van a gyomornak". Nemsokára meg is halt szegény, és mindenki meg volt róla győződve, hogy a "butasága" vitte a sírba. Aztán kiderült, hogy rákos volt, és mai fejjel tudom, hogy nem a nyers koszt vitte sírba, nem attól fogyott olyan rohamosan, hanem épp ellenkezőleg: túl későn tért át erre a természetes és egészséges életmódra, a rák már igen elhatalmasodott a szervezetében.

Mindenesetre, bennem nyomot hagyott ez az egész, és tizenévesen sokszor elképzeltem, hogy majd hús nélkül fogok táplálkozni. Voltak is szalmalángszerű próbálkozásaim, de mindig dugába dőltek, főleg, amikor az otthoni mentalitással találkoztak. Középiskolás koromban, amikor már meguntam az otthonról vitt kosztot, én főztem magamnak: szinte mindig húsmentes ételt, hiszen az készült el leghamarabb: túrós puliszkát, spagettit paradicsomszósszal, túrós laskát (tésztát), tejfölös rántottát, hamis túrógombócot aludttejből, szalmakrumplit. Az egyetemen folytatódott a sorozat, csak kiegészült: spenót-, zöldbab-, sárgarépafőzelék, gombapaprikás, káposztás ételek, különféle zöldségfasírtok, ilyen-olyan zöldséges rizsek, no meg persze, mindenféle-fajta levesek, és az elmaradhatatlan padlizsánkrém. Ekkoriban már eléggé érdekelt a főzés, és már az internet is jól beszivárgott a köztudatba, így a neten állandóan újabb meg újabb receptek után kutattam. Főleg, amikor az akkori barátomat (jelenlegi férjemet:D) vártam hétvégére! No, és ekkor került elő a hűtőszekrénykis fagyasztórekeszéből a hús. Hétközben jól megvoltam nélküle, ritkán jött rám a húsehetnék, ilyenkor viszont sokat és sokfélét főztem, mert férjecském most is, de akkor is nagyon szeretett enni.

Amióta egybekeltünk pedig amolyan "fúziós" konyhát vezetek: eszünk húst, nem is keveset; szeretjük is, nem is tudnám elképzelni, hogy véglegesen lemondjak róla, de nem minden nap eszünk, sőt, nem is minden második nap, és tökéletesen megvagyunk így. Férjecském is, aki, bár imádja a húst, éppolyan jóízűen eszi a finom húsmentes ételeket is, és velem együtt nagyon sok nyers zöldségből készült salátát fogyaszt. És szerencsére a lányok is imádnak mindent. Öröm nézni, ahogy ropogtatják a sárgarépát, a káposztát, vagy akár a karfiolt is. Sőt, volt időszak (ovi jótékony hatása:P), hogy a főtt répát meg sem kóstolták!

Mostanában átalakult a családunk itthoni étkezése: a lányok az oviban vannak délutánig, tehát ott reggeliznek és ebédelnek, a férjem is kap egy főfogást a munkahelyén, aminél jobb nem is lehet, hiszen így normális ételt eszik a régebb szokásos szendvics helyett, én meg ... eszem, amit éppen találok. Már attól függően, hogy éppen délelőttös vagy délutános vagyok. Nem részletezném agyon ezt, a lényeg az, hogy egy ideje tulajdonképpen a vacsora főétkezéssé avanzsált. Általában úgy 6-7 körül esszük meg, és változik, hogy mit eszünk. Tegnap pl. csak egyszerű grízkockás leves volt (hús nélkül, persze), ma pedig a címben említett puliszkafasírt krumplifőzelékkel. Holnap talán már lesz valami húsos, de nem biztos. Még van időm kitalálni!:)

És akkor a ma esti vacsoránkról is essék néhány szó. Tegnapelőtt felfedeztem egy új blogot: http://kotyvasszunkvalamit.blogspot.com/ Legalábbis számomra (és a gasztrovilág számára is azért) újat, pedig a tulajdonosa már elég régóta írja, és nagyon gazdag a felhozatala. Írója földim, legalábbis a nyelvhasználatból ítélve, biztos, hogy erdélyi. És ami egyből szembetűnik, az az, hogy vegetáriánus is. A puliszkafasírt ötletét tőle hoztam, és amikor olvastam, ismét azon "mérgelődtem", hogy ez miért nem nekem jutott eszembe.:P Csomó mindenből készítettem már fasírtot (húsból, halból, rizsből, padlizsánból, krumpliból, sütőtökből, vegyes zöldségből, tökből, és még sorolhatnám), a puliszkából vajon, miért nem? Hát, most már készítettem. Nem pontosan úgy, ahogyan Kotyvasztgató vénember (a blog írója) csinálta, mert nem is én lennék, ha valamit nem másítanék az átvett recepteken, de állítom, hogy egy nagyon finom, laktató étel lett belőle. Ha lett volna itthon sajtom, én is tettem volna bele. A mellé, vagy inkább vele tálalt főzelék is újdonság volt számomra ebben a formában. Hazafelé jövet úgy terveztem, hogy murok-, azaz sárgarépafőzeléket készítek, de mivel tudom, hogy férjecském általában fanyalog neki, hát inkább túljártam az eszén: krumplit is tettem bele, és így egy szava sem volt. :)
Jöjjenek hát a receptek.





Vargányás, aszalt paradicsomos puliszkafasírt sárgarépás krumplifőzelékkel

Hozzávalók a fasírthoz: 3 dl tej, 3 dl víz, só, 4 cikk fokhagyma, 1 marék szárított vargánya, 8-10 dkg kukoricadara vagy -liszt, 1 evőkanál vaj, 1 tojás,  3 darabka aszalt paradicsom, 8-12 evőkanál zsemlemorzsa, 1/2 kávéskanál sütőpor, bors, olaj;
Hozzávalók a főzelékhez: 1 hagyma, 5 közepes sárgarépa, 4 nagy krumpli, 1 evőkanál paprikalekvár, 3 evőkanál liszt, 1 dl tejföl, 1,5 dl tejszín, só, (bors - én nem tettem), 1 púpozott evőkanál aprított petrezselyemzöld, 3 evőkanál olaj;
A tálaláshoz: aprított petrezselyemzöld, rózsabors.

Elkészítése:
A tejet és a vizet egy lábosba öntjük, hozzáadjuk az apró darabokra vágott vagy összetört szárított vargányát meg a zúzott fokhagymát, és fölforraljuk. Amikor forr, megsózzuk (lehet bátrabban sózni, még sok alapanyag kerül bele), majd habverővel állandóan kavargatva, beleszórjuk a kukoricadarát. Ahogy ismét bugyogni kezd (még meglehetősen folyékony ekkor), félre is vesszük a lángról, és néha megkavarva hagyjuk besűrűsödni. Még forrón belekeverjük a vajat, jól eldolgozzuk benne, és hagyjuk még egy keveset hűlni. Amikor kézmelegre hűlt, beledolgozzuk a tojást, hozzáadjuk a pici darabkákra vágott aszalt paradicsomot meg a sütőport, borsozzuk, és annyi zsemlemorzsát dolgozunk bele, hogy jól formázható, de nem túl kemény masszát kapjunk. Még langyosan, vízbe mártott evőkanállal vagy fagylaltadagolóval gombócokat vájunk belőle, száraz kézzel kissé meggömbölygetjük, majd ellapítjuk őket, és forró olajban szép pirosra sütjük. Sülés után papírtörlőre szedjük, hogy a fölösleges olaj beivódjon.
A főzelékhez az apróra vágott hagymát megdinszteljük az olajon, hozzáadjuk a karikára vágott sárgarépát, és együtt is dinszteljük néhány percig. Megsózzuk, majd annyi vizet öntünk rá, amennyi a sárgarépát éppen ellepi, és erős tűzön, fedő nélkül pároljuk. Amikor a levét elfőtte, hozzáadjuk az időközben meghámozott és kockára vágott krumplit meg a paprikalekvárt, felöntjük vízzel, és addig főzzük, amíg minden meg nem puhul. Ekkor a lisztet elkeverjük a tejföllel és a tejszínnel, majd behabarjuk vele a főzeléket. Jól kiforraljuk, és ha szükséges, vízzel vagy tejjel hígítjuk (Ekkor, természetesen, újra felforraljuk.). Utánasózunk, borsot szórunk rá, belekeverjük az aprított petrezselyemzöldet, és már tálalható is a puliszkafasírttal. Én hordós savanyúságot kínáltam mellé.
Tálaláskor a színhatás kedvéért szórjuk meg az ételt petrezselyemzölddel és rózsaborssal.

EK - 2012/2


Megjegyzés - főleg erdélyi olvasóimnak szól: a Kaufland üzletekben elég jó áron lehet kapni szárított erdei gombákat (főleg vargányát és rókagombát), így az is, aki nem jár vagy nem mer gombászni hozzájuthat a finom hazai erdei gombákhoz. Én is innen szoktam felszerelkezni ezekkel.

Köszönöm Nanának a játéklehetőséget, szívesen vettem részt benne, és szívesen írtam le az én történetemet. Ha úgy lenne időm, mint ahogyan nincs, az immár hagyományossá vált Vegasztrománia hónap versenybe is beszállnék. Mindenképpen kívánok neki sok-sok türelmet a majdani összesítéshez, és hogy kedvét lelje minden egyes receptben, történetben.:)

0 megjegyzés:

2011. december 14., szerda

Vargányás, aszalt paradicsomos puliszkafasírt sárgarépás krumplifőzelékkel, avagy VKF! 46.

Bejegyezte: sedith dátum: 21:08
Húúú, nem szeretem az ilyen hosszú címeket, de ezt muszáj volt így írnom, mert a fogás mindkét része újdonság volt, még sosem készítettem, vagy nem így készítettem. És megint puliszka, de mit tegyek, ha szeretem, szeretjük?!

Nana meghirdette a 46. VKF! témáját, ami nem más, mint Vega Krónika & Fogás, azaz Vega Koszt & Fabula. Ha még így sem eléggé érthető, hát akkor leírom: Nana húsmentes ételek receptjeit várja a szemlére (szigorúan nem desszerteket), de ezeket szigorúan fűszerezni kell valamilyen történettel. Őt idézem: "mindenkinek volt olyan időszak az életében, amikor nem evett húst. lehet, hogy években mérhető, de az is lehet, hogy csak egy napig tartott. kíváncsi vagyok a vega oldalatokra, szeretném hallani ezeket a történeteket egy-egy hozzá kapcsolódó húsmentes recepttel kiegészítve. várom a vegetáriánusok vegává válásának sztorijait, a megrögzött ragadozók egy-egy elgyengült pillanatának felidézését, és a két véglet között létező többség növényevő intervallumainak anekdotáit. és várom a fabulákhoz tartozó koszt receptjét, a krónikákat kiegészítő fogások leírását." 


Mindig is csodáltam azokat az embereket, akik nem ettek húst. Kiskoromban környezetemben sok adventista volt, és már akkor hihetetlennek tűnt, hogy lehet létezni disznóhús nélkül is. Olyan is volt viszont közöttük, aki egyáltalán nem evett húst. Na, az már egyenesen felfoghatatlan volt számomra, és valahogy úgy gondoltam a dologra, mint a székely bácsi, aki meglátta a zsiráfot a budapesti állatkertben: "Ilyen állat nincs is!"
Aztány egyszercsak az a hír kezdte járni, hogy a nem túl messzi szomszédságban az egyik néni csak nyers ételeket eszik. Ne feledjük, a kilencvenes éveket írtuk, a nyers koszt akkoriban tényleg még csupán nyers zöldségek és gyümölcsök fogyasztását jelentette. Emlékszem, mindenki sajnálkozva nézte az egyre soványodó, a szó szoros értelmében aszalódó nénit, és rosszallóan beszéltek róla, senki sem tudta felfogni, hogyan képes valaki önszántából lemondani egy "jó tál forró levesről", amire "szüksége van a gyomornak". Nemsokára meg is halt szegény, és mindenki meg volt róla győződve, hogy a "butasága" vitte a sírba. Aztán kiderült, hogy rákos volt, és mai fejjel tudom, hogy nem a nyers koszt vitte sírba, nem attól fogyott olyan rohamosan, hanem épp ellenkezőleg: túl későn tért át erre a természetes és egészséges életmódra, a rák már igen elhatalmasodott a szervezetében.

Mindenesetre, bennem nyomot hagyott ez az egész, és tizenévesen sokszor elképzeltem, hogy majd hús nélkül fogok táplálkozni. Voltak is szalmalángszerű próbálkozásaim, de mindig dugába dőltek, főleg, amikor az otthoni mentalitással találkoztak. Középiskolás koromban, amikor már meguntam az otthonról vitt kosztot, én főztem magamnak: szinte mindig húsmentes ételt, hiszen az készült el leghamarabb: túrós puliszkát, spagettit paradicsomszósszal, túrós laskát (tésztát), tejfölös rántottát, hamis túrógombócot aludttejből, szalmakrumplit. Az egyetemen folytatódott a sorozat, csak kiegészült: spenót-, zöldbab-, sárgarépafőzelék, gombapaprikás, káposztás ételek, különféle zöldségfasírtok, ilyen-olyan zöldséges rizsek, no meg persze, mindenféle-fajta levesek, és az elmaradhatatlan padlizsánkrém. Ekkoriban már eléggé érdekelt a főzés, és már az internet is jól beszivárgott a köztudatba, így a neten állandóan újabb meg újabb receptek után kutattam. Főleg, amikor az akkori barátomat (jelenlegi férjemet:D) vártam hétvégére! No, és ekkor került elő a hűtőszekrénykis fagyasztórekeszéből a hús. Hétközben jól megvoltam nélküle, ritkán jött rám a húsehetnék, ilyenkor viszont sokat és sokfélét főztem, mert férjecském most is, de akkor is nagyon szeretett enni.

Amióta egybekeltünk pedig amolyan "fúziós" konyhát vezetek: eszünk húst, nem is keveset; szeretjük is, nem is tudnám elképzelni, hogy véglegesen lemondjak róla, de nem minden nap eszünk, sőt, nem is minden második nap, és tökéletesen megvagyunk így. Férjecském is, aki, bár imádja a húst, éppolyan jóízűen eszi a finom húsmentes ételeket is, és velem együtt nagyon sok nyers zöldségből készült salátát fogyaszt. És szerencsére a lányok is imádnak mindent. Öröm nézni, ahogy ropogtatják a sárgarépát, a káposztát, vagy akár a karfiolt is. Sőt, volt időszak (ovi jótékony hatása:P), hogy a főtt répát meg sem kóstolták!

Mostanában átalakult a családunk itthoni étkezése: a lányok az oviban vannak délutánig, tehát ott reggeliznek és ebédelnek, a férjem is kap egy főfogást a munkahelyén, aminél jobb nem is lehet, hiszen így normális ételt eszik a régebb szokásos szendvics helyett, én meg ... eszem, amit éppen találok. Már attól függően, hogy éppen délelőttös vagy délutános vagyok. Nem részletezném agyon ezt, a lényeg az, hogy egy ideje tulajdonképpen a vacsora főétkezéssé avanzsált. Általában úgy 6-7 körül esszük meg, és változik, hogy mit eszünk. Tegnap pl. csak egyszerű grízkockás leves volt (hús nélkül, persze), ma pedig a címben említett puliszkafasírt krumplifőzelékkel. Holnap talán már lesz valami húsos, de nem biztos. Még van időm kitalálni!:)

És akkor a ma esti vacsoránkról is essék néhány szó. Tegnapelőtt felfedeztem egy új blogot: http://kotyvasszunkvalamit.blogspot.com/ Legalábbis számomra (és a gasztrovilág számára is azért) újat, pedig a tulajdonosa már elég régóta írja, és nagyon gazdag a felhozatala. Írója földim, legalábbis a nyelvhasználatból ítélve, biztos, hogy erdélyi. És ami egyből szembetűnik, az az, hogy vegetáriánus is. A puliszkafasírt ötletét tőle hoztam, és amikor olvastam, ismét azon "mérgelődtem", hogy ez miért nem nekem jutott eszembe.:P Csomó mindenből készítettem már fasírtot (húsból, halból, rizsből, padlizsánból, krumpliból, sütőtökből, vegyes zöldségből, tökből, és még sorolhatnám), a puliszkából vajon, miért nem? Hát, most már készítettem. Nem pontosan úgy, ahogyan Kotyvasztgató vénember (a blog írója) csinálta, mert nem is én lennék, ha valamit nem másítanék az átvett recepteken, de állítom, hogy egy nagyon finom, laktató étel lett belőle. Ha lett volna itthon sajtom, én is tettem volna bele. A mellé, vagy inkább vele tálalt főzelék is újdonság volt számomra ebben a formában. Hazafelé jövet úgy terveztem, hogy murok-, azaz sárgarépafőzeléket készítek, de mivel tudom, hogy férjecském általában fanyalog neki, hát inkább túljártam az eszén: krumplit is tettem bele, és így egy szava sem volt. :)
Jöjjenek hát a receptek.





Vargányás, aszalt paradicsomos puliszkafasírt sárgarépás krumplifőzelékkel

Hozzávalók a fasírthoz: 3 dl tej, 3 dl víz, só, 4 cikk fokhagyma, 1 marék szárított vargánya, 8-10 dkg kukoricadara vagy -liszt, 1 evőkanál vaj, 1 tojás,  3 darabka aszalt paradicsom, 8-12 evőkanál zsemlemorzsa, 1/2 kávéskanál sütőpor, bors, olaj;
Hozzávalók a főzelékhez: 1 hagyma, 5 közepes sárgarépa, 4 nagy krumpli, 1 evőkanál paprikalekvár, 3 evőkanál liszt, 1 dl tejföl, 1,5 dl tejszín, só, (bors - én nem tettem), 1 púpozott evőkanál aprított petrezselyemzöld, 3 evőkanál olaj;
A tálaláshoz: aprított petrezselyemzöld, rózsabors.

Elkészítése:
A tejet és a vizet egy lábosba öntjük, hozzáadjuk az apró darabokra vágott vagy összetört szárított vargányát meg a zúzott fokhagymát, és fölforraljuk. Amikor forr, megsózzuk (lehet bátrabban sózni, még sok alapanyag kerül bele), majd habverővel állandóan kavargatva, beleszórjuk a kukoricadarát. Ahogy ismét bugyogni kezd (még meglehetősen folyékony ekkor), félre is vesszük a lángról, és néha megkavarva hagyjuk besűrűsödni. Még forrón belekeverjük a vajat, jól eldolgozzuk benne, és hagyjuk még egy keveset hűlni. Amikor kézmelegre hűlt, beledolgozzuk a tojást, hozzáadjuk a pici darabkákra vágott aszalt paradicsomot meg a sütőport, borsozzuk, és annyi zsemlemorzsát dolgozunk bele, hogy jól formázható, de nem túl kemény masszát kapjunk. Még langyosan, vízbe mártott evőkanállal vagy fagylaltadagolóval gombócokat vájunk belőle, száraz kézzel kissé meggömbölygetjük, majd ellapítjuk őket, és forró olajban szép pirosra sütjük. Sülés után papírtörlőre szedjük, hogy a fölösleges olaj beivódjon.
A főzelékhez az apróra vágott hagymát megdinszteljük az olajon, hozzáadjuk a karikára vágott sárgarépát, és együtt is dinszteljük néhány percig. Megsózzuk, majd annyi vizet öntünk rá, amennyi a sárgarépát éppen ellepi, és erős tűzön, fedő nélkül pároljuk. Amikor a levét elfőtte, hozzáadjuk az időközben meghámozott és kockára vágott krumplit meg a paprikalekvárt, felöntjük vízzel, és addig főzzük, amíg minden meg nem puhul. Ekkor a lisztet elkeverjük a tejföllel és a tejszínnel, majd behabarjuk vele a főzeléket. Jól kiforraljuk, és ha szükséges, vízzel vagy tejjel hígítjuk (Ekkor, természetesen, újra felforraljuk.). Utánasózunk, borsot szórunk rá, belekeverjük az aprított petrezselyemzöldet, és már tálalható is a puliszkafasírttal. Én hordós savanyúságot kínáltam mellé.
Tálaláskor a színhatás kedvéért szórjuk meg az ételt petrezselyemzölddel és rózsaborssal.

EK - 2012/2


Megjegyzés - főleg erdélyi olvasóimnak szól: a Kaufland üzletekben elég jó áron lehet kapni szárított erdei gombákat (főleg vargányát és rókagombát), így az is, aki nem jár vagy nem mer gombászni hozzájuthat a finom hazai erdei gombákhoz. Én is innen szoktam felszerelkezni ezekkel.

Köszönöm Nanának a játéklehetőséget, szívesen vettem részt benne, és szívesen írtam le az én történetemet. Ha úgy lenne időm, mint ahogyan nincs, az immár hagyományossá vált Vegasztrománia hónap versenybe is beszállnék. Mindenképpen kívánok neki sok-sok türelmet a majdani összesítéshez, és hogy kedvét lelje minden egyes receptben, történetben.:)

0 megjegyzés on "Vargányás, aszalt paradicsomos puliszkafasírt sárgarépás krumplifőzelékkel, avagy VKF! 46."

Related Posts with Thumbnails