2009. augusztus 10., hétfő

Drrrrrr, azaz focilabda-torta



Ha Kisebbikem labdát lát, rögtön közli, nagy hévvel, hogy: drrrrrr. Most is így történt, tehát megnyugodtam, a tortám ezek szerint tényleg labdának néz ki!:) Pedig nem maradt meg a gyönyörű kerek formája, a torta "tésztája" nem tette lehetővé. De nem készíthettem más alapból, hiszen Férjecskémnek ez a kedvenc tortája, és ha már az ő szülinapja volt, bizony, a kedvében jártam! :)

A szokásos Zselatintortát készítettem el, rögtön két adagot is belőle. Tekintve a család méretét, csupán a labdagolyó nem lett volna elég, ezért csináltam pályát is alá.

Amikor kész volt a massza, egy régi laskaszűrőt (tésztaszűrő), amit direkt erre a célra kutattam fel Anyu régi edényei között, kibéleltem fóliával és megtöltöttem masszával. Egy másik tálat, ami szinte pontosan akkora volt, mint a szűrő, szintén kibéleltem és megtöltöttem háromnegyedig (a fala azért magasabb volt). Lefóliázva mentek a hűtőbe. A maradék masszát beletettem egy kifóliázott (hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe, pedig milyen egyszerű volt kiborítani, majd csak lehúzni róla a folpackot!) négyszögletű tepsibe, aminek a méreteit pillanatnyilag nem tudom, de megmérem majd és leírom. Ezt is lefóliáztam és a hűtőben töltötte az időt másnap hajnalig. Különben 5-6 óra már bőven elég a tökéletes megszilárduláshoz.

Díszítés előtt felvertem 1 l növényi tejszínt, de maradt meg belőle, szóval nem kell éppen annyi.



Egyik részét elkevertem kék és sárga ételfestékkel, hogy zöld színű pázsitot gyárthassak, ha már hajnali 5-kor nem nyitott értem egy üzlet sem, hogy zöld kókuszreszeléket vehessek!



Aztán bevontam a négyzet alakú tortát zöld tejszínhabbal, majd először ráhelyeztem az egyik labdaféltekét (először a tálból valót, mert annak volt egy kis lapos alja, amitől biztonságosabban tudott megállni a helyén).



Néhány kanál langyos vízben feloldottam 1 teáskanálnyi zselatinport, megkentem vele a labda alsó felét, biztos, ami biztos, nehogy szétváljanak a féltekék és ráhelyeztem a másik felét, a szűrőből valót.



Nyomózsákkal fehér tejszínhabrózsákkal vontam be. Igaz, nem egészen le, mert nem fértem hozzá rendesen, ott csak bemázoltam egy kicsit fehérrel.



Végül csokiérméket olvasztottam fel egy nagyon kevés vízzel, jól ekavartam, picit hagytam hűlni és egy fóliával bevont deszkán elkészítettem a labda pöttyeit és a feliratokat. A betűket nyomózsákba tett csokival írtam, a pöttyök egy részét szintén, de néhányat úgy csináltam, hogy tettem egy kiskanál csokit a deszkára, hagytam elfolyni, majd amikor hűlni kezdett, egy kés segítségével amolyan ötszögletűre igazítottam.
És kész is volt, visszatettem a hűtőbe, ahol türelmesen várt, amíg elfogyasztottuk.



Igaz, közben egy kisebb szívinfarktust is megéltem (és szerencsére túléltem), amikor kiderült, hogy az alj, amire ráhelyeztem a tortát, kb. két centi miatt nem fér be a hűtőbe. Amúgyis sokat volt már kinn konyhahőmérsékleten a torta, rezgett, mint a kocsonya, attól féltem, hogy egyszercsak elgurul a labdám és még „bele sem rúghattunk”. Végül, meglepetés ide vagy oda (végülis megvolt, per pillanat), felébresztettem Férjecskémet, aki egy kis fűrésszel lefűrészelt egy darabot a lapítóból. Igaz, amíg ezt is csinálta, tiszta ideg voltam, mert attól féltem, hogy „elrezeg” a pázsitról a labda, de szerencsére a helyén maradt és kibírta addig, amíg rá került a sor.
Szeletelés előtt egy kés és egy lapát segítségével a labdát átemeltem egy tányérra és mindenki kapott a labdából és a pázsitból is. :)

28 megjegyzés:

Dulmina írta...

Boldog születésnapot az ünnepeltnek!
Szuper ötlet ez a torta, és a megvalósítás is igen kiválóan sikerült! Nagyon ügyes és kreatív vagy!

3 kislány, én meg egy férj írta...

Szóhoz sem jutok. Kreatív, szemet gyönyörködtető, mosolyt fakasztó és biztosan nagyon finom is.
Isten éltesse sokáig férjecskédet és kívánok még sok ehhez hasonló csodát, amit főnyeremény felesége azaz Te készítesz neki.

Ágnes

Budai Evódia (mutter) írta...

nagyon szép, és külön köszönöm ezt a torta receptet, mert én sem vagyok tortás, de ezt megenném:D
Isten éltesse a Kedvest!

Wise Lady írta...

Gratulálok az ünnepeltnek!
Tőled meg szóhoz se jutok, nagyon-nagyon ügyes vagy! Azt üzenem a férjnek becsüljön ám meg, de nagyon, hogy ilyesmire képes voltál miatta :D
Na de most miért? Fűrészelni már nem volt kedved? :D
Időhiány, mi? :DDD

lúdanyó írta...

Nagyon szuper lett a tortád! Gratulálok!

duende írta...

Fantasztikus vagy Edit! :)
Hihetetlen...
Én téged ünnepellek, ha nem baj... :)))
Azért a szülinapost Isten éltesse!

kata írta...

Hát ez fantasztikus lett!
Komolyan, csodálom az ügyességed, az ötleteidet, no meg hogy meg is tudod valósítani őket.
Nem akarsz cukrászdát nyitni?
Boldog szülinapot sz ünnepeltnek!

Andi írta...

Nagyon-nagyon ügyes vagy!
Gratulálok az ünnepeltnek!

Andici írta...

Nagyon finom torta volt, mondom én büszkén, aki meg is kostolhattam :)).
Mi is gratulálunk az ünnepeltnek, és örvendek, hogy találkoztunk.
Puszi!
Andici & co.

iri írta...

Bizony sok meglepetes lapul a tarsolyodban! Kivanom en is hogy Isten eltesse parodat,na meg hogy egynapon unneplunk,csak az evek.....

sedith írta...

Hű, aztamindenit!:O Ennyi hozzászólás egyből! Bevallom, számomra kicsit szokatlan, és bár meglepett, azért nagyon jólesnek! Nagyon köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, dicséreteket, nőtt is a májam rendesen!:P Igyekszem azért külön is válaszolni mindenkinek!

sedith írta...

És, természetesen, a férjem nevében is köszönöm mindenkinek a köszöntést!!!:)

sedith írta...

Dulmina, pedig nem is igazán focirajongó a párom, csak valahogy úgy jött, hogy valami különlegessel feldobjam a (z általam már nagyon unt) tortát.

sedith írta...

Ágnes, igyekszem, igyekszem. Ilyenkor aztán kiélem magam. Hónapokig csak gyűjtöm az ötleteket vagy magam találok ki valamit, aztán megkeresem a módját, hogy meg is valósítsam!:) Most már törhetem az agyam, hogy mi és milyen legyen majd B. tortája, januárban.:)

sedith írta...

Evódia, remélem, ízleni fog, eddig még senki sem mondta rá, hogy ne lenne jó!:)

sedith írta...

Wise Lady, na, ha én fogtam volna a fűrészt a kezembe, akkor bajban lettem volna, ugyanis a nyárfalevél kutyafüle lett volna mellettem, és még a tortánál is jobban remegtem az idegességtől. Annyira tellett tőlem, hogy segítettem jól lefogni, hogy a lehető legkevesebbet mozogjon. :) Ez van, na, jó a férfi is a háznál!;)

sedith írta...

Lúdanyó, még egyszer köszönöm Neked is!:) Hopsz, még akár VKF-re is jó lenne! :) De arra majd mást, ha ki nem futok az időből...

sedith írta...

Duende, ünnepelhetnénk együtt:D, egy pohárka finom borral a kezünkben. Kár, hoyg ilyen messze lakunk!:(

sedith írta...

Hát, Kata, az úgy van, hogy elképzelek valamit és aztán addig csűröm-csavarom a dolgokat, amíg úgy gondolom, hogy jó lesz. Aztán lehet, hogy élesben kiderül, mégsem így kelett volna, vagy hogy teljesen rossz volt az elképzelés, de általában sikerül kivágni magam valahogy. No meg aztán néha ilyen fűrészelős kalandok is közbejönnek!:D

Amúgy meg, de, sokszor gondolkodtam, hogy nyitni kellene egy cukrászdaféleséget, de attól félek, hogy ha nap mint nap ezt kellene csinálnom, akkor túl sok lenne nekem. No meg, finanszíroznád a beindítását?;);):P:P (Az igazi akadály inkább ez az utóbbi... de ki tudja, egyszer, hátha, mégis...)

sedith írta...

Andi, üdvözlégy a blogomon!:) Köszönöm ismét, viszont nálad is rengeteg gyönyörűséget láttam!:) HA van kedved, nézz be máskor is!:)

sedith írta...

Andici, remélem, hogy tényleg ízlett, és örülök, hoyg büszke vagy arra, hoyg megkóstolhattad.
A találkánk miatt pedig nagyon boldog vagyok, hihetetlenül örülök, hogy iylen hirtelen, de végül mégis jól összejött a dolog!:)
Puszillak és vigyázz magatokra! Nagyon várom már azt az sms-t!;):)

sedith írta...

Iri, Isten éltessen sokáig Téged is! Hát igen, az évek... telnek... de gondolom, minden korban meg lehet, sőt, meg kell találni a szépet. Valahogy én is félve várom a jövő évi "prefixváltást". De túl fogom élni, legalábbis ami a lelkieket illeti. :)

iri írta...

Koszonom Edith,persze hogy megvan mindenkor szepsege ,foleg ha az Urban eled,ne meg ha nem lennek nagymama nem lenne unoka.Ha erdekel mi is tortent augusztus 10-en a parod szulinapjan,nezz be ide
http://angyallka.blogspot.com/2009/08/nem-felejtettem-el-iri.html

Kati írta...

Edith! Ez nem semmi!!! Hihetetlen ügyes vagy! Mint egy igazi cukrász. Vagy talán még ügyesebb? ;-)

Isten éltesse a férjedet! :-)

KataKonyha írta...

Hú, miről maradtam le... Isten éltesse a férjedet, neked pedig nagy-nagy gratula!!!

sedith írta...

Iri, köszönöm, megnéztem.:) Csak éppen annyi a bibi, hogy aug. 9-e a férjem szülinapja. De persze, ez nem változtat az események értékén!

sedith írta...

Kati, ez azért túlzás, egy igazi cukrász biztos tökéleteset csinált volna, a labdája nem lett volna lapos!:P De azért köszönöm!:)

sedith írta...

Kata, hízelgő, amit írsz, de köszönöm. És a férjem köszöntését is!:)


Puszi mindenkinek!

2009. augusztus 10., hétfő

Drrrrrr, azaz focilabda-torta

Bejegyezte: sedith dátum: 10:05


Ha Kisebbikem labdát lát, rögtön közli, nagy hévvel, hogy: drrrrrr. Most is így történt, tehát megnyugodtam, a tortám ezek szerint tényleg labdának néz ki!:) Pedig nem maradt meg a gyönyörű kerek formája, a torta "tésztája" nem tette lehetővé. De nem készíthettem más alapból, hiszen Férjecskémnek ez a kedvenc tortája, és ha már az ő szülinapja volt, bizony, a kedvében jártam! :)

A szokásos Zselatintortát készítettem el, rögtön két adagot is belőle. Tekintve a család méretét, csupán a labdagolyó nem lett volna elég, ezért csináltam pályát is alá.

Amikor kész volt a massza, egy régi laskaszűrőt (tésztaszűrő), amit direkt erre a célra kutattam fel Anyu régi edényei között, kibéleltem fóliával és megtöltöttem masszával. Egy másik tálat, ami szinte pontosan akkora volt, mint a szűrő, szintén kibéleltem és megtöltöttem háromnegyedig (a fala azért magasabb volt). Lefóliázva mentek a hűtőbe. A maradék masszát beletettem egy kifóliázott (hogy ez nekem eddig nem jutott eszembe, pedig milyen egyszerű volt kiborítani, majd csak lehúzni róla a folpackot!) négyszögletű tepsibe, aminek a méreteit pillanatnyilag nem tudom, de megmérem majd és leírom. Ezt is lefóliáztam és a hűtőben töltötte az időt másnap hajnalig. Különben 5-6 óra már bőven elég a tökéletes megszilárduláshoz.

Díszítés előtt felvertem 1 l növényi tejszínt, de maradt meg belőle, szóval nem kell éppen annyi.



Egyik részét elkevertem kék és sárga ételfestékkel, hogy zöld színű pázsitot gyárthassak, ha már hajnali 5-kor nem nyitott értem egy üzlet sem, hogy zöld kókuszreszeléket vehessek!



Aztán bevontam a négyzet alakú tortát zöld tejszínhabbal, majd először ráhelyeztem az egyik labdaféltekét (először a tálból valót, mert annak volt egy kis lapos alja, amitől biztonságosabban tudott megállni a helyén).



Néhány kanál langyos vízben feloldottam 1 teáskanálnyi zselatinport, megkentem vele a labda alsó felét, biztos, ami biztos, nehogy szétváljanak a féltekék és ráhelyeztem a másik felét, a szűrőből valót.



Nyomózsákkal fehér tejszínhabrózsákkal vontam be. Igaz, nem egészen le, mert nem fértem hozzá rendesen, ott csak bemázoltam egy kicsit fehérrel.



Végül csokiérméket olvasztottam fel egy nagyon kevés vízzel, jól ekavartam, picit hagytam hűlni és egy fóliával bevont deszkán elkészítettem a labda pöttyeit és a feliratokat. A betűket nyomózsákba tett csokival írtam, a pöttyök egy részét szintén, de néhányat úgy csináltam, hogy tettem egy kiskanál csokit a deszkára, hagytam elfolyni, majd amikor hűlni kezdett, egy kés segítségével amolyan ötszögletűre igazítottam.
És kész is volt, visszatettem a hűtőbe, ahol türelmesen várt, amíg elfogyasztottuk.



Igaz, közben egy kisebb szívinfarktust is megéltem (és szerencsére túléltem), amikor kiderült, hogy az alj, amire ráhelyeztem a tortát, kb. két centi miatt nem fér be a hűtőbe. Amúgyis sokat volt már kinn konyhahőmérsékleten a torta, rezgett, mint a kocsonya, attól féltem, hogy egyszercsak elgurul a labdám és még „bele sem rúghattunk”. Végül, meglepetés ide vagy oda (végülis megvolt, per pillanat), felébresztettem Férjecskémet, aki egy kis fűrésszel lefűrészelt egy darabot a lapítóból. Igaz, amíg ezt is csinálta, tiszta ideg voltam, mert attól féltem, hogy „elrezeg” a pázsitról a labda, de szerencsére a helyén maradt és kibírta addig, amíg rá került a sor.
Szeletelés előtt egy kés és egy lapát segítségével a labdát átemeltem egy tányérra és mindenki kapott a labdából és a pázsitból is. :)

28 megjegyzés on "Drrrrrr, azaz focilabda-torta"

Dulmina on 2009. augusztus 10. 11:31 írta...

Boldog születésnapot az ünnepeltnek!
Szuper ötlet ez a torta, és a megvalósítás is igen kiválóan sikerült! Nagyon ügyes és kreatív vagy!

3 kislány, én meg egy férj on 2009. augusztus 10. 11:31 írta...

Szóhoz sem jutok. Kreatív, szemet gyönyörködtető, mosolyt fakasztó és biztosan nagyon finom is.
Isten éltesse sokáig férjecskédet és kívánok még sok ehhez hasonló csodát, amit főnyeremény felesége azaz Te készítesz neki.

Ágnes

Budai Evódia (mutter) on 2009. augusztus 10. 11:37 írta...

nagyon szép, és külön köszönöm ezt a torta receptet, mert én sem vagyok tortás, de ezt megenném:D
Isten éltesse a Kedvest!

Wise Lady on 2009. augusztus 10. 12:59 írta...

Gratulálok az ünnepeltnek!
Tőled meg szóhoz se jutok, nagyon-nagyon ügyes vagy! Azt üzenem a férjnek becsüljön ám meg, de nagyon, hogy ilyesmire képes voltál miatta :D
Na de most miért? Fűrészelni már nem volt kedved? :D
Időhiány, mi? :DDD

lúdanyó on 2009. augusztus 10. 14:22 írta...

Nagyon szuper lett a tortád! Gratulálok!

duende on 2009. augusztus 10. 14:37 írta...

Fantasztikus vagy Edit! :)
Hihetetlen...
Én téged ünnepellek, ha nem baj... :)))
Azért a szülinapost Isten éltesse!

kata on 2009. augusztus 10. 15:04 írta...

Hát ez fantasztikus lett!
Komolyan, csodálom az ügyességed, az ötleteidet, no meg hogy meg is tudod valósítani őket.
Nem akarsz cukrászdát nyitni?
Boldog szülinapot sz ünnepeltnek!

Andi on 2009. augusztus 10. 15:56 írta...

Nagyon-nagyon ügyes vagy!
Gratulálok az ünnepeltnek!

Andici on 2009. augusztus 10. 16:55 írta...

Nagyon finom torta volt, mondom én büszkén, aki meg is kostolhattam :)).
Mi is gratulálunk az ünnepeltnek, és örvendek, hogy találkoztunk.
Puszi!
Andici & co.

iri on 2009. augusztus 10. 18:42 írta...

Bizony sok meglepetes lapul a tarsolyodban! Kivanom en is hogy Isten eltesse parodat,na meg hogy egynapon unneplunk,csak az evek.....

sedith on 2009. augusztus 11. 0:14 írta...

Hű, aztamindenit!:O Ennyi hozzászólás egyből! Bevallom, számomra kicsit szokatlan, és bár meglepett, azért nagyon jólesnek! Nagyon köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, dicséreteket, nőtt is a májam rendesen!:P Igyekszem azért külön is válaszolni mindenkinek!

sedith on 2009. augusztus 11. 0:15 írta...

És, természetesen, a férjem nevében is köszönöm mindenkinek a köszöntést!!!:)

sedith on 2009. augusztus 11. 0:17 írta...

Dulmina, pedig nem is igazán focirajongó a párom, csak valahogy úgy jött, hogy valami különlegessel feldobjam a (z általam már nagyon unt) tortát.

sedith on 2009. augusztus 11. 0:21 írta...

Ágnes, igyekszem, igyekszem. Ilyenkor aztán kiélem magam. Hónapokig csak gyűjtöm az ötleteket vagy magam találok ki valamit, aztán megkeresem a módját, hogy meg is valósítsam!:) Most már törhetem az agyam, hogy mi és milyen legyen majd B. tortája, januárban.:)

sedith on 2009. augusztus 11. 0:21 írta...

Evódia, remélem, ízleni fog, eddig még senki sem mondta rá, hogy ne lenne jó!:)

sedith on 2009. augusztus 11. 0:24 írta...

Wise Lady, na, ha én fogtam volna a fűrészt a kezembe, akkor bajban lettem volna, ugyanis a nyárfalevél kutyafüle lett volna mellettem, és még a tortánál is jobban remegtem az idegességtől. Annyira tellett tőlem, hogy segítettem jól lefogni, hogy a lehető legkevesebbet mozogjon. :) Ez van, na, jó a férfi is a háznál!;)

sedith on 2009. augusztus 11. 0:27 írta...

Lúdanyó, még egyszer köszönöm Neked is!:) Hopsz, még akár VKF-re is jó lenne! :) De arra majd mást, ha ki nem futok az időből...

sedith on 2009. augusztus 11. 0:28 írta...

Duende, ünnepelhetnénk együtt:D, egy pohárka finom borral a kezünkben. Kár, hoyg ilyen messze lakunk!:(

sedith on 2009. augusztus 11. 0:33 írta...

Hát, Kata, az úgy van, hogy elképzelek valamit és aztán addig csűröm-csavarom a dolgokat, amíg úgy gondolom, hogy jó lesz. Aztán lehet, hogy élesben kiderül, mégsem így kelett volna, vagy hogy teljesen rossz volt az elképzelés, de általában sikerül kivágni magam valahogy. No meg aztán néha ilyen fűrészelős kalandok is közbejönnek!:D

Amúgy meg, de, sokszor gondolkodtam, hogy nyitni kellene egy cukrászdaféleséget, de attól félek, hogy ha nap mint nap ezt kellene csinálnom, akkor túl sok lenne nekem. No meg, finanszíroznád a beindítását?;);):P:P (Az igazi akadály inkább ez az utóbbi... de ki tudja, egyszer, hátha, mégis...)

sedith on 2009. augusztus 11. 0:35 írta...

Andi, üdvözlégy a blogomon!:) Köszönöm ismét, viszont nálad is rengeteg gyönyörűséget láttam!:) HA van kedved, nézz be máskor is!:)

sedith on 2009. augusztus 11. 0:38 írta...

Andici, remélem, hogy tényleg ízlett, és örülök, hoyg büszke vagy arra, hoyg megkóstolhattad.
A találkánk miatt pedig nagyon boldog vagyok, hihetetlenül örülök, hogy iylen hirtelen, de végül mégis jól összejött a dolog!:)
Puszillak és vigyázz magatokra! Nagyon várom már azt az sms-t!;):)

sedith on 2009. augusztus 11. 0:41 írta...

Iri, Isten éltessen sokáig Téged is! Hát igen, az évek... telnek... de gondolom, minden korban meg lehet, sőt, meg kell találni a szépet. Valahogy én is félve várom a jövő évi "prefixváltást". De túl fogom élni, legalábbis ami a lelkieket illeti. :)

iri on 2009. augusztus 11. 13:49 írta...

Koszonom Edith,persze hogy megvan mindenkor szepsege ,foleg ha az Urban eled,ne meg ha nem lennek nagymama nem lenne unoka.Ha erdekel mi is tortent augusztus 10-en a parod szulinapjan,nezz be ide
http://angyallka.blogspot.com/2009/08/nem-felejtettem-el-iri.html

Kati on 2009. augusztus 12. 0:03 írta...

Edith! Ez nem semmi!!! Hihetetlen ügyes vagy! Mint egy igazi cukrász. Vagy talán még ügyesebb? ;-)

Isten éltesse a férjedet! :-)

KataKonyha on 2009. augusztus 19. 22:34 írta...

Hú, miről maradtam le... Isten éltesse a férjedet, neked pedig nagy-nagy gratula!!!

sedith on 2009. augusztus 20. 9:51 írta...

Iri, köszönöm, megnéztem.:) Csak éppen annyi a bibi, hogy aug. 9-e a férjem szülinapja. De persze, ez nem változtat az események értékén!

sedith on 2009. augusztus 20. 10:11 írta...

Kati, ez azért túlzás, egy igazi cukrász biztos tökéleteset csinált volna, a labdája nem lett volna lapos!:P De azért köszönöm!:)

sedith on 2009. augusztus 20. 10:12 írta...

Kata, hízelgő, amit írsz, de köszönöm. És a férjem köszöntését is!:)


Puszi mindenkinek!

Related Posts with Thumbnails