2012. március 7., szerda

Szilvaízes „borjúk”

Hogy miért "borjú", amikor semmi köze az állathoz, de még hús sincs benne olyannyira, hogy nálunk (= Édesanyámnál) ez hagyományos nagypénteki étel volt mindig? Hát mert mindig olyan jó nagy darabok születtek belőle, hogy még a férfiaknak is félreállt a hasuk két példánytól. Persze, lehet kisebb, ügyesebb gombócokat is készíteni, én most a gyerekkori ízre, formára vágytam. A nagypéntekre való tekintettel  édesanyám mindig vízzel készítette, de persze, lehet tejjel is főzni, illetve használhatjuk hozzá a manapság egyre divatosabbá váló kókusz-, rizs-, szója- vagy egyéb növényi tejet is.  



Szilvaízes galuska/gombóc 

Hozzávalók: 1,2 l víz, 25 dkg búzadara és kukoricaliszt vegyesen (kb. fele-fele arányban), só, cukor, 2-3 tasak vaníliás cukor, kb. 20 dkg keményebb fajta szilvaíz, 4-5 evőkanál olaj, kb. 10 dkg zsemlemorzsa; a tálaláshoz: porcukor, fahéj.

Elkészítése: A vizet fölforraljuk, beledobunk egy csipetnyi sót, ízesítjük cukorral és vaníliás cukorral, majd állandóan kavargatva beleszórjuk a dara és a liszt keverékét. Addig főzzük, amíg egy keményebb puliszkaszerűséget nem kapunk. Ekkor félrevesszük a lángról, és hagyjuk hűlni egy keveset. Az olajat felforrósítjuk, beleszórjuk a zsemlemorzsát, és szép aranysárgára pirítjuk. Amikor a massza kézmelegre hűlt, vízbe mártott evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle, kézzel mélyedést csinálunk a közepébe, megtöltjük 1 evőkanálnyi szilvaízzel, majd befedjük egy másik adag masszával, és kézzel galuska formájúra igazítjuk. Megforgatjuk a pirított zsemlemorzsában, majd porcukorral és fahéjjal megszórva kínáljuk.
Tésztanapon ehető.


HÚSV - 2012.

2 megjegyzés:

Kisildi írta...

Meg szeretném főzni a borjúkat :-), a kukoricaliszt tényleg liszt finomságú?

sedith írta...

Kisildi, csak kb. mint a gríz. Semmiképpen sem fehérliszt finomságú, de nem is kukoricadara. Ha csak darád van, akkor tegyél kevesebbet belőle, és legyen nagyobb a gríz hányada.

2012. március 7., szerda

Szilvaízes „borjúk”

Bejegyezte: sedith dátum: 14:46
Hogy miért "borjú", amikor semmi köze az állathoz, de még hús sincs benne olyannyira, hogy nálunk (= Édesanyámnál) ez hagyományos nagypénteki étel volt mindig? Hát mert mindig olyan jó nagy darabok születtek belőle, hogy még a férfiaknak is félreállt a hasuk két példánytól. Persze, lehet kisebb, ügyesebb gombócokat is készíteni, én most a gyerekkori ízre, formára vágytam. A nagypéntekre való tekintettel  édesanyám mindig vízzel készítette, de persze, lehet tejjel is főzni, illetve használhatjuk hozzá a manapság egyre divatosabbá váló kókusz-, rizs-, szója- vagy egyéb növényi tejet is.  



Szilvaízes galuska/gombóc 

Hozzávalók: 1,2 l víz, 25 dkg búzadara és kukoricaliszt vegyesen (kb. fele-fele arányban), só, cukor, 2-3 tasak vaníliás cukor, kb. 20 dkg keményebb fajta szilvaíz, 4-5 evőkanál olaj, kb. 10 dkg zsemlemorzsa; a tálaláshoz: porcukor, fahéj.

Elkészítése: A vizet fölforraljuk, beledobunk egy csipetnyi sót, ízesítjük cukorral és vaníliás cukorral, majd állandóan kavargatva beleszórjuk a dara és a liszt keverékét. Addig főzzük, amíg egy keményebb puliszkaszerűséget nem kapunk. Ekkor félrevesszük a lángról, és hagyjuk hűlni egy keveset. Az olajat felforrósítjuk, beleszórjuk a zsemlemorzsát, és szép aranysárgára pirítjuk. Amikor a massza kézmelegre hűlt, vízbe mártott evőkanállal galuskákat szaggatunk belőle, kézzel mélyedést csinálunk a közepébe, megtöltjük 1 evőkanálnyi szilvaízzel, majd befedjük egy másik adag masszával, és kézzel galuska formájúra igazítjuk. Megforgatjuk a pirított zsemlemorzsában, majd porcukorral és fahéjjal megszórva kínáljuk.
Tésztanapon ehető.


HÚSV - 2012.

2 megjegyzés on "Szilvaízes „borjúk”"

Kisildi on 2012. március 8. 19:46 írta...

Meg szeretném főzni a borjúkat :-), a kukoricaliszt tényleg liszt finomságú?

sedith on 2012. március 9. 15:23 írta...

Kisildi, csak kb. mint a gríz. Semmiképpen sem fehérliszt finomságú, de nem is kukoricadara. Ha csak darád van, akkor tegyél kevesebbet belőle, és legyen nagyobb a gríz hányada.

Related Posts with Thumbnails