2017. december 7., csütörtök

Apróságok – nagy csodák

Egy kis szösszenet erre az időszakra... Advent van; tele vagyunk most is feladatokkal, határidőkkel, időpontokkal, és a karácsonyra is "kellene" készülődni. Van rá időnk? Valami ilyesmiről szól ez a kicsi írás, ami megjelent az Erdélyi Konyha idei Advent és Karácsony különszámában. Az írás, és még némi ízelítő a lapszámból a bejelölt linken olvasható, nézhető: 





Apróságok – nagy csodák

November közepétől – valljuk be – legtöbben már azt lessük, mikor jelenik meg az első hópehely. Aztán ha tényleg szállingózik a hó, valahogy megváltozik a hangulatunk, mintha minden más lenne már: kevesebb a feladatunk, könnyebbek a terhek, kedvesebbek az emberek, és a pocsolyák sem zavarnak annyira. A rádióban elkezdenek karácsonyi dalokat sugározni, és arról ábrándozunk, hogy milyen csodás karácsonyunk lesz idén.

Majd valami banális apróság mégiscsak visszazökkent a mindennapok valóságába, rájövünk, hogy karácsonyig még rengeteg az idő, a feladat, a tennivaló, a határidő, az elvárás a munkahelyen; otthon ránk vár a nagytakarítás, az ajándékok beszerzése, a menü és a sütemények kigondolása, az egy-két bevásárlás. A gyerekek – előre tudjuk – most is nyaggatni fognak, hogy készítsünk valamilyen dekorációt, süssünk valami finom aprósüteményt, és megígérjük nekik, hogy idén, bizony, semmiképpen sem marad el....
Aztán „fölébredünk” december közepén, hogy eddig nem is értünk rá a karácsonyra gondolni, mindig volt valami, ami fontosabb, sürgősebb volt; mindjárt itt a karácsony, és nemhogy a takarítással és bevásárlással nem vagyunk meg, de a gyerekek kívánságát sem teljesítettük, mert egyszer sem sütöttünk semmi finomat. És ettől kezdve totális nyűgként gondolunk a közelgő ünnepre, próbálunk a maradék időbe mindent belesűríteni, erőnkön felül próbálunk teljesíteni, és ha szerencsénk van, hogy a munkahelyről kapunk egy-két szabad napot az ünnep előtt, ahelyett, hogy meghittségben, melegségben, boldog várakozó hangulatban töltenénk, tolongunk a nagyáruházban több ezer másik sorstársunkkal egyetemben, és találomra dobigáljuk kosarunkba a félig-meddig fölösleges dolgokat...

Pedig egyszer s mindenkorra föl kellene ébredni. Rá kellene eszmélni, hogy ez így nincs jól, valamit meg kell változtatni, ahhoz, hogy az ünnepen a család igazán ünnepelni tudjon, és az anyuka is átélje, ne csak túlélje a karácsonyt. Mert fontos a munkahely, természetesen, el kell végezni ott is feladatainkat a legjobb tudásunk szerint, sőt, még az sem árt, ha szívvel-lélekkel végezzük; fontos a rend és a tisztaság is, hiszen rendezett környezetben sokkal jobban érezzük magunkat, ünnepibb a hangulat is; fontos az is, hogy különleges, finom ételek, sütemények kerüljenek az asztalra, de az együtt töltött időt, a gyerekeknek, a családnak szentelt minőségi időt senki és semmi nem tudja pótolni. Úgyhogy készítsük már el azt a dekorációt, és keverjünk be egy adag mézeskalácsot vagy kekszet, fabrikáljunk együtt karácsonyfadíszeket, gyújtsuk meg a gyertyákat az adventi koszorún, beszélgessünk az adventről és Jézus születéséről, nézzünk karácsonyos rajzfilmeket vagy filmeket, menjünk el sétálni a kivilágított városba, menjünk szánkózni vagy korcsolyázni, ha van rá lehetőségünk. Vagy.... találja ki mindenki magának, mi az, amit szeretne, mi az, ami örömöt szerez neki és a családjának.

Higgyék el, meglepő lesz a végeredmény: azt látjuk, hogy a munkahelyen is kitűnően teljesítettünk, a házimunkával is elkészültünk, minden készen áll az ünnepre, a család is békésebb, nevetősebb, mi sem vagyunk annyira nyúzottak, és az ünnepnek is ugyanúgy tudunk örülni, mint valamikor régen. Mert az apróságok rejtik magukban a nagy csodát.



0 megjegyzés:

2017. december 7., csütörtök

Apróságok – nagy csodák

Bejegyezte: sedith dátum: 10:44
Egy kis szösszenet erre az időszakra... Advent van; tele vagyunk most is feladatokkal, határidőkkel, időpontokkal, és a karácsonyra is "kellene" készülődni. Van rá időnk? Valami ilyesmiről szól ez a kicsi írás, ami megjelent az Erdélyi Konyha idei Advent és Karácsony különszámában. Az írás, és még némi ízelítő a lapszámból a bejelölt linken olvasható, nézhető: 





Apróságok – nagy csodák

November közepétől – valljuk be – legtöbben már azt lessük, mikor jelenik meg az első hópehely. Aztán ha tényleg szállingózik a hó, valahogy megváltozik a hangulatunk, mintha minden más lenne már: kevesebb a feladatunk, könnyebbek a terhek, kedvesebbek az emberek, és a pocsolyák sem zavarnak annyira. A rádióban elkezdenek karácsonyi dalokat sugározni, és arról ábrándozunk, hogy milyen csodás karácsonyunk lesz idén.

Majd valami banális apróság mégiscsak visszazökkent a mindennapok valóságába, rájövünk, hogy karácsonyig még rengeteg az idő, a feladat, a tennivaló, a határidő, az elvárás a munkahelyen; otthon ránk vár a nagytakarítás, az ajándékok beszerzése, a menü és a sütemények kigondolása, az egy-két bevásárlás. A gyerekek – előre tudjuk – most is nyaggatni fognak, hogy készítsünk valamilyen dekorációt, süssünk valami finom aprósüteményt, és megígérjük nekik, hogy idén, bizony, semmiképpen sem marad el....
Aztán „fölébredünk” december közepén, hogy eddig nem is értünk rá a karácsonyra gondolni, mindig volt valami, ami fontosabb, sürgősebb volt; mindjárt itt a karácsony, és nemhogy a takarítással és bevásárlással nem vagyunk meg, de a gyerekek kívánságát sem teljesítettük, mert egyszer sem sütöttünk semmi finomat. És ettől kezdve totális nyűgként gondolunk a közelgő ünnepre, próbálunk a maradék időbe mindent belesűríteni, erőnkön felül próbálunk teljesíteni, és ha szerencsénk van, hogy a munkahelyről kapunk egy-két szabad napot az ünnep előtt, ahelyett, hogy meghittségben, melegségben, boldog várakozó hangulatban töltenénk, tolongunk a nagyáruházban több ezer másik sorstársunkkal egyetemben, és találomra dobigáljuk kosarunkba a félig-meddig fölösleges dolgokat...

Pedig egyszer s mindenkorra föl kellene ébredni. Rá kellene eszmélni, hogy ez így nincs jól, valamit meg kell változtatni, ahhoz, hogy az ünnepen a család igazán ünnepelni tudjon, és az anyuka is átélje, ne csak túlélje a karácsonyt. Mert fontos a munkahely, természetesen, el kell végezni ott is feladatainkat a legjobb tudásunk szerint, sőt, még az sem árt, ha szívvel-lélekkel végezzük; fontos a rend és a tisztaság is, hiszen rendezett környezetben sokkal jobban érezzük magunkat, ünnepibb a hangulat is; fontos az is, hogy különleges, finom ételek, sütemények kerüljenek az asztalra, de az együtt töltött időt, a gyerekeknek, a családnak szentelt minőségi időt senki és semmi nem tudja pótolni. Úgyhogy készítsük már el azt a dekorációt, és keverjünk be egy adag mézeskalácsot vagy kekszet, fabrikáljunk együtt karácsonyfadíszeket, gyújtsuk meg a gyertyákat az adventi koszorún, beszélgessünk az adventről és Jézus születéséről, nézzünk karácsonyos rajzfilmeket vagy filmeket, menjünk el sétálni a kivilágított városba, menjünk szánkózni vagy korcsolyázni, ha van rá lehetőségünk. Vagy.... találja ki mindenki magának, mi az, amit szeretne, mi az, ami örömöt szerez neki és a családjának.

Higgyék el, meglepő lesz a végeredmény: azt látjuk, hogy a munkahelyen is kitűnően teljesítettünk, a házimunkával is elkészültünk, minden készen áll az ünnepre, a család is békésebb, nevetősebb, mi sem vagyunk annyira nyúzottak, és az ünnepnek is ugyanúgy tudunk örülni, mint valamikor régen. Mert az apróságok rejtik magukban a nagy csodát.



0 megjegyzés on "Apróságok – nagy csodák"

Related Posts with Thumbnails