Lili-kifli
Nem tudom pontosan már, honnan van ez a receptem, talán valamelyik Köténykéből írtam ki, de mindenesetre évekkel ezelőtt. Csak úgy találomra másoltam be a tésztás füzetembe, mert jól „hangzott”. Aztán egyszer elkészítettem és annak ellenére, hogy rrrrengeteg lett belőle, mind elfogyott. Persze, a rengeteg nálunk relatív fogalom, mert nem vagyunk túlságosan édesszájúak, másnak ez az adag lehet, hogy alig elég.
De azóta is szoktam néha készíteni, és nemcsak édes töltelékkel, azaz lekvárral szoktam most már tölteni, hanem akármilyen sóssal is: túróval, kolbásszal, akármivel.
Arra se emlékszem, hogy Ani mikor kapott rá erre a receptre, de képes volt egyszer Magyarországról is felhívni, hogy mondjam el a receptet. Múltkor is, amikor vigyázott a lányokra, rájött, hogy süssön egyet, és hát persze, hogy a Lili-kiflit választotta. „Felelőtlenül”, különben meg azért, hogy haza is vihessen, másfél adagot gyúrt be, no aztán könyörögve hívott fel, hoyg siessek, mert nem győzi a sütést. Végül három gombócból kettőt csináltunk és úgy nyújtottuk, nagyobbak lettek, ahogy elneveztük: kisborjúk, de soványan, kövéren, egyaránt finomak lettek.
Hozzávalók:
1 kiló liszt
30 deka disznózsír (vaj)
5 deka cukor
2 egész tojás + még 1 a kenéshez
3 deka élesztő
só, langyos tej, 1-2 kanál tejföl
Elkészítés:
A cukrot feloldjuk kevés langyos tejben majd belemorzsoljuk az élesztőt és felfuttatjuk (hagyjuk egy picit, amíg habzani nem kezd) A lisztet, zsírt, tojást, sót tálba tesszük,

Ha édes a töltelék, meghintjük sima vagy fahéjas porcukorral. Ha sós, pl. túrós, akkor lehet rá köménymagot szórni.
Jó étvágyat!
KELT - 2012.

KAL.2020.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése