2008. október 29., szerda
Csirkeszárny, sajtos-sonkás saláta
Tegnap felcseréltem az ebédet a vacsorával. Amikor hazajön, István általában nem éhes, mert eszik a munkahelyén, nekünk pedig túl késő, hogy akkor ebédeljünk. Ezért, hogy azon frissiben ehessük meg, vacsorára hagytam a grillszárnyat. Ebédre összeütöttem egy fehérjeteli és vitamindús salátát, amit Krisztával közösen fogyasztottunk el.
Saláta
Két murkot és egy paszternákot meghámoztam, a hámozóval vékony lapokra szeleteltem,
majd gyufaszál vastagságú csíkokra szabtam. Ugyanígy sonkát és füstölt sajtot is előbb szeletekre, majd csíkokra vágtam.
2 cikk fokhagymát is összevagdaltam. Összekevertem, icipicit sóztam (a sajt és a sonka is eléggé sós, vigyázni kell) majd tejföllel jól meglocsoltam. Még pár csepp citromlevet is szorítottam rá.
Tányérra helyeztem és 3 felszeletelt főtt tojással díszítettem.
Grillszárny
Csak hagytam kiolvadni a szárnyakat, utána áttisztogattam, jól megmostam és bepácoltam. Nem volt sok időm kreatívkodni, ezért csak sót, borsot és egy evőkanálnyi fokhagymás csirke-fűszerkeveréket vegyítettem össze, megszórtam vele a szárnyakat és egy tálba raktam. Meglocsoltam egy kis olívaolajjal is, majd rázogatva, időnként megforgattam őket, hogy mindegyik egyformán pácolódjon. Csak kb. másfél órát voltak így, de minél több időt töltenek a pácban, annál finomabbak lesznek. Mielőtt felraktam volna sülni, egy itatóspapírra szedtem ki őket, majd a szárnyak végeit behajtottam-rögzítettem úgy, hogy szép háromszögeket kapjak belőlük. (Ez nem biztos, hogy érthető, de másképp nem tudom elmagyarázni. A képeken azért remélem látható.)
A gázgrillen sütöttem meg őket, amit, főleg szárnysütésre, ideális találmánynak tartok. A 12 darab kényelmesen elfért rajta.
A fedőjével lefedtem.
Időnként a visszamaradt fűszeres olajjal megkenegettem őket, illetve többször át is forgattam, hogy egyenletesen készülődjenek.
Szép pirosra sültek. Íme:
Már nem lett semmi a mellé tervezett Waldorf-salátából (a csipkebogyólekvár és a birsbefőtt vette el az időt), de friss kenyérrel, káposzta savanyúsággal is nagyon finom volt. Sőt, ezek nélkül még jobb!;)
3-an laktunk jól belőle. Én, 4-et vertem be, igaz, kenyér nélkül, de nem is kell csodálkozni, hiszen a két és fél éves Krisztám is 3-at elpusztított. Csak amúgy "tisztogatta" a csontokat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2008. október 29., szerda
Csirkeszárny, sajtos-sonkás saláta
Tegnap felcseréltem az ebédet a vacsorával. Amikor hazajön, István általában nem éhes, mert eszik a munkahelyén, nekünk pedig túl késő, hogy akkor ebédeljünk. Ezért, hogy azon frissiben ehessük meg, vacsorára hagytam a grillszárnyat. Ebédre összeütöttem egy fehérjeteli és vitamindús salátát, amit Krisztával közösen fogyasztottunk el.
Saláta
Két murkot és egy paszternákot meghámoztam, a hámozóval vékony lapokra szeleteltem,
majd gyufaszál vastagságú csíkokra szabtam. Ugyanígy sonkát és füstölt sajtot is előbb szeletekre, majd csíkokra vágtam.
2 cikk fokhagymát is összevagdaltam. Összekevertem, icipicit sóztam (a sajt és a sonka is eléggé sós, vigyázni kell) majd tejföllel jól meglocsoltam. Még pár csepp citromlevet is szorítottam rá.
Tányérra helyeztem és 3 felszeletelt főtt tojással díszítettem.
Grillszárny
Csak hagytam kiolvadni a szárnyakat, utána áttisztogattam, jól megmostam és bepácoltam. Nem volt sok időm kreatívkodni, ezért csak sót, borsot és egy evőkanálnyi fokhagymás csirke-fűszerkeveréket vegyítettem össze, megszórtam vele a szárnyakat és egy tálba raktam. Meglocsoltam egy kis olívaolajjal is, majd rázogatva, időnként megforgattam őket, hogy mindegyik egyformán pácolódjon. Csak kb. másfél órát voltak így, de minél több időt töltenek a pácban, annál finomabbak lesznek. Mielőtt felraktam volna sülni, egy itatóspapírra szedtem ki őket, majd a szárnyak végeit behajtottam-rögzítettem úgy, hogy szép háromszögeket kapjak belőlük. (Ez nem biztos, hogy érthető, de másképp nem tudom elmagyarázni. A képeken azért remélem látható.)
A gázgrillen sütöttem meg őket, amit, főleg szárnysütésre, ideális találmánynak tartok. A 12 darab kényelmesen elfért rajta.
A fedőjével lefedtem.
Időnként a visszamaradt fűszeres olajjal megkenegettem őket, illetve többször át is forgattam, hogy egyenletesen készülődjenek.
Szép pirosra sültek. Íme:
Már nem lett semmi a mellé tervezett Waldorf-salátából (a csipkebogyólekvár és a birsbefőtt vette el az időt), de friss kenyérrel, káposzta savanyúsággal is nagyon finom volt. Sőt, ezek nélkül még jobb!;)
3-an laktunk jól belőle. Én, 4-et vertem be, igaz, kenyér nélkül, de nem is kell csodálkozni, hiszen a két és fél éves Krisztám is 3-at elpusztított. Csak amúgy "tisztogatta" a csontokat.
2 megjegyzés:
- Ági írta...
-
Edith, lehet, hogy már kérdezte valaki de mi az a MURK amit össze kell vágni?
- 2008. november 16. 15:57
- gyjucus írta...
-
bocsi a zavarásért, csak keresgéltem valami jó ötletet a hétvégi főzéshez és így akadtam rá a receptjeid között a gázgrillre. Nagyon jópofa szerkezetnek vélem, és azt szeretném megkérdezni Tőled, hogy hol lehet ilyet kapni?
válaszodat előre is köszönöm.
üdvözlettel
gyjucus - 2009. június 11. 11:07
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Edith, lehet, hogy már kérdezte valaki de mi az a MURK amit össze kell vágni?
bocsi a zavarásért, csak keresgéltem valami jó ötletet a hétvégi főzéshez és így akadtam rá a receptjeid között a gázgrillre. Nagyon jópofa szerkezetnek vélem, és azt szeretném megkérdezni Tőled, hogy hol lehet ilyet kapni?
válaszodat előre is köszönöm.
üdvözlettel
gyjucus
Megjegyzés küldése