Tükröm-tükröm...

Megint átcsaptak a hullámok a fejem fölött. Sok receptem vár közzétételre, rengeteg a dolgom a lakásban, írom az erdélyi konyhás anyagot az újabb számba, két megválaszolatlan-viszonozatlan körkérdés rostokol nálam, már rég neki kellett volna fognom sütni és mindennek tetejébe hull a hó, tehát öltözéssel-vetkőzéssel minden nap legalább két óra szánkózásra megy. :) Egyelőre nem látom az alagút végét, de nem idegeskedek a dolgokon, kialakulnak, biztos!:) Még jó, hogy optimista fajta vagyok, különben nem lehetne ilyenkor hozzám szólni és akkor mi értelme lenne a karácsonynak? Igaz, most is ruhákat kellene hajtogatnom (mert nem voltam képes fél 5-kor felkelni, amikorra beállítottam az órát), de attól tartok, hogy ezután még kevesebb időm lesz, és legalább egy adósságot rójak.

Ismét Wise Lady hívott játékba. Tulajdonképpen ferde tükröt kell állítanunk önmagunknak képeink és szövegeink által. De míg az előbbinél mehet minden, mint a karikacsapás, a szöveggel kapcsoaltban gondban vagyok. Úgy érzem, át kellene néznem ahhoz a teljes blogot, hogy valamit kiválaszthassak. No nem mintha nem lehetne kivetnivalót találni az írásaimban, sőt, de azért mindig igyekeztem, hogy ami kikerült a kezeim alól, az legalább nekem tetsszen, igyekeztem megszerkeszteni, nemcsak éppen "odadobni" valahogy.
Szóval, mondhatnám azt is, hogy amit írtam, az én vagyok. És akár tetszik, akár nem, de a szövegeim a tükörképem.

A fotókkal viszont nagyon könnyű dolgom van. Szinte az összeset megjelölhetném a rossz, pocsék, kifogásolható, stb. jelzőkkel. Van egy nagyon jó gépem, de szegénykém csak azt csinálja, amit én "mondok" neki és ha én rosszul mondom el, mit várok tőle, nem is adhat jó eredményt. Az a baj, hogy csak éltünk egymás mellett és nem törekedtem arra, hogy közelebbről is megismerjem, természetesen, időszűke miatt. De néhány hete azt mondtam, ennek vége. Szépen kézbe vettem a kézikönyvét és láss csodát, rögtön másként viselkedett!:) Ugyanakkor egy képszerkesztő programot is letöltöttem, mert hiába várom, hogy a Photoshop áttanulmányozására legyen időm.

Nem, nem kell megijedni, nem szállt a fejembe a dicsőség, sőt, nagyon remélem, hogy akik valamilyen módon megdicsérték egyik-másik legfrissebb képemet, nemcsak udvariasságból tették. Való igaz, hogy nekem is tetszenek, de még nagyon sokat kellene tanulnom, gyakorolnom ahhoz, hogy fejlődjek. De hogy ezt hogyan kivitelezem majd, nem tudom, egyelőre fogalmam sincs, mit hoz az új év, az eleje (mégha sok az örülnivaló is a családi születésnapok miatt), mindenképpen sok rosszat fog tartalmazni. Egyelőre nem is akarok gondolni semmire: csak készülni testileg-lelkileg a karácsonyra és nem hagyni, hogy bármi is elrontsa a hangulatát.

És akkor a képek:

1. Ajajjjjj....


2. Nem jók, de kedvesek nekem, régebbről:


3. Újabbak és kedvesek számomra:


Tovább is kellene adnom valakinek. Igaz, fogalmam sincs ki kapta már meg és ki nem, de ezúttal kiválasztom Gabojszát, Andit és Kiskuktát.