2011. május 12., csütörtök

Duplán orgonás muffin rebarbarával

Furcsa vagyok. Kiskorom óta esszük a különféle vadnövényeket, mint pl. a salátaboglárkát, a csalánt, a vadsóskát vagy a komlót, ezeket megszoktam és szeretem. A családom is. Ahogy viszont valami újdonságról hallok, kicsit idegenkedem tőle. Így voltam nemrég a tyúkhúrral, de végül kipróbáltam, és bár nem ragadott túlságosan magával, azért nem is lett ellenségem.:) Mostanában pedig a virágok evése foglalkoztat. Ibolyát, kankalint pl. mindig szoktam szedni és szárítani teának, de még sosem vettem rá magam, hogy megkóstoljam őket. Az orgonával is így voltam. Tudtam, hogy ehető, de most is, ha arra gondolok, hogy beleharapjak egy virágfürtbe, beleborzongok. :D A fantáziámat viszont állandóan birizgálta és azon gondolkodtam, mit készíthetnék belőle, hogy ne közvetlenül a virágba kelljen beleharapni. És egyszercsak feltaláltam a spanyolviaszt:D: muffin lesz, gondoltam. Hogy rebarbara is került bele, az csak a  véletlen műve, mert amikor a tojást vettem elő a hűtőből, akkor láttam meg a rebarbarát, és döntöttem úgy, hogy kombinálom a kettőt.
Kicsit módosítottam a muffin-receptemen is, és egy nagyon finom, cseppet sem fullasztós süti lett a végeredmény. Amivel enyhén melléfogtam, az a cukormennyiség. Általában 7-8 dekát szoktam tenni egy adaghoz, most viszont, a rebarbara miatt, megnöveltem 13 dekára. És így is kevés volt kissé. De némi plusz porcukor megoldotta a dolgot. Legközelebb viszont, ha rebarbarával készítem, teszek bele 15 dekát.



Orgonás-rebarbarás muffin

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 15 dkg cukor, 1 kávéskanál sütőpor, késhegynyi só, 3 szál rebarbara, 1 pohár orgonaszirom, 2 tojás, 6 evőkanál olaj, 2,5 dl tejszín

Elkészítése: A lisztet, a cukrot, a sütőport, a sót, a meghámozott és karikára vágott rebarbarát és az orgonaszirmot lazán összeforgatjuk, majd hozzáöntjük a felvert tojások, az olaj és a tejszín keverékét. Összedolgozzuk, majd a masszát muffinformákba adagoljuk és kb. 25 perc alatt forró sütőben aranysárgára sütjük. Tálaláskor megszórhatjuk porcukorral. Egy pohár tejjel kitűnő reggeli vagy vacsora.

KAL - 2014.

Hogy ilyen szép sárga lett, nem a képszerkesztő műve, hanem a sógornőmtől kapott házi tojásoké.:)

Jaj, és hogy miért duplán orgonás??? Hát csak azért, mert amíg én a konyhában az orgonás muffint készítettem, a férjem orgonán játszotta mellé a talpalávalót.:D:D:D:D:D

6 megjegyzés:

4Gyerek írta...

azannya. nálatok már nyílik az orgona? itt most jelentek meg a kis virágkezdemények.
nagyon mutatós sütikéd lett.

Jutka írta...

Érdekes összeállítás, eszembe sem jutna :)

M írta...

Óh! Nem is tudtam, hogy az orgona is ehető. Éppen most virágzott el. Bár itthon csak fehér orgona van, és a lila érdekesebb. De jövőre nem hagyom ki.
Ma akácvirágot szedtem.
Ma este az egyik kreálmányt teszem fel belőle aztán majd később a másikat. :)

Ottis írta...

Nagyon guszta!Biztos finom is!

Kati írta...

Nagyon szépek lettek, mostanában én is virágbolond lettem(gondolom láttad a blogomon), és azt hiszem még az is leszek egy darabig. A családom is furcsálta , hogy miket etetek meg velük, de kezdenek hozzászokni, apukámon kívül.

Bianka írta...

Izgalmas, még nem is hallottam, de nagyon szép
Nálunk már elhervadt az orgona

Related Posts with Thumbnails

2011. május 12., csütörtök

Duplán orgonás muffin rebarbarával

Furcsa vagyok. Kiskorom óta esszük a különféle vadnövényeket, mint pl. a salátaboglárkát, a csalánt, a vadsóskát vagy a komlót, ezeket megszoktam és szeretem. A családom is. Ahogy viszont valami újdonságról hallok, kicsit idegenkedem tőle. Így voltam nemrég a tyúkhúrral, de végül kipróbáltam, és bár nem ragadott túlságosan magával, azért nem is lett ellenségem.:) Mostanában pedig a virágok evése foglalkoztat. Ibolyát, kankalint pl. mindig szoktam szedni és szárítani teának, de még sosem vettem rá magam, hogy megkóstoljam őket. Az orgonával is így voltam. Tudtam, hogy ehető, de most is, ha arra gondolok, hogy beleharapjak egy virágfürtbe, beleborzongok. :D A fantáziámat viszont állandóan birizgálta és azon gondolkodtam, mit készíthetnék belőle, hogy ne közvetlenül a virágba kelljen beleharapni. És egyszercsak feltaláltam a spanyolviaszt:D: muffin lesz, gondoltam. Hogy rebarbara is került bele, az csak a  véletlen műve, mert amikor a tojást vettem elő a hűtőből, akkor láttam meg a rebarbarát, és döntöttem úgy, hogy kombinálom a kettőt.
Kicsit módosítottam a muffin-receptemen is, és egy nagyon finom, cseppet sem fullasztós süti lett a végeredmény. Amivel enyhén melléfogtam, az a cukormennyiség. Általában 7-8 dekát szoktam tenni egy adaghoz, most viszont, a rebarbara miatt, megnöveltem 13 dekára. És így is kevés volt kissé. De némi plusz porcukor megoldotta a dolgot. Legközelebb viszont, ha rebarbarával készítem, teszek bele 15 dekát.



Orgonás-rebarbarás muffin

Hozzávalók: 25 dkg liszt, 15 dkg cukor, 1 kávéskanál sütőpor, késhegynyi só, 3 szál rebarbara, 1 pohár orgonaszirom, 2 tojás, 6 evőkanál olaj, 2,5 dl tejszín

Elkészítése: A lisztet, a cukrot, a sütőport, a sót, a meghámozott és karikára vágott rebarbarát és az orgonaszirmot lazán összeforgatjuk, majd hozzáöntjük a felvert tojások, az olaj és a tejszín keverékét. Összedolgozzuk, majd a masszát muffinformákba adagoljuk és kb. 25 perc alatt forró sütőben aranysárgára sütjük. Tálaláskor megszórhatjuk porcukorral. Egy pohár tejjel kitűnő reggeli vagy vacsora.

KAL - 2014.

Hogy ilyen szép sárga lett, nem a képszerkesztő műve, hanem a sógornőmtől kapott házi tojásoké.:)

Jaj, és hogy miért duplán orgonás??? Hát csak azért, mert amíg én a konyhában az orgonás muffint készítettem, a férjem orgonán játszotta mellé a talpalávalót.:D:D:D:D:D

6 megjegyzés:

4Gyerek írta...

azannya. nálatok már nyílik az orgona? itt most jelentek meg a kis virágkezdemények.
nagyon mutatós sütikéd lett.

Jutka írta...

Érdekes összeállítás, eszembe sem jutna :)

M írta...

Óh! Nem is tudtam, hogy az orgona is ehető. Éppen most virágzott el. Bár itthon csak fehér orgona van, és a lila érdekesebb. De jövőre nem hagyom ki.
Ma akácvirágot szedtem.
Ma este az egyik kreálmányt teszem fel belőle aztán majd később a másikat. :)

Ottis írta...

Nagyon guszta!Biztos finom is!

Kati írta...

Nagyon szépek lettek, mostanában én is virágbolond lettem(gondolom láttad a blogomon), és azt hiszem még az is leszek egy darabig. A családom is furcsálta , hogy miket etetek meg velük, de kezdenek hozzászokni, apukámon kívül.

Bianka írta...

Izgalmas, még nem is hallottam, de nagyon szép
Nálunk már elhervadt az orgona