2011. január 29., szombat

"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma"


Sokszor már csak mondjuk gépiesen, és nem érezzük át igazi értelmét. Olyan természetesnek vesszük, hogy kenyér, azaz ennivaló van az asztalunkon, hogy bele sem gondolunk, mi és milyen lenne, ha nem lenne. Bele sem gondolunk, milyen lenne, ha állandóan csak egy-kétfajta ételt ehetnénk, vagy ahogy mifelénk mondják: kelj fel pityóka, feküdj le fuszulyka (azaz kelj fel krumpli, feküdj le bab), és ha nem veszünk tudomást az ilyesmikről, azt hisszük, hogy nem is létezik. Tobzódunk mindenben, így az alapanyagokban is, mégis szinte mindig az okozza a gondot a háziasszonyoknak (köztük, persze, nekem is), hogy mit is főzzenek?! Mert mindig újat, különlegeset, mást szeretnénk, holott lehet, hogy a család néha elégedettebb lenne egy-egy klasszikus, megszokott fogással, mint valami kísérlet-kajával.

A kenyér, az nap mint nap ott van az asztalon. Vesszük vagy készítjük, mindegy, de ha már kenyér van, nem halunk éhen. Nemhiába mondják, arról a szülőről, aki kitaníttatta gyerekét és az szakmát, munkahelyet talált, hogy "kenyeret adott a kezébe". Tulajdonképpen megélhetést biztosított neki.

Mifelénk, az utóbbi években, nem volt divat kenyeret sütni otthon, mert az olyan ómódi, emlékeztet a kommunizmus hosszú éveire, amikor kénytelen volt szinte mindenki otthon sütni, mert amit megvett, porcióra, az is fekete és kemény volt, mint a kő. Mára viszont, lassan, de biztosan, sokan kezdenek visszatérni ehhez a régimódi szokáshoz. Igaz, "a mai felgyorsult világban" már nem lehetne úgy végezni ezt sem, mint régebb, amikor a háziasszonyok hajnalban keltek, kézzel dagasztottak és csináltak mindent. Erre nincs időnk. De géppel, már "más tál tészta" ez az egész.

Sokat "viaskodtam" a férjemmel, amíg meggyőztem, hogy megéri házilag készíteni a kenyeret: olcsóbb és egészségesebb. Szerintem egyszerűen benne volt a tudatában, hogy a kenyérsütés az minimum félnapos munka, és nehezen fogta fel, hogy a kenyérsütőgép mindezt a feladatot átveszi, nekem csupán a hozzávalókat kell beletennem. És, azt hiszem, nem is hitte el igazából, hogy valóban csak ennyi dolgom lenne vele. Pedig ténylg így van. Most már belátta és örül az egész históriának. Sőt, egy adott pillanatban, amikor sült a kenyér, azt mondta: "Hmmm, micsoda illat! Márcsak ezért is megérte megvenni!" Ekkor mosolyodtam el magamban, és ismét megállapítottam: hiába, na, későn érő típus:D, de ha idejében elkezdem a szoktatást az új dolgokhoz, még a végén kiderül, hogy ő talált ki mindent!:D:D:D

Szóval, egy ekkora bevezető után most már jöjjön a tulajdonképpeni bejegyzés, azaz a mindennapi kenyerünk receptje, amit kikísérleteztem magunknak az utóbbi hónapban, amióta megvan a Panasonic-om. Rájöttem, hogy mindannyian jobban szeretjük azokat a kenyereket, amelyek nem csupán fehérlisztből készültek, ezért aztán a különféle teljes kiőrlésű liszteket, a korpákat, illetve a pelyheket és a magvakat különböző arányban, de beleteszem a kenyerünkbe.



Élesztőként száraz élesztőt használok (pedig a gép előtt soha nem is próbáltam, milyen), mert 1. a géppel adott receptekben is száraz élesztőt ír, 2. eddig mindig tökéletesek lettek a kenyerek vele, 3. nem változik a minősége, mint a frissnek, tehát biztosabb a használata, 4. olcsóbb, azaz megvettem egy nagyobb kiszerelésben árult nagyobb adagot (4x100 g-ot), és így, kenyérszámra leosztva, aprópénzbe kerül. Folyadékként általában vizet használok, de ha van maradék tejem, joghurtom, tejfölöm, néha azt is szoktam beletenni. Viszont a sima vizes is éppolyan jó, mint a "dúsított" verziók. Nem sütöm mindig magvakkal a kenyerünket, de szeretem néha változatossá tenni velük.

Mindennapi kenyerünk

Hozzávalók - sorjában:  4 g száraz élesztő, 40 dkg 480-as, 550-es vagy 650-es kenyérliszt (van, amikor ezeket is keverem), 20 dkg teljes kiőrlésű liszt és korpa vegyesen (búza, rozs, zab - esetenként különböző arányban), 2-3 evőkanál krumplipehely, 1 csapott evőkanál só, 2 teáskanál cukor, 1 evőkanál ecet, 4 evőkanál olaj, 420 ml víz; ha magvasan készítem, akkor még kb. 5 dkg len- és/vagy szezámmag, esetleg rozspehely, illetve zabpehely.

Elkészítése: 
A fent említett sorrendben a hozzávalókat beleteszem a kenyérsütőgép üstjébe, kiválasztom a programot és a különféle opciókat (pl. méret és pirultsági fok), és bekapcsolom. Később pedig kiveszem a megsült kenyeret.
Az egyszerű kenyeret általában a Basic Whole wheat programon szoktam, Bake rapid opcióval XL méretben. Ennél a programnál a pirultsági fok nem állítható, de pont tökéletes lesz. 3 óra alatt kész a kenyér. Ha magvakat is használok, akkor azokat beleteszem az automata magadagolóba és a gép tudja, mikor kell azokat hozzáadnia a tésztához. Ebben az esetben a Program szintén a Basic Whole wheat, de opcióként már a Bake raisin-t választom. A program ideje 5 óra.

Az az igazság, hogy a többi programot (french, italian, brioche) még nem próbáltam ki, de ami késik, nem múlik. Viszont kipróbáltam a rozskenyér programját, és egy nagyon finom rozskenyerem lett (igaz, csak én szerettem:P), kipróbáltam a pizzatészta programját, és bizton állítom, hogy ilyen pizzatésztám még sosem volt, és kipróbáltam a sima dagasztóprogramját is. És amikor sikerül egy ovális jénait vennem, majd más formájú kenyerek is fognak sülni a konyhámban, addig marad az üst formája szerinti kenyérke.

És még egy fontos valami. Amire már sokan rákérdeztek emailben, és amitől, mielőtt megvettem volna, én is kicsit tartottam: a lapát és annak a kenyérben hagyott lenyomata. Fölösleges aggodalom, mert olyan picike lyukat, rést hagy a kenyérben, hogy alig látszik. Nem ront sem a kenyér minőségén, sem az esztétikumán. Íme:

Csukasült tormás-diós mártással

Ez volt a legnagyobbik csuka. Elfogyott. A férjem imádta. Melegen és hidegen is nagyon finom volt. Még van egy kisebb a fagyasztóban és azzal teljesen elfogy. Talán idén is lesz ilyen. Jó lenne...


Csukasült tormás-diós mártással

Hozzávalók: egy kb. 1,5 kg-os konyhakész csuka, só, bors, halfűszer, 7-8 nagyobb gerezd fokhagyma, 1 citrom, kevés olaj; a mártáshoz: 2 szelet barna kenyér, 1 dl tej, 2 dl sűrű tejföl, 1 maréknyi dióbél, 1-2 evőkanál ecetes torma, 1teáskanál mustár, só, citromlé

Elkészítése:
A csukát megmossuk, felitatjuk róla a vizet, majd kb. félcentiméterenként rézsútosan bevagdossuk, azaz beirdaljuk mindkét oldalát. Megszórjuk sóval, borssal és halfűszerrel, és 1-2 órát hűvös helyen hagyjuk állni. A fokhagymát megtisztítjuk, a gerezdeket két-három darabba hasítjuk, a citromot vékony karikákra vágjuk. Egy tepsit vagy tűzálló edényt kibélelünk sütőpapírral, belehelyezzük a csukát (az esztétikum kedvéért lehetőleg a hasi része kerüljön alul), a fokhagymadarabokat beleszurkáljuk a résekbe, a citromkarikákat pedig végigterítjük a hal gerincén. Meglocsoljuk kevés olajjal, a tepsit lefedjük és kb. 1 órán át forró sütőben sütjük. A mártáshoz a kenyérszeleteket beáztatjuk a tejbe, majd hozzáadva a tejfölt, a diót és a tormát, botmixerrel simára dolgozzuk. Ízesítjük a mustárral, sóval és ízlés szerint citromlével. A halhúsból ügyes szeleteket szedünk egy villa és egy kanál segítségével, melléteszünk néhány evőkanálnyi szószt és citromkarikával díszítjük. Zöld saláta is jól illik mellé.


(A színes tojások nem véletlenül kerültek mellé. Húsvétra "gondolkodtam" vele.:)) 

2011. január 27., csütörtök

Díjözön


Bianka és Hobbychef is megtiszteltek a Liebster Blog nevű díjjal. Szerintem én sem igazán felelek meg a kitételeknek, de nagyon szépen köszönöm nekik, hogy engem is érdemesnek tartottak a kitüntetésre. Örömöm és hálám jeléül máris továbbadom a stafétát az általam nagyra tartott "fiatal" blogíróknak, de addigis következzenek a díjátadás szabályai:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Próbáltam nagyon "szigorú" lenni és "kritikus" :D szemmel nézni a dolgokat, mégis muszáj volt a maximum megengedett + 1 blognak továbbadnom a jelölést, hiszen egyszerűen nem tudtam dönteni. Így a mostani listám a következő (abc-sorrendben):

- Borzkuckó (nemcsak főzős blog, de Anna sokszor megoszt recepteket is)
- Ditta
- Főzök-sütök-mosogatok
- Gastrodamus 
- Réku online
- Zitazamat 

Kedveseim, fogadjátok szeretettel!:)

2011. január 26., szerda

Kifőztük Karácsony 2011


Idén is lesz Kifőztük Karácsony! A 2010-es akcióban 115 blogger közreműködésével közel 1,5 millió forintot gyűjtöttünk a Magyarországon élő éhező gyermekeknek és családjaiknak a Kifőztük Karácsony kiadvánnyal.


Úgy gondoltuk, hogy idén is elkészítünk egy adománygyűjtési számot. Ehhez várjuk azon bloggerek jelentkezését, akik részt szeretnének venni az adománygyűjtésben.


Csatlakoztunk a Segítsütit és a Sok kicsit megszervező és lebonyolító


SoSe alapítványhoz.



Az alapítvány elkülönített alszámlájára fog befolyni az adományozóktól a pénz, és minden forintból a meghatározott célra fognak menni a megvásárolt tárgyak, felszerelések. A Kifőztük oldalára felkerülnek majd sorban a számlák, és a beszámolók a teljesítésről.

A támogatandó szervezetet keressük, amint megvan az együttműködés, tájékoztatunk mindenkit, hogy kinek a javára fog az idei Kifőztük Karácsonyra beérkező adomány menni.

Várjuk azok jelentkezését, akik szeretnének csatlakozni az akcióhoz és receptet, anyagot szeretnének küldeni a következő Kifőztük Karácsony adománygyűjtési különszámába!

Jelentkezési határidő: 2011. február 8.

A jelentkezéseket az alábbi e-mail címre várjuk:

yasmine.bazarja@kifoztuk.hu


Kérjük, hogy az e-mailben add meg a blogod nevét, elérhetőségét is! Köszönjük!

2011. január 18., kedd

Tochitura moldoveneasca - Moldvai disznótoros

Ez a másik recept, ami a 2011/1-es Kifőztükben megjelent. A lapot le lehet tölteni ITT, regisztráció és/vagy belépés után.


Tochitura moldoveneasca - Moldvai disznótoros


Hozzávalók: 
60 dkg sertéstarja
50 dkg belsőség (máj, vese, szív, tüdő vegyesen)
20 dkg házi füstölt kolbász
2 közepes hagyma
1-2 dl paradicsomlé vagy 3-4 evőkanál paradicsompüré
3 gerezd fokhagyma
3-4 evőkanál olaj
bors

Elkészítése: 
A húsféléket jól átmossuk és papírtörlővel megtörölgetjük. A húst és a belsőségeket falatnyi darabokra, a kolbászt pedig ujjnyi vastag karikákra vágjuk. A hagymát meghámozzuk, félbevágjuk, majd vékonyan felszeleteljük. Az olajat felforrósítjuk és a húskockákat erős tűzön fehéredésig pirítjuk rajta. Ekkor rádobjuk a hagymaszeleteket, elkeverjük és felöntjük egy csészényi vízzel. Hozzáadjuk a belsőségeket is, a máj kivételével. Sózzuk, borsozzuk és lassú tűzön főzzük; közben az elpárolgó vizet kevés forró vízzel pótolgatjuk. Amikor már minden majdnem puha, mellédobjuk a májat és a kolbászkarikákat, illetve belenyomjuk a fokhaymát is. Ha kell, öntünk kevés vizet is rá és fedő nélkül még 10-15 percig főzzük. Zsírjára sütjük, majd ráöntjük a paradicsomlevet vagy a kevés vízzel hígított paradicsompürét, rottyantunk még néhányat rajta, utánasózunk, ha kell, és már tálalható is. Hagyományosan puliszkával, morzsolt juhtúróval, esetleg ráhelyezett tükörtojással tálalják, ezek közül én csak egyszerű puliszkával kínáltam, mellé pedig savanyú uborkát ettünk. - 
BA - 2017/2

2011. január 17., hétfő

Meglepetésnyársak

Ha már unjuk a klasszikus sajtos-sonkás szendvicset vagy a bundáskenyeret, hát kombináljuk a kettőt! Ugyanazokból az alapanyagokból nagyon finom és különleges kinézetű reggelit vagy vacsorát készíthetünk; aki asztalhoz ül, nem is sejti, hogy mit takarhat a „bunda”. - írja a Kifőztük (Magyarország és a térség első, ingyenesen letölthető gasztromagazinja) idei első, de a sorban már 11. számában. Ha valaki szereti a melegszendvicset, annál tényleg nem lehet melléfogni ezzel a finomsággal. A Kifőztük idei első száma és az összes eddig megjelent lapszám letölthető a http://www.kifoztuk.hu/  oldalon regisztráció és/vagy belépés után. ITT :) Megéri!:)


  
Hozzávalók 4 személyre:

4 nagy szelet szikkadtabb kenyér
16 karika száraz szalámi
4 vastagabb szelet sonka
4 vastagabb szelet sajt
4 tojás
4 evőkanál tej
bors
3-4 evőkanál liszt
olaj a sütéshez

A kenyerek héját levágjuk, a belét pedig kb. 3x3 cm-es kockákra vágjuk. A sonka- és sajtszeleteket négyfelé vágjuk. A hozzávalókat nyársra fűzzük a következő sorendben: kenyér, szalámi, sajt, szalámi, kenyér, sonka, sajt, sonka, majd megismételjük a sorozatot még egyszer. A végét kenyérrel zárjuk. A tojásokat felverjük, sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a tejet is. A nyársakat megforgatjuk a lisztben, a tojásban, majd forró olajban minden oldalukat aranybarnára sütjük. Amikor megsültek, papírtörlőre szedjük, hogy a fölösleges olaj lecsepegjen. Bármilyen friss salátával vagy savanyúsággal tálalható. Egy csésze citromos tea is jól illik mellé.

Tipp: a nyársakat bármilyen más felvágottal, húsmaradékkal elkészíthetjük.

2011. január 16., vasárnap

Nyuszitorta

Ez volt a lányom kívánsága, a "nuszikatojta".:) Hát miért ne teljesítettem volna?
Gondolkodtam, milyen legyen, és miközben a hercegnőtortát készítettem, felfedeztem a spanyolviaszt: hát gesztenyés lesz. Itthon még úgysem volt soha gesztenyés torta.


A nyusziformát könnyen ki lehet alakítani, csupán két kerek tortára van szükség hozzá: az egyik lesz a feje, a másikból kivágod a két fülét és még masnira/csokornyakkendőre is jut a maradékból. Évekkel ezelőtt készített húgocskám egy ilyen tortát Artúrnak, a második szülinapjára, de a neten kutakodva is a legtöbb nyuszitortát úgy alakították ki. Kiskuktánál is találtam egy nyuszit, és bár az nem fondantos torta volt, jó hasznát vettem a szem-orr-bajusz kialakításánál.

Két-két 2 tojásos kakaós piskótát és egy-egy szintén 2 tojásos sárgát sütöttem 22 cm átmérőjű tortaformában, amit mascarponés gesztenyehabbal töltöttem meg, mint a hercegnőtortánál. Fehér fondanttal vontam be, mindegyik részét külön-külön. És külön büszke vagyok magamra, mert a hegyes füleknél és a homorú masninál sem vágtam a bevonatot, hanem addig igazgattam, amíg csak szépen rásimítottam. A szemeket-bajszot olvasztott csokiból kentem rá ecsettel. Nagyon finom volt.

EK - 2011/6



2011. január 15., szombat

Kalandos borhabtorta Duende nyomán


Ugyanaz esett meg velem, mint amiről a hercegnőtorta bevezetőjében írtam: megláttam valamit – ezesetben Duende borhabtortáját – és tudtam, hogy el kell készítenem. Csak meg kellett keresni rá az alkalmat. Jobb alkalom, mint a karácsony nem is kellett volna, hiszen Duende éppen Karácsonyi borhabtortának nevezte el, és eltökélt szándékom volt, hogy meg is tisztelem vele az ünnepet. De a készülődés időszaka nagyon zsúfoltra sikeredett, az óvodában karácsonyi vásárt tartottunk, készültünk az ünnepélyre, közben kezelésekre jártam és az Erdélyi konyhához beküldött anyagaim határideje is sürgetett, ezért, amikor Anyu (anyósom) felajánlotta, hogy úgy süti majd a “tésztákat” (a sütemények Erdélyben még mindig tészták:D), hogy mindegyikből nekem is jusson, kapva kaptam az alkalmon és elfogadtam a segítségét. Az én konyhámban így nem is készült csak mézeskalács és spirál- meg sakk-keksz, mint a tavaly.

De a tortát szívesen megkóstoltam volna. Ezért felajánlottam Anyunak (továbbra is anyósom), hogy a születésnapjára én viszem a tortát. Kicsit sógornőm után is engedtem, mert ő feltétlenül diósat szeretett volna enni, ezért a piskóták diósan készültek és a magam receptje szerint, a krémen viszont nem változtattam. Talán annyit, hogy picivel több tejszínhabom volt, mint kellett volna, és mind belekavartam. Illetve még cseleztem egyet: a krémhez szükséges 4 tojássárgáját úgy “nyertem”, hogy minden piskótából elvettem egyet-egyet, azaz mindegyikhez két egész tojást és egy fehérjét használtam, így végül csak egyetlen fehérjém maradt meg. Duende javaslata alapján pedig már eleve kardamommal is ízesítettem és elhagytam belőle a szegfűszeget attól félvén, hogy igencsak elvinné az ízét és nem ízlene a családnak.



Ünnepi borhabtorta

Hozzávalók a piskótához: 6 egész tojás, 3 tojásfehérje, 15 evőkanál cukor, 1,5 mokkáskanál sütőpor, 9 evőkanál liszt, 15 evőkanál őrölt dióbél; a krémhez: 4 tojássárgája (3-at elvettem a piskótáktól), 5 dkg liszt, 4 dl muskotályos, édes fehérbor (történetesen éppen volt egy Tokaji muskotályosom), 15 dkg kristálycukor, 1 darab fahéj, 0,5 teáskanál őrölt kardamom, 10 g zselatin, 1 dl víz, kb. 7 dl tejszín; a locsoláshoz: kb. 2 dl limonádé;  a díszítéshez: néhány evőkanálnyi krém, mandulaforgács, kevés tejszínhab, egész mandulaszemek

Elkészítése:
3 darab háromtojásos diós piskótát sütöttem a 26 cm átmérőjű formában. Két egész tojást és 1 tojásfehérjét 5 evőkanál cukorral mixer segítségével néhány perc alatt habosra kevertem, majd hozzáadtam 3 evőkanál lisztet, 5 evőkanál őrölt dióbelet és fél mokkáskanál sütőport és egy fakanállal óvatosan összeforgattam. A sütőpapírral kibélelt tortaformában sütöttem meg, és így jártam el a másik két piskóta esetében is.

A krémhez a jól behűtött tejszínt kemény habbá vertem és visszatettem a hűtőbe. Kb. 2,5 dl bort felforraltam a fahéjjal és a kardamommal. A zselatint beáztattam 1 dl langyos vízbe. A tojássárgákat simára kevertem a cukorral, a liszttel és a maradék borral, majd folytonosan kavargatva hozzácsorgattam a felforralt bort is. Végül ráttettem a lángra és addig főztem-kavargattam, amíg jó sűrű pép lett belőle. Azonforrón hozzákavartam a beáztatott zselatint és jól eldolgoztam. Amikor langyosra hűlt, óvatosan összekevertem a tejszínhabbal is, amiből néhány kanállal meghagytam a díszítéshez.

Összerakás:
2 dl vízben feloldottam egy púpozott evőkanálnyi cukrot és összekevertem egy fél citrom levével. Ezzel a limonádéval locsolgattam meg a piskótákat, hogy jó szaftosak legyenek. A krémből félretettem kb 4 kanálnyit, a többit pedig kétfelé osztottam és a meglocsolt piskóták közé töltöttem. A félretett maradékkal a tortát vékonyan bevontam, az oldalakat megszórtam (úgy, ahogy tudtam – volt, ahol egyenként raktam fel a forgácskákat) mandulaforgáccsal, a szélekre és a közepére tejszínhabrózsákat nyomtam és mindegyik tetejébe egy-egy egész mandulaszemet biggyesztettem.

Az eredmény egy csudaklassz sütemény volt!!! Nem volt túl édes, senki sem szereti nálunk a túlságosan émelygős tortákat, a bortól kellemesen savanykás, a fűszerektől sejtelmesen pikáns, a tejszínhabtól pedig selymesen krémes volt. Férjecském volt a legbuzgóbb dicsérője, aki egész délután nem győzött bocsánatkérő pillantásokat vetni rám.

Mert… úgy kell nézni ám erre a tortára, hogy a fényképezés pillanatában már túl volt egy városi autósétán, egy hirtelen fékezés miatti repülőmutatványon, egy “mérgemben odacsaplak” akción, és még most is alig hiszem el, hogy ezt az egészet megúszta annyival, hogy 4 tejszínhabrózsát újranyomtam rá, és 4 új mandulaszemet nyomtam ezek tetejébe. No, ezt csináljátok utánam!:D

2011. január 11., kedd

Hercegnőtorta

Sokszor van úgy, hogy látok valahol valamit és nagyon szeretném kipróbálni, legyen szó akár alapanyagról, akár technikáról, bármiről. Aztán rájövök, hogy nincs alkalom, amire/amikor elkészítsem. És 'csak úgy' elkészíteni, sajna, nincs anyagi keret sem. De ilyenkor állandóan azon töröm a fejemet, hogy amit láttam, hogyan illesztheném be az én elképzeléseimbe, terveimbe.

Így volt ez ezzel a hercegnő-tortával is. Tudtam, ha ilyet viszek a lányomnak az óvodába, odáig és vissza lennének a gyerekek, de hogy hogyan oldom meg, még fogalmam sem volt. Aztán nem is tudom, hogyan keveredtem Mennyei Manna Gesztenyemousse tortájához, de egyből beleszerettem. És akkor itt találkozott a látott a tervvel. A receptet kissé átalakítottam: egyrészt megszokásból, másrészt: így sikerült:)



Gesztenyehabtorta hercegnői ruhában

Hozzávalók:
a piskótához: 4 tojás, 8 evőkanál cukor, 6 evőkanál liszt, 2 evőkanál kakaó
a krémhez: 50 dkg gesztenyepüré, 50 dkg mascarpone, 7 dl habtejszín, 3 evőkanál porcukor, 3 tasak habfixáló, 2 ml rumesszencia, fagyasztott bogyós gyümölcs (áfonya és ribizli)

Elkészítése:
Két kéttojásos piskótát sütöttem a turbó módszerrel, amit mostanában állandóan alkalmazok. Magyarán: nem verek külön habot a fehérjékből, hanem mixerrel, az egész tojásokat verem fel a cukorral. Amikor a massza jól kifehéredik, habos lesz, akkor teszem bele a lisztet és a kakaót és egy fakanállal óvatosan összedolgozom. Sütőpapírral bélelt, 36x27 cm-es tepsiben sütöttem meg, majd sütőpapírostól rögtön feltekertem. Jó vékony lap lett, de ilyennek is kellett lennie. Kb 10 perc múlva óvatosan kihajtugattam őket és a sütőpapírt lehúztam.

A krémhez a gesztenyepürét mixerrel elkevertem, majd apránként hozzáadtam a mascarponét és a rumesszenciát. A habtejszínt a porcukorral és a habfixálóval keményre vertem, majd óvatosan hozzákevertem a gesztenyés masszához. A piskótákat megkentem krémmel, újból feltekertem őket, majd kb. 1 cm vastag karikákra vágtam.

Összeállítás:
Egy öblös levesestál aljára helyeztem 4 piskótatekercset. A hézagokba bogyós gyümölcsöket tettem, majd megkentem krémmel. A rétegezést addig folytattam, amíg a tál megtelt. Ezután tálcára borítottam, a fóliába csavart babát beleállítottam a közepébe és a maradék tekercsekkel és krémmel kialakítottam a teljes szoknyát, azaz a babát egészen a derekáig "befalaztam", mint Kőmíves Kelemen a feleségét. :P
Végül lágy vajjal bevontam az egész tortát, kiegyenlítve a hézagokat, elsimítva a durvább felületeket, és utána hidegbe tettem.
Készítettem egy adag rózsaszín fondantot Kiskukta módszere szerint, azaz már eleve céklalevet használtam a víz helyett. Igazából nem ilyen rózsaszínt szerettem volna, de ilyen lett. Én egy halvány, babarózsaszínt akartam, de ahhoz - úgy látszik - kevesebb levet kellett volna használnom. Sebaj, így is jó lett. Sárga fondantom volt még megmaradva, a pirosat meg úgy csináltam, hogy a rózsaszínhez gyúrtam még piros ételfestéket.
Először leraktam a sárga lapot, majd megcsináltam a ruha felsőjét pirosból ésa sárga fölé is egy piros darabot terítettem. Végül a nagy rózsaszínt kinyújtottam, kicsit méricskéltem, majd kiszabtam és ráteríettem a babára. A "csipkét" amit szerettem volna rátenni, fogalmam sem volt hogyan csináljam, ezért ezzel a cikkcakkosan bevágott szalaggal és kis fondantgolyókkal díszítettem. És mert egyszerűen valami hiányzott onnan, középre egy kis masnit raktam vékonyra sodort fondantból.

Hogy milyen volt, nem tudom, de az óvodában másnap mindenki kérte a receptjét. :) És nem a gyerekek kérték!;)

EK - 2011/6







2011. január 9., vasárnap

5 nap 4 torta, avagy egyelőre elég volt :)

Kicsi lányom 3 éves lett január 5-én. Születésnapja alkalmából ezúttal 3 torta készült.

Egy hercegnő-torta az óvodába:



Egy nyuszi-torta a családi összejövetelre:


És egy egyszerű citromhabtorta (Mohától, de nem éppen úgy) a keresztszüleivel való ünneplésre:


A negyedik torta kedves anyósomnak készült, aki legkisebb unokája után egy nappal szokott ünnepelni, de akinek ma "tartottuk"a születésnapját. Borhabtorta. (Duendétől, bár nem éppen úgy.:))


A receptekkel hamarosan jelentkezem külön-külön is. :)

Drága Kicsikém, Isten éltessen sokáig egészségben, vidámságban!:)
Anyu, Isten áldása kísérje továbbra is életében!:)

2011. január 7., péntek

Kifőztük 2011/1

Megjelent a Kifőztük magazin idei első száma, a sorban a tizenegyedik. Igazi téli, farsangi szám sok-sok finom étel, fánkféle receptjével, érdemes letölteni, ajánlom mindenkinek! A letöltés továbbra is ingyenes, csupán regisztrálni vagy belépni kell a www.kifoztuk.hu oldalra.
Ebbe a lapszámba egy hagyományos román disznótoros receptet és egy finom reggeli- vagy vacsoraötletet hoztam.
Moldvai disznótoros


Meglepetésnyársak

2011. január 2., vasárnap

Statisztikák - száraz adatok

Vagy mégsem?

Fotó INNEN.


Tudja fene. Mindig szerettem a statisztikákat. Szerettem tudni hányan születtek és haltak meg az elmúlt évben a faluban (a templomban mindig ezzel kezdődött az újév első istentisztelete), szerettem tudni hány román, hány magyar lakos van a községben, szerettem követni a kedvenc focicsapatom eredményeit, sőt, a földrajzkönyvből is szívesen tanultam a hegyek magasságára, a Föld népességére vonatkozó adatokat.

Most sincs ez másképp. És a blogommal kapcsolatban is így vagyok ezzel. Igenis, szeretem tudni hányan jönnek hozzám, nagyjából honnan vannak a látogatóim, mit néznek-olvasnak legszívesebben stb. Ezért aztán - igénybe véve a blogger statisztikáit és más számlálókat - összesítek néhány ilyen száraz adatot, amik viszont, mint az előző bejegyzésben is írtam: löketet adnak a folytatáshoz.

A blog összesen 531 bejegyzéséből 209 darab született 2010-ben, ami lényegesen kevesebb az előző évi 276 bejegyzésnél. De mindez híven tükrözi azt, hogy tavaly már nem volt annyi időm blogolni, mint addig.

Hogy pontosan hány látogatóm volt tavaly, nem tudom: de valamikor az ősz folyamán érte el a számláló a 100.000-et. És szintén tavaly érkezett meg a 100. rendszeres olvasóm is. Azóta már több, mint 117000-re emelkedett a látogatók száma és a rendszeres olvasók száma is a 200 felé közeledik. Nem, nem hirdetek semmiféle játékot most a kerek számúnak, a facebookon sem vagyok fenn, hogy lájkoljanak, akik jönnek, maguktól jönnek, és én hálás vagyok ezért minden egyes olvasónak.

Látogatóim nagyrésze, természetesen, Magyarországról érkezik, őket pedig honfitársaim követik. Nem éppen szorosan, dehát ez is természetes. Itt megállok egy pillanatra, mert meg kell említenem azt, hogy amióta az Erdélyi konyhába is írok, jelentősen megnőtt az erdélyi látogatóim száma, és gondolom, ugyanígy van ez a többi kollégámnál is. Ami pedig a legfurcsább az az, hogy a fővárosból, Bukarestből van nagyon sok látogatóm és érkeznek olyan helyekről is, amik tiszta román vidékek. (Mondjuk, gondolom, ezek véletlenül vetődnek erre valahonnan.)
Magyarország és Románia után Szlovákia, Németország és az AEÁ következnek.

A látogatók nagyrésze a gasztro.blog.hu gyűjtőoldalról érkezik. A második legtöbb látogatót Ottis blogja, a Terülj, terülj asztalkám hozza, harmadikként pedig Maimonitól, a Praktikák sok gyerekhez című blogról érkeznek legtöbben.

A legnépszerűbb bejegyzéseket pedig egy újabb bejegyzésre tartogatom.

Helló, újév!

Kedves gasztrobloggerek, kedves olvasók!

Egy új év kezdődött el, tágabb családunkban, sajnos, kissé szomorúan, de hátha jobb lesz a folytatás és a vége! Mint minden új év általában, a 2011-es kezdet is egy kis összegzésre buzdít engem. Érdekes módon, és azt hiszem, másoktól merőben eltérően, én még sosem tettem semmiféle újévi fogadalmat. Most sem fogok. Valahogy nem megy nekem az ilyesmi. Szeretem végezni a dolgomat, élni az életemet. Fogadalommentesen. Úgyis minden kötelezettségünk vagy önszántunkból felvállalt munkánk egy-egy fogadalom: elvégezzük.

De visszapillantani nagyon szeretek. Mert szeretem a szép emlékeket. Sőt, a rosszakat, a fájóakat is, mert szintén szépeket juttathatnak eszünkbe...

2010 nagyon nehéz év volt számunkra sok szempontból, ugyanakkor egy gyönyörű és miért ne, sikeres év is volt.
A legfontosabb eseménye talán az volt, hogy sikerült munkát találnom. Nem túl megfizetettet (sőt), de legalább olyan munka, amit szeretek, és ami mellett nyugodtan tudom végezni a másik munkát, amit szintén nagyon szeretek.

Blogomnak köszönhetően is nagyon sok pozitív dolog ért.

Nem tudom, minek köszönhettem, de tény, hogy tavaly januártól kezdődően lényegesen megnőtt az olvasóim száma. Azelőtt jó, ha napi 100-130 látogatóm volt, a 200-as pedig egészen ritka madárnak számított. Ez a szám mostanra jócskán megnőtt, és az sem ritka, hogy a 400-at is meghaladja (napi egyszeri klikk). Ciki vagy sem, de ez engem nagy örömmel töltött és tölt el, és mindig fenntartotta bennem a lelkesedést a blogírás iránt. Volt időszak, éppen most, év végén, hogy hetekig nem jutottam oda, hogy új bejegyzést írjak. És a napi 150-200 látogatóm így is megvolt.
Mint írtam, nem tudom minek köszönhetem ezt, de örömmel tölt el, és büszkeséggel. Talán mégis valami olyasmit csinálok, ami nemcsak engem segít, hanem sokszor másokat is kiszed a "bajból". Mert, bizony, baj, amikor hirtelen nem tudod, mit tegyél a család asztalára!

Másodsorban a blogomnak köszönhetem azt, hogy az Erdélyi konyha munkatársa lehetek, egy olyan gasztromagazin munkatársa, amely egyedülálló az országunkban. És nemcsak. 2010-ben kovácsolódtunk össze igazi csapattá, amiben nagy szerepe volt a különféle találkozóknak, főzőversenyeknek, de legfőképpen a dévai-nagyági csapatépítő terápiának! Boldog és büszke vagyok arra, hogy ennek a kis társaságnak tagja lehetek!:)

Harmadsorban szintén 2010-ben lettem tagja egy másik kis társaságnak is, amely a hónapok során ugyancsak egy igazi csapattá dolgozódott össze: a Kifőztük csapata. Velük is hónapról hónapra egyedülállót alkotunk: tavaly márciustól kezdődően közösen "hozzuk ki" Magyarország és a térség első ingyenes virtuális gasztromagazinját, a Kifőztüköt. Október végén 115 blogger összefogásával karácsonyi adománygyűjtő különszámot jelentettünk meg, a Kifőztük Karácsonyt.

Végül, pedig, de nem utolsó sorban, szeretnék minden kedves olvasómnak BOLDOG, EGÉSZSÉGBEN ÉS ÖRÖMÖKBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNNI!!!!!!:)


Csukamájjal töltött csirkefasírt - VKF! 39.



Hirtelen ötlettől vezérelve készült ez a fasírt. Adott volt a darált csirkehús és nem tudtam, mit kezdjek vele. Hagyományosan nem akartam megsütni, valamilyen töltött formájában gondolkodtam, de a főtt tojással való töltéshez sem volt kedvem. Végül eszembe jutott, hogy Lajos Mari húsételes könyvében vagy egy nagyon szuperül kinéző spenótos fasíttorta, amit még soha nem készítettem el, tehát éppen itt az ideje. És amint a fagyasztóból elő akartam venni a spenótpürét, a kezem ügyébe akadt az ősszel lefagyasztott csukamáj. Már nem volt kérdéses, mivel töltöm meg a fasírtomat.
Az eredmény nagyon finom lett, bár, igazából csak azoknak ajánlom, akik bolondulnak a halért: az a kis máj, annyira dominált a fasírtban, mintha tiszta halhúsból készült volna. Volt, akinek kevésbé ízlett éppen az intenzív íze miatt. De mi nagyon szerettük. Természetesen, csukamáj helyett csirkemájjal is tölthető, és így már biztos, hogy mindenkinek ízlik. :)

Csukamájjal töltött csirkefasírt

Hozzávalók: kb. 60 dkg darált csirkehús, 5 dkg szalonna, 2-3 szelet kenyér, 2 egész tojás, 1 kicsi lila hagyma, 2-3 cikk fokhagyma, só, bors, 1/2 csokor petrezselyemzöld, 1/2 piros kápia paprika, 5-6 db csukamáj, kevés olaj, 1-2 evőkanál zsemlemorzsa

Elkészítése:
A csirkehúst összedolgozzuk az áztatott, kifacsart kenyérrel, az apróra vágott hagymával, a zúzott fokhagymával, az apró kockákra vágott szalonnával, egy tojással és ízlés szerinti sóval, borssal. Egy kuglófformát vagy őzgerincformát kikenünk olajjal, megszórjuk zsemlemorzsával és belesimítjuk a húsmassza felét. Erre ráhelyezzük (egyenletesen eloszlatva) a májakat, amit megszórunk kevés sóval és borssal, illetve rászórjuk a finomra aprított petrezselyemzöldet és kápia paprikát.


Rásimítjuk a hús másik felét, majd a tetejét megkenjük felvert tojással. Forró sütőben 45-50 percig sütjük. Szeletelve tálaljuk. Hidegen, melegen egyaránt finom.

És nem utolsó sorban, szintén megfelel az aktuális VKF!-kiírásnak, amire szeretettel küldöm Gál Edithnek.:)

2011. január 29., szombat

"Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma"

Bejegyezte: sedith dátum: 19:39 10 megjegyzés

Sokszor már csak mondjuk gépiesen, és nem érezzük át igazi értelmét. Olyan természetesnek vesszük, hogy kenyér, azaz ennivaló van az asztalunkon, hogy bele sem gondolunk, mi és milyen lenne, ha nem lenne. Bele sem gondolunk, milyen lenne, ha állandóan csak egy-kétfajta ételt ehetnénk, vagy ahogy mifelénk mondják: kelj fel pityóka, feküdj le fuszulyka (azaz kelj fel krumpli, feküdj le bab), és ha nem veszünk tudomást az ilyesmikről, azt hisszük, hogy nem is létezik. Tobzódunk mindenben, így az alapanyagokban is, mégis szinte mindig az okozza a gondot a háziasszonyoknak (köztük, persze, nekem is), hogy mit is főzzenek?! Mert mindig újat, különlegeset, mást szeretnénk, holott lehet, hogy a család néha elégedettebb lenne egy-egy klasszikus, megszokott fogással, mint valami kísérlet-kajával.

A kenyér, az nap mint nap ott van az asztalon. Vesszük vagy készítjük, mindegy, de ha már kenyér van, nem halunk éhen. Nemhiába mondják, arról a szülőről, aki kitaníttatta gyerekét és az szakmát, munkahelyet talált, hogy "kenyeret adott a kezébe". Tulajdonképpen megélhetést biztosított neki.

Mifelénk, az utóbbi években, nem volt divat kenyeret sütni otthon, mert az olyan ómódi, emlékeztet a kommunizmus hosszú éveire, amikor kénytelen volt szinte mindenki otthon sütni, mert amit megvett, porcióra, az is fekete és kemény volt, mint a kő. Mára viszont, lassan, de biztosan, sokan kezdenek visszatérni ehhez a régimódi szokáshoz. Igaz, "a mai felgyorsult világban" már nem lehetne úgy végezni ezt sem, mint régebb, amikor a háziasszonyok hajnalban keltek, kézzel dagasztottak és csináltak mindent. Erre nincs időnk. De géppel, már "más tál tészta" ez az egész.

Sokat "viaskodtam" a férjemmel, amíg meggyőztem, hogy megéri házilag készíteni a kenyeret: olcsóbb és egészségesebb. Szerintem egyszerűen benne volt a tudatában, hogy a kenyérsütés az minimum félnapos munka, és nehezen fogta fel, hogy a kenyérsütőgép mindezt a feladatot átveszi, nekem csupán a hozzávalókat kell beletennem. És, azt hiszem, nem is hitte el igazából, hogy valóban csak ennyi dolgom lenne vele. Pedig ténylg így van. Most már belátta és örül az egész históriának. Sőt, egy adott pillanatban, amikor sült a kenyér, azt mondta: "Hmmm, micsoda illat! Márcsak ezért is megérte megvenni!" Ekkor mosolyodtam el magamban, és ismét megállapítottam: hiába, na, későn érő típus:D, de ha idejében elkezdem a szoktatást az új dolgokhoz, még a végén kiderül, hogy ő talált ki mindent!:D:D:D

Szóval, egy ekkora bevezető után most már jöjjön a tulajdonképpeni bejegyzés, azaz a mindennapi kenyerünk receptje, amit kikísérleteztem magunknak az utóbbi hónapban, amióta megvan a Panasonic-om. Rájöttem, hogy mindannyian jobban szeretjük azokat a kenyereket, amelyek nem csupán fehérlisztből készültek, ezért aztán a különféle teljes kiőrlésű liszteket, a korpákat, illetve a pelyheket és a magvakat különböző arányban, de beleteszem a kenyerünkbe.



Élesztőként száraz élesztőt használok (pedig a gép előtt soha nem is próbáltam, milyen), mert 1. a géppel adott receptekben is száraz élesztőt ír, 2. eddig mindig tökéletesek lettek a kenyerek vele, 3. nem változik a minősége, mint a frissnek, tehát biztosabb a használata, 4. olcsóbb, azaz megvettem egy nagyobb kiszerelésben árult nagyobb adagot (4x100 g-ot), és így, kenyérszámra leosztva, aprópénzbe kerül. Folyadékként általában vizet használok, de ha van maradék tejem, joghurtom, tejfölöm, néha azt is szoktam beletenni. Viszont a sima vizes is éppolyan jó, mint a "dúsított" verziók. Nem sütöm mindig magvakkal a kenyerünket, de szeretem néha változatossá tenni velük.

Mindennapi kenyerünk

Hozzávalók - sorjában:  4 g száraz élesztő, 40 dkg 480-as, 550-es vagy 650-es kenyérliszt (van, amikor ezeket is keverem), 20 dkg teljes kiőrlésű liszt és korpa vegyesen (búza, rozs, zab - esetenként különböző arányban), 2-3 evőkanál krumplipehely, 1 csapott evőkanál só, 2 teáskanál cukor, 1 evőkanál ecet, 4 evőkanál olaj, 420 ml víz; ha magvasan készítem, akkor még kb. 5 dkg len- és/vagy szezámmag, esetleg rozspehely, illetve zabpehely.

Elkészítése: 
A fent említett sorrendben a hozzávalókat beleteszem a kenyérsütőgép üstjébe, kiválasztom a programot és a különféle opciókat (pl. méret és pirultsági fok), és bekapcsolom. Később pedig kiveszem a megsült kenyeret.
Az egyszerű kenyeret általában a Basic Whole wheat programon szoktam, Bake rapid opcióval XL méretben. Ennél a programnál a pirultsági fok nem állítható, de pont tökéletes lesz. 3 óra alatt kész a kenyér. Ha magvakat is használok, akkor azokat beleteszem az automata magadagolóba és a gép tudja, mikor kell azokat hozzáadnia a tésztához. Ebben az esetben a Program szintén a Basic Whole wheat, de opcióként már a Bake raisin-t választom. A program ideje 5 óra.

Az az igazság, hogy a többi programot (french, italian, brioche) még nem próbáltam ki, de ami késik, nem múlik. Viszont kipróbáltam a rozskenyér programját, és egy nagyon finom rozskenyerem lett (igaz, csak én szerettem:P), kipróbáltam a pizzatészta programját, és bizton állítom, hogy ilyen pizzatésztám még sosem volt, és kipróbáltam a sima dagasztóprogramját is. És amikor sikerül egy ovális jénait vennem, majd más formájú kenyerek is fognak sülni a konyhámban, addig marad az üst formája szerinti kenyérke.

És még egy fontos valami. Amire már sokan rákérdeztek emailben, és amitől, mielőtt megvettem volna, én is kicsit tartottam: a lapát és annak a kenyérben hagyott lenyomata. Fölösleges aggodalom, mert olyan picike lyukat, rést hagy a kenyérben, hogy alig látszik. Nem ront sem a kenyér minőségén, sem az esztétikumán. Íme:

Csukasült tormás-diós mártással

Bejegyezte: sedith dátum: 10:06 7 megjegyzés
Ez volt a legnagyobbik csuka. Elfogyott. A férjem imádta. Melegen és hidegen is nagyon finom volt. Még van egy kisebb a fagyasztóban és azzal teljesen elfogy. Talán idén is lesz ilyen. Jó lenne...


Csukasült tormás-diós mártással

Hozzávalók: egy kb. 1,5 kg-os konyhakész csuka, só, bors, halfűszer, 7-8 nagyobb gerezd fokhagyma, 1 citrom, kevés olaj; a mártáshoz: 2 szelet barna kenyér, 1 dl tej, 2 dl sűrű tejföl, 1 maréknyi dióbél, 1-2 evőkanál ecetes torma, 1teáskanál mustár, só, citromlé

Elkészítése:
A csukát megmossuk, felitatjuk róla a vizet, majd kb. félcentiméterenként rézsútosan bevagdossuk, azaz beirdaljuk mindkét oldalát. Megszórjuk sóval, borssal és halfűszerrel, és 1-2 órát hűvös helyen hagyjuk állni. A fokhagymát megtisztítjuk, a gerezdeket két-három darabba hasítjuk, a citromot vékony karikákra vágjuk. Egy tepsit vagy tűzálló edényt kibélelünk sütőpapírral, belehelyezzük a csukát (az esztétikum kedvéért lehetőleg a hasi része kerüljön alul), a fokhagymadarabokat beleszurkáljuk a résekbe, a citromkarikákat pedig végigterítjük a hal gerincén. Meglocsoljuk kevés olajjal, a tepsit lefedjük és kb. 1 órán át forró sütőben sütjük. A mártáshoz a kenyérszeleteket beáztatjuk a tejbe, majd hozzáadva a tejfölt, a diót és a tormát, botmixerrel simára dolgozzuk. Ízesítjük a mustárral, sóval és ízlés szerint citromlével. A halhúsból ügyes szeleteket szedünk egy villa és egy kanál segítségével, melléteszünk néhány evőkanálnyi szószt és citromkarikával díszítjük. Zöld saláta is jól illik mellé.


(A színes tojások nem véletlenül kerültek mellé. Húsvétra "gondolkodtam" vele.:)) 

2011. január 27., csütörtök

Díjözön

Bejegyezte: sedith dátum: 18:42 5 megjegyzés

Bianka és Hobbychef is megtiszteltek a Liebster Blog nevű díjjal. Szerintem én sem igazán felelek meg a kitételeknek, de nagyon szépen köszönöm nekik, hogy engem is érdemesnek tartottak a kitüntetésre. Örömöm és hálám jeléül máris továbbadom a stafétát az általam nagyra tartott "fiatal" blogíróknak, de addigis következzenek a díjátadás szabályai:

- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.

Próbáltam nagyon "szigorú" lenni és "kritikus" :D szemmel nézni a dolgokat, mégis muszáj volt a maximum megengedett + 1 blognak továbbadnom a jelölést, hiszen egyszerűen nem tudtam dönteni. Így a mostani listám a következő (abc-sorrendben):

- Borzkuckó (nemcsak főzős blog, de Anna sokszor megoszt recepteket is)
- Ditta
- Főzök-sütök-mosogatok
- Gastrodamus 
- Réku online
- Zitazamat 

Kedveseim, fogadjátok szeretettel!:)

2011. január 26., szerda

Kifőztük Karácsony 2011

Bejegyezte: sedith dátum: 9:00 2 megjegyzés

Idén is lesz Kifőztük Karácsony! A 2010-es akcióban 115 blogger közreműködésével közel 1,5 millió forintot gyűjtöttünk a Magyarországon élő éhező gyermekeknek és családjaiknak a Kifőztük Karácsony kiadvánnyal.


Úgy gondoltuk, hogy idén is elkészítünk egy adománygyűjtési számot. Ehhez várjuk azon bloggerek jelentkezését, akik részt szeretnének venni az adománygyűjtésben.


Csatlakoztunk a Segítsütit és a Sok kicsit megszervező és lebonyolító


SoSe alapítványhoz.



Az alapítvány elkülönített alszámlájára fog befolyni az adományozóktól a pénz, és minden forintból a meghatározott célra fognak menni a megvásárolt tárgyak, felszerelések. A Kifőztük oldalára felkerülnek majd sorban a számlák, és a beszámolók a teljesítésről.

A támogatandó szervezetet keressük, amint megvan az együttműködés, tájékoztatunk mindenkit, hogy kinek a javára fog az idei Kifőztük Karácsonyra beérkező adomány menni.

Várjuk azok jelentkezését, akik szeretnének csatlakozni az akcióhoz és receptet, anyagot szeretnének küldeni a következő Kifőztük Karácsony adománygyűjtési különszámába!

Jelentkezési határidő: 2011. február 8.

A jelentkezéseket az alábbi e-mail címre várjuk:

yasmine.bazarja@kifoztuk.hu


Kérjük, hogy az e-mailben add meg a blogod nevét, elérhetőségét is! Köszönjük!

2011. január 18., kedd

Tochitura moldoveneasca - Moldvai disznótoros

Bejegyezte: sedith dátum: 17:42 10 megjegyzés
Ez a másik recept, ami a 2011/1-es Kifőztükben megjelent. A lapot le lehet tölteni ITT, regisztráció és/vagy belépés után.


Tochitura moldoveneasca - Moldvai disznótoros


Hozzávalók: 
60 dkg sertéstarja
50 dkg belsőség (máj, vese, szív, tüdő vegyesen)
20 dkg házi füstölt kolbász
2 közepes hagyma
1-2 dl paradicsomlé vagy 3-4 evőkanál paradicsompüré
3 gerezd fokhagyma
3-4 evőkanál olaj
bors

Elkészítése: 
A húsféléket jól átmossuk és papírtörlővel megtörölgetjük. A húst és a belsőségeket falatnyi darabokra, a kolbászt pedig ujjnyi vastag karikákra vágjuk. A hagymát meghámozzuk, félbevágjuk, majd vékonyan felszeleteljük. Az olajat felforrósítjuk és a húskockákat erős tűzön fehéredésig pirítjuk rajta. Ekkor rádobjuk a hagymaszeleteket, elkeverjük és felöntjük egy csészényi vízzel. Hozzáadjuk a belsőségeket is, a máj kivételével. Sózzuk, borsozzuk és lassú tűzön főzzük; közben az elpárolgó vizet kevés forró vízzel pótolgatjuk. Amikor már minden majdnem puha, mellédobjuk a májat és a kolbászkarikákat, illetve belenyomjuk a fokhaymát is. Ha kell, öntünk kevés vizet is rá és fedő nélkül még 10-15 percig főzzük. Zsírjára sütjük, majd ráöntjük a paradicsomlevet vagy a kevés vízzel hígított paradicsompürét, rottyantunk még néhányat rajta, utánasózunk, ha kell, és már tálalható is. Hagyományosan puliszkával, morzsolt juhtúróval, esetleg ráhelyezett tükörtojással tálalják, ezek közül én csak egyszerű puliszkával kínáltam, mellé pedig savanyú uborkát ettünk. - 
BA - 2017/2

2011. január 17., hétfő

Meglepetésnyársak

Bejegyezte: sedith dátum: 21:47 4 megjegyzés
Ha már unjuk a klasszikus sajtos-sonkás szendvicset vagy a bundáskenyeret, hát kombináljuk a kettőt! Ugyanazokból az alapanyagokból nagyon finom és különleges kinézetű reggelit vagy vacsorát készíthetünk; aki asztalhoz ül, nem is sejti, hogy mit takarhat a „bunda”. - írja a Kifőztük (Magyarország és a térség első, ingyenesen letölthető gasztromagazinja) idei első, de a sorban már 11. számában. Ha valaki szereti a melegszendvicset, annál tényleg nem lehet melléfogni ezzel a finomsággal. A Kifőztük idei első száma és az összes eddig megjelent lapszám letölthető a http://www.kifoztuk.hu/  oldalon regisztráció és/vagy belépés után. ITT :) Megéri!:)


  
Hozzávalók 4 személyre:

4 nagy szelet szikkadtabb kenyér
16 karika száraz szalámi
4 vastagabb szelet sonka
4 vastagabb szelet sajt
4 tojás
4 evőkanál tej
bors
3-4 evőkanál liszt
olaj a sütéshez

A kenyerek héját levágjuk, a belét pedig kb. 3x3 cm-es kockákra vágjuk. A sonka- és sajtszeleteket négyfelé vágjuk. A hozzávalókat nyársra fűzzük a következő sorendben: kenyér, szalámi, sajt, szalámi, kenyér, sonka, sajt, sonka, majd megismételjük a sorozatot még egyszer. A végét kenyérrel zárjuk. A tojásokat felverjük, sózzuk, borsozzuk és hozzáadjuk a tejet is. A nyársakat megforgatjuk a lisztben, a tojásban, majd forró olajban minden oldalukat aranybarnára sütjük. Amikor megsültek, papírtörlőre szedjük, hogy a fölösleges olaj lecsepegjen. Bármilyen friss salátával vagy savanyúsággal tálalható. Egy csésze citromos tea is jól illik mellé.

Tipp: a nyársakat bármilyen más felvágottal, húsmaradékkal elkészíthetjük.

2011. január 16., vasárnap

Nyuszitorta

Bejegyezte: sedith dátum: 11:06 4 megjegyzés
Ez volt a lányom kívánsága, a "nuszikatojta".:) Hát miért ne teljesítettem volna?
Gondolkodtam, milyen legyen, és miközben a hercegnőtortát készítettem, felfedeztem a spanyolviaszt: hát gesztenyés lesz. Itthon még úgysem volt soha gesztenyés torta.


A nyusziformát könnyen ki lehet alakítani, csupán két kerek tortára van szükség hozzá: az egyik lesz a feje, a másikból kivágod a két fülét és még masnira/csokornyakkendőre is jut a maradékból. Évekkel ezelőtt készített húgocskám egy ilyen tortát Artúrnak, a második szülinapjára, de a neten kutakodva is a legtöbb nyuszitortát úgy alakították ki. Kiskuktánál is találtam egy nyuszit, és bár az nem fondantos torta volt, jó hasznát vettem a szem-orr-bajusz kialakításánál.

Két-két 2 tojásos kakaós piskótát és egy-egy szintén 2 tojásos sárgát sütöttem 22 cm átmérőjű tortaformában, amit mascarponés gesztenyehabbal töltöttem meg, mint a hercegnőtortánál. Fehér fondanttal vontam be, mindegyik részét külön-külön. És külön büszke vagyok magamra, mert a hegyes füleknél és a homorú masninál sem vágtam a bevonatot, hanem addig igazgattam, amíg csak szépen rásimítottam. A szemeket-bajszot olvasztott csokiból kentem rá ecsettel. Nagyon finom volt.

EK - 2011/6



2011. január 15., szombat

Kalandos borhabtorta Duende nyomán

Bejegyezte: sedith dátum: 17:20 6 megjegyzés

Ugyanaz esett meg velem, mint amiről a hercegnőtorta bevezetőjében írtam: megláttam valamit – ezesetben Duende borhabtortáját – és tudtam, hogy el kell készítenem. Csak meg kellett keresni rá az alkalmat. Jobb alkalom, mint a karácsony nem is kellett volna, hiszen Duende éppen Karácsonyi borhabtortának nevezte el, és eltökélt szándékom volt, hogy meg is tisztelem vele az ünnepet. De a készülődés időszaka nagyon zsúfoltra sikeredett, az óvodában karácsonyi vásárt tartottunk, készültünk az ünnepélyre, közben kezelésekre jártam és az Erdélyi konyhához beküldött anyagaim határideje is sürgetett, ezért, amikor Anyu (anyósom) felajánlotta, hogy úgy süti majd a “tésztákat” (a sütemények Erdélyben még mindig tészták:D), hogy mindegyikből nekem is jusson, kapva kaptam az alkalmon és elfogadtam a segítségét. Az én konyhámban így nem is készült csak mézeskalács és spirál- meg sakk-keksz, mint a tavaly.

De a tortát szívesen megkóstoltam volna. Ezért felajánlottam Anyunak (továbbra is anyósom), hogy a születésnapjára én viszem a tortát. Kicsit sógornőm után is engedtem, mert ő feltétlenül diósat szeretett volna enni, ezért a piskóták diósan készültek és a magam receptje szerint, a krémen viszont nem változtattam. Talán annyit, hogy picivel több tejszínhabom volt, mint kellett volna, és mind belekavartam. Illetve még cseleztem egyet: a krémhez szükséges 4 tojássárgáját úgy “nyertem”, hogy minden piskótából elvettem egyet-egyet, azaz mindegyikhez két egész tojást és egy fehérjét használtam, így végül csak egyetlen fehérjém maradt meg. Duende javaslata alapján pedig már eleve kardamommal is ízesítettem és elhagytam belőle a szegfűszeget attól félvén, hogy igencsak elvinné az ízét és nem ízlene a családnak.



Ünnepi borhabtorta

Hozzávalók a piskótához: 6 egész tojás, 3 tojásfehérje, 15 evőkanál cukor, 1,5 mokkáskanál sütőpor, 9 evőkanál liszt, 15 evőkanál őrölt dióbél; a krémhez: 4 tojássárgája (3-at elvettem a piskótáktól), 5 dkg liszt, 4 dl muskotályos, édes fehérbor (történetesen éppen volt egy Tokaji muskotályosom), 15 dkg kristálycukor, 1 darab fahéj, 0,5 teáskanál őrölt kardamom, 10 g zselatin, 1 dl víz, kb. 7 dl tejszín; a locsoláshoz: kb. 2 dl limonádé;  a díszítéshez: néhány evőkanálnyi krém, mandulaforgács, kevés tejszínhab, egész mandulaszemek

Elkészítése:
3 darab háromtojásos diós piskótát sütöttem a 26 cm átmérőjű formában. Két egész tojást és 1 tojásfehérjét 5 evőkanál cukorral mixer segítségével néhány perc alatt habosra kevertem, majd hozzáadtam 3 evőkanál lisztet, 5 evőkanál őrölt dióbelet és fél mokkáskanál sütőport és egy fakanállal óvatosan összeforgattam. A sütőpapírral kibélelt tortaformában sütöttem meg, és így jártam el a másik két piskóta esetében is.

A krémhez a jól behűtött tejszínt kemény habbá vertem és visszatettem a hűtőbe. Kb. 2,5 dl bort felforraltam a fahéjjal és a kardamommal. A zselatint beáztattam 1 dl langyos vízbe. A tojássárgákat simára kevertem a cukorral, a liszttel és a maradék borral, majd folytonosan kavargatva hozzácsorgattam a felforralt bort is. Végül ráttettem a lángra és addig főztem-kavargattam, amíg jó sűrű pép lett belőle. Azonforrón hozzákavartam a beáztatott zselatint és jól eldolgoztam. Amikor langyosra hűlt, óvatosan összekevertem a tejszínhabbal is, amiből néhány kanállal meghagytam a díszítéshez.

Összerakás:
2 dl vízben feloldottam egy púpozott evőkanálnyi cukrot és összekevertem egy fél citrom levével. Ezzel a limonádéval locsolgattam meg a piskótákat, hogy jó szaftosak legyenek. A krémből félretettem kb 4 kanálnyit, a többit pedig kétfelé osztottam és a meglocsolt piskóták közé töltöttem. A félretett maradékkal a tortát vékonyan bevontam, az oldalakat megszórtam (úgy, ahogy tudtam – volt, ahol egyenként raktam fel a forgácskákat) mandulaforgáccsal, a szélekre és a közepére tejszínhabrózsákat nyomtam és mindegyik tetejébe egy-egy egész mandulaszemet biggyesztettem.

Az eredmény egy csudaklassz sütemény volt!!! Nem volt túl édes, senki sem szereti nálunk a túlságosan émelygős tortákat, a bortól kellemesen savanykás, a fűszerektől sejtelmesen pikáns, a tejszínhabtól pedig selymesen krémes volt. Férjecském volt a legbuzgóbb dicsérője, aki egész délután nem győzött bocsánatkérő pillantásokat vetni rám.

Mert… úgy kell nézni ám erre a tortára, hogy a fényképezés pillanatában már túl volt egy városi autósétán, egy hirtelen fékezés miatti repülőmutatványon, egy “mérgemben odacsaplak” akción, és még most is alig hiszem el, hogy ezt az egészet megúszta annyival, hogy 4 tejszínhabrózsát újranyomtam rá, és 4 új mandulaszemet nyomtam ezek tetejébe. No, ezt csináljátok utánam!:D

2011. január 11., kedd

Hercegnőtorta

Bejegyezte: sedith dátum: 10:11 11 megjegyzés
Sokszor van úgy, hogy látok valahol valamit és nagyon szeretném kipróbálni, legyen szó akár alapanyagról, akár technikáról, bármiről. Aztán rájövök, hogy nincs alkalom, amire/amikor elkészítsem. És 'csak úgy' elkészíteni, sajna, nincs anyagi keret sem. De ilyenkor állandóan azon töröm a fejemet, hogy amit láttam, hogyan illesztheném be az én elképzeléseimbe, terveimbe.

Így volt ez ezzel a hercegnő-tortával is. Tudtam, ha ilyet viszek a lányomnak az óvodába, odáig és vissza lennének a gyerekek, de hogy hogyan oldom meg, még fogalmam sem volt. Aztán nem is tudom, hogyan keveredtem Mennyei Manna Gesztenyemousse tortájához, de egyből beleszerettem. És akkor itt találkozott a látott a tervvel. A receptet kissé átalakítottam: egyrészt megszokásból, másrészt: így sikerült:)



Gesztenyehabtorta hercegnői ruhában

Hozzávalók:
a piskótához: 4 tojás, 8 evőkanál cukor, 6 evőkanál liszt, 2 evőkanál kakaó
a krémhez: 50 dkg gesztenyepüré, 50 dkg mascarpone, 7 dl habtejszín, 3 evőkanál porcukor, 3 tasak habfixáló, 2 ml rumesszencia, fagyasztott bogyós gyümölcs (áfonya és ribizli)

Elkészítése:
Két kéttojásos piskótát sütöttem a turbó módszerrel, amit mostanában állandóan alkalmazok. Magyarán: nem verek külön habot a fehérjékből, hanem mixerrel, az egész tojásokat verem fel a cukorral. Amikor a massza jól kifehéredik, habos lesz, akkor teszem bele a lisztet és a kakaót és egy fakanállal óvatosan összedolgozom. Sütőpapírral bélelt, 36x27 cm-es tepsiben sütöttem meg, majd sütőpapírostól rögtön feltekertem. Jó vékony lap lett, de ilyennek is kellett lennie. Kb 10 perc múlva óvatosan kihajtugattam őket és a sütőpapírt lehúztam.

A krémhez a gesztenyepürét mixerrel elkevertem, majd apránként hozzáadtam a mascarponét és a rumesszenciát. A habtejszínt a porcukorral és a habfixálóval keményre vertem, majd óvatosan hozzákevertem a gesztenyés masszához. A piskótákat megkentem krémmel, újból feltekertem őket, majd kb. 1 cm vastag karikákra vágtam.

Összeállítás:
Egy öblös levesestál aljára helyeztem 4 piskótatekercset. A hézagokba bogyós gyümölcsöket tettem, majd megkentem krémmel. A rétegezést addig folytattam, amíg a tál megtelt. Ezután tálcára borítottam, a fóliába csavart babát beleállítottam a közepébe és a maradék tekercsekkel és krémmel kialakítottam a teljes szoknyát, azaz a babát egészen a derekáig "befalaztam", mint Kőmíves Kelemen a feleségét. :P
Végül lágy vajjal bevontam az egész tortát, kiegyenlítve a hézagokat, elsimítva a durvább felületeket, és utána hidegbe tettem.
Készítettem egy adag rózsaszín fondantot Kiskukta módszere szerint, azaz már eleve céklalevet használtam a víz helyett. Igazából nem ilyen rózsaszínt szerettem volna, de ilyen lett. Én egy halvány, babarózsaszínt akartam, de ahhoz - úgy látszik - kevesebb levet kellett volna használnom. Sebaj, így is jó lett. Sárga fondantom volt még megmaradva, a pirosat meg úgy csináltam, hogy a rózsaszínhez gyúrtam még piros ételfestéket.
Először leraktam a sárga lapot, majd megcsináltam a ruha felsőjét pirosból ésa sárga fölé is egy piros darabot terítettem. Végül a nagy rózsaszínt kinyújtottam, kicsit méricskéltem, majd kiszabtam és ráteríettem a babára. A "csipkét" amit szerettem volna rátenni, fogalmam sem volt hogyan csináljam, ezért ezzel a cikkcakkosan bevágott szalaggal és kis fondantgolyókkal díszítettem. És mert egyszerűen valami hiányzott onnan, középre egy kis masnit raktam vékonyra sodort fondantból.

Hogy milyen volt, nem tudom, de az óvodában másnap mindenki kérte a receptjét. :) És nem a gyerekek kérték!;)

EK - 2011/6







2011. január 9., vasárnap

5 nap 4 torta, avagy egyelőre elég volt :)

Bejegyezte: sedith dátum: 23:45 25 megjegyzés
Kicsi lányom 3 éves lett január 5-én. Születésnapja alkalmából ezúttal 3 torta készült.

Egy hercegnő-torta az óvodába:



Egy nyuszi-torta a családi összejövetelre:


És egy egyszerű citromhabtorta (Mohától, de nem éppen úgy) a keresztszüleivel való ünneplésre:


A negyedik torta kedves anyósomnak készült, aki legkisebb unokája után egy nappal szokott ünnepelni, de akinek ma "tartottuk"a születésnapját. Borhabtorta. (Duendétől, bár nem éppen úgy.:))


A receptekkel hamarosan jelentkezem külön-külön is. :)

Drága Kicsikém, Isten éltessen sokáig egészségben, vidámságban!:)
Anyu, Isten áldása kísérje továbbra is életében!:)

2011. január 7., péntek

Kifőztük 2011/1

Bejegyezte: sedith dátum: 21:08 5 megjegyzés
Megjelent a Kifőztük magazin idei első száma, a sorban a tizenegyedik. Igazi téli, farsangi szám sok-sok finom étel, fánkféle receptjével, érdemes letölteni, ajánlom mindenkinek! A letöltés továbbra is ingyenes, csupán regisztrálni vagy belépni kell a www.kifoztuk.hu oldalra.
Ebbe a lapszámba egy hagyományos román disznótoros receptet és egy finom reggeli- vagy vacsoraötletet hoztam.
Moldvai disznótoros


Meglepetésnyársak

2011. január 2., vasárnap

Statisztikák - száraz adatok

Bejegyezte: sedith dátum: 20:43 7 megjegyzés
Vagy mégsem?

Fotó INNEN.


Tudja fene. Mindig szerettem a statisztikákat. Szerettem tudni hányan születtek és haltak meg az elmúlt évben a faluban (a templomban mindig ezzel kezdődött az újév első istentisztelete), szerettem tudni hány román, hány magyar lakos van a községben, szerettem követni a kedvenc focicsapatom eredményeit, sőt, a földrajzkönyvből is szívesen tanultam a hegyek magasságára, a Föld népességére vonatkozó adatokat.

Most sincs ez másképp. És a blogommal kapcsolatban is így vagyok ezzel. Igenis, szeretem tudni hányan jönnek hozzám, nagyjából honnan vannak a látogatóim, mit néznek-olvasnak legszívesebben stb. Ezért aztán - igénybe véve a blogger statisztikáit és más számlálókat - összesítek néhány ilyen száraz adatot, amik viszont, mint az előző bejegyzésben is írtam: löketet adnak a folytatáshoz.

A blog összesen 531 bejegyzéséből 209 darab született 2010-ben, ami lényegesen kevesebb az előző évi 276 bejegyzésnél. De mindez híven tükrözi azt, hogy tavaly már nem volt annyi időm blogolni, mint addig.

Hogy pontosan hány látogatóm volt tavaly, nem tudom: de valamikor az ősz folyamán érte el a számláló a 100.000-et. És szintén tavaly érkezett meg a 100. rendszeres olvasóm is. Azóta már több, mint 117000-re emelkedett a látogatók száma és a rendszeres olvasók száma is a 200 felé közeledik. Nem, nem hirdetek semmiféle játékot most a kerek számúnak, a facebookon sem vagyok fenn, hogy lájkoljanak, akik jönnek, maguktól jönnek, és én hálás vagyok ezért minden egyes olvasónak.

Látogatóim nagyrésze, természetesen, Magyarországról érkezik, őket pedig honfitársaim követik. Nem éppen szorosan, dehát ez is természetes. Itt megállok egy pillanatra, mert meg kell említenem azt, hogy amióta az Erdélyi konyhába is írok, jelentősen megnőtt az erdélyi látogatóim száma, és gondolom, ugyanígy van ez a többi kollégámnál is. Ami pedig a legfurcsább az az, hogy a fővárosból, Bukarestből van nagyon sok látogatóm és érkeznek olyan helyekről is, amik tiszta román vidékek. (Mondjuk, gondolom, ezek véletlenül vetődnek erre valahonnan.)
Magyarország és Románia után Szlovákia, Németország és az AEÁ következnek.

A látogatók nagyrésze a gasztro.blog.hu gyűjtőoldalról érkezik. A második legtöbb látogatót Ottis blogja, a Terülj, terülj asztalkám hozza, harmadikként pedig Maimonitól, a Praktikák sok gyerekhez című blogról érkeznek legtöbben.

A legnépszerűbb bejegyzéseket pedig egy újabb bejegyzésre tartogatom.

Helló, újév!

Bejegyezte: sedith dátum: 18:05 10 megjegyzés
Kedves gasztrobloggerek, kedves olvasók!

Egy új év kezdődött el, tágabb családunkban, sajnos, kissé szomorúan, de hátha jobb lesz a folytatás és a vége! Mint minden új év általában, a 2011-es kezdet is egy kis összegzésre buzdít engem. Érdekes módon, és azt hiszem, másoktól merőben eltérően, én még sosem tettem semmiféle újévi fogadalmat. Most sem fogok. Valahogy nem megy nekem az ilyesmi. Szeretem végezni a dolgomat, élni az életemet. Fogadalommentesen. Úgyis minden kötelezettségünk vagy önszántunkból felvállalt munkánk egy-egy fogadalom: elvégezzük.

De visszapillantani nagyon szeretek. Mert szeretem a szép emlékeket. Sőt, a rosszakat, a fájóakat is, mert szintén szépeket juttathatnak eszünkbe...

2010 nagyon nehéz év volt számunkra sok szempontból, ugyanakkor egy gyönyörű és miért ne, sikeres év is volt.
A legfontosabb eseménye talán az volt, hogy sikerült munkát találnom. Nem túl megfizetettet (sőt), de legalább olyan munka, amit szeretek, és ami mellett nyugodtan tudom végezni a másik munkát, amit szintén nagyon szeretek.

Blogomnak köszönhetően is nagyon sok pozitív dolog ért.

Nem tudom, minek köszönhettem, de tény, hogy tavaly januártól kezdődően lényegesen megnőtt az olvasóim száma. Azelőtt jó, ha napi 100-130 látogatóm volt, a 200-as pedig egészen ritka madárnak számított. Ez a szám mostanra jócskán megnőtt, és az sem ritka, hogy a 400-at is meghaladja (napi egyszeri klikk). Ciki vagy sem, de ez engem nagy örömmel töltött és tölt el, és mindig fenntartotta bennem a lelkesedést a blogírás iránt. Volt időszak, éppen most, év végén, hogy hetekig nem jutottam oda, hogy új bejegyzést írjak. És a napi 150-200 látogatóm így is megvolt.
Mint írtam, nem tudom minek köszönhetem ezt, de örömmel tölt el, és büszkeséggel. Talán mégis valami olyasmit csinálok, ami nemcsak engem segít, hanem sokszor másokat is kiszed a "bajból". Mert, bizony, baj, amikor hirtelen nem tudod, mit tegyél a család asztalára!

Másodsorban a blogomnak köszönhetem azt, hogy az Erdélyi konyha munkatársa lehetek, egy olyan gasztromagazin munkatársa, amely egyedülálló az országunkban. És nemcsak. 2010-ben kovácsolódtunk össze igazi csapattá, amiben nagy szerepe volt a különféle találkozóknak, főzőversenyeknek, de legfőképpen a dévai-nagyági csapatépítő terápiának! Boldog és büszke vagyok arra, hogy ennek a kis társaságnak tagja lehetek!:)

Harmadsorban szintén 2010-ben lettem tagja egy másik kis társaságnak is, amely a hónapok során ugyancsak egy igazi csapattá dolgozódott össze: a Kifőztük csapata. Velük is hónapról hónapra egyedülállót alkotunk: tavaly márciustól kezdődően közösen "hozzuk ki" Magyarország és a térség első ingyenes virtuális gasztromagazinját, a Kifőztüköt. Október végén 115 blogger összefogásával karácsonyi adománygyűjtő különszámot jelentettünk meg, a Kifőztük Karácsonyt.

Végül, pedig, de nem utolsó sorban, szeretnék minden kedves olvasómnak BOLDOG, EGÉSZSÉGBEN ÉS ÖRÖMÖKBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT KÍVÁNNI!!!!!!:)


Csukamájjal töltött csirkefasírt - VKF! 39.

Bejegyezte: sedith dátum: 16:26 3 megjegyzés


Hirtelen ötlettől vezérelve készült ez a fasírt. Adott volt a darált csirkehús és nem tudtam, mit kezdjek vele. Hagyományosan nem akartam megsütni, valamilyen töltött formájában gondolkodtam, de a főtt tojással való töltéshez sem volt kedvem. Végül eszembe jutott, hogy Lajos Mari húsételes könyvében vagy egy nagyon szuperül kinéző spenótos fasíttorta, amit még soha nem készítettem el, tehát éppen itt az ideje. És amint a fagyasztóból elő akartam venni a spenótpürét, a kezem ügyébe akadt az ősszel lefagyasztott csukamáj. Már nem volt kérdéses, mivel töltöm meg a fasírtomat.
Az eredmény nagyon finom lett, bár, igazából csak azoknak ajánlom, akik bolondulnak a halért: az a kis máj, annyira dominált a fasírtban, mintha tiszta halhúsból készült volna. Volt, akinek kevésbé ízlett éppen az intenzív íze miatt. De mi nagyon szerettük. Természetesen, csukamáj helyett csirkemájjal is tölthető, és így már biztos, hogy mindenkinek ízlik. :)

Csukamájjal töltött csirkefasírt

Hozzávalók: kb. 60 dkg darált csirkehús, 5 dkg szalonna, 2-3 szelet kenyér, 2 egész tojás, 1 kicsi lila hagyma, 2-3 cikk fokhagyma, só, bors, 1/2 csokor petrezselyemzöld, 1/2 piros kápia paprika, 5-6 db csukamáj, kevés olaj, 1-2 evőkanál zsemlemorzsa

Elkészítése:
A csirkehúst összedolgozzuk az áztatott, kifacsart kenyérrel, az apróra vágott hagymával, a zúzott fokhagymával, az apró kockákra vágott szalonnával, egy tojással és ízlés szerinti sóval, borssal. Egy kuglófformát vagy őzgerincformát kikenünk olajjal, megszórjuk zsemlemorzsával és belesimítjuk a húsmassza felét. Erre ráhelyezzük (egyenletesen eloszlatva) a májakat, amit megszórunk kevés sóval és borssal, illetve rászórjuk a finomra aprított petrezselyemzöldet és kápia paprikát.


Rásimítjuk a hús másik felét, majd a tetejét megkenjük felvert tojással. Forró sütőben 45-50 percig sütjük. Szeletelve tálaljuk. Hidegen, melegen egyaránt finom.

És nem utolsó sorban, szintén megfelel az aktuális VKF!-kiírásnak, amire szeretettel küldöm Gál Edithnek.:)
Related Posts with Thumbnails