I. Erdélyi konyha csapatépítő találkozó - 3. nap

Most már jó lenne befejezni az úti/élménybeszámolót, mert lassan nincs recept ezen az oldalon!:)

A későbbi lefekvés és a valamivel korábbi kelés sem befolyásolta az aznapi kedvemet. Sőt, a tovább permetező eső sem. (Vagy már nem is eső volt, csak a felhők "porozták" még egy kicsit a völgyet?) Mindenesetre, ilyen gyönyörű volt akkor is (Hajnalka fotói):


Ismét ettünk. Otti már este elkészítette a babpástétomot és a majonézes halkencét, amit mindenki kétpofára falt másnap. Pusztítás:

Csajok az asztalnál:

Reggeli után elbúcsúztunk a társaság egy részétől, mi pedig hozzáláttunk a takarításhoz, hogy mégiscsak tisztaságot és rendet hagyjunk magunk után, nehoyg Karcsinak és Ágnesnek kelljen rámolni, seperni-mosni utánunk! Megérkezett Ágnes is, aki rögtön a kertbe ment és egy-egy adag citromfűtövet ásott ki nekünk, így teljesült egy nagyon-nagyon régi kívánságom, és nekem is van citromfüvem.

A másnapi ebédet, a steaket és a miccset, Alíz és Karcsi készítette. Néha Jutka is besegített (Hajnalka fotói):



Evés közben ismét megbeszélést tartottunk, végre, egyszer, először, élőben tartottuk meg a szerkesztőségi ülést, amikoris körvonalazódott a következő, augusztusi lapszám tartalma.

Ebéd után - igaz, már lassan 3 óra volt - bepakoltunk és elbúcsúztunk kedves házigazdáinktól és öten hazafelé vettük az irányt. Hajnalka teljesen másfelé tartott, így tőle is már fenn a hegyen elbúcsúztunk. Az autóban jókedvűen beszélgettünk, mindannyian örültünk a kellemes, együtt töltött hétvégének, és még jobban annak, hzogy pár óra múlva már keblünkre szoríthatjuk szeretteinket. :) Egy baleset miatt (amiről már szerencsére a rádióból értesültünk), kikerültük Dévát, és Karcsi útbaigazításai alapján sikeresen elértük végül a főutat. Nagyon jól tettük, hoyg arra mentünk, jó és forgalommentes útvonal volt és tulajdonképpen 3 várost kerültünk ki vele: Dévát, Piskit és Szászvárost. Ezúttal Sebest sem érintettük, így jócskán lerövidítettük a hazautat. Egészen Marosvásárhelyig egyetlen megállót tartottunk, meg is volt az eredménye: mire hozzánk érkeztünk, azt sem tudtuk, ki vegye birtokba először a mellékhelyiséget.:) Egy pisi-kávészünet után a lányok továbbindultak, mert nekik még jócskán volt utaznivalójuk. Először Alízt vitték haza és onnan mentek aztán hárman, Csíkszeredába. Szerencsésen megérkeztek mindannyian és azóta is, legalábbis én, a múlt hétvégi élményekből "táplálkozom", töltekezem.
Remélem, nem ez volt az utolsó ilyen "csapatépítő terápia", és ennél már csak azt remélem jobban, hoyg egy következő alkalommal sikerül megismerkedni Zsuzsival, Gál Edithtel és Rékával is. Bár, hátha addig is sikerül összehozni egy-egy minitalálkozót. :)