Gulyás, kicsit másképp, avagy I. Nemzeti Gulyás Nap

Gasztroblogger körökben nem újdonság a hír: ma van az I. Nemzeti Gulyás Nap, amit Csíki Sándor kezdeményezett. Nem csatlakoztam a mozgalomhoz mostanig, mert arra gondoltam, inkább nem jár előre a szám, de gulyást főzök, mintsem eljárjon, és végül ne sikerüljön úgy alakítani a mai napot, hogy gulyás is főjön! De főtt.

Kicsit úgy alakult a dolog, hogy a semmiből kellett ételt tenni az asztalra.
No, azért nem volt túl vészes a dolog, mert éhen éppen nem halunk, csakhát ahhoz, hogy gulyást főzhessek, minimum húsra és krumplira lett volna szükségem, de míg az első még mindig a fagyasztóm vendégszeretetét élvezi, a második semmiféle húkuszpókuszra nem hallgatott, mert nem akart a zöldségestől hozzám teleportálódni. Tényleg, álltam a konyha közepén, és amolyan jó székelyesen (pedig nem is vagyok székely) jobb kézzel vakartam a fejem baloldalát, hogy mit süssek ki, hogyan vágjam ki magam a "nyomorúságos" helyzetből.

Segíts magadon és Isten is megsegít, tartja a bugyuta mondás, de ma valahogy tényleg így lett nálam is. Kinyitom a hűtőt, és hát a tegnapi pörkölt maradéka, amit csirkeszárnyból készítettem, csak épphogy meg nem szólalt: itt vagyok én! De már szavak nélkül is értettük egymást!:P Aztán a kamrát is kinyitottam azzal az eltökélt szándékkal, hogy ha törik, ha szakad, találok benne valami gulyásnak valót. És lőn. Egy tasak sárgaborsó, amit a múltkori nagybevásárláskor tettem a kosárba, "hogy legyen".

Ettől arra már gyorsan ment minden. A borsót több vízben átmostam, amíg tiszta vizet öntöttem le róla, majd hideg vízbe feltettem főni. Kb. egy tenyérnyi víz lepte el a borsót! Miután felforrt, enyhén megsóztam és majdnem puhára főztem. A maradék vizet leszűrtem róla és a majdnem kész borsót hozzáöntöttem az előzőleg felmelegített csirkeszárnypörkölthez. Miután felforrt, még addig rotyogtattam együtt, amíg a sárgaborsó teljesen puha nem lett. Csak egy picike sót kellett szórnom még rá, hogy az íze tökéletes legyen. És mivel amúgyis jó télies étel kerekedett belőle, hát megbontottam az egyik frissen eltett uborkámat, ami Alíz ánizsos uborkájának ánizs nélküli abszolút hasonmása.


Azért a gyengébbek kedvéért, leírom, hogyan készült tegnap a pörkölt csirkeszárnyból.

Hozzávalók 4 személyre: 8-10 db konyhakész csirkeszárny, 2 nagyobbacska hagyma, 1 zöld paprika, kb. 1/2 dl olaj, 1 teáskanál pirospaprika, 1/2 teáskanál csípőspaprika-krém, só, 1 jó púpozott evőkanál liszt, kb. 1 dl paradicsomlé.

Elkészítése: A hagymát és a zöld színű paprikát apróra vágtam és az olajon megdinszteltem. Megszórtam pirospaprikával és felntöttem 1 pohár vízzel. Amikor felforrt, beledobtam a megtisztított, jól átmosott csirkeszárnyakat és átforgattam őket a paprikás hagymán. Végül felöntöttem vízzel annyira, hogy kb. ellepje a szárnyakat, beletettem a csípős paprikát és enyhén megsóztam. Forrástól számítva kb. félórát főztem fedő alatt, majd ráöntöttem a paradicsomlevet és utána úgy 10 percet főztem fedő nélkül. Közben a lisztet elkevertem egy kevés vízzel és hozzáöntöttem a pörkölthöz, hogy a szaftja kissé besűrűsödjön. Még vagy 5 percig rotyogtattam, hogy a liszt is megfőjön. Ezután lehet hozzátenni a majdnem készre főzött sárgaborsót vagy egyszerűen krumplipürével tálalni, mint ahogyan én tettem tegnap.

EK - 2012/8