2010. október 4., hétfő

"Csirkecurry nálunk", azaz Lúdanyónál



"...muszáj lesz kipróbálnom egy szép napon!" olvasom Alíz 3. VKF!-beszámolójában (mert a harmadik ez, csak már belebolondult a számolgatásba, szegény:D). És eszembe jutott a VKF!, aminek én voltam a háziasszonya, ezzel együtt pedig a magamnak tett fogadalmam, hogy lassan, rendre, szép sorjában (talán évek alatt), el is készítem a beérkezett pályaműveket. Nos, már készítettem is el belőlük (lassan, rendre, szép sorjában, talán évek alatt be is blogolom:P) sőt, az elsőt még akkor frissiben, a VKF! ideje alatt, azaz miközben dolgoztam fel a beérkezett anyagokat.

Hogy miért éppen Lúdanyó csirkecurryja volt az első, nem tudom. Emlékszem, egyedül voltam otthon, és ahogy olvastam a receptet annyira érdekesnek, furcsának találtam a hozzávalókat, de az ízüket is annyira éreztem a számban, hogy muszáj volt kipróbálnom! Történetesen minden volt itthon, ami keleltt hozzá, de ha Lúdanyó nem küldi be ezt a receptet, eszembe sem jutott volna őket összeházasítani. Meg is ettem egyedül az egészet. Igaz, két részletben, de csak úgy, magában, köret nélkül. Nagyon ízlett. Bánatomra viszont, férjem csupán egy falatot vett a szájába, azt is fintorogva nyelte le. Sebaj, ő nem kap máskor (sem).

Csirkecurry

Hozzávalók:
1 kicsontozott csirkemell, 1 hagyma, 1 nagy alma, 1 marék mazsola, 1 teáskanál currypor, 2 dl joghurt vagy kókusztej (vagy 2 dl tej és 2 evőkanál kókuszreszelék), olaj, só, bors, csípőspaprika-pehely, pár csepp citromlé

Elkészítése:
Leghamarabb a tejet forraltam fel a 2 evőkanál kókuszreszelékkel, majd félretettem. A hagymát csíkokra vágtam és kevés olajon üvegesre pároltam. Megszórtam a curryporral és félrehúztam. Rádobtam a kis kockákra vágott húst, átforgattam, majd visszatettem a tűzre és saját levében hagytam párolódni. Kb. 5 perc után rádobtam a mazsolát és a meghámozott, szintén kockára vágott almát és még néhány percig együtt pároltam. Közben sóztam, borsoztam, nagyon kevés csípőspaprika-pelyhet szórtam rá és egy-egy picike vizet öntöttem alá. A kókuszos tejet leszűrtem, a kókuszt is jól kinyomkodtam és a tejet ráöntöttem a húsra. Összeforraltam, és már alig vártam, hogy ehetőre hűljön. Gondolom, a párolt rizs illett volna leginkább hozzá, de én önmagában is imádtam. :)

TAV. BŐS. - 2011.

8 megjegyzés:

Gál Edith írta...

Biztos vagyok benne, hogy nagyon finom!!!!

Ami írta...

Igen, ez biztos nagyon nagyon finom :)
Szép lett a kép is!

Edó írta...

Hát ez az én ízlésem:)Izgalmas és érdekes valóban,én is el fogom készíteni.Bár gyanítom, hogy szintén egedül kell megennem:P

Bianka írta...

Hű nagyon guszta, az íze is csodás lehet

Wise Lady írta...

A férfiak és a gyerekek finnyásak. A nők nem annyira.
Izgalmas étel.

sedith írta...

Köszi mindenkinek, de az érdem Lúdanyóé!:)
Próbáljátok k!:)

Ági meg az angyalai írta...

Köszi Edith!
Megvan a hétvégi különleges menü. Férjedet elkényeztetted az a baja :-)) az enyém bárminek örül, csak hús legyen benne.

Ágnes

sedith írta...

Ági, elkényeztette az anyja:D és nekem nem sikerült mindenben eredményt elérni. De már nagy haladás, hogy a napi háromszori meleg étel helyett bőven megelégszik 1-gyel.:D:D:D (Tényleg, házasságunk elején még háromszor szükségeltetett a meleg étel!)

2010. október 4., hétfő

"Csirkecurry nálunk", azaz Lúdanyónál

Bejegyezte: sedith dátum: 8:53


"...muszáj lesz kipróbálnom egy szép napon!" olvasom Alíz 3. VKF!-beszámolójában (mert a harmadik ez, csak már belebolondult a számolgatásba, szegény:D). És eszembe jutott a VKF!, aminek én voltam a háziasszonya, ezzel együtt pedig a magamnak tett fogadalmam, hogy lassan, rendre, szép sorjában (talán évek alatt), el is készítem a beérkezett pályaműveket. Nos, már készítettem is el belőlük (lassan, rendre, szép sorjában, talán évek alatt be is blogolom:P) sőt, az elsőt még akkor frissiben, a VKF! ideje alatt, azaz miközben dolgoztam fel a beérkezett anyagokat.

Hogy miért éppen Lúdanyó csirkecurryja volt az első, nem tudom. Emlékszem, egyedül voltam otthon, és ahogy olvastam a receptet annyira érdekesnek, furcsának találtam a hozzávalókat, de az ízüket is annyira éreztem a számban, hogy muszáj volt kipróbálnom! Történetesen minden volt itthon, ami keleltt hozzá, de ha Lúdanyó nem küldi be ezt a receptet, eszembe sem jutott volna őket összeházasítani. Meg is ettem egyedül az egészet. Igaz, két részletben, de csak úgy, magában, köret nélkül. Nagyon ízlett. Bánatomra viszont, férjem csupán egy falatot vett a szájába, azt is fintorogva nyelte le. Sebaj, ő nem kap máskor (sem).

Csirkecurry

Hozzávalók:
1 kicsontozott csirkemell, 1 hagyma, 1 nagy alma, 1 marék mazsola, 1 teáskanál currypor, 2 dl joghurt vagy kókusztej (vagy 2 dl tej és 2 evőkanál kókuszreszelék), olaj, só, bors, csípőspaprika-pehely, pár csepp citromlé

Elkészítése:
Leghamarabb a tejet forraltam fel a 2 evőkanál kókuszreszelékkel, majd félretettem. A hagymát csíkokra vágtam és kevés olajon üvegesre pároltam. Megszórtam a curryporral és félrehúztam. Rádobtam a kis kockákra vágott húst, átforgattam, majd visszatettem a tűzre és saját levében hagytam párolódni. Kb. 5 perc után rádobtam a mazsolát és a meghámozott, szintén kockára vágott almát és még néhány percig együtt pároltam. Közben sóztam, borsoztam, nagyon kevés csípőspaprika-pelyhet szórtam rá és egy-egy picike vizet öntöttem alá. A kókuszos tejet leszűrtem, a kókuszt is jól kinyomkodtam és a tejet ráöntöttem a húsra. Összeforraltam, és már alig vártam, hogy ehetőre hűljön. Gondolom, a párolt rizs illett volna leginkább hozzá, de én önmagában is imádtam. :)

TAV. BŐS. - 2011.

8 megjegyzés on ""Csirkecurry nálunk", azaz Lúdanyónál"

Gál Edith on 2010. október 4. 9:40 írta...

Biztos vagyok benne, hogy nagyon finom!!!!

Ami on 2010. október 4. 11:46 írta...

Igen, ez biztos nagyon nagyon finom :)
Szép lett a kép is!

Edó on 2010. október 4. 14:20 írta...

Hát ez az én ízlésem:)Izgalmas és érdekes valóban,én is el fogom készíteni.Bár gyanítom, hogy szintén egedül kell megennem:P

Bianka on 2010. október 4. 16:25 írta...

Hű nagyon guszta, az íze is csodás lehet

Wise Lady on 2010. október 4. 18:57 írta...

A férfiak és a gyerekek finnyásak. A nők nem annyira.
Izgalmas étel.

sedith on 2010. október 5. 6:21 írta...

Köszi mindenkinek, de az érdem Lúdanyóé!:)
Próbáljátok k!:)

Ági meg az angyalai on 2010. október 5. 9:26 írta...

Köszi Edith!
Megvan a hétvégi különleges menü. Férjedet elkényeztetted az a baja :-)) az enyém bárminek örül, csak hús legyen benne.

Ágnes

sedith on 2010. október 5. 9:59 írta...

Ági, elkényeztette az anyja:D és nekem nem sikerült mindenben eredményt elérni. De már nagy haladás, hogy a napi háromszori meleg étel helyett bőven megelégszik 1-gyel.:D:D:D (Tényleg, házasságunk elején még háromszor szükségeltetett a meleg étel!)

Related Posts with Thumbnails