NÚ - 2019/Jul.
Rablóhúst középiskolás koromban ettem először, Piricskén, egy osztálykiránduláson. Az osztályfőnöknőm szüleinek hétvégi házában voltunk a Hargitán, nem messze Csíkszeredától. Ő irányította a bandát, ő mondta, mit hogyan csináljunk. Tőle tudtam meg, hogy akkor a legfinomabb a rablóhús, ha legalább kétféle - disznó, illetve növendék vagy borjú - húsból készül, és nem kell agyonflancolni túl sok mindennel: a húson kívül szalonna és hagyma szükséges hozzá. No meg hargitai fenyőfa a sütéshez, mert így teljesen más lesz az aromája.:)
A fiúkat elküldte nyársakat vágni: jó méteres vesszőket vágtak, annyit, hogy a lányoknak is jusson. Mindegyiket szépen letisztították a héjától, és vékonyabbik végüket vízbe állították. Ezalatt mi a rátűznivalót készítettük elő. A húsokat felszeleteltük, majd vékonyra veregettük, sóval és borssal befűszereztük, mások pedig ügyes kis lapocskákká szabdalták a nagy szeleteket. Ugyanígy tettünk a szalonnával is, illetve e megtisztítotthagymát ügyesen felkarikáztuk. Végül, ki-ki magának tűzögette fel a darabkákat a nyársra. Akkor úgy tanultam, és azóta is úgy csinálom: szalonna, hús, hagyma, hús, szalonna, hús, hagyma, stb. Azaz a húsból dupla adagot használtunk. Azóta már sokszor és sokféleképpen (néha agyonflancolva) készítettem rablóhúst (zsiványpecsenyét), de mégis ez maradt nekem eredetinek, ezt szeretem a legjobban.
Múlt vasárnapot a patakparton töltöttük. Csak mi, a család. És hogy minél kevesebb dolgom legyen, de mégis sokfélét együnk, vettünk egy családi grill-összeállítást, amiben volt 8 darab miccs, 4 jókora szelet tarja és 4 gyönyörű szelet karaj. Kicsit csalódtam, mert azt hittem, hogy a húsok be vannak pácolva, de azért nem estem kétségbe: vettem egy tasak grillfűszert, és a patakpartra kiérkezve, az volt az első dolgom, hogy a húsokat bepácoltam.
A miccseket és a tarját megsütöttük úgy, ahogy voltak, a karajjal viszont "elbántam". Amikor indultunk otthonról, és még szétnéztem utoljára a konyhában-kamrában, gyorsan elkaptam a nyársakat és bedobtam a csomagba. És ez lett a karaj végzete. Igaz, kicsit vastagok voltak a szeletek, én vékonyabbra szoktam őket, de azért így is megfeleltek. Zöldhagymát és szalonnát amúgyis vittünk, tehát adott volt, hogy együtt fűzöm őket nyársra. Hogy hogyan, azt fentebb már leírtam. Végül a forró rácson szép pirosra sütöttük őket. Finom rozsos házi kenyérrel és uborka-zöldhagyma-reteksalátával ettük. Illetve mustárral. A szétválasztózók, húsnapon, ne röstelljenek jóllakni belőle!!!:)
Az eredmény lejjebb "olvasható":
8 megjegyzés:
Régen jártam itt, de látom sok minden újdonságot tettél fel! (Saját blogomat is elhanyagoltam kicsit :(
A zsiványpecsenye kifejezést még nem hallottam, de jó!!!
Egyébként előfizettem az Erdélyi Konyhára, most hogy már nálunk is lehet. Már alig várom!
Nagyon jól néz ki szívesen megkóstoltam volna, a kislánynak is ízlik biztos!
Mónika, örömmel olvasom soraidat!:) A blog hanyagolásáról ne is beszélj, mert nálam is sokszor napokig halódik minden!:)
Éva, kóstold csak meg, amikor valamilyen szelethúst tervezel a menübe. A lány pedig: lányok. :) A fotókon a kislányaim vannak.:)
Így igaz, a zsiványpecsenye úgy a jó, ha nincs agyonflancolva. :))
nagyon guszta, sokat sütünk nyáron az udvaron, ki fogjuk próbálni! A leányzó meg nagyon aranyos, ahogyan majszol :)
Ez igen így ahogy van jöhet
Két kis angyalka! Milyen jóizűen eszegetik a húsikákat a nyársról. Látszik, hogy nagyon tetszik nekik, finom lehetett nagyon.
Ha akarod látni, hallani az én lányomat, tegnap ballagott 26- án, nézz be a Tirnaveni.ro oldalra.
Büszkék vagyunk rá, évfolyamelső volt.
Nagyon aranyosak a leányok:)
nekem sajnos nincs módom így sütögetni:(,pedig jó lenne :)
Megjegyzés küldése