Bolgár ízek

Most nem saját receptet hozok, hanem néhány fotót a bulgáriai nyaralásunk ételeiről. Nem sok ételt fotóztam, csupán néhányat kattintottam, hiszen annál éhesebbek voltunk általában, mintsem először lencsevégre kaptam volna a finomságokat, illetve még restelltem is a dolgot. Pedig de szerettem volna egyszer lefotózni az ételeket, amelyeket kitálaltak, amíg még érintetlenek voltak, de sosem volt alkalom erre. Pedig szemet-szájat gyönyörködtették. Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt ettünk, de persze, nem vetettük meg a finom húsokat sem vagy a különféle salátákat. Annyi jó ötletet, párosítást láttam, hogy csak ámultam néha. Ezenkívül nem volt nap, hogy ne együnk halat. Mindig volt, azaz minden étkezésnél legalább 1-2 féle halétel, illetve úgy kb. kétnaponta tengeri herkenytű is szerepelt a menüben. És az á la carte vendéglők közül is vajon melyiket próbáltuk ki? Hát a halasat! :) És az odaúton, amikor megszálltunk Giurgiuban, a Duna-parton is halat vacsoráztunk. És azt hiszitek, meguntuk (na jó, kivéve a nagyobbik lányomat, aki csupán a konzerv halat eszi meg egy ideje)? Hát nem. Ma is felvásároltam némi halacskát, lévén a tavalyi deltai és marosi tartalékok teljesen kiürültek.

És akkor itt van néhány fotó:

Vajas-fokhagymás kagyló (isteni volt - és ezt nem is az á la carte étteremben ettük, hanem az all incusive svédasztal része volt. Az étterem salátái finomak voltak, de azért nem mondhatnám, hogy épp anniyra maradandó élményt jelentettek volna. )

(Állítólagos) Pisztráng párolt spenóttal (A spenót eléggé ízetlen volt, a hal diszkrét fűszerezésű, nekem ízlett. A férjem is ilyet evett, csak ő krumplikrokettel kérte.)

Tengeri sügér szintén párolt spenóttal (Asztaltársunk halas fogása - szerinte finom volt.)

"Walnut pie" volt a neve ennek a finoman mogyorós és fahéjas, de nagyon édes sziruppal átitatott süteménynek. Ekkora darabnál nagyobbat már nem lehetett volna megenni belőle.  

És néhány "pillanatkép" valamelyik étkezésünkről. Ki-ki szája íze szerint pakolt/pakoltatott a tányérjára: