2009. május 24., vasárnap

Gyerekkori ízek 4. - Pityókás rántotta

Eszembe jutott, hogy a pityókás rántotta, amit nemrég készítettem, szintén egyik gyermekkori kedvencem. Édesanyám mostanában is gyakran készíti, ha hozzájuk megyünk, szinte mindig kedveskedik egy kiadós adaggal. Mindannyian szeretjük, mégis legtöbbször elfeledkezem róla, pedig nagyon finom, nagyon gyors és nagyon olcsó étel. Nem kell valami nagy szenzációra gondolni, szinte mindenki ismeri, csak más néven: tócsni, lepcsánka, röszti, krumplifasírt, krumplis palacsinta, hogy csak néhányat említsek, de tudom, hogy millióegy elnevezése él és kering. Mi a címben említett nevet szoktuk használni és erre az ételre én is előszeretettel használom a pityóka (krumpli) kifejezést.

Én ezt az ételt is már sokféleképpen variáltam, volt, hogy tettem bele paprikát, zöldséget, spenótot, sajtot vagy túrót, de az igazi mégis az egyszerű, hagymás-krumplis-tojásos változat maradt.
Ez így szokott készülni:
Fejenként 2-3 krumplit, 1 kisebb fej hagymát és 1 tojást számítunk. A krumplit és a hagymát meghámozzuk, majd a kisebb lyukú reszelőn lereszeljük. A tojást ráütjük, esetleg zúzhatunk bele egy cikk fokhagymát is, sózzuk, borsozzuk és jól összekavarjuk. Egy serpenyőben olajat forrósítunk és a masszát beletesszük, egyenletesen elsimítjuk, mint egy palacsintát. Nem túl magas lángon, de nem is a legkisebben, 5-8 percig sütjük, míg az alja szép piros nem lesz, majd egy tányér segítségével megfordítjuk. (A félig kész „palacsintát” ráborítjuk egy nagy lapos tányérra, majd úvatosan, a nyers felével lefelé, visszacsúsztatjuk a serpenyőbe.) Ekkor lefedjük a serpenyőt, hogy az egész párolódjon is egy kicsit, de végül még 3-4 percig fedő nélkül is sütjük, hogy ez a fele is szépen megpiruljon.
Bármivel lehet fogyasztani; mehet hús mellé köretként is, de mi általában reggelire vagy vacsorára szoktuk enni tejföllel, reszelt sajttal a tetején, de én leginkább önmagában szeretem, kenyér nélkül, valamilyen friss zöldségsalátával.
Néha szoktam úgy is sütni, hogy kanállal kisebb halmokat rakok a serpenyőbe, ilyenkor hívom krumplifasírtnak. De jobban szeretem a palacsintás változatot, mert úgy sokkal kevesebb olajat kell használni. Ilyenkor nyugodtan lehet zöldhagymát, illetve zöldfokhagymát tenni bele. Én is ezzel készítettem.



A felhívás most is érvényes, aki kedvet kap ahhoz, hogy felelevenítse gyermekkora meghatározó ízeit, csak rajta! Egy vagy több bejegyzésben, mindegy, csak írjatok! Természetesen, ha lehet, recepteket is kérünk!

2 megjegyzés:

Ágnes írta...

Ez annyira finom. Köszi, hogy megosztottad.

sedith írta...

Kedves Ágnes, örülök, hogy tetszik. :) Köszönöm a visszajelzést! :)

2009. május 24., vasárnap

Gyerekkori ízek 4. - Pityókás rántotta

Bejegyezte: sedith dátum: 10:47
Eszembe jutott, hogy a pityókás rántotta, amit nemrég készítettem, szintén egyik gyermekkori kedvencem. Édesanyám mostanában is gyakran készíti, ha hozzájuk megyünk, szinte mindig kedveskedik egy kiadós adaggal. Mindannyian szeretjük, mégis legtöbbször elfeledkezem róla, pedig nagyon finom, nagyon gyors és nagyon olcsó étel. Nem kell valami nagy szenzációra gondolni, szinte mindenki ismeri, csak más néven: tócsni, lepcsánka, röszti, krumplifasírt, krumplis palacsinta, hogy csak néhányat említsek, de tudom, hogy millióegy elnevezése él és kering. Mi a címben említett nevet szoktuk használni és erre az ételre én is előszeretettel használom a pityóka (krumpli) kifejezést.

Én ezt az ételt is már sokféleképpen variáltam, volt, hogy tettem bele paprikát, zöldséget, spenótot, sajtot vagy túrót, de az igazi mégis az egyszerű, hagymás-krumplis-tojásos változat maradt.
Ez így szokott készülni:
Fejenként 2-3 krumplit, 1 kisebb fej hagymát és 1 tojást számítunk. A krumplit és a hagymát meghámozzuk, majd a kisebb lyukú reszelőn lereszeljük. A tojást ráütjük, esetleg zúzhatunk bele egy cikk fokhagymát is, sózzuk, borsozzuk és jól összekavarjuk. Egy serpenyőben olajat forrósítunk és a masszát beletesszük, egyenletesen elsimítjuk, mint egy palacsintát. Nem túl magas lángon, de nem is a legkisebben, 5-8 percig sütjük, míg az alja szép piros nem lesz, majd egy tányér segítségével megfordítjuk. (A félig kész „palacsintát” ráborítjuk egy nagy lapos tányérra, majd úvatosan, a nyers felével lefelé, visszacsúsztatjuk a serpenyőbe.) Ekkor lefedjük a serpenyőt, hogy az egész párolódjon is egy kicsit, de végül még 3-4 percig fedő nélkül is sütjük, hogy ez a fele is szépen megpiruljon.
Bármivel lehet fogyasztani; mehet hús mellé köretként is, de mi általában reggelire vagy vacsorára szoktuk enni tejföllel, reszelt sajttal a tetején, de én leginkább önmagában szeretem, kenyér nélkül, valamilyen friss zöldségsalátával.
Néha szoktam úgy is sütni, hogy kanállal kisebb halmokat rakok a serpenyőbe, ilyenkor hívom krumplifasírtnak. De jobban szeretem a palacsintás változatot, mert úgy sokkal kevesebb olajat kell használni. Ilyenkor nyugodtan lehet zöldhagymát, illetve zöldfokhagymát tenni bele. Én is ezzel készítettem.



A felhívás most is érvényes, aki kedvet kap ahhoz, hogy felelevenítse gyermekkora meghatározó ízeit, csak rajta! Egy vagy több bejegyzésben, mindegy, csak írjatok! Természetesen, ha lehet, recepteket is kérünk!

2 megjegyzés on "Gyerekkori ízek 4. - Pityókás rántotta"

Ágnes on 2016. szeptember 15. 16:45 írta...

Ez annyira finom. Köszi, hogy megosztottad.

sedith on 2016. szeptember 15. 19:37 írta...

Kedves Ágnes, örülök, hogy tetszik. :) Köszönöm a visszajelzést! :)

Related Posts with Thumbnails