Szerdán már nagyon kívántam a káposztát, s mivel a „pasasom” nem volt itthon (aki, ugyebár nem szívesen eszi a káposztás ételeket, de nyersen bármennyit képes elpusztítani), vettem is egy jókora fejet, méghozzá frisset. Igaz, egy részét elrágcsáltuk a csajokkal csak úgy, magában, de azért rántani is maradt!
Én nem hagymáztam ezúttal, siettem. Az olajba direkt tettem a káposztát , majd kissé megsóztam. Eleinte, amíg össze nem esett jól, én sem tettem vizet alá, hanem saját levében pároltam, de végül csepetettem egy-egy kicsit. Mindig csak annyit, hogy ne égjen meg. Azért így is elég sűrűn kavargattam.
Amikor már megpuhult, de azért némileg még roppanós maradt, tettem hozzá egy teáskanál darált paprikát és kb. 3 ek-nyi ketchupot (paradicsompüré járt volna, de nem volt, csak ketchupom vagy levem, ezért a sűrűbbiket tettem), jól elkavartam és elzártam alatta a gázt. Az előzőleg felaprított kis csokor kaprot és petrezselyemzöldet is gyorsan belekavartam és picit utánasóztam.
Szalmakrumplival ettük.
Aninak annyira ízlett a káposzta, hogy estére, mire hazajöttem angolról, még két fej várt; az egyiket szintén így készítettük el, a másikból nyersen csináltunk salátát úgy, hogy sóval, cukorral, ecettel jól összegyúrtuk, végül pedig olívaolajjal locsoltuk meg. Mi rizzsel ettük a kétféle káposztát (igen, lehet nevetni :P), a közben hazaérkezett Férjecském pedig rizset és kolbászt evett a salátával.
2 megjegyzés:
Én is imádom a párolt káposztát! :))) Kilószám meg tudom enni. És ebéd után egész estig rájárok hidegen is...
Na, Duende, ez valahoyg kimaradt az írásomból, pedig ugyanígy vagyok én is vele. Persze, ha marad és nem fogy el az egész ebédkor!;):P
Megjegyzés küldése