Diplomata-torta Melinda szülinapjára

Szombaton ünnepeltük meg Melinda (sógornőm) május elsejei szülinapját a lehető legtermészetesebb körülmények között: a természetben. Ehhez ő kölcsönkérte sógora hétvégi házikóját, jobbanmondva annak kertjét-udvarát-szabadtéri tűzhelyét, ahol aztán összegyűlt a nagycsalád és beszélgetve, nevetgélve, labdázgatva, sétálgatva eltöltöttünk egy kellemes délutánt. Ami megzavarta a kellemességét az az időjárás volt: a reggeli gyönyörű napsütés és meleg délutánra szélre és nagyon enyhe esőre váltott, s így hazazavart minket, mert féltünk, hogyha erősebben fog esni, nem jutunk át az erdőn. A többieknek, a terepjáró Daciáikkal, ez nem okozhatott gondot, de a mi, majdnem földet súroló Opelünknek bizony még a száraz föld is megnehezítette a dolgát, ahol meredekebb volt a domb. De ez lényegtelen.

Ettünk. Jót és sokat. Igaz, hogy nem húsnapom volt, de ezen már túltettem magam. :P A frissen sült miccs és a roston sült tarja illatának és látványának nem lehetett ellenállni. Úgy befokhagymáztam, hogy csoda, hogy éjszaka mégis tudtam aludni. De legalább kipróbáltam a miccset muzsdéjjal, és nem csalódtam benne. Azért mustárt is mártottam mellé. A többiek inkább a friss zöldségsalátát részesítették előnyben, de azért akadt még egy-két muzsdéjbolond is!

Az ételek klasszikusak voltak, szinte mindig ilyesmit sütünk, esetleg még kolbász jöhet szóba, de az már különlegesebb volt hogy ilyen helyre tejszínhabos tortát is vittünk.
A tortát ketten Anyuval készítettük el pénteken, teljes csapatmunka eredményeként született meg: anyu sütötte a piskótákat, ketten csináltuk a krémet. Én vontam be tejszínhabbal, ő díszítette ki. Az orgonás díszítést én találtam ki, Apu pedig lehetővé tette azáltal, hogy szerzett sötétlila orgonát.

A torta maga ugyanaz, amit Nagyobbikom szülinapjára készítettem nemrég, csak az a kukac formát öltötte magára. Emez kalsszikus négyszögletű lett, mivel a három tekercset egymás mellé téve vontam be tejszínhabbal. Szeletelni viszont sokkal könnyebb volt így, ügyeseben be lehetett osztani. Apró módosítások azért történtek: a krémbe kavartunk jó sok rumba és meggylikőrbe áztatott mazsolát, a vaníliák helyett rumos cukrot vagy rumaromát használtunk ízesítésként. A mazsolák áztató „levével”pedig, amibe még tettünk némi cukrot, vizet és rumaromát, Anyu megkente a piskóták belsejét. A bevonó tejszínhabot (növényi tejszín volt) is rumos cukorral tettük ízesebbé, édesebbé. A végeredmény pedig isteni lett, Melinda többi sógornői tátott szájjal bámulták és alig akarták hinni, hogy nem vásárolta a tortát.

Sajnos, ez a legjobban sikerült kép róla: