2009. május 25., hétfő

Ötfűszeres kacsa



Semmi különöset nem tettem tovább az ötfűszerrel bedörzsölt kacsával. Amikor eljött az elkészítés ideje, a két szép darab mellet, bőrös részükkel lefelé egy száraz serpenyőbe tettem. Nem is használtam más zsiradékot, bőven elég volt, amit kiengedett magából. Néhány percig sütöttem mindkét felüket, míg szép pirosak lettek, majd az élükre állítva is hagytam picit pirulni.

Mindig izgatta a fantáziámat a szép rózsaszínre sütött kacsamell, amit viszont még sosem ettem, így eljönni láttam az alkalmat, hogy kipróbáljam és megkóstoljam. Főzőműsorokban (pl. Gordon Ramsay-t láttam többször is kacsamellet készíteni) az elősütés után kb. 10 percre szokták sütőbe tenni a húst, én egy kicsit egyszerűsítettem rajta és nem tettem sütőbe (későn jutott eszembe, hogy begyújtsak), hanem vörösborral leöntöttem, flambíroztam, majd jól záró fedő alatt kb. tíz percig pároltam. Az egyiket kivettem, és vágtam belőle néhány szeletet. A belseje gyönyörű rózsaszín volt, pontosan, ahogy láttam, de az íze... hát nem tudom, mondjam úgy, hogy nekem nem jött be a félig átsütött hús. Biztos, hogy az én ízlésemmel van a baj, mert ha a világon annyian szeretik, mégsem lehet olyan rossz, de vállalom. (Mint ahogyan a nagyon al dente főtt tésztát sem szeretem.) Férjemmel nem is kóstoltattam, de szinte biztos, neki sem ez lett volna a kedvence. Így aztán még öntöttem rá kevés bort, majd ahogy elpárolgott pótoltam és még kb. 20 percig hagytam készülni. Ekkor már csak enyhén volt rózsaszín, de még jó puha volt, szóval így már a mi ízlésünknek is megfelelt. A fűszereséséről pedig egy szó sem esett, mindenki csak evett és evett, úgyhogy méltán hiszem, hogy finom is volt.;)

TAV. BŐS. - 2011.

A közben megszaporodott vacsoraevőkre tekintettel egy adag miccset is kiolvaszottam, megsütöttem. Kenyérrel és uborkasalátával ettük, de ki-ki kedve szerint válogathatott még a további felhozatalból is: mustár, ecetes torma, tejfölös muzsdéj, darált csípőspaprika.
A miccsről is írok majd egy másik bejegyzésben.

11 megjegyzés:

3 kislány, én meg egy férj írta...

Edith!

Annyira profi szakács vagy. Már akartam kérdezni, hogy kitől tanultad mindezt? Édesanyádtól, nagymamádtól, könyvekből, magadtól?
Ezek nagyon "komoly" ételek és te két kicsi mellett vágsz bele mindegyikbe.
Én is minden nap főzök, de azok harminc perces ripsz ropsz ételek vagy olyanok,amik maguktól sülnek a sütőben.
Szóval tátva marad a szám, amikor olvasom a legújabb receptjeidet meg azért is mert reménykedem hátha belerepül egy falat..

Viszont nem bírom ki és rákeresek a google-ben hogy mi az a miccs.
Puszillak,
Ági

Wise Lady írta...

Ennél rózsaszínebbre nem is szabad. A sztárszakácsoknál, meg a képeken szerintem sokszor azért intenzívebb a rózsaszín, mert sous vide technikával készítik, szóval meg van az sülve-főve, csak a színe az megmarad ennél a technikánál. Én se szeretem a sületlen húst :-))

Ottis írta...

Finom lehetett!

duende írta...

Nagyon szép lett, Edit!

És én is utálom a félig nyers hút - divat vagy sem, egyáltalán nem érdekel. Szerintem pocsék.
Úgy a finom, ahogy Te is sütötted! :)

sedith írta...

Ágnes, nagyon megtisztelőek és egyben hízelgőek a soraid, de (sajnos vagy sem) nagyon is távol állok én a profizmustól.
Felsorolásod minden egyes eleme érvényes rám. Mindenkitől tanulok és a fantáziamat sem hagyom lustálkodni. :)
Különben ez a "komoly":D kacsa is egy kb 30-40 perces étel volt, na jó, mondjuk még plusz 10, amíg elkészítettem a fűszerkeveréket és bepácoltam a húst. A kétórás savanyúkáposztával is csak pár perc munka van, míg megvágom és végül megízesítem, a többi a tűzhely dolga. Száz szónak is egy a vége: szeretek főzni, régi ételeket feleleveníteni, újdonságokat kipróbálni, és, amióta elindítottam ezt a naplót, ismét felfedeztem, milyen csodás dolog a főzés.:) Meg aztán, két gyerek ide vagy oda, de enni úgyis kell. :P Persze, hoyg igyekszem én is a gyors dolgokat részesíteni előnyben, de van, amikor muszáj kicsit jobban is "kiélnem" magam. :)

Még írhatnék erről jócskán, de talán inkább írok majd egy külön bejegyzést.

Végül kipróbáltátok a puliszkát?
Puszi

sedith írta...

Wise Lady, köszi az infókat, látod, ilyesmiről fogalmam sem volt. Mármint, hoyg a főzési technika jócskán befolyásolhatja a színt. Pedig logikus és tapasztalom is tulajdonképpen. Csak még senki nem nyitotta föl a szemem.:D

sedith írta...

Ottis, az is volt!;) Kívánod?;):P

sedith írta...

Köszi, Duende. Akkor talán mégsem vagyok reménytelen eset, ha mások sem szeretik túl nyersen a húst!

KataKonyha írta...

Én is az átsült húst szeretem a családommal együtt. Próbálkoztam, de annak nincs értelme, hogy nem jó étvággyal együk azért, mert másoknak ízlik...
A kacsáért meg irigy vagyok! Én annyira szeretem, de a család nincs annyira oda érte, hogy gyakran csináljam. Habár a karácsonyi sült combokért mindenki odavolt.

Jutka írta...

Nézz be hozzám, megajándékozlak a Tetszik a recepted díjjal, szeretettel J.

sedith írta...

Jutka, nagyon köszönöm, kedves vagy!!!:)

2009. május 25., hétfő

Ötfűszeres kacsa

Bejegyezte: sedith dátum: 11:48


Semmi különöset nem tettem tovább az ötfűszerrel bedörzsölt kacsával. Amikor eljött az elkészítés ideje, a két szép darab mellet, bőrös részükkel lefelé egy száraz serpenyőbe tettem. Nem is használtam más zsiradékot, bőven elég volt, amit kiengedett magából. Néhány percig sütöttem mindkét felüket, míg szép pirosak lettek, majd az élükre állítva is hagytam picit pirulni.

Mindig izgatta a fantáziámat a szép rózsaszínre sütött kacsamell, amit viszont még sosem ettem, így eljönni láttam az alkalmat, hogy kipróbáljam és megkóstoljam. Főzőműsorokban (pl. Gordon Ramsay-t láttam többször is kacsamellet készíteni) az elősütés után kb. 10 percre szokták sütőbe tenni a húst, én egy kicsit egyszerűsítettem rajta és nem tettem sütőbe (későn jutott eszembe, hogy begyújtsak), hanem vörösborral leöntöttem, flambíroztam, majd jól záró fedő alatt kb. tíz percig pároltam. Az egyiket kivettem, és vágtam belőle néhány szeletet. A belseje gyönyörű rózsaszín volt, pontosan, ahogy láttam, de az íze... hát nem tudom, mondjam úgy, hogy nekem nem jött be a félig átsütött hús. Biztos, hogy az én ízlésemmel van a baj, mert ha a világon annyian szeretik, mégsem lehet olyan rossz, de vállalom. (Mint ahogyan a nagyon al dente főtt tésztát sem szeretem.) Férjemmel nem is kóstoltattam, de szinte biztos, neki sem ez lett volna a kedvence. Így aztán még öntöttem rá kevés bort, majd ahogy elpárolgott pótoltam és még kb. 20 percig hagytam készülni. Ekkor már csak enyhén volt rózsaszín, de még jó puha volt, szóval így már a mi ízlésünknek is megfelelt. A fűszereséséről pedig egy szó sem esett, mindenki csak evett és evett, úgyhogy méltán hiszem, hogy finom is volt.;)

TAV. BŐS. - 2011.

A közben megszaporodott vacsoraevőkre tekintettel egy adag miccset is kiolvaszottam, megsütöttem. Kenyérrel és uborkasalátával ettük, de ki-ki kedve szerint válogathatott még a további felhozatalból is: mustár, ecetes torma, tejfölös muzsdéj, darált csípőspaprika.
A miccsről is írok majd egy másik bejegyzésben.

11 megjegyzés on "Ötfűszeres kacsa"

3 kislány, én meg egy férj on 2009. május 25. 12:56 írta...

Edith!

Annyira profi szakács vagy. Már akartam kérdezni, hogy kitől tanultad mindezt? Édesanyádtól, nagymamádtól, könyvekből, magadtól?
Ezek nagyon "komoly" ételek és te két kicsi mellett vágsz bele mindegyikbe.
Én is minden nap főzök, de azok harminc perces ripsz ropsz ételek vagy olyanok,amik maguktól sülnek a sütőben.
Szóval tátva marad a szám, amikor olvasom a legújabb receptjeidet meg azért is mert reménykedem hátha belerepül egy falat..

Viszont nem bírom ki és rákeresek a google-ben hogy mi az a miccs.
Puszillak,
Ági

Wise Lady on 2009. május 25. 14:04 írta...

Ennél rózsaszínebbre nem is szabad. A sztárszakácsoknál, meg a képeken szerintem sokszor azért intenzívebb a rózsaszín, mert sous vide technikával készítik, szóval meg van az sülve-főve, csak a színe az megmarad ennél a technikánál. Én se szeretem a sületlen húst :-))

Ottis on 2009. május 25. 20:09 írta...

Finom lehetett!

duende on 2009. május 25. 21:57 írta...

Nagyon szép lett, Edit!

És én is utálom a félig nyers hút - divat vagy sem, egyáltalán nem érdekel. Szerintem pocsék.
Úgy a finom, ahogy Te is sütötted! :)

sedith on 2009. május 25. 23:13 írta...

Ágnes, nagyon megtisztelőek és egyben hízelgőek a soraid, de (sajnos vagy sem) nagyon is távol állok én a profizmustól.
Felsorolásod minden egyes eleme érvényes rám. Mindenkitől tanulok és a fantáziamat sem hagyom lustálkodni. :)
Különben ez a "komoly":D kacsa is egy kb 30-40 perces étel volt, na jó, mondjuk még plusz 10, amíg elkészítettem a fűszerkeveréket és bepácoltam a húst. A kétórás savanyúkáposztával is csak pár perc munka van, míg megvágom és végül megízesítem, a többi a tűzhely dolga. Száz szónak is egy a vége: szeretek főzni, régi ételeket feleleveníteni, újdonságokat kipróbálni, és, amióta elindítottam ezt a naplót, ismét felfedeztem, milyen csodás dolog a főzés.:) Meg aztán, két gyerek ide vagy oda, de enni úgyis kell. :P Persze, hoyg igyekszem én is a gyors dolgokat részesíteni előnyben, de van, amikor muszáj kicsit jobban is "kiélnem" magam. :)

Még írhatnék erről jócskán, de talán inkább írok majd egy külön bejegyzést.

Végül kipróbáltátok a puliszkát?
Puszi

sedith on 2009. május 25. 23:15 írta...

Wise Lady, köszi az infókat, látod, ilyesmiről fogalmam sem volt. Mármint, hoyg a főzési technika jócskán befolyásolhatja a színt. Pedig logikus és tapasztalom is tulajdonképpen. Csak még senki nem nyitotta föl a szemem.:D

sedith on 2009. május 25. 23:15 írta...

Ottis, az is volt!;) Kívánod?;):P

sedith on 2009. május 25. 23:17 írta...

Köszi, Duende. Akkor talán mégsem vagyok reménytelen eset, ha mások sem szeretik túl nyersen a húst!

KataKonyha on 2009. május 28. 1:19 írta...

Én is az átsült húst szeretem a családommal együtt. Próbálkoztam, de annak nincs értelme, hogy nem jó étvággyal együk azért, mert másoknak ízlik...
A kacsáért meg irigy vagyok! Én annyira szeretem, de a család nincs annyira oda érte, hogy gyakran csináljam. Habár a karácsonyi sült combokért mindenki odavolt.

Jutka on 2011. május 23. 14:22 írta...

Nézz be hozzám, megajándékozlak a Tetszik a recepted díjjal, szeretettel J.

sedith on 2011. május 24. 13:29 írta...

Jutka, nagyon köszönöm, kedves vagy!!!:)

Related Posts with Thumbnails