2009. június 2., kedd

Cukros saláta

Kissé összegyűltek a fotók és receptek, no meg a megírni szándékozott bejegyzések, témák, ki tudja, egyáltalán mikor kerül idő az összesre!? Egyelőre mindenképpen maradok a megszokott tempónál és hátha sikerül mégis több mindent feltenni.

Kezdem is ezzel a salátával. Hogy miért éppen a cukorról kapta a nevét, ami ugyan jelen van benne, de minimális mértékben, nem tudom, de tény, hogy errefelé mindenki így ismeri, tehát így hívjuk mi is. Ez tulajdonképpen az egyetlen salátaféleség, amit itt széles körben szoktak készíteni fejes salátából, és amelynek egyeduralma ellen én már évek óta harcolok (legalábbis a magam konyhájában), szerencsére több, mint kevesebb sikerrel. Semmi bajom nincs vele, mert amúgy egy nagyon finom ételkísérő, de már nagyon untam. Úgyhogy nálam mostanában évente max. kétszer, ha elkészül. Valamikor múlt hét végé felé dobtam össze.

Fontosnak tartom eleve elmondni azt, hogy készítése során sutba kell dobni minden olyan infót, amit a salátákról valaha is megszereztünk, mint pl., hogy csak frissen jó és az öntetet utolsó pillanatban rátenni meg stb. Ez nem ilyen. Itt félre kell tenni a tudást (netán előítéletet) és elkészíteni. Ha ízlik, akkor minden rendben, ha nem, hát ... ez van.

Szóval, a salátát leveleire bontjuk, folyó víz alatt jól átmossuk és a vizet minél jobban lecsepegtetjük róluk (de nem kell felitatni). A megmosott leveleket egy tálba tesszük, megszórjuk őket sóval, cukorral és meglocsoljuk ecettel. Mindezekből ízlés szerint kell tenni. Ezután JÓL összegyúrjuk, mígnem levet kezd ereszteni. (Van, aki direkt cukros-ecetes-sós vizet csinál és azzal önti fel. ) Természetesen, utólag is lehet még tenni ezt-azt, mindaddig, amíg a kívánt ízű lesz. Végül zöldfokhagymaszárat és egy kis csokor kaprot apróra vágunk és rászórjuk a salátára. Jól összekeverjük és tulajdonképpen már lehet is fogyasztani, de sokkal finomabb, ha evés előtt fél-egy órával készül el és a hűtőben hűl egy kicsit, illetve az ízek összeérnek.



A kinézete eléggé becsapós, úgy néz ki, mintha nagyon kevés lenne belőle, mivel a levelek összeesnek, de azért nem úgy van. Ha minden személyre számítunk kb. 1 fejnyi salátát, akkor biztos, hogy mindenkinek fog jutni belőle. Ha pedig a levelek elfogynak, külön élvezet eltüntetni a visszamaradt levét is.

2 megjegyzés:

Kati írta...

Mi is csinálunk ilyet, csupán só-cukor-ecet keverék kerül rá és kész. Főleg sült húsokhoz. ... és nekem is mindig ez jut eszembe - a "salátás előítéletek" - amikor eszem. ;)

sedith írta...

Jéééé, Kati, végre egy olyan étel, ami közös mindkettőnknél!:)
Az imént jutott eszembe, hogy írtad, nálatok a lucskos káposzta teljesen más. Érdekelne, hoyg hogyan készül! Ha jól tudom, még nem tetted fel a blogodban!

2009. június 2., kedd

Cukros saláta

Bejegyezte: sedith dátum: 14:33
Kissé összegyűltek a fotók és receptek, no meg a megírni szándékozott bejegyzések, témák, ki tudja, egyáltalán mikor kerül idő az összesre!? Egyelőre mindenképpen maradok a megszokott tempónál és hátha sikerül mégis több mindent feltenni.

Kezdem is ezzel a salátával. Hogy miért éppen a cukorról kapta a nevét, ami ugyan jelen van benne, de minimális mértékben, nem tudom, de tény, hogy errefelé mindenki így ismeri, tehát így hívjuk mi is. Ez tulajdonképpen az egyetlen salátaféleség, amit itt széles körben szoktak készíteni fejes salátából, és amelynek egyeduralma ellen én már évek óta harcolok (legalábbis a magam konyhájában), szerencsére több, mint kevesebb sikerrel. Semmi bajom nincs vele, mert amúgy egy nagyon finom ételkísérő, de már nagyon untam. Úgyhogy nálam mostanában évente max. kétszer, ha elkészül. Valamikor múlt hét végé felé dobtam össze.

Fontosnak tartom eleve elmondni azt, hogy készítése során sutba kell dobni minden olyan infót, amit a salátákról valaha is megszereztünk, mint pl., hogy csak frissen jó és az öntetet utolsó pillanatban rátenni meg stb. Ez nem ilyen. Itt félre kell tenni a tudást (netán előítéletet) és elkészíteni. Ha ízlik, akkor minden rendben, ha nem, hát ... ez van.

Szóval, a salátát leveleire bontjuk, folyó víz alatt jól átmossuk és a vizet minél jobban lecsepegtetjük róluk (de nem kell felitatni). A megmosott leveleket egy tálba tesszük, megszórjuk őket sóval, cukorral és meglocsoljuk ecettel. Mindezekből ízlés szerint kell tenni. Ezután JÓL összegyúrjuk, mígnem levet kezd ereszteni. (Van, aki direkt cukros-ecetes-sós vizet csinál és azzal önti fel. ) Természetesen, utólag is lehet még tenni ezt-azt, mindaddig, amíg a kívánt ízű lesz. Végül zöldfokhagymaszárat és egy kis csokor kaprot apróra vágunk és rászórjuk a salátára. Jól összekeverjük és tulajdonképpen már lehet is fogyasztani, de sokkal finomabb, ha evés előtt fél-egy órával készül el és a hűtőben hűl egy kicsit, illetve az ízek összeérnek.



A kinézete eléggé becsapós, úgy néz ki, mintha nagyon kevés lenne belőle, mivel a levelek összeesnek, de azért nem úgy van. Ha minden személyre számítunk kb. 1 fejnyi salátát, akkor biztos, hogy mindenkinek fog jutni belőle. Ha pedig a levelek elfogynak, külön élvezet eltüntetni a visszamaradt levét is.

2 megjegyzés on "Cukros saláta"

Kati on 2009. június 2. 22:08 írta...

Mi is csinálunk ilyet, csupán só-cukor-ecet keverék kerül rá és kész. Főleg sült húsokhoz. ... és nekem is mindig ez jut eszembe - a "salátás előítéletek" - amikor eszem. ;)

sedith on 2009. június 4. 14:43 írta...

Jéééé, Kati, végre egy olyan étel, ami közös mindkettőnknél!:)
Az imént jutott eszembe, hogy írtad, nálatok a lucskos káposzta teljesen más. Érdekelne, hoyg hogyan készül! Ha jól tudom, még nem tetted fel a blogodban!

Related Posts with Thumbnails