Kókuszos-mákos darázsfészek és gyümölcs"leves"

A tegnapi napom érdekesen indult.:)
6-kor keltünk, mert Férjecském kiszállásra indult. Mire elment volna, 3-an búcsúztattuk: mindkét Kisasszony felkelt fél 7 táján, pedig csak 8 körül szoktak. Hűha, gondoltam, lőttek a betervezett darázsfészeknek, de aztán mégis sikerült megsütni, csak egy kis időeltolódással.

A darázsfészek tulajdonképpen a csiga, azt hiszem, legtöbb helyen így ismerik. Általában dióval szokás errefelé megtölteni, én viszont most módosítottam rajta. Kókusszal és mákkal töltöttem meg.

A tésztája nem más volt, mint a múlt héten elkészített napraforgókenyéré, a recepten csupán annyit módosítottam, hogy két tk. só helyett csak egyet tettem, hogy ne legyen túl sós, a többi ugyanaz. Talán még annyi, hogy a lekenéshez nekem két tojássárgájára és 60 ml tejre volt szükségem.

Míg a tészta kelt, ledaráltam 5 dkg mákot, amit összevegyítettem 10 dkg kókusszal és 10 dkg cukorral. Ez a cukor eléggé kevés volt az én ízlésemnek, de a Lányoknak bőven elég volt. Szóval, 15-20 dekát nyugodtan lehet tenni bele.

Miután a tészta megkelt, lapítón (deszkán) átgyúrtam - nem kell lisztezni, mert eléggé olajos a tészta - majd kettéosztottam, hogy könnyebben dolgozzak vele. Kb. félcentis vastagságú téglalapot nyújtottam belőle és megszótram a kókuszos-mákos keverék felével. Egyenletesen eloszlattam rajta, de az egyik hosszú oldalon kb. 2 centi szélesen üresen hagytam a tésztát, hogy ott majd jobban tapadjon. Le lehet azt a részt kenni tojásfehérjével is, de én addigra már felhasználtam és nem tettem.
A tésztát szorosan feltekertem, majd kb. 1,5 centi széles karikákra vágtam. Egy tepsibe sütőpapírt fektettem és a korongokat ráhelyeztem. Kb. félórát hagytam még kelni, majd lekentem a tejjel vegyített tojássárgájával és közepes hőfokon kb. 20-25 perc alatt készre sütöttem. Nagyon finomak lettek, és bár a szomszédék is kaptak belőle, no meg nénéméknek is pakoltam jónéhányat, mára már a maradék is elfogyott.


Tegnap nem értek véget az izgalmak. Állítólag szivárgott a gáz a lépcsőházban és a kiszállt egység se szó se beszéd: elzárta a főcsapot. Csak néztünk mindannyian, hogy nincs gázunk, és bizony, jó későre készült végül el a betervezett salátalevesem. Szégyelltem is magam néném előtt, aki farkaséhesen érkezett meg Artúrkával és nem tudtam készételt elétenni. No, de amíg elintézte még némi dolgát, addig én finom "levest" dobtam össze. Mindenki csak amúgy nyakalta, kivéve engem, mert nekem már nem maradt. :D

Gyümölcsleves hidegen

Tulajdonképpen csak egy egyszerű gyümölcsturmix volt, de mivel tányérba töltöttem, hát leves lett belőle. Kb. negyedkiló epret, ugyanannyi cseresznyét, 1 jó érett banánt és egy pohár vizet blenderben pépesítettem. Ennyi volt. Per pillanat viszont jó szolgálatot tett levesügyben. :D

Fotók máskor. Férjecskémnél van a masina, a kamera pedig nem működik.