2009. június 19., péntek

Gyerekkori ízek 5. - A bóc vagy "csamó"

Ismét készítettem olyasmit, amit évek óta nem ettem.

Érdekes, de végülis nem is igaz a fenti állításom, mert külön-külön túrót és puliszkát is ettem, illetve túrós puliszka is rendszeresen van az asztalunkon. Akkorhát mégis mi a titok? Hát csupán annyi, hogy másként tálaltam a két dolgot.

Annakidején minálunk mindennapos étel volt a puliszka. Tatám, Édesapám, ha nem evett puliszkát egy nap, úgy érezte, hogy állandóan éhes. Így aztán ki kellett találni, hogy mikor milyen formában kerüljön asztalra. Ritkán készült lerakott túrós puliszka akkoriban, az "úribb" ételnek számított, helyette a gyorsabb bóc vagy ahogy mi hívtuk, "csamó", azaz csomó készült. Már írtam erről egy másik bejegyzésben is, de írok még néhány szót róla. Szóval a puliszkából lekanyarítottak egy darabot, mélyedést csináltak a közepébe,



beletették a (jó sok) túrót



s egy másik darab forró puliszkával befedték,




majd szép kerekded, labdaszerű formát adtak neki. A bóc méretéből látszott, kinek készült: a nagyok a férfiaknak, a közepesek a nőknek, a kicsi pedig nekem. Tata legtöbbször az enyémnek az alját megsütötte a kályhalapon, finom pörcös réteg keletkezett az alján és a túró is jobban megolvadt benne. Akkoriban inkább tehéntejből készült túrót ettünk, az jó olvadós, én most juhtúróból csináltam, ez pedig nem az a "nyúlós" fajta.



Egyik este puliszkát főztem, hoyg tejespuliszkát együnk. Erre meg eszembejutott a bóc, hogy miylen finom lenne, hogy megenném és 10 perc múlva már ottvoltak a kis labdacsok az asztalon. (Ilyenkor örülök a mikrónak, különben mikor olvadt volna ki a lefagyasztott túró?) Hogy egy kicsit a másik nagyszüleim irányába is hajoljak, a túrót előzőleg összegyúrtam apróra vágott hagymával és úgy töltöttem bele a puliszkába. Fickón, mamáéknál mindig így készítették a csamót, és én nagyon szerettem, mert otthon ilyen nem volt: Édesanyám nem szeretett ezzel pepecselni.

Nekem nagyon jólesett ez a vacsora, Férjecském is mindmegette. Nagyobbikom hagyott belőle, de ette, úgy láttam, jóllakott. Kicsikém még hadilábon áll a túró ízével: van, amikor megeszi, van amikor nem. Most néhány falatot evett, de azonkívül inkább csak élvezte, hogy darabolhatja a villájával a "menüt".

4 megjegyzés:

duende írta...

A puliszkát juhtúróval én is nagyon szeretem! :)

sedith írta...

Finom is!:)

Kati írta...

A "te puliszkád" kukoricalisztből készül? (Mert sárgábbnak látom, mint a mi csusza/puliszkánkat, ami búzalisztből van.)

sedith írta...

Igen, Kati, abból, bár amit az üzletben veszel, az inkább kukoricadara. Amit pl. Édesanyámék őröltetnek a malomban, az sokkal finomabb szemcsézetű, lisztesebb, abból lesz igazi puliszka!:)
Amúgy éppen "tőled" jövök!:D Telepátia!:)

2009. június 19., péntek

Gyerekkori ízek 5. - A bóc vagy "csamó"

Bejegyezte: sedith dátum: 23:16
Ismét készítettem olyasmit, amit évek óta nem ettem.

Érdekes, de végülis nem is igaz a fenti állításom, mert külön-külön túrót és puliszkát is ettem, illetve túrós puliszka is rendszeresen van az asztalunkon. Akkorhát mégis mi a titok? Hát csupán annyi, hogy másként tálaltam a két dolgot.

Annakidején minálunk mindennapos étel volt a puliszka. Tatám, Édesapám, ha nem evett puliszkát egy nap, úgy érezte, hogy állandóan éhes. Így aztán ki kellett találni, hogy mikor milyen formában kerüljön asztalra. Ritkán készült lerakott túrós puliszka akkoriban, az "úribb" ételnek számított, helyette a gyorsabb bóc vagy ahogy mi hívtuk, "csamó", azaz csomó készült. Már írtam erről egy másik bejegyzésben is, de írok még néhány szót róla. Szóval a puliszkából lekanyarítottak egy darabot, mélyedést csináltak a közepébe,



beletették a (jó sok) túrót



s egy másik darab forró puliszkával befedték,




majd szép kerekded, labdaszerű formát adtak neki. A bóc méretéből látszott, kinek készült: a nagyok a férfiaknak, a közepesek a nőknek, a kicsi pedig nekem. Tata legtöbbször az enyémnek az alját megsütötte a kályhalapon, finom pörcös réteg keletkezett az alján és a túró is jobban megolvadt benne. Akkoriban inkább tehéntejből készült túrót ettünk, az jó olvadós, én most juhtúróból csináltam, ez pedig nem az a "nyúlós" fajta.



Egyik este puliszkát főztem, hoyg tejespuliszkát együnk. Erre meg eszembejutott a bóc, hogy miylen finom lenne, hogy megenném és 10 perc múlva már ottvoltak a kis labdacsok az asztalon. (Ilyenkor örülök a mikrónak, különben mikor olvadt volna ki a lefagyasztott túró?) Hogy egy kicsit a másik nagyszüleim irányába is hajoljak, a túrót előzőleg összegyúrtam apróra vágott hagymával és úgy töltöttem bele a puliszkába. Fickón, mamáéknál mindig így készítették a csamót, és én nagyon szerettem, mert otthon ilyen nem volt: Édesanyám nem szeretett ezzel pepecselni.

Nekem nagyon jólesett ez a vacsora, Férjecském is mindmegette. Nagyobbikom hagyott belőle, de ette, úgy láttam, jóllakott. Kicsikém még hadilábon áll a túró ízével: van, amikor megeszi, van amikor nem. Most néhány falatot evett, de azonkívül inkább csak élvezte, hogy darabolhatja a villájával a "menüt".

4 megjegyzés on "Gyerekkori ízek 5. - A bóc vagy "csamó""

duende on 2009. június 20. 10:20 írta...

A puliszkát juhtúróval én is nagyon szeretem! :)

sedith on 2009. június 20. 13:59 írta...

Finom is!:)

Kati on 2009. június 20. 22:45 írta...

A "te puliszkád" kukoricalisztből készül? (Mert sárgábbnak látom, mint a mi csusza/puliszkánkat, ami búzalisztből van.)

sedith on 2009. június 20. 22:47 írta...

Igen, Kati, abból, bár amit az üzletben veszel, az inkább kukoricadara. Amit pl. Édesanyámék őröltetnek a malomban, az sokkal finomabb szemcsézetű, lisztesebb, abból lesz igazi puliszka!:)
Amúgy éppen "tőled" jövök!:D Telepátia!:)

Related Posts with Thumbnails