2009. június 22., hétfő

Halszeletek párolt újzöldségekkel

Nagyon régen ettünk halat. Szégyen-gyalázat, de ez van. A meglévő tartalékok kiürültek (hol az a jó vármezői pisztráng?!) horgászni pedig nagyon rég nem voltunk. Pedig ha hetente nem is, de legalább két-háromhetente mindig volt egy halas étel az asztalunkon!

Ezt a naplót csak tavaly ősszel kezdtem írni, de az ételeinket néha lefotóztam, főleg azzal a céllal, hogy beküldöm majd valahová. (Küldtem is, sőt, nagyon sok használati tárgyat, háromszor pedig pénzt is nyertem.) Úgyhogy ez a fotó sem most készült, hanem tavaly ilyenkor.



De mivel a hozzávalók nagyrészének éppen most van szezonja, gondoltam, leírom, hiszen kitűnő nyári ebéd vagy vacsora lehet!

Akkor még megvolt az egyik "nagyhal", amit István a Maroson (vagy a Lucban? - mellékes) fogott. Bár meglehet, hogy ez nem éppen ez a hal volt...



Szépen kifiléztem (mert már megtisztítva, konyhakészen került a fagyasztóba), megszórtam só, bors és fokhagymagranulátum keverékével. Amíg a hal „pácolódott” megtisztítottam néhány darab szép, friss újrépát, vastagságtól függően kettőbe vagy négybe hasítottam. Két jó maréknyi zöld ceruzababnak is lecsipkedtem a végeit és anélkül, hogy feldaraboltam volna, jól megmostam. Zöldhagymát és zöldfokhagymaszárat is tisztítottam-mostam. A zöldségeket egy tepsibe rendeztem, a zöldhagyma és zöldfokhagyma száraival szinte beterítettem a répa-bab-együttest, megszórtam sóval és borssal, majd meglocsoltam kevés olajjal.



Óvatosan a zöldségekre helyeztem a két halfilét, azt is meglocsoltam egy pici olajjal, még egy kevés vizet is öntöttem alájuk és alufóliával lefedve, forró sütőbe tettem. Hogy mennyi idő alatt készült el, fogalmam sincs már, de a halnak nem kell túl sok idő, és az újzöldségek is elég hamar roppanósra szoktak puhulni. Szerintem félóra-40 percnél több nem igazán kell. Paradicsom-uborka-hagyma-salátával ettük.

TAV. BŐS. - 2011.

4 megjegyzés:

Wise Lady írta...

Nagyon finom lehetett! Sajnos az én városomban tavi zsíros pontyon kívül nem lehet más halat kapni (esetleg lazac). Nyáron, ha tengernél vagyunk, ott szoktam halakat venni és főzni. Régebben volt horgász a családban, akkor sok és sokféle halat tudtamfőzni. Irigyellek na.

3 kislány, én meg egy férj írta...

Edith!
Megmondom őszintén, hogy engem a szálka riaszt vissza az édesvizi - ill. folyami hal fogyasztásától. A gyerekeket ha lehet még jobban féltem a szálkás halaktól, rámálmom hogy a torkukon akad egy. Kifilézni nem tudnám profin a halat, igy marad a tengeri hal fogyasztása, mert bizony a hal az kell az asztalra.
Szerinted ez fóbia? Te bátran adsz a lányoknak belőle?

Ágnes
(bocsánat, nincs hosszú i a gépen)

sedith írta...

Wise Lady, egy időben mi is főleg fagyasztott tengeri halfilét vettünk. De valahogy sosem voltam kibékülve vele. Az íze rendben volt, de az állaga! Mindig olyan vizenyős volt. Aztán a férjem rákapott a horgászásra, az elmúlt években (főleg a lányok születése előtt) nagyons okat jártunk horgászni, főleg a Marosra és egy közeli patakra. Aztán tavaly oylan zsúfoltak voltak a hétvégék (a férjem zenél esküvőkön), hoyg nem volt alkalom halászni. illetve kétszer voltunk, de már nem a Maroson a szerencsében bízva, hanem egy kis faluban, ahol pisztrángos tavakat "üzemeltet" valaki, és azokban lehet horgászni. Nem kell fizetni a horgászásért, de amit kifogsz, meg is kell venned. Ezek nagyon szép jószágok, úgyhogy megéri. Igaz, hogy kicsit odébb, ugyanannál a tenyésztőnél meg is lehet venni a kifogott halat olcsóbban, de a horgászás kedvéért sokan az első variációt választják. Szerintem idén is így lesz halunk, mert nem úgy néz ki, hogy a páromnak sok ideje lenne horgászni, ismét.
Én nem tudok túl sokféle halreceptet, de az is igaz, hoyg a férjem eléggé elzárkózik az új elkészítési módoktól; pl. rántva nem szereti.

sedith írta...

Ágnes, a folyami halak sem egyformán szálkásak. Van amelyiknek több, van amelyiknek kevesebb csontja, szálkája van. A lányok nálunk sem esznek akármelyikből, mert ha túl sok az apró szálka, én sem merem adni, de ebben pl. nem volt túl sok. Illetve, mint fennebb is írtam, tavaly rákaptunk a pisztrángra, amely szintén kevésszálkájú hal. Gyakorlatilag a gerincén és bordáin kívül alig van más szálkája. Azért ezzel is óvatos avgyk és az ujjam begyével mindig leellenőrzöm a húsfalatkákat, mielőtt odaadnám nekik. persze, háromnak csinálni ezt a műveletet, nem kis dolog, úgyhogy megértelek. Annyi az egész, hoyg nálatok sokkal nagyobb a választék, sokkal inkább lehet friss halakat kapni, itt - bár láttam nagyáruházakban, azért nem igazán mertem venni, mert nem bízok benne. A Metro-kban szokott élő pisztárng lenni, de sokkal drágábban, mint pl. ott, ahol István horgászta.
Hogy fóbia-e, nem tudom.:) Édesanyám volt ilyen megrögzött halellenes, de őt meg is értem, mert tisztán emlékszem, hyog egyszer majd' megfulladtam a haltól és az ujjával vájta ki a falatot a torkomból. Én inkább még egyszer átnézem a lányok falatkáit.:)

Alt+j - nálad nem hosszú í? Ha esetleg még nem próbáltad. És Alt+nagy I= nagy hosszú Í. Én is így használom őket!
Puszi,
Edith

2009. június 22., hétfő

Halszeletek párolt újzöldségekkel

Bejegyezte: sedith dátum: 17:20
Nagyon régen ettünk halat. Szégyen-gyalázat, de ez van. A meglévő tartalékok kiürültek (hol az a jó vármezői pisztráng?!) horgászni pedig nagyon rég nem voltunk. Pedig ha hetente nem is, de legalább két-háromhetente mindig volt egy halas étel az asztalunkon!

Ezt a naplót csak tavaly ősszel kezdtem írni, de az ételeinket néha lefotóztam, főleg azzal a céllal, hogy beküldöm majd valahová. (Küldtem is, sőt, nagyon sok használati tárgyat, háromszor pedig pénzt is nyertem.) Úgyhogy ez a fotó sem most készült, hanem tavaly ilyenkor.



De mivel a hozzávalók nagyrészének éppen most van szezonja, gondoltam, leírom, hiszen kitűnő nyári ebéd vagy vacsora lehet!

Akkor még megvolt az egyik "nagyhal", amit István a Maroson (vagy a Lucban? - mellékes) fogott. Bár meglehet, hogy ez nem éppen ez a hal volt...



Szépen kifiléztem (mert már megtisztítva, konyhakészen került a fagyasztóba), megszórtam só, bors és fokhagymagranulátum keverékével. Amíg a hal „pácolódott” megtisztítottam néhány darab szép, friss újrépát, vastagságtól függően kettőbe vagy négybe hasítottam. Két jó maréknyi zöld ceruzababnak is lecsipkedtem a végeit és anélkül, hogy feldaraboltam volna, jól megmostam. Zöldhagymát és zöldfokhagymaszárat is tisztítottam-mostam. A zöldségeket egy tepsibe rendeztem, a zöldhagyma és zöldfokhagyma száraival szinte beterítettem a répa-bab-együttest, megszórtam sóval és borssal, majd meglocsoltam kevés olajjal.



Óvatosan a zöldségekre helyeztem a két halfilét, azt is meglocsoltam egy pici olajjal, még egy kevés vizet is öntöttem alájuk és alufóliával lefedve, forró sütőbe tettem. Hogy mennyi idő alatt készült el, fogalmam sincs már, de a halnak nem kell túl sok idő, és az újzöldségek is elég hamar roppanósra szoktak puhulni. Szerintem félóra-40 percnél több nem igazán kell. Paradicsom-uborka-hagyma-salátával ettük.

TAV. BŐS. - 2011.

4 megjegyzés on "Halszeletek párolt újzöldségekkel"

Wise Lady on 2009. június 22. 18:33 írta...

Nagyon finom lehetett! Sajnos az én városomban tavi zsíros pontyon kívül nem lehet más halat kapni (esetleg lazac). Nyáron, ha tengernél vagyunk, ott szoktam halakat venni és főzni. Régebben volt horgász a családban, akkor sok és sokféle halat tudtamfőzni. Irigyellek na.

3 kislány, én meg egy férj on 2009. június 22. 21:38 írta...

Edith!
Megmondom őszintén, hogy engem a szálka riaszt vissza az édesvizi - ill. folyami hal fogyasztásától. A gyerekeket ha lehet még jobban féltem a szálkás halaktól, rámálmom hogy a torkukon akad egy. Kifilézni nem tudnám profin a halat, igy marad a tengeri hal fogyasztása, mert bizony a hal az kell az asztalra.
Szerinted ez fóbia? Te bátran adsz a lányoknak belőle?

Ágnes
(bocsánat, nincs hosszú i a gépen)

sedith on 2009. június 22. 23:07 írta...

Wise Lady, egy időben mi is főleg fagyasztott tengeri halfilét vettünk. De valahogy sosem voltam kibékülve vele. Az íze rendben volt, de az állaga! Mindig olyan vizenyős volt. Aztán a férjem rákapott a horgászásra, az elmúlt években (főleg a lányok születése előtt) nagyons okat jártunk horgászni, főleg a Marosra és egy közeli patakra. Aztán tavaly oylan zsúfoltak voltak a hétvégék (a férjem zenél esküvőkön), hoyg nem volt alkalom halászni. illetve kétszer voltunk, de már nem a Maroson a szerencsében bízva, hanem egy kis faluban, ahol pisztrángos tavakat "üzemeltet" valaki, és azokban lehet horgászni. Nem kell fizetni a horgászásért, de amit kifogsz, meg is kell venned. Ezek nagyon szép jószágok, úgyhogy megéri. Igaz, hogy kicsit odébb, ugyanannál a tenyésztőnél meg is lehet venni a kifogott halat olcsóbban, de a horgászás kedvéért sokan az első variációt választják. Szerintem idén is így lesz halunk, mert nem úgy néz ki, hogy a páromnak sok ideje lenne horgászni, ismét.
Én nem tudok túl sokféle halreceptet, de az is igaz, hoyg a férjem eléggé elzárkózik az új elkészítési módoktól; pl. rántva nem szereti.

sedith on 2009. június 22. 23:18 írta...

Ágnes, a folyami halak sem egyformán szálkásak. Van amelyiknek több, van amelyiknek kevesebb csontja, szálkája van. A lányok nálunk sem esznek akármelyikből, mert ha túl sok az apró szálka, én sem merem adni, de ebben pl. nem volt túl sok. Illetve, mint fennebb is írtam, tavaly rákaptunk a pisztrángra, amely szintén kevésszálkájú hal. Gyakorlatilag a gerincén és bordáin kívül alig van más szálkája. Azért ezzel is óvatos avgyk és az ujjam begyével mindig leellenőrzöm a húsfalatkákat, mielőtt odaadnám nekik. persze, háromnak csinálni ezt a műveletet, nem kis dolog, úgyhogy megértelek. Annyi az egész, hoyg nálatok sokkal nagyobb a választék, sokkal inkább lehet friss halakat kapni, itt - bár láttam nagyáruházakban, azért nem igazán mertem venni, mert nem bízok benne. A Metro-kban szokott élő pisztárng lenni, de sokkal drágábban, mint pl. ott, ahol István horgászta.
Hogy fóbia-e, nem tudom.:) Édesanyám volt ilyen megrögzött halellenes, de őt meg is értem, mert tisztán emlékszem, hyog egyszer majd' megfulladtam a haltól és az ujjával vájta ki a falatot a torkomból. Én inkább még egyszer átnézem a lányok falatkáit.:)

Alt+j - nálad nem hosszú í? Ha esetleg még nem próbáltad. És Alt+nagy I= nagy hosszú Í. Én is így használom őket!
Puszi,
Edith

Related Posts with Thumbnails