2009. április 8., szerda

Szülinapi finomfalatok


„étteremalakítás”

Tavaly megcsömörlöttem a virslis szülinapoktól, amikor, igaz, hogy nem sok dolgom volt az étellel, de elégtételem sem annyi, akkora. Boró szülinapjakor asztalhoz ülős menü volt (a bejegyzés második fele és vége szól róla), mert az az igazság, hogy nálunk ez az általánosan elfogadott megvendégelési mód, de azt elkerülendő, hogy ismét 3 részletben üljön le enni a társaság, visszatértem a svédasztalhoz. Volt néhány próbálkozásom ezirányban eddig is, de nem aratott túl nagy sikert. Az idősebb férfiak (Édesapám, Apósom) nem tudták mit kezdjenek a megrakott tálakkal, nekik mindig meg kellett pakolni a tányért, hogy aztán majd asztalhoz üljenek és ahogyan szokták, elfogyasszák. Meg valahogy az volt az érzésem, hogy mindenki restelli egy kicsit a magának szedegetést. De azt mondtam, egye fene, meg kell tanulniuk!:) Most is volt húzodozás az elején (bár ezt a hivatalos, különféle események utáni partykon is megfigyeltem megboldogult aktív újságíró koromban), de az első adag elfogyasztása után mindenki bátrabb lett és fogytak a falatkák a tálakról rendesen. Többnyire megmaradtam a klsszikus ízeknél, de azért csempésztem némi újdonságot is a megszokott ételekbe, mint pl. az, hogy a miniszendvicseket nagyon enyhén megszórtam szárított oregánóval, vagy hogy a túrógolyókat szezám- és lenmagba is beleforgattam, illetve sütöttem néhány adag sós ízű muffint.
Tehát voltak az asztalon miniszendvicsek, színes túrógolyók, sós muffinok, ezeken kívül pedig aprófasírtok, töltött sonkatekercsek, sajttekercsek, töltöttvekni-szeletek, kétféle olajbogyó, friss zöldségek (paradicsom, uborka, paprika) és persze, salátalavelek. Mindezek mellé még tettem külön kenyeret is, hátha valakinek szüksége lesz rá.

A falatok receptjeit a következő bejegyzésekben írom le.



0 megjegyzés:

2009. április 8., szerda

Szülinapi finomfalatok

Bejegyezte: sedith dátum: 10:26

„étteremalakítás”

Tavaly megcsömörlöttem a virslis szülinapoktól, amikor, igaz, hogy nem sok dolgom volt az étellel, de elégtételem sem annyi, akkora. Boró szülinapjakor asztalhoz ülős menü volt (a bejegyzés második fele és vége szól róla), mert az az igazság, hogy nálunk ez az általánosan elfogadott megvendégelési mód, de azt elkerülendő, hogy ismét 3 részletben üljön le enni a társaság, visszatértem a svédasztalhoz. Volt néhány próbálkozásom ezirányban eddig is, de nem aratott túl nagy sikert. Az idősebb férfiak (Édesapám, Apósom) nem tudták mit kezdjenek a megrakott tálakkal, nekik mindig meg kellett pakolni a tányért, hogy aztán majd asztalhoz üljenek és ahogyan szokták, elfogyasszák. Meg valahogy az volt az érzésem, hogy mindenki restelli egy kicsit a magának szedegetést. De azt mondtam, egye fene, meg kell tanulniuk!:) Most is volt húzodozás az elején (bár ezt a hivatalos, különféle események utáni partykon is megfigyeltem megboldogult aktív újságíró koromban), de az első adag elfogyasztása után mindenki bátrabb lett és fogytak a falatkák a tálakról rendesen. Többnyire megmaradtam a klsszikus ízeknél, de azért csempésztem némi újdonságot is a megszokott ételekbe, mint pl. az, hogy a miniszendvicseket nagyon enyhén megszórtam szárított oregánóval, vagy hogy a túrógolyókat szezám- és lenmagba is beleforgattam, illetve sütöttem néhány adag sós ízű muffint.
Tehát voltak az asztalon miniszendvicsek, színes túrógolyók, sós muffinok, ezeken kívül pedig aprófasírtok, töltött sonkatekercsek, sajttekercsek, töltöttvekni-szeletek, kétféle olajbogyó, friss zöldségek (paradicsom, uborka, paprika) és persze, salátalavelek. Mindezek mellé még tettem külön kenyeret is, hátha valakinek szüksége lesz rá.

A falatok receptjeit a következő bejegyzésekben írom le.



0 megjegyzés on "Szülinapi finomfalatok"

Related Posts with Thumbnails