A cím megtévesztő lehet, hiszen nem egy tésztaételről van szó, hanem süteményről, de mifelénk tésztának hívjuk a süteményeket. Jaj, és laska a tésztaféle.
Múlt vasárnap sütött anyósom egy egyszerű, de annál finomabb almás süteményt. Az az igazság, hogy ilyen finom almást még azt hiszem, sosem ettem: nagyon puha tészta, jó sok, illatos töltelék, nem túl édes, de nem is savanyú, szóval, na, hát hogy is mondjam, izé... 6-7 szelet biztos lecsúszott belőle együltömben. Úgyhogy, már egy hete ... nem a mamára, hanem csak az almástésztára gondolok, minden nap azzal keltem fel, hogy ma megsütöm, mégsem lett belőle semmi máig. Aztán megembereltem magam, és miutána Lányokat lefektettem, hozzáláttam.
Hozzávalók:
A tésztához:
- 50 dkg liszt
- 15 dkg zsiradék (én disznózsírt használtam)
- 10-15 dkg cukor (ízlés szerint, én csak 10-et tettem)
- csipet só
- 1 sütőpor
- 2 tojás (én csak másfelet használtam, az egyiknek a sárgáját nem tettem bele)
- 270 g joghurt
A töltelékhez:
- 1 kg alma
- 2 marék mazsola
- 10-15 dkg cukor (szintén ízlés szerint)
- 1 tk. fahéj
Továbbá:
- 1 púpozott ek. gríz
- 30 ml tej
- liszt, a deszkára
Elkészítés:
A töltelékkel kezdtem. Az almákat meghámoztam, lereszeltem, a levét pedig kézzel jól kicsavartam (hm, de finom az almalé!). Egy tálba helyezve betettem a mikróba 5 percre, 2x-3x megkavartam közben, ezalatt megpárolódott. Mikró híján, természetesen, a tűzhelyen is meglehet csinálni, de akkor hosszasabb a dolog és ott kell állni mellette, kevergetni.
Ezután a lisztet és a hideg zsírt összemorzsoltam, hozzáadtam a cukrot, sót, sütőport, a tojásokat és egy 175 g-os joghurtot. Mivel viszont egy nagyon lágy masszát kell kapni, még beletettem kb. 90-100 g joghurtot és gyors mozdulatokkal jól összegyúrtam a hozzávalókat. Nem kell agyongyúrni, az a lényeg, hogy hamar egy összeálló, egynemű tésztát kapjunk. Amikor megvolt, a tésztát ketté osztottam, egy deszkát nagyon jól beliszteztem és a tészta egyik felét akkorára nyújtottam, amekkora a tepsim volt. A tepsit sütőpapírral béleltem ki, a tésztát a serítőre (nyújtófára) feltekerve helyeztem bele. Ekkor az almát összekevertem a cukorral, mazsolával és fahéjjal, a grízet rászórtam a lapra, majd erre rákentem az almás masszát. A tetejére ráborítottam a szintén jó lisztezett deszkán kinyújtott, másik adag tésztát és kézzel kicsit rányomogattam a töltelékre. A félretett tojásságáját elkevertem a tejjel és rákentem a sütemény tetejére, ezután pedig villával helyenként megszúrkálgattam. Forró sütőbe tettem, kb. 5 perc után levettema lángot és kb. 30 percig sütöttem, mígnem szép egyenletes aranybarnára sült a teteje is. Ugyaolyan lett, mint amit múltkor ettem. Anyosom tanácsa még az volt hozzá, hoyg konyharuhával letakarva hagyjam kihűlni, hoyg a teteje ne keményedjen meg. Igaza volt, istenien puha, foszlós lett, maradt így.
EK - 2011/5
14 megjegyzés:
Jaj- almáspite- a gyengém. Úgy nem lehet, hogy Te megsütöd én meg megeszem? De kár, hogy nem találták fel a teleportálást még. :s
Igen-igen. Almáspite csak zsírral. A joghurt érdekes, még nem hallottam pitébe sose, de biztos nem lehet rossz. Imádom, más gyümölccsel is.
Eszter, szívesen! Nagyon nagy örömmel! Legalább nem az én fenekem nőne állandóan!!!:D:P
Wise lady, aludttej kellett volna bele, de most nem volt, ezért tettem joghurtot. Biztosan nem csalódnál benne, ha kipróbálnád! Nagyon lényeges, hogy a tészta jó puha, még szinte ragacsos legyen. Ezért is kellett jól beliszteznem a deszkát.
Tényleg puhának néz ki,ki fogom próbálni,nagyon tetszett az előbb az uramnak is.:-))
Kedves Edith!
Már egy ideje feliratkoztam a rendszeres olvasóid közé, bár nem elég korán :-)), de csak most jutok oda, hogy írjak végre. Főleg azért, mert elkészítettem-no, nem ezt az almás süteményt egyelőre, de ahogy olvastam, muszáj lesz ezt is :)-hanem a 'kukac torta' néven futó remek alkotásodat. Legalábbis próbálkoztam hasonlóval. :) Legkisebb lányom ezt kapta első szülinapjára, az ötlet teljesen tőled van. Én csak két tekercsből csináltam, de amúgy sok mindent koppintottam. :) Nagyon köszönöm az ötletet, azt hiszem, volt sikere a tortának, elsősorban a kinézete miatt, a piskóta és benne a krém nem volt rendhagyó, de nem is ez volt most a lényeg. :)
Ha gondolod, itt meg tudod nézni, hogy szorgos "tanoncod" mit kreált:
http://turicsalad.blogspot.com/2009/10/szulinapi-beszamolo.html
Továbbra is olvaslak, tanulok, :) nagyon tetszik a naplódban, hogy teljesen hétköznapi, olykor persze ünnepi is, ételek kerülnek bemutatásra, hogy az ember lánya egyből kedvet kap azt megcsinálni, mert olyan stílusban írod és sok praktikus tanácsot is adsz hozzá! :)
Megyek is, megnézem, mennyi alma van itthon... :-D
Puszi,
Vera
Jut eszembe. Válaszoltam a kérdésedre a másik blogomban.
Andi, rajta, várom az értékelést!
Vera, láttam, hogy bejelentkeztél!:) Én is szoktalak néha olvasni, főleg akkoriban tettem, amikor még csak alighogy megérkezett Legkisebbed! Írtam is egyszer.
Örülök, hogy sikeres volt a torta, és örülök, hogy ismeretlenül is, tudtomon kívül is segítettem. (A forma ötletét, igaz, én is mástól kaptam, de a recept viszont már az enyém volt.) Szilvi (a négylányos) által is ért ma egy szavak nélkül hagyó meglepetés, úgyhogy nem is tudom, mit mondjak... ha semmi jó nem lenne már a mai napban, már ezek miatt megérte felkelni, lenni.
Isten éltesse sokáig egyéves Kicsilányodat! :) A tortát megnéztem, gyönyörű lett, és remélem, beleegyezel, hoyg megmutassam a blogomban. Szilvitől is engedélyt kérek rögtön...
Wise Lady, köszönöm szépen, már meg is oldódott a probléma! :)
Természetesen megmutathatod nyugodtan a tortát! :)
Puszi,
Vera
Hogy oldódott meg?
Vera, ok, köszi.:)
Wise Lady, nem tudom, de majd megkérdezem melyik esetbe illett bele a 2-es és 3-as közül!:)
Szia Edith!
Természetesen, engem is belinkelhetsz! Megtiszteltetés!
A tészta-laska, sütemény-tészta szóhasználatot már ismertem, volt alkalmam meglepődni rajta erdélyi ismerőseink által! A pite nyálcsorgatóan néz ki (már bocsi ezért a kifejezésért, de éppen ebéd előtt vagyunk..)
Puszi,
Szilvi
Megjegyzés küldése