Diós muffin különleges töltelékkel - VKF! XXXI. - (4)

Amikor ott álltam a felhasználatlan majdnem 2 l tej előtt, még nem gondoltam, hogy muffin lesz a végzete, sőt, azt sem, hogy VKF!-re fogom nevezni! És aztán lőn.

Persze, először szembesültem azzal a kínzó kérdéssel, hogy mi legyen belőle? Aztán a még kínzóbb, még sürgetőbb kérdéssel: na de végre, mi legyen már belőle?! Mindjárt dobhatom ki! Sok-sok ötlet, variáció átfutott az agyamon a tejbegríztől a madártejig, de valahogy egyiket sem éreztem igazinak. Aztán, vettem egy nagy levegőt és annak láttam hozzá, ami már eleve ott motoszkált a fejemben, csak állandóan elhessegettem: sűrített tejet készítek. Aztán, hogy abból mi lesz, nem tudtam, nem tudhattam, valamit ád az isten-alapon mégis hozzákezdtem.

Előszöris ismét benéztem Vegavarázshoz, hogy elolvassam pontosan a menetét. Még mindig tartottam tőle, hogy nekem teljesen odaég, odasül az egész tej vagy massza az aljához, mert hogyan létezhet az, hogy annyi ideig ne égjen oda?! Aztán szépen feltettem a tejet egy vastag aljú lábosba, fölforraltam, majd hozzákevertem 5-6 ek. cukrot. Ekkor egy öntöttvas-aljat helyeztem a legkisebb lángra és a lábost arra helyeztem. Így tényleg, hogy csak éppen forrt a tej. Időnként belekavartam. És persze, kíváncsian vártam, hogy sűrűsödjék. Végeztem a dolgaimat, a tej magában elvolt, csak néha kavargattam. Aztán, úgy másfél óra múlva kezdett karamellesedni, sűrűsödni. Gyakrabban kavargattam. Végül, úgy két óra után már sűrű masszává változott, bár még volt rajta egy kevés folyadék is. Ekkor muszáj volt levennem a tűzről, mert el kellett mennem. Mire hazajöttem, kihűlt és egy nagyon finom, különleges ízű édességem volt. Olvastam a khir-ről is, de arról már lemaradtam. Aztán gondoltam egyet és ledaráltam két nagy marék diót és belekavartam a sűrített tejbe. Nem volt elég, de több darált dióm nem volt: 1 ek-nyi prézlivel egészítettem ki, így már felvette az összes folyadékot, sűrűkrém lett belőle. Ekkor kb. 1 ml. rumaromával is jól elkevertem. Aztán meg csak kóstolgattam, kóstolgattam. Rendesen rájártam.:P Aztán elfeledkeztem róla, csak másnap este jutott eszembe, amikor már késő volt bármit is kezdeni vele. Harmadnap reggel viszont már tudtam: muffint sütök és ezt a "krémet" belesütöm. Nem tudhattam, hogyan viselkedik majd sütésnél, hogy nem folyik-e szét esetleg, de gondoltam, megér egy próbát. És milyen jól tettem! Le sem tudom írni, milyen lett a muffin: könnyű, puha, bárhová haraptál bele, töltelék is volt benne, csak amúgy olvadozott a szánkban. Úgy elfogyott, mint a pinty! A csajok sem kérették magukat!

A sűrített tej-krém hozzávalói:
2 l tej, 10-12 dkg cukor, 2 nagy maréknyi dióbél + 1 ek. prézli, 1 ml rumaroma.

A muffin alapanyagai (19 darab lett belőle): 1,5 csésze fehérliszt, 5 púpozott ek. tk. rizsliszt, 4 ek. cukor, 1,5 tk. sütőpor, csipet só, 1 tojás, 4 ek. olvasztott vaj, 1 dl tejszín, kb. 2 dl tej. A szárazakat és a folyékonyakat külön-külön összekevertem, majd összevegyítettem és simára dolgoztam. A muffinformákat kikentem vajjal, az aljukra kevés lisztet szórtam, majd belekanalaztam a maszsát. Minden mélyedést majdnem 3/4-ig töltöttem, majd egy evőkanál és egy kiskanál segítségével a diós krémet is a közepükbe halmoztam. Kicsit bele is nyomkodtam. Forró sütőben kb. 20-25 perc alatt szép aranybarnára sütöttem őket. Rácson kihűtöttem, majd jóízűen elfogyasztottuk.

EK - 2012/2