Reggeli önindító

Szepyke hívott játékra mindenkit, aki részt akar venni benne, hát én is csatlakozom. Arra kéri a résztvevőket, hogy "mutassák be, mitől döglik a légy, jah, nem, nem azt, hanem azt, hogy mitől ébrednek fel reggel, mi kell hozzá, hogy teljesen éber állapotba kerüljenek..."

Nos, az a helyzet, hogy nem tudom, beindulna-e a nap, ha ezt nem innám meg, de biztos igen. Voltak (méghozá jó hosszú) időszakok, amikor nem kávéztam/kávézhattam, és voltak önkéntes, kávéról lemondó időszakaim. És ím itt vagyok.

De azért nagyon szeretem, amikor rituáléval indul a reggel: nem sietősen, kávézva, mellette gépezve vagy olvasva. Kb. egy órával hamarabb felkelek a többiek előtt, hogy ne kelljen egyből gyereket ébreszteni-öltöztetni, reggelit készíteni. Hogy legyen időm magamat beindítani. Jobban esik így.

Nincs semmi különcség az itókámban: egyszerű kávé - kb. másfél adag, 1 csapott tk. cukorral (ha már keserűn nem szeretem, akkor inkább a kisebbik rosszat választom). És a veterán kávézós csupromból iszom, ami hadirokkant is már szegény (kicsorbult, amikor egyszer beleejtettem a porcelán kagylóba a fürdőben), de jó strapabíró azért! 2003 karácsonyakor kaptam ajándékba a cégbulin, amikor még a Marosvásárhelyi Rádió riportere voltam. Azóta is kedves számomra és ebből kávézom.