Nokedlis, franciasalátás omlett

Igen, igen, jól olvassátok, nem kell újabb rend pápaszemet elővenni! :) Magam sem tudtam - máig -, hogy létezik ilyen étel. Nokedlit ettünk valamikor az elmúlt napokban és megmaradt belőle. Kidobni sajnáltam. Az este salade de boeuf-öt, azaz franciasalátát készítettem a húslevesben főtt zöldségekből és házi tyúkmellből. Ami megmaradt, már nem igazán kellett senkinek sem. Volt 4 tojás a hűtőben, de ez egy férfinak és két gyereknek semmiképpen sem lett volna elég reggelire. És ekkor kezdett szárnyalni a fantáziám: zöldséges rántotta, hiszen a zöldségeken kívül a böffben, ahogy mi hívjuk, amúgyis csak tojás és olaj van (majonéz) meg 2-3 kanálnyi tejföl, minden passzol a rántottához. Amint ki akartam venni a tojásokat a hűtőből, viszont, megakadt a szemem - nem, nem, nem egy barna lányon, hanem a maradék nokedlin. Megszeppentem még én is a gondolattól, amikor átsuhant a fejemen. Aztán felszegett állal, határozottan azt "mondtam": miért ne? Legalább nem kell kenyérrel enni!

Nokedlis, franciasalátás omlett

Hozzávalók: kb. 3 maréknyi kifőtt nokedli (galuska), maradék franciasaláta, 4 tojás, 1 nagy cikk fokhagyma, só, bors, olaj, zsemlemorzsa, illetve még bármi, ami van és ízlik.
Elkészítése: Egy tálban a nokedlit elkevertem a franciasalátával, hozzáütöttem a tojásokat, beletettem az áttört fokhagymát, sóztam és borsoztam, majd az egészet jól elkevertem. Egy kisebb tepsit kikentem olajjal és megszórtam zsemlemorzsával, beletöltöttem és elegyengettem a zöldséges masszát, majd fedetlenül a forró sütőbe toltam. Közepes lángon kb. 20 percig sütöttem, addig, amíg a teteje is jól megszilárdult.
Hogyan fogadták? Mind elfogyott. :D

EK - 2010/1

VKF! XXX.- (3) - Mákos golyók

Hozzávalók:
40 dkg liszt, 20 dkg mák, 15 dkg porcukor, 25 dkg vaj, 2 tojás, 1 tk. őrölt fahéj, ízlés szerint meggybefőtt, csokilencse vagy mazsola.

Elkészítés:
A mákot ledaráltam, majd elkevertem a porcukorral és a fahéjjal. 1 egész tojást és 1 tojássárgáját a vajjal habosra kevertem, hozzáadtam a cukros-fahéjas mákot és végül beleforgattam a lisztet is. Gyors mozdulatokkal végül még átgyúrtam egy kicsit a masszát és lefóliázva, 2-3 órát pihentettem hűtőben. A tésztát háromfelé osztottam, amivel még nem dolgoztam, a hűtőben hagytam. A masszából kb. 3 cm-es átmérőjű hengert formáztam és ujjnyi korongokra daraboltam. A korongok közepébe mélyedést csináltam és oda tettem a kis csokikorongokat kettőnként összeillesztve a laposabbik felükön, illetve 5-6 szem mazsolát. Végül jól bebugyoláltam őket és szép kerek gombócokat formáztam. (Sülés közben, igaz, az aljuk kicsit ellaposodott, de szerintem nem számít.) Sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem őket, és előmelegített sütőben, közepes lángon szép világosbarnára sütöttem őket.

ÜNNEP - 2011.

Ezeket a golyókat elkészítettem az előző VKF!-re dióból is. Mindkét hozzávalóval finom lett.

VKF! XXX. (2) - Karácsonyi illatbomba

Konyhai ajándék, bár nem éppen megenni való!:) Abba a kategóriába tartozik, amit utolsó pillanatban kell elkészíteni, de mivel hamar megvan, ez nem gond. És nem is az a fajta ajándék, amit feltétlenül a szívünkhöz legközelebb álló családtagnak ajándékozunk, de természetesen, ennek sincs semmi akadálya. Azonban sokszor vagyunk abban a helyzetben, hogy egy kedves munkatársat, szomszédot, bárkit, akinek amúgy nem vennénk semmifle (drága) ajándékot, meglepnénk valami aprósággal, jelképes csecsebecsével. Nos, ez, éppen erre való. Minimális összegből kijön, mégis, ha átadjuk valakinek, szerintem nagyon fog örülni neki és szerzünk néhány kellemes, illatos karácsonyi napot vele.

Egy narancsra és egy csomag egész szegfűszegre van szükségünk hozzá. Bár lehet, hogy egy tasak fűszer akár két narancsra is elegendő. A gyümölcsöt megmossuk és a szegfűszegeket tetszés szerinti alakzatban belenyomkodjuk. Ezenkívül már csak annyi dolgunk van vele, hogy becsomagoljuk és átadjuk azon jótanács kíséretében, hogy ha a forró fűtőtestre helyezi, akkor az illat pillanatok alatt szétterjed a lakásban.
Elkészíthető almából és fahéjrúd-darabkákból is, de annak sokkal visszafogottabb az illata.

ADV. - 2012. 

Indul a ... céklaszezon

Tulajdonképpen már elkezdődött az előző salátával. De akkor még nem tudtam, hogy ez már maga a szezon. :) Én nagyon szeretem a céklát, kislányaim is rendszeresen kapták, ahogy odaértek korban, hogy ehetik. Férjem is szereti, bár ő mégsem tudja elképzelni, hogy túl gyakran egye. Nála a cékla egy bizonyos céklasalátát jelent és kész. de azért tavaly szívesen ette a sült céklát és a savanyúságot is, amit készítettem belőle hogy csak ezt a kettőt említsem pluszban. Idén méginkább szeretném bővíteni a palettát. Úgy gondolom, hogy méltatlanul szorul háttérbe ez a remek téli zöldség és most, amikor hajlamosak vagyunk arra, hogy kevesebb friss zöldséget, gyümölcsöt együnk, jó szolgálatot tehet a vitaminpótlásban.

A klasszikus ízekhez szokott embernek talán furcsa, különös lehet a következő kombináció, de tanúsíthatom, mégis nagyon finom. Vitamindús és, nem utolsó sorban, meglehetősen laktató koktélt nyerünk belőle.

Céklás gyümölcsturmix

Hozzávalók: 1 szelet cékla (5-6 dkg), 3 klementin, 2 nagy szelet pomelohús, 1 karika, ujjnyi vastag citrom, 1 tk. méz, 1-2 dl ásvány- vagy szódavíz.

Elkészítés: A céklát darabokra vágjuk, a klementint cikkekre szedjük, a pomelohúst is kisebb darabokra tördeljük, a citromot megszabadítjuk mind a sárga, mind a belső, fehér héjától és az egészet botmixerrel vagy blenderben pürésítjük. Ízlés szerint hígítjuk, majd belekavarjuk a mézet és fogyasztjuk. Kellemesen édeskés-savanykás, ugyanakkor kissé fanyar ízű turmixot kapunk. Próbálják ki!

FÉL ÓRA - 2010.

Tormás-céklás tésztasaláta

Erre a salátára is nyugodt szívvel ráragasztanám a villámgyors jelzőt, sőt, ha lehetne fokozni, a villámgyorsabbal (a rizssalátához képest) is megvádolnám, hiszen a tészta még hamarabb megfő, mint a rizs. És bár picivel több munka van vele, mint tegnapi társával, bőven belefér a tészta fővési idejébe.

Hozzávalók:
20 dkg spirál alakú tészta (orsótészta), egy kis fej cékla, egy kisebb murok (sárgarépa - de el is maradhat), egy karcsú szál torma vagy reszelt ecetes torma, 1 tk. köménymag vagy késhegynyi őrölt kömény, só, citromlé, olívaolaj;

Elkészítés:
Vizet forralunk, majd kifőzzük a tésztát, ki-ki ízlése szerint olaszosabban vagy puhábbra. Ezalatt meghámozzuk a céklát, a murkot és a tormát és a kislyukú reszelőn lereszeljük. A tésztát leszűrjük, miközben hideg vízzel leöblítjük, hozzáadjuk a reszelt zöldségekhez, sózzuk, rászórjuk a köményt (azért ne domináljon túlságosan), meglocsoljuk citomlével és olívaolajjal, jól összekavarjuk és már ehetjük is. Szétválasztó diétákban kitűnő tésztanapi saláta. Ezenkívül köretként is funkcionálhat valamilyen hús mellett.
Az ízesítése teljesen olyan, mint a hagyományos céklasalátának, amit errefelé készíteni szoktak, csak ahhoz meg kell főznia céklát.

EK - 2010/2

Villámgyors téli rizssaláta

Vagy nevezhetjük akár csalamádés rizsnek is. Tizenöt-húsz perc alatt elkészül, ennyi idő kell a rizs fővéséhez.

Elkészítés:
2 személyre másfél csészényi rizset számítok. Egy edényben olajat hevítek (2-3 kanálnyit), rádobom a rizset, jól átforgatom-forrósítom, majd felöntöm 3 csésze vízzel. Megsózom. Közepes lángon hagyom felforrni. Ha felforrt, minimumra veszem a lángot és lefedem. Ettől kezdve már nem kavargatom, kb. 10 percet hagyom így főni, majd további pár percig hagyom "pihenni" fedő alatt láng nélkül. Ekkorra beissza az összes vizet és gyönyörű pergősnek kell lennie. Duendétől tanultam ezt, a dicséret és köszönet őt illeti. :)

Ezután már semmi más teendőnk nincs, mint összekeverni a párolt rizset néhány kanálnyi csalamádéval és már ehető is. Persze, csalamádé helyett bármilyen savanyúkáposztás savanyúság jó hozzá, illetve maga a csíkokra vágott savanyú káposzta is. Nyáron ugyanígy, friss zöldségekkel készülhet. Bármelyik változata ehető a szétválasztó diéták zöldség-, illetve tésztanapján.

VKF! XXX. 1. – Karácsonyfa ajándékba

Az ötlet már akkor megszületett, amikor olvastam Szepyke szívfájdító beszámolóját a Londonban látott sütőformáról. Sütök “ilyet” forma nélkül! – gondoltam, és bár nem mondhatom, hogy ez ugyanolyan tökéletes lett, mintha formában sütöttem volna, sőt, egy egész délutánt is eltöltöttem vele (de végülis nemcsak ezt csináltam azalatt), azért úgy gondolom: megérte!
Annál is inkább, mert amikor elolvastam Chef Viki VKF!-kiírását, nem volt kérdéses, hogy mivel pályázok: a karácsonyfát mindenképpen beküldöm. Így aztán tegnap – nyugis nap lévén – nekifogtam és elkészítettem.

Amióta elhatároztam, hogy megsütöm, természetesen, sokat agyaltam azon, hogy milyen tésztából, mekkora adagból, milyen kivitelezésben süssem meg, aztán amikor ezeket már nagyjából kigondoltam, akkor az apróbb dolgokkal is kellett foglalkoznom: milyen töltelékkel készüljön, hogyan ragasszam össze, hogyan díszítsem, stb. És akkor megszületett a végleges döntés: napraforgó-tészta, fél adag, édes, mákos töltelékkel, három rétegből, a dísz pedig a tojáshab lesz rajta, amit a mézeskalács-díszítéshez is használunk.

Mákos karácsonyfa 


Hozzávalók:
A tésztához:
- 35 dkg liszt
- 125 ml tej
- 60 ml olaj
- 1 tojás
- 2 dkg élesztő
- 1 tk. cukor
- 1 tk. só
- 1-2 ek cukor (ha valaki édesebben szereti, én nem tettem)

Töltelékhez, habhoz:
- 50 g olvasztott vaj a kenéshez
- 2 tojásfehérje
- 50-60 g darált mák
- 6 ek. cukor
- 1 ek. liszt
- 1 tk. fahéj
- 1 tojássárgája (a fehérjéktől megmarad)
- 30 ml tej

A mázhoz:
- 1 tojásfehérje
- 10 dkg szitált porcukor
- 1 ek. citromlé

Elkészítése:

Először megdagasztottam a tésztát. A langyos tejben feloldottam a tk-nyi cukrot és felfuttattam benne az élesztőt. A lisztet tálba szitáltam, beleszórtam a sót, majd hozzáöntöttem az élesztős tejet, a felvert tojást és az olajat. Kemény tésztát dagasztottam belőle kb. negyedóra alatt. Letakarva hagytam kelni egy órát.
Ezalatt ledaráltam a mákot. 3 púpozott ek-nyit összekevertem 3 ek. cukorral és a fahéjjal és félretettem.
A tojásfehérjéket a maradék cukorral kemény habbá vertem, majd beleforgattam 4 púpozott ek. mákot és 1 kanál lisztet. Ezt is félretettem.

Eddigre megkelt a tészta és foghattam neki a formázáshoz. Az egészben ez volt a leghosszasabb fázis. Nem nehéz, csak babrás dolog. A megkelt tésztát egy deszkán átgyúrtam (nem kell semi liszt ehhez, mert eléggé olajos a tészta!) majd háromfelé osztottam, de úgy, hogy három különböző méretű golyót kaptam belőle. Ezúttal méricskéltem is a pontosabb leírás kedvéért: a megkelt tésztám kb. 63 deka volt, ezért először három egyforma darabra vágtam fel, majd az egyikből elcsíptem kb. 5 dekányit és egy másik golyóhoz gyúrtam hozzá.

Ezzel a legnagyobbikkal kezdtem először dolgozni, addig a másik kettőt a hűtőbe tettem. A golyót kétfelé osztottam, szintén úgy, hogy egy nagyobb és egy kisebb darabom legyen. Fogtam a nagyobbikat és háromfelé vágtam. Az első darabkát kinyújtottam, kb. 15 centis kör lett belőle, ráhelyeztem egy sütőpapírral leterített kapcsos tortaforma aljára, megkentem olvasztott vajjal és megszórtam cukros-fahéjas mákkal. Ráhelyeztem a következő kinyújtott lapocskát, szintén megvajaztam, bemákoztam és erre jött a harmadk kinyújtott lapocska, amit viszont egy centivel nagyobbra nyújtottam, hogy a széleket jól eltakarja. Végül bevagdostam a kört úgy, hogy nem vágtam teljesen át, a széleknél kb. 1 centi megmaradt és a “szirmokat”, vagyis ezúttal a “fenyőágakat” kihajtogattam. (Fázisfotók most nem készültek, de lehet dokumentálódni a nyáron készült napraforgókenyérnél!) A kisebbik gombóccal is ugyanígy jártam el, kinyújtottam a darabokat (kb. 10 cm-es átmérőjű körré) megkentem, megszórtam, majd belehelyeztem a nagyobbik sziromsor közepébe. Ezt is bevagdostam (szintén 8-ba), de úgy, hogy ennek a szirmai az előzőek közé essenek. A közepén keletkezett üreget megtöltöttem az előzőleg elkészített mákos habbal és az így elkészített virágot félrettem kelni, kb. 20 percig. Ekkor lekentem a tejjel elkevert tojássárgájával, letakartam egy sütőpapír-darabbal és ment az előmelegített, de már lehúzott lángú sütőbe. 20-25 perc alatt sült meg, de ezt szerintem nem éppen mérvadó, mert minden sütő másképp süt. Kb. 10-15 perc után a sütőpapírt levettem róla, hogy szépen megpiruljon a teteje is.





Elkészítettem a középső virágot is. A hűtőből elővettem a nagyobbik golyót és pontosan ugyanúgy jártam el vele, mint az előzővel. A különbség csak annyi volt, hogy ezúttal a nagyobbik körök kb. 11-12 centi átmérőjűek voltak, a kisebbek pedig 7-8 centisek és már csak 6 szirmot vágtam neki. A közepét megtöltöttem mákos habbal, hagytam kelni, majd lekentem és megsütöttem.

A legkisebbik darabot is kettéosztottam, a nagyobbik feléből pedig egy 6-7 centis, szintén háromrétegű kört nyújtottam, és úgy vagdostam be, hogy 4 szirma legyen. A közepét megtöltöttem habbal. A ksiebbik darabot is kinyújtottam és ebből két csillagformát szúrtam ki. Az egyiket élére beleállítottam a mákos habba, a másikat pedig csak ráhelyeztem a sütőpapírra a virág mellé. Kelesztettem, kentem, megsütöttem. Rácson hagytam kihűlni őket.

Amíg hűltek, elkészítettem a mázat: egy tojásfehérjét habbá vertem 10 dkg szitált porcukorral és 1 ek. citromlével. Kézi mixerrel, kb. 10 percig vertem.

Összerakás:

Fogtam egy kis tálkát, egy tortaforma-aljra helyeztem és erre ráraktam a legnagyobbik virágot. Ez lett a fenyőfa alja. Megkentem mázzal, ráhelyeztem a következő réteget, ezt is megkentem és erre jött a legkisebb, csillagos rész. A habba állított csillagot is megkentem mázzal, erre pedig “ráragasztottam” a külön sült csillagot. A maradék mázzal pedig lecsepegtettem a fát. Másnapig hagytam száradni rajta, csak ezután fotóztam és főleg ettük. A belseje így nézett ki:

EK - 2009/12



Hát, ennyi. Egyáltalán nem nehéz elkészíteni, bár biztos vagyok benne, hogy a hosszas leírás és az eléggé hosszas elkészítési idő sokakat elriaszt tőle, a végeredmény azonban tényleg mindenért kárpótol! Ha pedig a szeretteinekt ajándékozzuk meg vele, szerintem ennél több munka is kevés lenne!

Jó sütögetést, szeretetteljes ajándékozást kívánok mindenkinek!



Nagyobbik lánykám megeszi a várva-várt csillagot. Szegénykém, másfél napig várt rá, hogy megehesse:

Konyhai tippek, trükkök, praktikák

Gondolom, minden háziasszony tud olyan apró fogásokat (fogás, mint a címben szereplő szavak szinonimája), amikkel biztosra megy egy-egy étel, sütemény elkészítésében vagy egy alapanyagot nem rendeltetésszerűen használ (pl. sütőporral jól lehet hangyákat irtani) stb.

Nem vagyok én nagyon régi és tapasztalt háziasszony, de azért van néhány apróság, amiket alkalmazok. Nem is húzom tovább az időt, leírom őket, hátha mindenki talál közöttük valami újat, valamit, ami hasznára válik.

1. Szinte minden ételbe tezsek egy csipet cukrot. Ennek, tudom, van tudományos (vagy csak egyszerűen vegyi) magyarázata, de nekem mamám árulta el a “titkot” és azóta alkalmazom. :)
2. A majonézbe mindig az elején teszem bele a mustárt, elkeverem a tojássárgájával még mielőtt az olajat kezdeném adagolni. Így még sosem ment össze a majonézem.
3. Szintén majonéz. 13 éves voltam, amikor készülődtünk az unokahúgom keresztelőjére és én csináltam meg a jó sok majonézt, ami kellett valamilyen salátához. Ekkor mondta valaki, sózd jól meg a sárgáját, meglátod, milyen jól megkeményíti a majonézt, és nem csapódik ki. Azóta a mustárral egyidőben sót is teszek a majonézbe. Sőt, ha pl. tartárhoz kell vagy padlizsánkrémhez (tehát nem önmagában használom a majonézt, hanem valamivel fel lesz lazítva) akkor nagyon erősen megsózom, úgyis felveszi a többi hozzávaló az ízét.
4. Ha tojást főzök, jól megsózom a vizet. Egyrészt segít abban, hogy könnyebben lehessen hámozni a főtt tojást, másrészt, ha véletlenül elreped valamelyiknek a héja, a só meggátolja, hogy a még főtlen fehérje kifolyjon.
5. Ha mégsem sózom meg a vizet, akkor nem dobom el, hanem kihűlés után a virágokat öntözöm meg vele. (Ezt olvastam valahol, de alkalmazgatom.)
6. Továbbra is só. Néném adta az ötletet, amikor panaszkodtam, hogy a régi sütőm mindig megégeti a sütemények alját, míg a teteje szinte sületlen marad: Egy tepsibe tegyél kb. egyujjnyi vastagon, egyenletesen elosztva durvasót és amikor tésztát (ti. süteményt) sütsz, tedd a tepsid alá a sós tepsit. Olyan szépen és egyenletesen fog sülni, hogy csak. Azóta van egy sós tepsim. Időnként (de azért több hónap eltelik) kicserélem benne a sót, vagy utánatöltök, esetleg felkavarom és újraegyengetem. Most van egy újabb sütőm, de ennél is érdemes használnom, sőt, anyósomnak vadiúj a sütője, mégis muszáj használnia.
7. Amikor habot verünk, pl. piskótákhoz, érdemes tenni mindig bele egy csipet sót. Kiemeli az ízeket is, de könnyebben, keményebbre verhető a hab is.
8. Piskótákhoz a tojásfehérjét mindig kézi habverővel verem. Sokkal levegősebb, nagyobb térfogatú lesz vele a hab, mintha kézi mixerrel csinálnám.
9. Ha a tojáshab mégsem akarna keményedni, valamilyen aromával (esszenciával) segíthetünk rajta, cseppentsünk néhány cseppet a habba, miközben folyamatosan verjük tovább. Igyekezzünk úgy választani meg az aroma ízét, hogy harmonizáljon a majdani süteménnyel! Egy vaníliával, szerintem, nem lehet melléfogni. Vagy a rumaromával sem.
10. A tejbegrízet és a puliszkát mindig habverővel kavarom. Így biztos, hogy sosem lesz csomós.
11. Bár mostanában egész évben lehet kapni friss gyümölcsöket, és a citromhéj, narancshéj bármikor elérhető, azért ilyenkor, amikor szezonja van a citrusféléknek, kár eldobni mindig a héjukat. Reszeljük le (a fehér részéből ne kerüljön bele!) keverjük össze kristálycukorral és tegyük jól záródó befőttesüvegbe. Hosszú ideig eltartható így, ugyanúgy használjuk ízesítésre, mint a frisset!

Nagyjából ennyi jutott eszembe most, ha mégis eszembe jutnak még, majd pótolom!

Szalmatök

Szalmakrumplit készítettem vacsorára és hirtelen ötlettől vezérelve más zöldségeket is hámoztam, hasáboltam. Köztük sütőtököt is.

Elkészítése:
Csak egyszerűen, kb. 7x7 mm-es hasábokat vágtam és a forró olajban kisütöttem. Hamar meglettek, 10 percnél többet biztos nem sültek, de még annyi sem igazán volt. Ezt ki-ki igazíthatja attól függően, hogy mennyire sülten szereti enni. De végülis mindegy, mert a belseje úgyis puha marad. Picit édeskés, de nem erősen, bármilyen hús vagy másik zöldség mellé passzol.

Nem kell rámpirítani, tudom, hogy nem ez az egészséges ételek netovábbja, de mivel mi nem gyakran eszünk olajban sült zöldségeket, minden lelkiismeretfurdallás nélkül tesszük, amikor mégis. :)
Fotó most nem készült róla, de majd legközelebb. Addigis, képzeljetek magatok elé egy tálka aranybarnára sült szalmakrumplit, csak egy picit sárgább kiadásban: :)

EK - 2011/11

Sütőtökös krumplifasírt

Még mindig volt (van) sütőtököm. És bár nem tehetem nap, mint nap asztalra, azért igyekszem ügyesen felhasználni. Egyik este a régi, megszokott krumplifasírtot (vagy ahogy mi hívjuk: pityókásrántottát) torbóztam fel sütőtökkel. NAgyon finom lett az eredmény, készül még!



Sütőtökös krumplifasírt

Hozzávalók:
40 dkg sütőtök, 4 közepes krumpli, 1 közepes hagyma, 2-3 cikk fokhagyma, só, bors, zellerlevél, 1 tojásfehérje (mert ez árválkodott a hűtőben, de bőven elég is volt), 1 maréknyi zsemlemorzsa, olaj a sütéshez.
Elkészítés:
A zöldségeket megtisztítottam és mindent lereszeltem a kislyukú reszelőn (talán sajtreszelőnek hívják?). Sóztam, borsoztam, beletettem az apróra vágott zellerszárat (de jó a petrezselyemzöld is), a tojásfehérjét és egy jó maréknyi prézlit, hogy beigya a krumpli által engedett levet és kézzel jól formázható massza legyen. (De akár at is meg lehet tenni, hogy a krumplit külön reszeljük és kiszorítjuk. Így kevesebb prézli kellene.) Kézzel lapos, kb. 5-6 centi átmérőjű pogácsákat formáztam és nem túl sok, de jó forró olajban kisütöttem őket. Nem szabad túl sokat sütni egyszerre, hogy az olaj ne hűljön le túlságosan. kenyérrel és citromos teával fogyasztottuk. Leányaim ketchupba is mártogatták.

Tepsis csirke

Ez volt ma az ebéd. Igaz, még csak én ettem belőle, de szerintem senkinek sem lesz kivetnivalója benne! Jaj, hogy megint alma hússal? Hát ha nem fog tetszeni Férjecskémnek, legfeljebb csak a húst eszi meg! Bár annyira összeértek az ízek (ismét), hogy semmi intenzív almás íze nincs!
Nem írok többet semmit, aki kíváncsi rá, nézze meg Alíznál a receptet. Majdnem ugyanúgy készítettem, bár a paprika kimaradt végül belőle (nem volt, majd elfelejtettem venni:P)
Alíz, köszönöm, hogy ezt is megosztottad a jónéppel, kár lenne, ha nem tudnának róla minél többen!:)



NÚ - 2019/Jún.

Az 50. olvasóm

KATA volt az ötvenedik olvasóm. Mivel - úgy tűnik - nem ír blogot (vagy csak én vagyok béna és nem találom), esetleg ír, de le van tiltva, hát csupán itt köszönöm meg neki azt, hogy bejelentkezett rendszeres olvasómként. Talán több ideje bukkant rá a naplómra, talán csak véletlenül járt ma erre, mindenképpen köszönöm neki, hogy kilépett a névtelenségből. :) Ajándékot nem küldök, csak egy virtuálisat, jelképeset: egy zeneszámot. És kitől mástól, mint kedvenc együttesemtől, az ABBÁtól. Kata, fogadd szeretettel!
De, természetesen, éppen annyira hálás vagyok minden egyes hűséges olvasómnak, a tizenhatodiknak és a harminckilencediknek egyaránt, illetve mindenkinek, aki akárcsak egyszer is valahogy, valamiért az oldalamra jutott. Nincs különbség közöttük. Mindenki épp annyira fontos, mint az első.:) Az ÖTVEN ELSŐ OLVASÓ.:D:D:D

Fogadja mindenki szeretettel ezt a dalt! Kicsit mélázós, kicsit lassú, kicsit elgondolkodtató, kicsit... karácsonyos is. :)

Almás-fahéjas rózsák

Elnevezhetnénk világjáró receptnek is, hiszen, ugyanúgy, mint anno a Napraforgókenyér, ez is megfordult már a világ sok tájékán. Én legelőször Judithnál fedeztem fel, de megnézegettem azt a linket is, ahol ő bukkant rá, illetve azokat, ahol ez az illető is rátalált. Persze, azóta sokan mások elkészítették, de most már nem fogok mindenkit belinkelni...

Tulajdonképpen nem is recept, annyira egyszerű. Csupán levelestészta, alma, cukor és fahéj kell hozzá és már készen is van a különleges sütemény. Adagokat meg lehet találni Judithnál, én duplán készítettem.

Csak néhány fázisfotóval szolgálok:






Annyit azért még leírok, mert a fotók alapján, természetes, hogy nem egyértelmű: Az almát nem nyersen használtam fel. Jól megmostam őket és héjastól félbevágtam, majd karalábévájóval a magházukat kikanyarítottam. Vékony, 1-2 mm-es szeletekre vágtam és cukorral, citromlével ízesített lobogó vízbe dobtam őket. Néhányszor átforgattam őket egy nagyobb kanál segítségével és már szedtem is ki a vízből. Max. 1-2 percet voltak benne. Először egy tálba szedtem ki és onnan mentek a papírtörlőre szikkadni, hűlni.

Gyümölcsös fahéjas csirke

Nem a legfotogénebb étel, de annál finomabb:



Egyszer egy fórumon karácsonyi ételeket ajánlgattunk egymásnak. Az egyik lány osztotta meg ezt a receptet velünk, bár ő eredetileg pulykával írta le. Nos, nekem annyira furcsa volt a fahéj benne, valahogy elképzelhetetlennek tartottam hogy a húsokat cask úgy megmártogatom benne, illetve a gyümölcs-hús kombinációval is csak éppen flörtölgettem akkoriban, de nem hagyott nyugodni a dolog. Pulykám nem volt, de volt csirkemellem; először próbaképpen két szeletből készítettem, nehogy majd ki kelljen dobnom! És mit mondjak… Én megettem, Nagy lányom (bár akkor ő volt a nagy és a kicsi is:)) gyúrta befelé, Férjecském pedig cask fanyalgott, húzta a száját neki. Ez van, sejtettem. A csirkemell többi részéből valami más készült.

Tudja a szösz, hogy múlt héten mi ütött belém és hogyan jutott eszembe az ominózus étel, de egyszerűen megkívántam. Férjecském nem volt itthon, szabad volt a pálya az elkészítéséhez, no meg éppenséggel minden volt is hozzá, ami szükséges.

Hozzávalók:
- 8 vékony szelet pulykamell (én egy csirke mellből készítettem),
- sok őrölt fahéj ()muszáj volt liszttel vegyítenem, mert cask 2 tk-lal volt,
- 20 dkg baconszalonna szeletek (nálam éppen erdélyi sonka-szeletek),
- 15 dg füstölt sajt,
- 10 dkg emmentáli vagy trappista sajt,
- tetszés szerint gyümölcsök kockára vágva: sok alma, kevés ananász, barackbefőtt, narancs /mandarin, sárgadinnye nyáron (én almát és körtét tettem most bele),
- 3 dl tejföl
- olívaolaj, só, bors
- nálam pluszban két szelet igazi szalonna

Elkészítés:
A csirkemellet felszeleteltem, kissé kipotyoltam (klopfoltam) és nagyon enyhén sóztam-borsoztam. Lisztet elkevertem fahéjjal, a keverékben jól megforgattam a hússzeleteket, majd kevés olívaolajban egy serpenyőben mindkét oldalukat fehérre sütöttem. (Tényleg cask pár pillanatig, 3-4 perc alatt megvoltam az egésszel!) Ezután egy tepsibe beleszórtam az apró kockákra vágott szalonnát és egymás mellé helyeztem a hússzeleteket. A húst beterítettem a sonkaszeletekkel ezt pedig “betakartam” a füstölt és trappista sajt lereszelt keverékével. Ráhalmoztam az apró kockára vágott almát (3 db) és a szeletelt (fagyasztott) körtét is. Az egészet leöntöttem tejföllel és a tepsi ment az előmelegített sütőbe. (Utólag vettem észre, hogy a a két sajtfélét nem kellett volna összevegyíteni, mert a trappista a tetejére járt volna, de szerintem ez semmit sem rontott rajta.) Nem fedtem le alufóliával, mert nem tartottam szükségesnek, szinte minden félig kész volt, mire bekerült a sütőbe. Nem is sütöttem sokat, kb. 25. percig volt benne, ezalatt nagyon finom szósz keletkezett a húsok-gyümölcsök körül. Hmmm… nagyon finom lett, én úgy, de úgy belaktam belőle, hogy félreállt a hasam tőle.
Végül mégiscsak úgy adódott, hogy Férjecském is hazavetődött és nem volt, mit tenni, ezt kellett elétennem. Illetve ő rakta ki maga elé, mert én már nem votlam otthon akkor. Nem szólt semmit sem róla. De másnap, amikor hazaérkeztünk a bevásárlásból és gyorsan bekapta a megmaradt kétfalatnyit, megjegyezte, hogy nem tudja, mi ez, de nagyon finom. :) Hallgattam. És megállapítottam: az ízlések változhatnak. :)

FÉL ÓRA - 2010.



Azt még elfelejtettem írni, hogy az Alíz-féle Vitamin-savanyúsággal ettem/ettük, de azóta már azzal, amit én készítettem. :)

Croissant - egyszerűen és töltelékesen

Még sosem készítettem hasonlót (csak gyerekkoromban a hájast, de azt nem én gyúrtam, én csak vágtam, töltöttem), de azt hiszem, még fogok. Már csak azért is, hogy gyakoroljam és egyszer majd az enyém is olyan legyen, mint a Gabojszáé, ahonnan én inspirálódtam, illetve a Limaráé, ahonnan meg Gabojsza ihletődött.

A receptet mindkettejük linkelt oldalán meg lehet találni, én most (főleg idő szűke miatt) nem írom le.
Betartottam Gabojsza utasításait, nem is volt gond mindaddig, amíg le nem járt a hűtőben való pihentetés. Amikor viszont már kinyújtottam a tésztagombócokat, megszórtam őket a lereszelt vajjal és ki kellett volna nyújtanom, egyszerűen nem sikerült. Illetve kinyújtottam, de az egyik tésztalap lemaradt, a másik tovább nyúlott, az egyik kifedte a másikat, a vaj a serítőmre (nyújtófámra) ragadt, szóval, kellőképpen meg voltam ijedve! Még véletlenül sem gondolhattam arra, hogy szép kör alakúra nyújtsam, úgy nyújtottam, ahogy lehetett. Végül úgy osztottam-szoroztam a dolgokat, hogy kb. arasznyi széles csíkokat tudjak vágni, ezeket pedig továbbszabdaltam háromszögekbe, így aztán mégis lehetett kifliket csavarni belőlük. :) Összesen 28 darab lett a tésztából, ebből 6 lett sima, azaz töltelék nélküli, 6-ba reszelt sajtot göngyöltem, a többibe pedig sütőtökös almás tölteléket tettem. A tésztaháromszögek szélesebbik felét megpakoltam reszelt sajttal, illetve sütőtökös –almás kulimásszal és ettől a felétől kezdtem felcsavarni. A továbbiakban ugyanúgy játam el, ahogy ajánlották. Még jó félórát kelesztettem, majd lekentem őket és 20-25 perc alatt előmelegített sütőben megsütöttem. Sokan ettünk belőlük, és bár, gondolom, vizet sem vihetnének az én példányaim elődeiknek, mind egy szálig elfogytak. Férjecském kelletlenül fogadta a hírt, miszerint ez a vacsora, nem is akart enni belőle, végül mégis győzött az éhsége és megkóstolta. Rövidesen jött a következő sajtos darabért, mert: “Te, ez jó!”:)

Sajtos:



Sütőtökös-almás töltelék
Kb. 20 dkg sütőtököt és 4 közepes almát lereszeltem (persze, hámozás, mosás után), hozzáadtam 5 ek. cukrot, 1 ek-nyi citromlevet, 1 tk. Fahéjat és vagy 3-4 ek. grízt, hogy a levét ez beigya. Jól összekavartam és ment tölteléknek a croissant-okba.

Sütőtökös-almás: