2009. március 6., péntek

Dió


Tegnap sütésre is adtam a fejem. Nem tudtam, mire vállalkozom: déltől 4 óráig csak bögyörgettem és vajaztam és nyomkodtam és tördeltem és mellesleg egy délre nem alvó 3 éves plusz egy 2-kor megébredt egyéves sündörgött körülöttem. Azt hiszem, nem egyhamar készül ismét DIÓ. Bár a végeredmény most már kárpótol a vesződségért, mert nagyon finom lett. Remélem, este is fog ízleni a társaságnak, ugyanis Stuart és Beth, az amerikai házaspár, aki az angol kurzuson tanít, meghívták magukhoz a csoportunkat és ezért készítettem ezt az aprósüteményt.


Olcsó és finom recept, csak az a baj vele, hogy ha nincs meg a sütéséhez a célszerszám, akkor nem lehet megcsinálni. Legalábbis nem ilyenre. De akkor lehet korongokat vágni és keksz lesz belőle. Azokat is ugyanúgy meg lehet tölteni krémmel.

A tésztához szükséges: 0,5 kg liszt, 25 dkg zsiradék (vaj, zsír vagy margarin, mindegy), 10 dkg darált dió, 14 dkg porcukor, 1 tojás, 1 kiskanál szalakáli (étkezési ammónia), 1 ek. ecet, 2-3 ek. tej.
A zsiradékot elmorzsoljuk a liszttel, majd rendre hozzáadjuk a többi hozzávalót is. A szalakálit felfuttatjuk az ecettel és úgy tesszük a tésztába, így nem fog érződni semmi sem belőle. Jól, de gyorsan összegyúrjuk, kissé kemény tésztát kell kapnunk és fóliával letakarva kb. 1 órát pihentetjük a hűtőben.
Ezután mogyorónál valamivel nagyobb, de diónál kisebb golyókat formázunk a masszából és a felforrósított, kivajazott öntöttvas-formákba helyezzük őket. A fedelét rányomjuk és addig sütjük, amíg a „dióhéjak” szép aranybarnák lesznek.
Mivel a tésztából egy kevés kifolyik a formából és elterül a „héjak” között, miután a kis kupák kihűltek, letördeljük azt az odasült masszát.
Végül megtöltjük őket krémmel.

Én ezúttal Raffaello-krémmel töltöttem meg őket:

1,5 dl vízből és 20 dkg porcukorból (legközelebb kevesebet teszek, mert nekünk ez túl édes) szirupot főzünk és még úgy forrón belekeverünk egy 25 dekás margarint. Elkeverjük, majd kihűtjük. Ekkor belekavarunk 25 dkg tejport és 30 dkg kókuszreszeléket és hűtőbe tesszük, hogy jól megdermedjen.

Ebből a masszából Raffaello-golyókat is lehet csinálni, de akkor 35-40 dkg kókusz kell bele. A közepükbe dió-, mogyoró- vagy manduladarabkákat tehetünk és persze, kókuszreszelékbe forgatjuk őket. Én a maradék krémből készítettem néhány golyót, de alig jutott kézre!

A fotókat kissé összekevertem, de most már nincs időm újratölteni őket. (Nem tudom csak úgy húzogatni őket valamiért.)
A következő kép a harmadik lenne a sorban, úgyhogy gondoljátok oda! :)

ÜNNEP - 2011.






8 megjegyzés:

Limara írta...

Nagyon klassz a süti! A legmacerásabbak a legfinomabbak! :)) Ez a célszerszám! nem semmi, én még ilyet nem láttam!

Emmi, Marci, Kati írta...

Hm! Fincsi lehetett! :)

trinity írta...

Ilyen szerkentyűt még én sem láttam, de szuper!A süti is persze!

sedith írta...

Limara, Trinity, ez a micsoda itt sincs minden háznál, nekem Anyum húga hozta el. Anyósomnak vannak valami formái, amibe viszont bele kell nyomogatni a tésztát és az még macerásabb. Ennek az a baja, hoyg eléggé sok zsiradék lefolyik rajta és ráfolyik a tűzhelyre (mint a képeken is látszik egyes helyeken), illetve kissé füstöl is ez a zsiradék.
De mindegy, az a lényeg, hyog az este is ízlett a társaségnak és mindenki csak kérdezte, hyog ezt hoyg csináltam?!:D Ennél már csak az melengette jobban a szívemet, hoyg megkérdezték: tán még diák vagyok???:D

duende írta...

:)))

Örülök hogy sikered volt! Tényleg nagyon gusztusosak, Edit! Ügyes vagy nagyon! :)

A raffaellos krémet külön köszi!

sedith írta...

Duende, köszi és szívesen!:D

KataKonyha írta...

Nagyon guszta a sütid; ez a forma nekem is új, sosem láttam még ilyet. Jó móka lehet a sütés, de ha ilyen klassz a végeredmény, megéri!

sedith írta...

Kata, köszi, valóban finom volt!:)

2009. március 6., péntek

Dió

Bejegyezte: sedith dátum: 13:54

Tegnap sütésre is adtam a fejem. Nem tudtam, mire vállalkozom: déltől 4 óráig csak bögyörgettem és vajaztam és nyomkodtam és tördeltem és mellesleg egy délre nem alvó 3 éves plusz egy 2-kor megébredt egyéves sündörgött körülöttem. Azt hiszem, nem egyhamar készül ismét DIÓ. Bár a végeredmény most már kárpótol a vesződségért, mert nagyon finom lett. Remélem, este is fog ízleni a társaságnak, ugyanis Stuart és Beth, az amerikai házaspár, aki az angol kurzuson tanít, meghívták magukhoz a csoportunkat és ezért készítettem ezt az aprósüteményt.


Olcsó és finom recept, csak az a baj vele, hogy ha nincs meg a sütéséhez a célszerszám, akkor nem lehet megcsinálni. Legalábbis nem ilyenre. De akkor lehet korongokat vágni és keksz lesz belőle. Azokat is ugyanúgy meg lehet tölteni krémmel.

A tésztához szükséges: 0,5 kg liszt, 25 dkg zsiradék (vaj, zsír vagy margarin, mindegy), 10 dkg darált dió, 14 dkg porcukor, 1 tojás, 1 kiskanál szalakáli (étkezési ammónia), 1 ek. ecet, 2-3 ek. tej.
A zsiradékot elmorzsoljuk a liszttel, majd rendre hozzáadjuk a többi hozzávalót is. A szalakálit felfuttatjuk az ecettel és úgy tesszük a tésztába, így nem fog érződni semmi sem belőle. Jól, de gyorsan összegyúrjuk, kissé kemény tésztát kell kapnunk és fóliával letakarva kb. 1 órát pihentetjük a hűtőben.
Ezután mogyorónál valamivel nagyobb, de diónál kisebb golyókat formázunk a masszából és a felforrósított, kivajazott öntöttvas-formákba helyezzük őket. A fedelét rányomjuk és addig sütjük, amíg a „dióhéjak” szép aranybarnák lesznek.
Mivel a tésztából egy kevés kifolyik a formából és elterül a „héjak” között, miután a kis kupák kihűltek, letördeljük azt az odasült masszát.
Végül megtöltjük őket krémmel.

Én ezúttal Raffaello-krémmel töltöttem meg őket:

1,5 dl vízből és 20 dkg porcukorból (legközelebb kevesebet teszek, mert nekünk ez túl édes) szirupot főzünk és még úgy forrón belekeverünk egy 25 dekás margarint. Elkeverjük, majd kihűtjük. Ekkor belekavarunk 25 dkg tejport és 30 dkg kókuszreszeléket és hűtőbe tesszük, hogy jól megdermedjen.

Ebből a masszából Raffaello-golyókat is lehet csinálni, de akkor 35-40 dkg kókusz kell bele. A közepükbe dió-, mogyoró- vagy manduladarabkákat tehetünk és persze, kókuszreszelékbe forgatjuk őket. Én a maradék krémből készítettem néhány golyót, de alig jutott kézre!

A fotókat kissé összekevertem, de most már nincs időm újratölteni őket. (Nem tudom csak úgy húzogatni őket valamiért.)
A következő kép a harmadik lenne a sorban, úgyhogy gondoljátok oda! :)

ÜNNEP - 2011.






8 megjegyzés on "Dió"

Limara on 2009. március 6. 15:50 írta...

Nagyon klassz a süti! A legmacerásabbak a legfinomabbak! :)) Ez a célszerszám! nem semmi, én még ilyet nem láttam!

Emmi, Marci, Kati on 2009. március 7. 0:12 írta...

Hm! Fincsi lehetett! :)

trinity on 2009. március 7. 3:25 írta...

Ilyen szerkentyűt még én sem láttam, de szuper!A süti is persze!

sedith on 2009. március 7. 7:48 írta...

Limara, Trinity, ez a micsoda itt sincs minden háznál, nekem Anyum húga hozta el. Anyósomnak vannak valami formái, amibe viszont bele kell nyomogatni a tésztát és az még macerásabb. Ennek az a baja, hoyg eléggé sok zsiradék lefolyik rajta és ráfolyik a tűzhelyre (mint a képeken is látszik egyes helyeken), illetve kissé füstöl is ez a zsiradék.
De mindegy, az a lényeg, hyog az este is ízlett a társaségnak és mindenki csak kérdezte, hyog ezt hoyg csináltam?!:D Ennél már csak az melengette jobban a szívemet, hoyg megkérdezték: tán még diák vagyok???:D

duende on 2009. március 7. 9:07 írta...

:)))

Örülök hogy sikered volt! Tényleg nagyon gusztusosak, Edit! Ügyes vagy nagyon! :)

A raffaellos krémet külön köszi!

sedith on 2009. március 7. 16:54 írta...

Duende, köszi és szívesen!:D

KataKonyha on 2009. március 7. 18:50 írta...

Nagyon guszta a sütid; ez a forma nekem is új, sosem láttam még ilyet. Jó móka lehet a sütés, de ha ilyen klassz a végeredmény, megéri!

sedith on 2009. március 8. 9:04 írta...

Kata, köszi, valóban finom volt!:)

Related Posts with Thumbnails