2009. március 10., kedd

Vasárnapi ebéd


Nem lesz túl látványos ez a bejegyzésem, pedig igazán finomat ettünk vasárnap! Csak fotózni már nem volt alkalmam, sőt, talán kicsit dilisnek is tűntem volna vele!:P



Anyuéknál még mindig nagy volt a felfordulás, úgyhogy kijelentettem, hogy vasárnap nálunk ebédelnek. Anyu el is fogadta, legalább nem kellett azzal (is) bajlódnia. De azért nem volt „tétlen”, rögtön a fagyasztóhoz ment és elővett egy zacskó valamit. Szép sárga húsú házi majorság (baromfi) volt, még nem tudtuk, hogy kakas vagy ruca (kacsa).



Végül kakasnak olvadt ki :D, amin csak amúgy lógott a sok-sok sárga háj. No, ennek híve nem nagyon vagyok, úgyhogy le is tisztítottam, amennyire csak tudtam, még így is volt elég zsírja a levesnek.


Amolyan újházi húslevesnek indult, de végül nem úgy tálaltam, mert nem volt időm külön kifőzögetni a betétnek valókat. Egyszerűen laskával (cérnametélt) ettük, nem került a tányérba borsó, gomba, de még a levesben főtt zöldségek sem. Azokat elrágcsálták tegnap a lányok.
Szóval, a kuktába beletettem a feldarabolt kakast, majd ezekre tettem 4 szép murkot (sárgarépát), 1 petrezselyemgyökeret, fél zellert feldarabolva, 1 hagymát egészben, hámozatlanul, néhány cikk fokhagymát, szintén hámozatlanul (de jól megmosva), kb. 10 szem szemes borsotm egy aprócska darab csípős paprikát és félmarék sót. A kuktát felöntöttem háromnegyedig vízzel, majd lassú tűzön, kb. 2 órát főztem. A házi tyúknak, kakasnak több időre van szüksége, hogy teljesen megpuhuljon, ezért főztem ennyit. Az íze viszont mennyei, össze sem lehet hasonlítani azzal, amit üzletből vásárolsz.
Miután megfőtt a hús, a zöldségekkel együtt kiszedtem, majd a levest átszűrtem. A tésztát külön kifőztem, majd rámertem a levest.

Másodikként a levesben főtt húst ettük krumplipürével. A főtt húsokat még megsóztam, borsoztam és megszórtam egy pici pirospaprikával, tepsibe tettem, kb. 2 dl húslét öntöttem alá és a sütőbe toltam, hogy kissé megpiruljanak és a bőrük szép piros legyen. Kétféle szószt csináltam mellé: paradicsomszószt és meggyszószt. Még sosem ettem gyümölcsszószt hússal és meglepődve vettem tudomásul, hogy nagyon finom. A társaság két csapatra oszlott, a férfiak paradicsomosat ettek, a női vonal pedig a meggyest részesítette előnyben.

Ez van: változik az ízlésem. :)

3 megjegyzés:

írta...

Pedig két hete még hogy csodálkoztál azon, hogy a meggyszószt hússal kombinálva emlegettem. :))

sedith írta...

Így van, Ré, és éppen ezen felbuzdulva csináltam meg a meggyszószt is a hús mellé. Arra gondoltam, mégsem lehet olyan rossz, ha ezt többen is szokták enni! Pedig amikor Svájcban az ananászos csirkepaprikás-féleséget elém rakták azt hittem, összehányom magam. Fejlődök, tudod? ;):P

Emmi, Marci, Kati írta...

Na most összefutott a nyál a számban. :) A házi kakas-levest mindig, minden mennyiségben ,meg tudnám enni.
A másikféle is nagyon fincsi lehetett. Nem maradt egy kicsi? Küldhetnél. :)

2009. március 10., kedd

Vasárnapi ebéd

Bejegyezte: sedith dátum: 10:22

Nem lesz túl látványos ez a bejegyzésem, pedig igazán finomat ettünk vasárnap! Csak fotózni már nem volt alkalmam, sőt, talán kicsit dilisnek is tűntem volna vele!:P



Anyuéknál még mindig nagy volt a felfordulás, úgyhogy kijelentettem, hogy vasárnap nálunk ebédelnek. Anyu el is fogadta, legalább nem kellett azzal (is) bajlódnia. De azért nem volt „tétlen”, rögtön a fagyasztóhoz ment és elővett egy zacskó valamit. Szép sárga húsú házi majorság (baromfi) volt, még nem tudtuk, hogy kakas vagy ruca (kacsa).



Végül kakasnak olvadt ki :D, amin csak amúgy lógott a sok-sok sárga háj. No, ennek híve nem nagyon vagyok, úgyhogy le is tisztítottam, amennyire csak tudtam, még így is volt elég zsírja a levesnek.


Amolyan újházi húslevesnek indult, de végül nem úgy tálaltam, mert nem volt időm külön kifőzögetni a betétnek valókat. Egyszerűen laskával (cérnametélt) ettük, nem került a tányérba borsó, gomba, de még a levesben főtt zöldségek sem. Azokat elrágcsálták tegnap a lányok.
Szóval, a kuktába beletettem a feldarabolt kakast, majd ezekre tettem 4 szép murkot (sárgarépát), 1 petrezselyemgyökeret, fél zellert feldarabolva, 1 hagymát egészben, hámozatlanul, néhány cikk fokhagymát, szintén hámozatlanul (de jól megmosva), kb. 10 szem szemes borsotm egy aprócska darab csípős paprikát és félmarék sót. A kuktát felöntöttem háromnegyedig vízzel, majd lassú tűzön, kb. 2 órát főztem. A házi tyúknak, kakasnak több időre van szüksége, hogy teljesen megpuhuljon, ezért főztem ennyit. Az íze viszont mennyei, össze sem lehet hasonlítani azzal, amit üzletből vásárolsz.
Miután megfőtt a hús, a zöldségekkel együtt kiszedtem, majd a levest átszűrtem. A tésztát külön kifőztem, majd rámertem a levest.

Másodikként a levesben főtt húst ettük krumplipürével. A főtt húsokat még megsóztam, borsoztam és megszórtam egy pici pirospaprikával, tepsibe tettem, kb. 2 dl húslét öntöttem alá és a sütőbe toltam, hogy kissé megpiruljanak és a bőrük szép piros legyen. Kétféle szószt csináltam mellé: paradicsomszószt és meggyszószt. Még sosem ettem gyümölcsszószt hússal és meglepődve vettem tudomásul, hogy nagyon finom. A társaság két csapatra oszlott, a férfiak paradicsomosat ettek, a női vonal pedig a meggyest részesítette előnyben.

Ez van: változik az ízlésem. :)

3 megjegyzés on "Vasárnapi ebéd"

on 2009. március 10. 10:54 írta...

Pedig két hete még hogy csodálkoztál azon, hogy a meggyszószt hússal kombinálva emlegettem. :))

sedith on 2009. március 10. 14:14 írta...

Így van, Ré, és éppen ezen felbuzdulva csináltam meg a meggyszószt is a hús mellé. Arra gondoltam, mégsem lehet olyan rossz, ha ezt többen is szokták enni! Pedig amikor Svájcban az ananászos csirkepaprikás-féleséget elém rakták azt hittem, összehányom magam. Fejlődök, tudod? ;):P

Emmi, Marci, Kati on 2009. március 10. 23:09 írta...

Na most összefutott a nyál a számban. :) A házi kakas-levest mindig, minden mennyiségben ,meg tudnám enni.
A másikféle is nagyon fincsi lehetett. Nem maradt egy kicsi? Küldhetnél. :)

Related Posts with Thumbnails