Tavaly nyáron elkapott egy kenyérsütési láz, ha nem is mindennap, de kétnaponta kenyeret sütöttem, és állandóan kísérletezgettem, módosítottam a búzaliszt, teljeskiörlésű lisztek és a különféle korpák, magvak arányait. Finom kenyerek születtek (bár nem mondhatom, hogy megtaláltam a tökéletes receptet), de Férjecskémet nem tudtam meggyőzni, hogy jobb nekünk így, és hosszútávon kifizetődőbb, ha itthon készítem, mintsem vesszük. Igaz, dagasztógép híján nem tudom, meddig tartott volna a fellángolás, mindenesetre, lassan visszaszoktunk a bolti kenyérre és maradt az, hogy időnként, amikor időm és kedvem engedte, összegyúrtam valamit.
Amióta írom ezt a naplót, pedig, állandóan elámulok egyes bloggerek-háziasszonyok ügyességén, hogy finomabbnál finomabb, szebbnnél szebb péksüteményekkel, kenyérfélékkel kényeztetik családjaikat. És arra gondoltam, ha egy tapasztalt valaki megosztja a receptjét, és főleg, hogy neki tökéletes lesz belőle az eredmény, hát mégiscsak nekem is sikerülhetne! Gigi a konyhában ajánlása után “felkutattam” Limara bagettreceptjét és el is készítettem. Igaz, hogy vekniket csináltam belőle, de szerintem ez nem osztott nem szorzott a végeredményen. Egy hihetetlenül finom, puha, levegős, ropogós héjú, szájban elolvadós kenyérfélét kaptam belőle. Még langyosan kentünk rá vajat. Semmi mást, még a friss zöldséget sem hiányoltam mellőle.
A játszma viszont csak ma dől el végérvényesen, mert Férjecském csak ma fogja megkóstolni. Persze, nem mondom, hogy ezentúl mindig sütni fogok, de ugyanúgy, mint eddig időnként biztos, hogy előveszem még ezt a receptet.
Nos, azért nem tudtam 100%-osan követni a receptet, de mivel elolvastam még néhány kiegszítést a megjegyzéseknél, azokat is felhasználva sikerült jól kihoznom a dolgokat. Pl. öregtésztám nem volt, helyette kovászt készítettem (bár lehet, kiderül, hogy öregtészta volt, csak nem volt ideje öregedni), joghurt helyett tejfölt használtam, mert ez volt itthon bőven, a krumplipehely helyett (a receptszerző ajánlásával) krumplipüré-port tettem bele és hiába tettem tűvé a gyógyszeres dobozt, C-vitamin után kutatva (ami egyébként mindig szokott itthon lenni), végül egy kis ecetet, kb 1 kanálnyit használtam helyette. Először lisztből, langyos vízből, élesztőből és egy kiskanál cukorból elkészítettem a kovászt, összekevertem a hozzávalókat, míg kb. galuskatészta sűrűségű masszát kaptam és meleg helyet félretettem kelni. Idejében elkészült, így vagy két órát is kelt. Utába összekevertem a többi hozzávalót és a kovászt, majd jó 20-25 percig gyúrtam-dagasztottam, amíg már se a kezemhez, se az edény falához nem ragadt. Az utolsó 1-2 percben szezám- és lenmagot gyúrtam bele. Hagytam kelni, majd Limara utasításai szerint ismét összegyúrtam, megformáztam
és egy jó órát még kelesztettem. Mivel nem állítható hőmérsékletű és nem légkeveréses a sütőm, először maximumra állítottam, majd miután az első adag tésztát betettem, kicsit levettem belőle, az aljára pedig egy edénykébe vizet tettem. Kb. félóra alatt sültek meg.
3 megjegyzés:
Nagyon szépek lettek! Remélem a férjednek is tetszeni fog! :))
Nem is kellett hozzá kenyérsütő-gép? :o Végül még én is kipróbálom. :p
Kati, nagyon jó lenne, ha lenne egy gépem, de nem hiszem, hoyg hamarosan bekövetkezne ez. Vannak más, hiányzó dolgaim, amik fontosabbak annál. Meg aztán nagyanyáinknak sem volt dagasztógépük!;) Csak a kezük. :D Szerintem nyugodtan kipróbálhatod! Én azóta már sütöttem egy adag zsemlét is, hamburgerhez, most pedig spéci azért léptem be, hoyg leírjam a fehér kenyér receptjét!
Puszi
Megjegyzés küldése