Cseresznye-salsa

Nagyot néztem, amikor Trinitynél megláttam ezt a receptet. Az ilyen merész párosításoktól mindig féltem, annális inkább, hogy amikor Svájcban volt alkamam néhány nem mindennapi gyümölcsös fogást kóstolni, enni, nem ízlettek. De tudom, hogy az ízlés idővel változik, első kóstolásra sok minden fura vagy akár bizarr lehet, utána pedig már nem is annyira csodabogár.

Úgyhogy, most nagyot hallgattam, nem írtam semmit, mert ritkán mondom most már: nem szeretem, anélkül, hogy megkóstolnám. Végül a KataKonyhán is megjelent a recept meggyes változata, természetesen, a legelső megjelentet is megnéztem Chili és Vaníliánál és éppen volt cseresznyém is itthon. Elkészítettem. Már nem titok, hogy félve és szkeptikusan láttam neki, de jól tettem, hogy nem tettem semmilyen elhamarkodott kijelentést. Mert olyan szuper (nem szeretem az ilyen szavakat, de most tényleg ez illik ide) volt a salsa, hogy szívesen megenném gyakrabban is. A cseresznye édessége csak éppen olyan volt, mintha pici cukorral is megszórtam volna, az íze pedig nagyon jól harmonizált a hagymáéval.



Na nem, a férjemnek ebből nem adtam, mert biztos, hogy kicsapta volna nála a biztosítékot, de másfelől nem is maradt addigra belőle. Lányaimmal együtt felfaltuk, hiszen olyan pindurka volt az az adag! Örültem nagyon hogy ízlett hármunknak. Egy szelet hússal is el tudtam volna képzelni, de mivel csak úgy, hirtelen készítettem, és főleg a kóstolás volt a lényege, csak magában ettük, illetve lángossal. (Na, ne tessék nevetni!:D)

Receptet nem írok, hiszen részletes leírás van mindhárom belinkelt helyen, ki-ki készítse aszerint, ahogy neki a legkézenfekvőbb. Én pl. csak icipici csipőspaprikapelyhet tettem bele. Nem is érződött, de nem is kellett, hiszen akkor a Lányok nem ehettek volna.

FÉL ÓRA - 2010.