Ottis két kisfiával volt otthon, és miután megsimogattam az angyalhozta tengerimalacot, már kortyolhattam is a "szuperkávéfőző":D:D:D (a kissebbik fiúcska így konferálta fel anyukája karácsonyi ajándékát) által készített finom kávét. És miközben a percek rohamosan torlódtak egymásra, illetve mi az ünnepi, szilveszteri élményeinket mesélgettük egymásnak, lassan, de biztosan olvadozott valami. Ez a valami pedig nem más volt, mint Ottis nemrég készített mézeskalácsparféja. Már amikor a blogján olvastam, megkívántam, és azóta is feltett szándékom, hogy nemsokára elkészítem; addig, amíg még van mézeskalácsom.:) Azt viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy alkalmam lesz megkóstolni az eredetit. Isteni volt!!! Édes, de nem émelygős, diszkréten mézeskalács ízű, mégis összetéveszthetetlen az aromája. Most már biztos vagyok benne, hogy elkészítem. Szerintem a családom is imádni fogja.
Fotó OTTIS-tól.
Ottis, örülök, hogy találkozhattunk, és köszönöm ezt az egyedülálló ízélményt, amelyben ma részem volt. Remélem, egyszer hamarosan én is viszonozhatom!:)
7 megjegyzés:
Biztos jó volt találkozni,és ilyen finomat enni.
De jó lehetett nektek egy kicsit beszélgetni ! Személyesen még nem is találkoztatok? Ráadásul még ilyen finomságot is ettél!
Kati, jó volt, bizony!:)
Jaj, Éva, dehogynem, hiszen már több, mint két éve munkatársak vagyunk az Erdélyi koynhánál, és már nagyon sokszor találkoztunk! De a lakására még nem "szaladtam fel" csak úgy egy félórácskás dumcsira. :) Nem is tudom, mikor lesz ilyen legközelebb: :)
Ez az Alizzel valo talalkozasodat juttatja ugy hirtelen eszembe!
Iri, az azért nem volt ennyire "villám".:D
Boldog Új Évet Kívánok!!
Én is nagyon örültem neki, hogy jöttél, nagyon jólesett.És örülök, hogy ízlett a parfé :) Puszi!
Megjegyzés küldése