Currys rizs, színesen

„étteremalakítás”

Egy serpenyőben felhevítettem 2 ek-nyi olajat, majd beleszórtam két csészényi rizset. Kissé pirítottam, amíg kezdtek a rizsszemek fehéredni, majd felöntöttem 4 csésze vízzel és sóztam. Amikor majdnem elfőtt róla a víz, megszórtam 1 púpozott teáskanál curryporral és jól elkevertem.
Külön edényekben megfőztem még két marék zöldborsót és szintén kétmaréknyi csíkokra vágott (de kockára jobb) piros húsú paprikát. (Ez nekem a fagyasztóban volt eltéve tavaly óta, télen főleg levesekbe használom.) Amikor megfőttek, leszűrtem őket és a rizshez adtam. Ízlés szerint sóztam még az egészet. Borsozni is lehet, de vigyázat, emrt a currypornak már van egy kis pikáns íze, így inkább csak kóstolás után kell megszórni borssal. Én is csak a magam részét borsoztam, miután a lányokét kivettem belőle. Jó étvágyat!

NÚ - 2019/márc.

Gyors piskótatekercs

"étteremalakítás"

Tegnap vendégek jöttek és szerettem volna valamivel megkínálni őket. A kezdeti ötletet (muffin:P) végül elvetettem, mert eszembe jutott Gordon Ramsay előző esti piskótatekercse, és ki szerettem volna próbálni, hogy valóban, úgy is lehet piskótát sütni, ahogy ő csinálta? És sikerült.:) Nagyon olcsó és egyszerű.

3 egész tojást 6 ek. cukorral és 2 cs. vaníliás cukorral kb. 6-7 percig vertem kézi mixerrel közepes fokozaton. Ekkor a massza már teljesen kifehéredett, a cukor pedig felolvadt benne. Eléggé híg volt, nem úgy, mintha külön vertem volna a habot és aztán bele a sárgáját, de azért szép habos és könnyű volt. Ezután fakanállal óvatosan belekavartam 6 ek. lisztet és fél teáskanál sütőport. (G.R. nem tett bele semmit, de féltem, nehoyg ne nőjön fel. Lehet, mégsem kellett volna tennem, mert így jó ujjnyi vastag lett a piskóta.) Sütőpapírral kibélelt tepsiben sütöttem, kb. 10-12 percig. Ekkor megnedvesített, tiszta konyharuhára borítottam és azon melegében feltekertem. Pár perc múlva kivettem a konyharuhából, kiterítettem, jó vastagon megkentem házi eperlekvárral és – nem túl szorosan - ismét felcsavartam. Szeletelés előtt megszórtam vaníliás porcukorral.

EK - 2011/9

Nem volt valami extra, de hétköznapi gyors desszertnek mégis kiváló. Persze, lekvár helyett vagy mellett elbír egy finom pudingot, gyümölcshabot vagy bármilyen ízű krémet is. De így, lekvárral a leggyorsabb.:)
 

2009. április 1-je, 4 óra 35 perc

Pontosan ekkor készültek ezek a fotók, amikor, számomra bármennyire is áprilisi tréfának tűnik, de NAGYOBBIKUNK betöltötte a 3. életévét. ISTEN ÉLTESSEN DRÁGA KICSI GYÖNYÖRŰSÉGÜNK!!!!! NAGYON SZERETÜNK TÉGED!!!

40 év

Ennyit töltött együtt eddig Anyu és Apu. Éppen vasárnap volt a házassági évfordulójuk. No meg lassan egy hónapja, hogy az új házba költöztek, tehát ünnepelni kellett! Anyu a kalsszikus ünnepi menüjét főzte meg, amivel mindenkinek a kedvében szeretett volna járni.
Húsleves
Pulykasült és bécsi szelet tarhonyával



Gyümölcsös zselatintorta




A torta koprodukció volt, én vertem a habot és állítottam össze a pépet, Anyu megfőzte a pépet és összerakta a tortákat, majd másnap reggel én vertem fel a tejszínt és díszítettem ki őket.

Muffin - ismét

Pénteken reggel ötlettelen voltam a reggelit illetően, és mivel Férjecském is egy ideje kényszerszabadságon van a hét utolsó munkanapján, hát valami tartalmasabbat, laktatót kell kitenni az asztalra. Muffint ütöttem össze, ezúttal hagymásat-murkosat (azaz sárgarépásat).

Hagymás-sárgarépás muffin
1 csésze lisztet, 1 teáskanál sót és 1 teáskanál sütőport összekevertem, majd beletettem 1 nem túl apróra vágott vörös- és 1 lilahagymát, 4 kisebb cikk fokhagymát felaprítva és 1 közepes sárgarépát finomra reszelve. Külön felvertem 1 tojást, hozzáadtam 3 nagy evőkanál tejfölt, 3 ek. olajat és kb. 1,5 dl tejet. A szárazakat összekevertem a folyékonyakkal, majd a kikent muffinformákba töltöttem a masszát és megsütöttem őket.

Délután a zenészpróba idejére ismét muffinnal készültem, de ezúttal édeseket dobtam össze: kókuszosat és mazsolásat. A két recept szinte egyforma volt, annyi volt a különbség, hogy a mazsolásban a kókuszreszeléket liszttel pótoltam. De leírom...

Kókuszos muffin
1 csésze lisztet, fél csésze kókuszreszeléket (100 g volt), csipet sót, 5 ek. cukrot és 1 teáskanál sütőport összevegyítettem, majd belekavartam a folyékony összetevőket is: 1 tojás, 3 ek. olaj és kb. 2 dl tej keverékét.

EK - 2012/2
 



Mazsolás muffin
1,5 csésze lisztet, 100 g mazsolát, csipet sót, 5 ek. cukrot és 1 teáskanál sütőport összevegyítettem, majd belekavartam a folyékony összetevőket is: 1 tojás, 3 ek. olaj és kb. 2 dl tej keverékét.

Tejfölös csirke

 "étteremalakítás"

Csütörtökön rántottát ebédeltünk. Nem volt gáz du. fél 3-ig, Férjecském is hamarabb hazajött, így a csirkecomb vacsorára lett meg. De ez semmit sem rontott rajta, sőt, még ízletesebb lett.

8 db csirkefelsőcombot megtisztítottam, megmostam és bepácoltam. Csak sóval és borssal. Aztán elkészítés előtt tepsibe tettem, pici olajjal meglocsoltam, öntöttem alá 1 dl vizet és alufóliával lefedve megpároltam. Végül levettem az alufóliát és a húsokra öntöttem 2 dl fűszeres (só, bors, pirospaprika) tejfölt. Ezután megszórtam egy kicsi prézlivel is őket és mentek vissza a sütőbe még 10-15 percre. Isteniek lettek a húsok és isteni lett a mártás körülöttük. Mivel én amúgysem eszem semmi köretet most a húsok mellé, a család többi része sem kap. Nekik sem árt, ha nem esznek fehérjét szénhidráttal, keményítővel. Savanyú uborka volt mellé. :) 

Diós golyók - házi túróból

"étteremalakítás"

A különféle tejtermékekből készült golyócskák is virágkorukat élik a gasztrobloggerek körében, így hát én sem maradhatok ki a sorból. Annál is inkább, hogy mostanában ismét többször készítettem házi túrót.

Nagyon egyszerűen szoktam csinálni. A friss házi tejet átszűröm és egy tiszta konyharuhával letakarva 1-2 napig a konyhában hagyom megalvadni. Amikor jó kocsonyás, elkezdem felmelegíteni, de nem szabad túl forrónak lennie, mert akkor a túró kemény és nem krémes lesz! Egy kanállal néha óvatosan belekavarok, hogy mindenhol egyformán átmelegedjen, de nem akarom túlságosan összetörni sem. Amikor úgy érzem, hogy elég meleg (kisujjamat beledugva már jó meleg, de még nem éget), félreveszem (általában nem a nyílt lángra teszem, hanem vasalátétre) és hagyom magában kihűlni. Forrón nem jó átszűrni, mert nem marad szinte semmi belőle. Amikor teljesen kihűlt, leszűröm. Egy időben csak a tésztaszűrőben tettem, de mostanában vászonzacskóba szoktam tölteni, felakasztom és így hagyom lecsepegni 1-2 napig. Többrétű géz vagy tiszta függöny is nagyon jó szolgálatot tesz ehhez, én azért használom a vászonzacskókat, mert egy, hogy vannak, kettő pedig, hogy így nem kell bogozgatnom a sarkokat, csupán felakasztom a felső konyhaszekrény egyik fogantyújára, alá teszek egy tálat és kész is.
A zacskóból kiborítva kész a finom házi túró, amit bármibe fel lehet használni.
A „mi” (én tanultam a receptet, anyósom szokta készíteni) specialitásunk a házilag készített (krém)sajt, amit hamarosan én is megcsinálok, de még le kell csepegnie addig egy adag túrónak.

A diós túrógolyók már egy ideje foglalkoztatnak, amikor pedig Fűszeres Eszternél olvastam róluk, döntöttem, hogy megpróbálkozom velük. Kb. 25 dkg túrót jól összegyúrtam sóval és jó maréknyi durvára tört, pirított dióval. A diót először minden zsiradék nélkül megpirítottam, amikor pedig kihűlt, zacskóba tettem és a laskaserítővel (sodrófával) néhányszor átgurultam rajta. Végül olajos kézzel diónyi golyókat formáltam a masszából és egy befőttesüvegbe helyeztem őket. Az üvegbe még tettem: szemes borsot, 6 db. egészben hagyott fokhagymacikket, 2 szem szegfűborsot, 1 babérlevelet, kb. 2 teáskanálnyi mustármagot, egy teáskanálnyi szárított oregánót és egy szárított csípőspaprikát, majd felöntöttem olajjal.

Biztos „bűnt” követtem el, hogy parlagi napraforgóolajjal öntöttem fel, de pillanatnyilag nem engedhettem meg magamnak, hogy olívával tegyem. De persze, aki teheti, az inkább azzal öntse fel. Ahogy kész volt, lezártam az üveget és betettem a hűtőbe. Nálam csak 2 napot állt, ugyanis ma ehetek tejterméket, és következőleg 4 nap múlva, de annyit már nem lett volna türemem várni. Azonban több napig érlelve még finomabb lehet, mint így. Nekem mindenesetre nagyon ízlett és biztos fogom még készíteni!

Csokis-banános palacsinta

"A nagy étteremalakítás nemsokára ismét a Viasat3-on!!!"

Amikor gyorsan édességet, süteményt kellene enni, mi sem egyszerűbb a palacsintánál?
Az eredeti előzmény viszont az volt, hogy Nagyobbikom behozta az Anna és Peti-könyvét a konyhába, letette anyósom elé és odabökött az egyik oldalra: Süssünk palacsintát! Meglepődtünk, de persze, tudtuk, hogy nem olvasni tanult meg a háromévesem, csupán már ismeri a meséket és a hozzájuk kapcsolódó képsorokat. Intenzíven mutogatta mamájának, hogy Anna és Peti „apája” feldobja a palacsintát és úgy forgatja meg, majd büszkén és boldogan újságolta, hogy az ő anyucija is úgy csinálja.
Ezzel pedig már el is döntöttem, hogy szénhidrátnapi vacsorám és egyben a lányok vacsorája is palacsinta lesz. Méghozzá csokisan-banánosan. Ilyet még sosem csináltam (Mindaddig, amíg egyszer Zita meg nem kínált finettis, azaz nutellás palacsintával, eszembe nem jutott, hogy lehet mással is tölteni a palacsintákat, mint lekvárral és ordával. Ez utóbbiról majd egyszer később, ordaszezonban!), de sejtettem, hogy nem lehet rossz! Naná, hogy nem is lett.

A palacsintamasszát Duende szerint készítettem, bár bevallom, a liszt mennyiségét sem mértem meg, csak úgy szemre tettem belőle. De kb. annyi volt. És nem tettem hozzá cukrot, mert azt tapasztaltam, hogy ha cukor is van benne, nehezebb megfordítani, jobban tapad a serpenyő aljához. És amúgyis elég édes volt a töltelék, sőt! Illetve, hirtelen ötlettől vezérelve, szórtam még a masszába kb. fél teáskanálnyi sütőport is. Nem szoktam különben, de kíváncsi voltam, mennyire befolyásolja az állagát; nem nagyon, bár mégis kissé puffosabb lett.
Szóval megsütöttem a palacsintákat majd megtöltöttem az elkészített krémmel. Felolvasztottam olyan 15 dekányi fehér csokit (ezennel el is fogyott a Boró szülinapjakor egyszer már felolvasztott, csak éppen fel nem használt csoki) és elkavartam féldeci tejel, hoyg krémes legyen és majd ne dermedjen meg teljesen. Miután levettem a lángról és egy-két percet hagytam hűlni, belekavartam két érett és villával összetört banánt. Elkavartam és mindegyik palacsintát megkentem jó evőkanálnyi töltelékkel.

Gyors pizza

"étteremalakítás"

Nem terveztem ma pizzát enni, de mire eljött az ebédidő, mégsem fűlt a fogam a laskához (tésztaféléhez). Már késő volt, hogy dagasztani kezdjek, az üzletben pedig nem kaptam kész pizzalapot. De sebaj, megoldottam én, méghozzá nagyon gyorsan és ... finoman!

Graham kenyeret vettem éppen, így abból készült. A legkisebb tepsimet kikentem vékonyan olajjal és a kenyérszeleteket jó szorosan egymás mellé raktam bele. Ahol kellett, el is vágtam őket, hogy szinte semmi rés ne maradjon közöttük. Egy kis üveg házi ketchupot rákentem a szeletekre, majd az ősszel eltett lecsóból is tettem rájuk. Végül 3 közepes méretű gombát szeleteltem fel és osztottam szét a pizzán. Kb. 10 percre tettem a nagyon forró sütőbe, ezalatt a kenyérszeletek alja szépen megpirult, az egész jól átforrósodott, a gomba pedig megpuhult. Mivel nem sóztam, nem engedett levet; nem is szabad sózni, csak miután kivesszük. A legvégén kb. 2 deka reszelt sajttal szórtam meg. Természetesen, lehet tenni többet is rá, sőt más hozzávalókat is, de én csak olyasmit használtam, amit a diétám megenged. A sajt úgyis „bűnözés” volt, de egy-egy ilyen kis kihágás még nem a világ!

NŰ - 2019/márc.11.

Ordás-barackos torta

"étteremalakítás"

Ezt a könnyű tortát még tavaly nyáron készítettem, de most eszembe juttatták Duende ricottagolyói. Pedig semmi közük egymáshoz, tulajdonképpen.
Úgy történt, hogy Nagyobbikom nagyon szereti az ordát, ezért apósom, ahányszor csak tehette, útbaejtette a piacot és minket, hogy kedvenc nagyobbik lányunokájának friss ordát hozhasson. Egyszer kicsivel többet hozott, mint amennyit egy-két napon belül el tudtunk volna fogyasztani és megelőzve, hogy tönkremenjen, tortát dobtam össze belőle. Csak abból, ami éppen volt otthon.

Ordás, barackos torta

Hozzávalók (24 cm-es formához): 10 dkg vaj, 20 dkg darált keksz, 2-3 evőkanál cukor, 2 evőkanál kakaó, rumkivonat, lekvár; a krémhez: 50 dkg orda, 1 tasak vaníliás pudingpor, 3,5 dl tej, 5 evőkanál cukor, kb. 50 dkg érett barack.

Elkészítése: A vajat habosra keverjük, majd beletesszük a darált kekszet, a cukrot meg a kakaót, ízesítjük 1-2 evőkanál rumkivonattal, majd annyi savanykás lekvárt dolgozunk bele, hogy jól formázható, de keményebb masszává álljon össze. Egy 24 cm-es tortaformát kibélelünk frissen tartó fóliával, a masszát egyenletesen belenyomkodjuk, majd a hűtőbe tesszük dermedni. A pudingporból, a cukorból és a tejből sűrű pépet főzünk, hagyjuk kihűlni, majd hozzákeverjük a villával alaposan összetört ordát. A krém felét rákenjük a kekszalapra, befedjük vékony barackszeletekkel, majd rásimítjuk a maradék krémet is. A tetejét is kirakjuk barackkal, majd további 1-2 órára visszatesszük a hűtőbe.   

Nagyon finom lett, sokan ettünk belőle, és mindenki dicsérte.

Az ünnepelt és tortája

 Bár a képeken nem látszik túl jól, de háromemeletes torta volt, különféle piskótákkal és különféle krémekkel. Volt csokis krém, volt vaníliás és vajas, de visszatérő motívumként mindegyikben ottvolt a barack. Tejszínhabbal vontuk be (sajnos én is segítettem), majd Ani csokis tejszínhabot nyomott rá itt-ott és lecsepegtette tortabevonó zselével. Még Férjecském is repetázott belőle, ami nála nagy szó!

Nem csak a húszéveseké a világ…

Pedig mégiscsak az övék. Legalábbis ők azt hiszik. És akár bevalljuk, akár nem, mi tudjuk is, hogy az övék. Mert olyan szépek és fiatalok, olyan nyitottak és gondtalanok, olyan tettrevágyók, buzgók és világmegváltók sosem leszünk, mint húszévesen.
Elevenen él bennem a 20. születésnapom… szépen kicsíptem magam, szoknyában, ingben mentem az iskolába (tanítottam akkor), a csodálkozó szomszéd néni kérdésére pedig titokzatosan azt válaszoltam: annyi vagyok most, hogy sem több, sem kevesebb nem akarok lenni. És milyen igazam volt. Annál kevesebb semmi pénzért nem lennék még egyszer, de ugyanannyi nagyon szívesen. És most, rohamosan közeledve a +10-hez (bár szerencsére addig még van egy év), annál inkább érzem ezt. (Bővebben erről majd kb. 2 hét múlva…)

Most az a lényeg, hogy Húgocskám, a “kicsi” Ani, ma 20 éves lett. Alig hiszem el! Tisztán emlékszem születése napjára, Édesanyám reggel még szépen megfésülte a hajamat, bár jócskán lehettek fájdalmai, mert teljesen más volt, mint máskor, délben 1 óra körül pedig, a hegedűtanárom, akihez éppen megérkeztem, már újságolta is a hírt, hogy megszületett a hugicám. A fellegekben jártam és annak örültem, hogy kislány lett a testvérem és akkor biztos Annamáriának hívják, mert ezt a nevet én annyira szerettem!
Tisztán emlékszem, amikor 6 naposan hazahozták a kórházból és lefektették az ágyra. Csak bámultam és nem tudtam, mit kezdhetek majd ezzel a kis csomaggal. A következő pillanatban pedig már fel akartam venni. Másnap Édesanyám már megengedte, hogy segédkezzek a tisztába tevésnél, amikor néhány hetes volt pedig, már egyedül is tudtam pelust cserélni rajta. És akkor még nem volt Pampers! Most is előttem van Édesanyám elképedt ábrázata, amikor elújságoltam neki tettemet és mint egy trófeát, úgy mutattam fel az összehajtogatott kakis pelenkát: először nem hitte, de amikor jobban szemügyre vett és látta, hogy a pólómon kívül még az orrom hegyét is összekentem, nem volt mit tennie, hát elhitte és nevetett. Azt sem felejtem el soha, amikor a kis akaratos (jópár hónaposan) kicsavarta magát a kezemből, ráesett az ágyra, onnan pedig a földre gurult. Nagyobb volt az ijedsége, mint, hogy megütötte magát, de olyan éktelen üvöltésbe kezdett, mint még soha. A ravasz Édesanyám pedig azt mondta nekem, ha nem mondom meg rögtön, mi történt, megy és megkérdezi az embereket a tévéből, hiszen azok mindent láttak. Én butuska, persze, hogy elhittem!
….. És sorolhatnám az emlékeket, de azt hiszem, bármikor csak abbahagyni lehetne, befejezni sosem. És íme, a kicsi Ani felnőtt, éli a saját életét, nemsokára pedig már neki is saját családja lesz. Nem is akarom elhinni!

Isten éltessen, drága Testvérem!

A munkahelyére ma vitt egy csomó finomságot, amiket tegnap sütöttünk meg ketten. A Snickers-et én követtem el, a Háztető viszont az ő műve volt. Az osztályában lévő gyerekeket pedig finom kókuszgolyóval lepte meg.



Így készültek:

Háztető
Legelőször elkészítette a kekszmasszát:
1 pohár (kb. 2,5 dl) vízből és 20 dkg cukorból szirupot főzött. Belekavart 20 dkg vajat, 2-3 ek. kakaót, ½ kg összetört háztartási kekszet, 1-2 cs. vaníliás cukrot és 5 dekányi mazsolát. Jól eldolgozta, majd háromszög alakú rúdat formázott belőle, belecsavarta fóliába és a fagyasztóba tette.

Ezután sütött egy sárga piskótát:
4 tojás fehérjét (3 is elég lett volna) kemény habbá vert 4 ek. cukorral és 1 cs. vaníliás cukorral, majd belekeverte a tojások sárgáját, 8 ek. lisztet és 1 csapott kiskanál sütőport. Nagyobbacska, kikent-lisztezett tepsiben megsütötte, miután kihűlt pedig, hosszában 3 egyenlő részre vágta.

Végül elkészítette a krémet és összerakta:
1 cs. kókuszízű pudingporból 3,5 dl tejjel sűrű pépet főzött, majd szinte állandóan kavarva, kihűtötte. 1 margarint habosra kavart 20 dkg porcukorral és összekeverte a péppel. Tálcára helyezte az egyik piskótacsíkot, megkente jócskán krémmel (kb. ¼-ét használta fel), majd ráhelyezte a kekszmasszarúdat. Ezt is bevonta krémmel ( 2/4-ét használva fel), majd ráragasztotta a másik két piskótalapot. Végül a megmaradt krémbe kevert 1 ek-nyi kakaót, bevonta vele a “háztetőt” és megszórta gazdagon kókuszreszelékkel.



Snickers
Egy nagyobbacska tepsit jól kikentem olajjal és az alját kibéleltem ostyalappal. 5 tojás fehérjét kemény habbá vertem 6 ek. cukorral, majd belekevertem 3 ek. lisztet, 25 dkg darált diót, 1 ek. kakaót, 1 cs. vaníliás cukrot és 1 kk. sütőport. Ráöntöttem az ostyalapra, elsimítottam (kb. 1 ujjnyi vastagnak kell lennie csupán) és lassú tűznél kb. 20 perc alatt megsütöttem.

A krémhez legelőször szárazon megpirítottam 25 dkg diót, majd egy zacskóba téve, sodrófával, azaz laskaserítővel, többször “átgurultam” rajta, hogy összetörjem. Amikor ez megvolt, egy lábosban karamellizáltam 6 ek. cukrot és belekavartam az összetört diót. Rögtön utána, anélkül, hogy félrevettem volna a lángról, beletettem és elkavartam egy egész margarint. Míg elfőtt a víz, amit kiengedett a margarin, az 5 tojássárgáját habosra kevertem 5 ek. cukorral és beletettem a karamelles-diós masszába. Kavargatva, addig főztem, míg a massza amolyan tejfölsűrűségű nem lett. Ekkor félrevettem a lángról és máris rákentem a megsült lapra.

A tetejére glazúrt tettem, amihez 7-8 ek. porcukrot elkavartam 3 ek. kakaóval, 3 ek. forró vízzel és 3 ek. olajjal. Amikor az egész csomómentes volt, máris kentem a sütire. Ahogy a glazúr megkeményszik rajta, már fogyasztható is.

Ezen a képen látható süti egy másik alkalommal készült, de az a recept nem volt jó: a tésztája túl vastag lett, mivel dupla adagot írt elő, a krémje pedig egyszerűen nem akart megvastagodni, ezért van elfolyva a széleken. A mostani viszont tökéletes lett: ropogós, de puha is, mint az igazi Snickers!



Kókuszgolyó
A kókuszgolyó ugyanúgy készül, mint a kekszmassza, csak ehhez a kekszet nem összetörni, hanem ledarálni kell vagy kekszport kell használni. Amikor kész a massza, golyókat formálunk belőle és kókuszreszelékben meghempergetjük.
A golyócskák a legelső képen látszanak; az a tálcányi finomságot maradt nálunk.

"Gombás göngyölt husi"

Ne feledjétek, holnap este van A nagy étteremalakítás Giannival!!!

“A disznó vagy a pulykamell szeleteket kicsit meg kell ütni hogy szép nagy szeletek legyenek, fel lehessen a töltelékkel tekerni. Sózni kell, picit borsozni, majd állni hagyni. Addig elkészíted a tölteléket bele. Én 6 göngyölt husihoz 60dkg csiperke gombát megpucolok nagyon apróra felkockázok, lajon lepirítom, hogy az összes levét kiengedje. 2 óriási hagymafejet szintén olajon lepirítani nagyon apróra összevágva. 7 tojást keményre megfőzni és apróra összekockázni (én a tojásszeletelővel szoktam) keresztben is rácsukom a szeletelőt, gyorsan megvan. A lepirított hagymát, a létől leszűrt, lepirított gombát és az apróra összekockázott tojást összekeverni pici sót és borsot tenni bele, meg kell kóstolni, azért érződjön egy picit a bors is és a só is, de ne legyen nagyon sós vagy borsos.
A töltelékkel megtölteni a nagy szelet husikat és szépen feltekerni, fogpiszkálóval megtűzni hogy ne folyjon ki a töltelék belőle.
Tepsibe rakni, kevés olajat önteni alá, a tetejét alufóliával lefedni és közepes tűzön sütni kb. 1 órán át, a gomba miatt sok lé ki fog még mindig folyni. Ezt leönteni róla 1 óra múlva. A fóliát már nem kell rá visszatenni egy nagy doboz tejföllel leönteni, sütni még így is kb 20 percig, addig /mi trappista/sajtot reszelni, a sajttal bőven megszórni és pirosra sütni.
Sültkrumplival tálalni.
Jó étvágyat!”



Ez volt a recept, amit Kati, egy volt fórumos társam kb. 3 évvel ezelőtt leírt. Azonnyomban kipróbáltam, Férjecském kommentárja pedig az volt hozzá, hogy mondd meg a barátnődnek, hogy ilyen recepteket máskor is osszon meg veled! És, fene tudja hogy’, de e kedvező fogadtatás ellenére, egyszer sem készült azóta a fogás. Aztán tegnapelőtt olvastam Gabojszánál a gombás hústekercset és rögtön beugrott nekem ez a recept. Tegnap, húsnapom lévén, be is iktattam. Igaz, a leírtakat nem követtem teljes mértékben, mert már nem jutott az időm, hogy újraolvassam, így csak “gyerekkori” emlékeimre hagyatkoztam, de meglepetten vettem tudomásul, hogy egész jól emlékeztem rá. Most teljesen más arányokkal dolgoztam.
5 nagy hússzeletem volt. A só és bors mellett megszórtam még egy kevés fokhagymaporral is. Nem szabad elfokhagymázni! 1 nagy hagymát megdinszteltem és 2!!! db. gombát jó apróra vágtam (pedig hetet vettem hozzá, de nem kellett ennyi) és a hagymával együtt pirítottam. Nem túl sokat, a levét még nem engedte ki, amikor félrevettem a lángról és a három nagyon apróra feldarabolt főtt, kemény tojást belekevertem. Hogy krémesebb legyen, megszórtam egy ek. rizsliszttel és fellazítottam 3 ek. tejföllel. Sóztam, borsoztam. Megtöltöttem vele a húsokat, mindegyikbe jó púpozott ek-nyi tölteléket tettem és még maradt is. Egy tepsibe helyeztem őket és meglocsoltam olajjal. Azért én öntöttem alá 1 dl-nyi vizet is, mert 2 gomba, tudtam, hogy nem enged túl sok levet, bár azért engedett. Végül leöntöttem tejföllel és megszórtam 1 ek. prézlivel, hogy szép pirosra süljön. Sajtot nem tettem rá, mert fölöslegesnek tartottam. Így is nagyon finom volt. Azért a töltelékből kifolyt egy nagyon kevés, de isteni mártás keletkezett belőle a húsok körül. Vacsorára azt ettem kenyérrel mártogatva. Szalmakrumplival tálaltam és, ki-ki kedve szerint, céklasalátával vagy savanyúuborkával ette.



A képen az eredeti, főtt céklából készült saláta látható; Édesanyám jóvoltából készült el, ugyanis készen megfőzve, felszeletelve és félig ízesítve küldte el Aniékkal. Nekem már csak be kellett fejezni.

Gluténmentes kenyér

Újabb változat ITT.

Ezt a kenyérféleséget kísérleteztem ki a kisebbik lányomnak. Muszáj volt módosítanom az eredeti receptet; egyrészt mert nem találtam meg minden hozzávalót, másrészt pedig eredetileg tojásfehérje is kellett bele, Kisebbikemet viszont tej-, tojás-, hús- és gluténmentes diétára fogtam. (Bővebben róla: itt.)
De míg az első három kihagyása abszolút nem okoz gondot, fejtörést nekem, a kenyér hiánya bizony nagy gond volt. Az első gluténmentes kenyér ehető volt, nem mondom, de kissé féltem is tőle: tudom, hogy jól átsült, mégis olyan nyersszerű volt, nedves, pontosan, mint egy kifacsart szivacs. Amit tegnap sütöttem, sokkal jobb lett. Nem olyan, mint a hagyományos kenyér, de mint Harmony is írta, ezek sosem lesznek épp ugyanolyanok, úgyhogy nem is az eredeti kenyérízt kell keresni bennük. Nekem pedig az a lényeg most, hogy legyen, amire ezt-az rákenjek, amit beleaprítsak az ételekbe, hogy tartalmasabbak, laktatóbbak legyenek.

Most azt írom le, hogyan készítettem tegnap, de majd megjelölöm az eredeti recept forrását is.

Gluténmentes kenyér
- 10 dkg rizsliszt
- 10 dkg krumplipehely
- 15 dkg kukoricakeményítő
- 1 tk. só
- 2 ek. olaj
- 2,5 dkg élesztő
- 1 tk. cukor
- kb. 4 dl langyos víz
- késhegynyi szódabikarbóna

Az élesztőt elkevertem a cukorral, míg folyós nem lett és felengedtem némi vízzel (a kimért 4 dl-ből). Kimértem a lisztet, a pelyhet és a keményítőt, rájuk szórtam a sót és a szódabikarbónát. Végül a lisztkeverékhez öntöttem az élesztős vizet és további langyos vizet töltve hozzá, összegyúrtam. Néhány percig erőteljesen gyúrtam, míg a massza jól összeállt és közepes keménységű tészta lett belőle. Ekkor hozzágyúrtam az olajat is és egy tálba téve, letakarva, hagytam kelni 30 percet. Ezután ismét átgyúrtam, 12 kis cipócskára osztottam, szép labdákat formáltam belőlük és a kikent muffintepsibe helyeztem őket. (Így könnyebben átsültek, mintha egészben hagyom a tésztát.) Még hagytam kelni vagy 20 percet és utána mentek a forró sütőbe. Kb. félórát sültek. Félidőben meg kellett volna kennem a tetejüket olajjal, de elfelejtettem, így kissé kemények maradtak. Végül kiborítottam őket egy tálba, megspricceltem egy kis vízzel és egy konyharuhával letakarva hagytam kihűlni.
Hogy szereti-e a lányom, nem tudom, de megeszi és ez a lényeg. Azért nagyon remélem, hogy valóban csak két-három hétig kell megvonnom tőle a gluténes dolgokat, mert így nagyon nehéz rendesen etetni, főleg reggel és este. Még jó, hogy a kásákat nagyon szereti!

Az eredeti receptet itt találtam. Köszönöm, Limara!

Citromos-mézes csirke

Vasárnap A konyha titkai című lapból főztem ebédet.



A konyha titkai nem más, mint a Burda finomságok itteni, román nyelvű kiadása, ami havonta jelenik meg. Mivel magyarul nem jutok hozzá, ezt (is) vettem régebb rendszeresen, és a napokban esett le, hogy néhány hónapja már nem szerzem be. Csütörtökön, bevásárláskor, betettem a legújabb számot a kosarunkba, ám a kódja nem volt jó, így ott kellett hagynom, nagy bánatomra. Olyan szívesen nézegettem-olvasgattam volna a jobbnál-jobb recepteket, színes fotókat! Kárpótlásul vasárnap elővettem nem kis gyűjteményem egyik számát és nézegetni kezdtem. Éppen a tavalyi áprilisit „kaptam el”, ami tele volt a mostani (böjti) időszakra is aktuális receptekkel.
Csirkecombot olvasztottam ki, így ahhoz kerestem megfelelő receptet és hamar meg is találtam. Eredetileg úgy szólt, hogy:
Fokhagymás csirke
- fűszeres-savanykás lime-szósszal –


Én viszont elkereszteltem mézes-citromos csirkének, mert ezek adták meg az alapízeit.
A combokat jól átnéztem, hogy ne legyenek bennük tollmaradványok, azaz tokok, átmostam és papírtörlővel megszárogattam őket. Elkészítettem a pácot: 2 ek. mézet elkavartam 1 citrom levével, 1 kiskanál pirospaprikával, 2 ek. olívaolajjal, 1 kiskanál borssal és egy pici sóval. A combokat egy tálba tettem, megszórtam jól sóval és rájük öntöttem a pácot, majd jól beleforgattam őket. Lefedve, de néha megfordítva őket vagy két órát álltak a hűtőben. Közben krumplit hámoztam, megtisztítottam vagy 10 kisebb cikk fokhagymát, két citromot forró vízzel jól megmostam és felkarikáztam. Egy tepsi aljára kevés olajat öntöttem, beletettem a citromkarikákat, közéjük szórtam a fokhagymát, majd elhelyeztem benne a pácból kivett combokat. Az üresen maradt helyekre a négybe vágott krumpli került. Ezt sóztam, borsoztam, majd a visszamaradt páclével meglocsoltam. Még egy pici olaj ment rá, illetve kb. 2 dl vizet öntöttem alá és alufóliával lefedve a sütőbe tettem. Kb. 30-35 perc alatt elkészült. Az utolsó 10 percben levettem a fóliát és úgy sütöttem pirosra.

EK - 2011/9

Friss „piros-fehér-zöld”salátával ettük, amibe viszont egy kis lilát is kevertem, hagyma személyében. A piros kaliforniai paprikát kb. 2 centis darabokra, majd ezeket félcentis csíkokra vágtam, a jégcsapretket, az uborkát (hámozatlanul) és a vörös(lila)hagymát négybe, majd szintén félcentis darabokra szabdaltam. Sóval és citromlével ízesítettem.
Érdekes módon, ezúttal a citromkarikákat nem győztem gyúrni magamba. Egyáltalán nem voltak keserűek, lehet a citrom volt másabb. Mindenesetre, nekem a krumpli nem hiányzott a citrom, a fokhagyma, a saláta, no meg, persze, a hús mellől!