Mindig történik valami… Meglátok egy zöldséget, amit elképzelek valamilyen ételben… beugrik egy recepttöredék… megérzek vagy csupán elképzelek egy illatot… vagy… megkóstolok egy süteményt…
Még fogyózás közben, egy szénhidrátnapon, angolórára menet bementem egy pékárus boltba; gondoltam, meglepem magam valamivel, ha már amúgyis szabad ennem. Találomra kiválasztottam valami sütifélét. Finom volt, sőt, nagyon finom. Kicsit csodálkoztam, hogy mit keres ez a kavart sütemény a pékárus-kenyeres boltban, de végül nem érdekelt. Ma hazafelé tartottam angolról, amikor eszembe jutott a süti. Bementem és ismét vettem. Ugyanolyan finom volt, mint múltkor. De a “kerekeim” már beindultak… hogyan is készíthetném el ezt otthon? Faltam egy falatot…sima kavart tészta… benne puding… és már döntöttem is, hogy megsütöm. Aninak telefonáltam, hyog vegye ki a vajat a fagyasztóból, majd a buszozás közben konzultáltam anyóssal, hogy milyen kavart tésztát ajánl leginkább, végül pedig a Kossuth-kifli alapjául szolgáló, általunk cask egyzserűen Egyensúlynak nevezett recept mellett döntöttünk.
Hozzávalók:
A pudinghoz: 3,5 dl tej, 1 cs. vaníliás pudingpor, 3 ek. Cukor
A tésztához: 6 tojás, illetve a tojások súlyával megegyező mennyiségű cukor, vaj/margarin/zsír és liszt, bár ez utóbbiból 1-2 kanállal kevesebb is elég, puhább lesz úgy a tészta, egy citrom héja és 2 ek. pálinka/rum
Elkészítés:
Előszöris a tejből, pudingporból és cukorból sűrű pudingot főzünk, majd ha kész van, egy tányérba öntjük és elsimítjuk. Hagyjuk megdermedni.
Amíg a puding dermed, a tojásokat szétválasztjuk. A sárgájákat habosra keverjük a vajjal és a cukorral, majd belekeverjük a pálinkát, a citromhéjat és a lisztet. Végül pedig óvatosan beleforgatjuk a tojások pici sóval keménnyé vert habját. Egy közepes méretű tepsit jól kikenünk (én zsírt szoktam erre a célra használni), az alját kilisztezzük és belesimítjuk a masszát. A megdermedt pudingot kb. 2x2 centis kockákra vágjuk és ráhelyezzük a masszára.
Közepesen forró sütőben megsütjük. Hogy mennyi idő, hány fok, nem tudom, mert nem olyan a lerem (sütő) , kb. félórába telt, +- 5 perc. Mindenesetre, egy fogpiszkálóval beleszúrkáltam a közepébe és semmi sem ragadt rá, tehát biztos voltam benne, hogy megsült. Az alja meg gyönyörű aranybarna lett.
Semmi mást nem kell csinálni vele, mint megszórni egy kevés porcukorral és … megenni. :) Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése