"Idd meg!"-koktél

Most úgy jártam én is, mint az egyszeri parasztasszony. Még jó, hogy a férjeura sorsa viszont elkerült...

A "történetet" Nagyszékely István honlapján olvastam, de tulajdonképpen részlet egy könyvből. Mindegy, idemásolom, mert belinkelni nem tudom.
"A parasztasszony a kastélyban
A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított, tortakrémet kevert - aztán odahaza mindenről beszámolt hites urának.
- Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána!
A paraszt hallgatja csak, hallgatja megannyiszor ezt a történetet; egy szép napon aztán vége szakad a türelmének, és az asztalra csap, és így kiált:
- Nohát, egyszer már én is kérek eperkrémes tortát!
- De édes uram - így a parasztasszony -, nincs hozzá eprünk!
- Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtével!
- Jó, de vajunk sincs a krémhez!!
- Akkor csináld zsírral!
- Honnét vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt!...
- Megteszi. Csináld hát rozsliszttel!
- No és a tojás? Tizenkét tojás!
- A mindenségit neki, hát veletek asszonynéppel sehogy se boldogul az ember? Mondtam asszony, nekem torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettő!
A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár... aztán szó nélkül visszatér a tortával. Az urának sincs kedve a szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi: - Látod, elkészült! - És lassan hozzáteszi még: - Csak azt nem tudom, mit kell ettől a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni!"

Naszóval, annyit nézegettem Pethő Tamás koktélműsorát, hogy sokszor kedvem támadt egy-egyhez, de rendszerint vagy éppen nem volt otthon minden, ami a bemutatott koktélhoz kellett, vagy soha nem is szokott olyasmi otthon lenni, de az sem ritka, hogy nem is hallottam az illető italról, hozzávalóról. Ilyen előzmények után, ma este éppen Boró altatásával bajlódtam, miközben Pethő Tamás újabb chef-d'oeuvre-öket gyártott. A másodikat úgy kezdte, hogy banánt tett a blenderbe. Jól kezdődik, gondoltam, nekem is van banánom! Én is megcsinálom! Igenám, de a folytatás... ha-ha-ha... barna nádcukor (most éppen nincs), jégkocka (december lévén éppenséggel, tehát ez sincs) Cachaca, valami brazil pálinka ("éppen" nincs itthon :)) ananászlé (ez sem volt) és citromlé (na, még szerencse, hogy ez szinte mindig van itthon.)
No, de nem olyan fából faragtak engem, hogy ilyen kis “apróságok” elriasszanak a kitűzött célomtól. Beletettem a banánt a blenderbe, két kiskanál cukrot szórtam rá, beledobtam 5 szem fagyasztott epret, belefacsartam egy narancs, egy mandarin és egy fél citrom levét és beleöntöttem még kb. féldeci vodkát. Gondolkodtam, hogy ezzel készítsem-e vagy jóféle „fickói forrásvízzel”=szilvapálinka, de végül a vodka semlegesebb íze mellett döntöttem. Összemixeltem az egészet pár másodpercig, majd pohárba töltöttem. Egy citromkarikával díszítettem és szívószállal még most is szívogatok belőle.
Hogy milyen lett? Az, hogy fogyasztom, talán éppen elmondja. Ezenkívül viszont született egy könnyű, habos, gazdagon gyümölcsízű, enyhén alkoholos, gyümölcsdarabkás koktél. Hogy mi a neve? „Idd meg!”



Jó szürcsölgetést!