2008. december 10., szerda

Sütőtökkrémleves és tejfölös szójapaprikás

Néhány napja egy sütőtökkrémleves receptjét olvastam itt a gasztrooldalon, de sajnos nem olvastam végig, csak amennyi a főoldalon volt. Annyit azonban észben tartottam, hogy volt benne zeller is.
A tegnapi töpörtyűkúra után (a pasim nincs itthon = nem is kell főzni) ma már éreztem, hogy muszáj valami normálisat ennem. Tudtam, hogy éppen tönkremenni készül a sütőtök a kamrában, és ha 1-2 napon belül nem csinálok vele valamit, úgy megbúsulja magát, hogy teljesen hasznavehetetlen lesz, tehát mindenképpen valami ilyet szerettem volna. Beugrott: sütőtökkrémleves. Legalább Boróka is eheti, nem kell neki külön főzőcskéznem, mint tegnap.
Egy edénybe vizet tettem forrni, meghámoztam egy negyed zellert (jó nagy volt eredetileg), egy negyed sütőtököt (kb. 30-35 deka lehetett) és még egy nagy fej hagymát is. Aztán feldaraboltam az egészet és a vízben puhára főztem. Mikor majdnem megvolt, még 4 cikk fokhagymát is beledobtam. A levéből egy kicsit leöntöttem és simára turmixoltam az egészet. Visszatettem a tűzre és egy pici tejfölös eresztékkel (habarással) besűrítettem, majd még a leszűrt főzőlével igazítottam meg az állagát. Zöldpetrezselyemel szórtam meg, sóval és citromlével ízesítettem. Hmmm, de finom volt!

Másodiknak valami furát készítettem, de azért jó lett! Felfedeztem a szekrényben két zacskó árválkodó szójakockát. Mindkettőt odatettem főni némi sós vízben. Közben két nagy hagymából pörköltalapot csináltam és ráöntöttem a majdnem puha szójakockákat a maradék főzőlével együtt. Még ízesítettem egy kis darált paprikakrémmel, majd egy 10 percig együtt főztem. Tejfölből, vízből, lisztből eresztéket (habarást) csináltam és besűrítettem vele a pörköltet. Húslevessel lazítottam. Ebbe is petrezselyemzöldet, sót és citromlevet tettem. Finom volt, bár biztos még jobb lett volna, ha a kockák ételízesítős vízben főttek volna meg és lett volna idejük állni is benne egy kicsit. Savanyú uborkával ettük. (Mármint a húgommal, aki közben bevágódott bébiszittelni az angolórám idejére.)

Olyan éhesek voltunk, hogy még fotózni sem jutott időm. De majd este hátha megteszem. Maradt még egy csomó!


Nincsenek megjegyzések:

Related Posts with Thumbnails

2008. december 10., szerda

Sütőtökkrémleves és tejfölös szójapaprikás

Néhány napja egy sütőtökkrémleves receptjét olvastam itt a gasztrooldalon, de sajnos nem olvastam végig, csak amennyi a főoldalon volt. Annyit azonban észben tartottam, hogy volt benne zeller is.
A tegnapi töpörtyűkúra után (a pasim nincs itthon = nem is kell főzni) ma már éreztem, hogy muszáj valami normálisat ennem. Tudtam, hogy éppen tönkremenni készül a sütőtök a kamrában, és ha 1-2 napon belül nem csinálok vele valamit, úgy megbúsulja magát, hogy teljesen hasznavehetetlen lesz, tehát mindenképpen valami ilyet szerettem volna. Beugrott: sütőtökkrémleves. Legalább Boróka is eheti, nem kell neki külön főzőcskéznem, mint tegnap.
Egy edénybe vizet tettem forrni, meghámoztam egy negyed zellert (jó nagy volt eredetileg), egy negyed sütőtököt (kb. 30-35 deka lehetett) és még egy nagy fej hagymát is. Aztán feldaraboltam az egészet és a vízben puhára főztem. Mikor majdnem megvolt, még 4 cikk fokhagymát is beledobtam. A levéből egy kicsit leöntöttem és simára turmixoltam az egészet. Visszatettem a tűzre és egy pici tejfölös eresztékkel (habarással) besűrítettem, majd még a leszűrt főzőlével igazítottam meg az állagát. Zöldpetrezselyemel szórtam meg, sóval és citromlével ízesítettem. Hmmm, de finom volt!

Másodiknak valami furát készítettem, de azért jó lett! Felfedeztem a szekrényben két zacskó árválkodó szójakockát. Mindkettőt odatettem főni némi sós vízben. Közben két nagy hagymából pörköltalapot csináltam és ráöntöttem a majdnem puha szójakockákat a maradék főzőlével együtt. Még ízesítettem egy kis darált paprikakrémmel, majd egy 10 percig együtt főztem. Tejfölből, vízből, lisztből eresztéket (habarást) csináltam és besűrítettem vele a pörköltet. Húslevessel lazítottam. Ebbe is petrezselyemzöldet, sót és citromlevet tettem. Finom volt, bár biztos még jobb lett volna, ha a kockák ételízesítős vízben főttek volna meg és lett volna idejük állni is benne egy kicsit. Savanyú uborkával ettük. (Mármint a húgommal, aki közben bevágódott bébiszittelni az angolórám idejére.)

Olyan éhesek voltunk, hogy még fotózni sem jutott időm. De majd este hátha megteszem. Maradt még egy csomó!


Nincsenek megjegyzések: