2008. december 3., szerda

Töpörtyű


Annyit bajlódtam a blogom címével, a legelső nem tetszett, az utána következőek erőltetettek voltak, majd amikor megtaláltam a legmegfelelőbbet (Jöttem, láttam, … főztem) kiderítettem, hogy a net tele van ilyen című blogokkal. Majd még kínlódtam egy kicsit, és ezt a kalandos címet sütöttem ki. Nem tartom túl jónak ezt sem, de legalább érvényes rám. Bár rutinosnak mondhatom magam a konyhában, mégis vannak dolgok, amikben újonc vagyok, emellett szeretek állandóan kísérletezni, új dolgokat kipróbálni, tehát sokszor kaland számomra a főzés, kaland, a maga sikereivel, kudarcaival. Amire már meg is született az első példa.

Tegnap kiolvasztottam a zsírt.
Nem volt sok, csak amennyi egy disznócombon található, de gondoltam, ne vesszen kárba. Az a másfélliternyi zsír, ami kiolvadt a nyers szalonnából, kell is a következő ever, mert bár nagyon ritkán használom, mégis jó, hogy legyen a háznál. Süteményeknél általában azzal kenem ki a tepsit, biztosabb, hogy nem ragad bele. Muffinnál, gyümölcstortánál pedig mindig ezzel kenem ki. Amikor palacsintát sütök, akkor is egy-egy mikroszkópikus darabkát dobok a serpenyőbe, mielőtt a massza belekerülne. No, és nem beszélve arról, amikor évente kétszer-háromszor megkívánjuk a zsíros kenyeret jó vöröshagymával (lilahagyma), fokhagymával, pirospaprikával.

Még sosem olvasztottam magam a zsírt, mindig kaptam Édesanyámtól vagy Anyutól annyit, amennyire szükségem volt, de most megpróbáltam. A siker feles. Isteni töpörtyű született, a zsír viszont kicsit barnás, mintha megégett. Nem is nagyon dicsekszem vele. Pedig csak a végén történhetett valami, addig minden rendben volt. Nagyon egyszerű, de lakásbüdösítő a zsírolvasztás. A feldarabolt szalonna-, illetve hájkockákat egy lábasba tesszük és feltesszük a tűzhelyre. Először egy pici vizet kell aláönteni, ami azért kell, hyog amíg a kockák át nem melegednek és olvadni nem kezdenek, ne kapjanak oda az edény aljához. Amikor már beindult az olvadás, ajánlatos állandóan kevergetni. Én tegnap betettem a sütőbe, mert épp befért az edényem, de így is 5-10 percenként belekavartam egyet-egyet. Végül kivettem és addig sütöttem még, míg a tetejéről az összes hab eltűnt. Ekkor az Anyutól tanult stikát vetettem be, azaz, kicsinként beleöntöttem kb. féldecinyi tejet. Ezt a műveletet célszerű megfelelő távolságból és megfelelő hosszúságú fakanállal végezni, hogy nehogy megégessen! Ahogy ezzel megvoltam, rögtön le is szűrtem a zsírt és egy merőkanál segítségével (töpörtyűszorító híján) kicsit megnyomkodtam őket. Ilyen gyönyörűek voltak menet közben:


A zsírt nem bánom. Az a lényeg, hogy tegnap alig győztem kivárni, hogy kihűljenek és ehessek. Ülhetett ott tőlem a bécsi szelet! Jól belaktam töpörtyűvel és hagymával!

1 megjegyzés:

Timi írta...

Nyami-nyami.... ez isteni lehetett, Edithkém!!!
Én is otthagytam volna a bécsi szeletet! :)))))

Húha... most aztán csak úgy csorog a nyálam! :))))
Ügyes vagy!

Libahájból próbáltad már? Az is isteni!
puszillak!

2008. december 3., szerda

Töpörtyű

Bejegyezte: sedith dátum: 10:56

Annyit bajlódtam a blogom címével, a legelső nem tetszett, az utána következőek erőltetettek voltak, majd amikor megtaláltam a legmegfelelőbbet (Jöttem, láttam, … főztem) kiderítettem, hogy a net tele van ilyen című blogokkal. Majd még kínlódtam egy kicsit, és ezt a kalandos címet sütöttem ki. Nem tartom túl jónak ezt sem, de legalább érvényes rám. Bár rutinosnak mondhatom magam a konyhában, mégis vannak dolgok, amikben újonc vagyok, emellett szeretek állandóan kísérletezni, új dolgokat kipróbálni, tehát sokszor kaland számomra a főzés, kaland, a maga sikereivel, kudarcaival. Amire már meg is született az első példa.

Tegnap kiolvasztottam a zsírt.
Nem volt sok, csak amennyi egy disznócombon található, de gondoltam, ne vesszen kárba. Az a másfélliternyi zsír, ami kiolvadt a nyers szalonnából, kell is a következő ever, mert bár nagyon ritkán használom, mégis jó, hogy legyen a háznál. Süteményeknél általában azzal kenem ki a tepsit, biztosabb, hogy nem ragad bele. Muffinnál, gyümölcstortánál pedig mindig ezzel kenem ki. Amikor palacsintát sütök, akkor is egy-egy mikroszkópikus darabkát dobok a serpenyőbe, mielőtt a massza belekerülne. No, és nem beszélve arról, amikor évente kétszer-háromszor megkívánjuk a zsíros kenyeret jó vöröshagymával (lilahagyma), fokhagymával, pirospaprikával.

Még sosem olvasztottam magam a zsírt, mindig kaptam Édesanyámtól vagy Anyutól annyit, amennyire szükségem volt, de most megpróbáltam. A siker feles. Isteni töpörtyű született, a zsír viszont kicsit barnás, mintha megégett. Nem is nagyon dicsekszem vele. Pedig csak a végén történhetett valami, addig minden rendben volt. Nagyon egyszerű, de lakásbüdösítő a zsírolvasztás. A feldarabolt szalonna-, illetve hájkockákat egy lábasba tesszük és feltesszük a tűzhelyre. Először egy pici vizet kell aláönteni, ami azért kell, hyog amíg a kockák át nem melegednek és olvadni nem kezdenek, ne kapjanak oda az edény aljához. Amikor már beindult az olvadás, ajánlatos állandóan kevergetni. Én tegnap betettem a sütőbe, mert épp befért az edényem, de így is 5-10 percenként belekavartam egyet-egyet. Végül kivettem és addig sütöttem még, míg a tetejéről az összes hab eltűnt. Ekkor az Anyutól tanult stikát vetettem be, azaz, kicsinként beleöntöttem kb. féldecinyi tejet. Ezt a műveletet célszerű megfelelő távolságból és megfelelő hosszúságú fakanállal végezni, hogy nehogy megégessen! Ahogy ezzel megvoltam, rögtön le is szűrtem a zsírt és egy merőkanál segítségével (töpörtyűszorító híján) kicsit megnyomkodtam őket. Ilyen gyönyörűek voltak menet közben:


A zsírt nem bánom. Az a lényeg, hogy tegnap alig győztem kivárni, hogy kihűljenek és ehessek. Ülhetett ott tőlem a bécsi szelet! Jól belaktam töpörtyűvel és hagymával!

1 megjegyzés on "Töpörtyű"

Timi on 2008. december 4. 9:14 írta...

Nyami-nyami.... ez isteni lehetett, Edithkém!!!
Én is otthagytam volna a bécsi szeletet! :)))))

Húha... most aztán csak úgy csorog a nyálam! :))))
Ügyes vagy!

Libahájból próbáltad már? Az is isteni!
puszillak!

Related Posts with Thumbnails