2009. január 29., csütörtök

Laska túróval, káposztával


A tésztafélék nálunk nem igazán mennek. Mármint Istvánnak nem, bár megeszi őket, ha éppen azt készítek. De nálunk nagyon érdekesek az evési szokások, úgyhogy tulajdonképpen két ebéd van egy nap. A második ebéd az valamikor délután van, miután hazajön István, de a lányokat mégsem fektethetem le délben csupán egy kis reggelivel, tízóraival! Így nekik mindig normális időben van az ebéd, de „ebédelnek” felkelés után is. Én, mikor hogy. Van, hogy eszem velük is, mert addigra reggeli nélkül jól megéhezek, van, hogy reggelizem és akkor jól bírom délutánig.
A lányok első ebédje általában valami előző napi maradék, de ha mégsem maradt semmi, akkor gyorsan összeütök valamit. Nos, ilyenkor vetem be azokat a dolgokat, amiket amúgy nem készítek túl gyakran: laska (száraztészta), rizs, káposzta stb.

Múlt héten, egy alkalommal megkívántam a káposztás laskát, oda is tettem dinsztelődni a káposztát. Egy nagy serpenyőben olajat forrósítottam és a felcsíkozott káposztát dinsztelni kezdtem rajta. Állandóan kell kavargatni, hogy nehogy odakapjon és egyenletesen puhuljon mindenfelé. Időnként nagyon kevés vizet öntöttem alája (tényleg csak 1-2 ek-nyit egyszerre), hogy nehogy megégjen mégis. Végül az egész jól összeesett. Ekkor félrehúztam a káposztát az edény egyik felébe, a másik felébe pedig szórtam 1 ek. cukrot és hagytam karamellizálódni. Végül elkevertem a káposztával, ízlés szerint sóztam és almaecettel savanyítottam.
Amíg a káposzta készült, viszont, nagylányom nagyon megéhezett, nem győzte várni az elkészültét. Hamar vizet forraltam és bele a laskát (tésztát), mindegy, hogy milyet, bár a legjobb a szélesmetélt darabolva vagy a kocka, én viszont a húslevesbetétként használt, cakkozott szélű laskát főztem meg. Felét egy másik edénybe tettem, rámorzsoltam némi juhtúrót, kicsit összeforrósítottam és már meg is volt a finom ebéd. A csajom zöldségekkel ette, de tejföllel és simán is jó.

Amikor elkészült a káposzta, a kifőtt laska maradék felét belekavartam és már lehetett is enni. Tejföllel.


Káposztás laska - EK - 2010/1

2 megjegyzés:

Emmi, Marci, Kati írta...

Finom lehet. Bár nálunk a káposztás tészta is "margón" van. :s
Annyira jó, hogy juhtúrót, meg házitúrót, meg ilyen természetes alapanyagokat használsz! :)
A laska viszont üzletben vett tésztából készült, nem?

sedith írta...

Igen, Kati, sajnos üzleti. Anyósom nagynéha még szokott házi cérnametéltet készíteni, meg írtam múltkor a nálatok reszeltnek hívott tarhonyát, de kb. ennyi. Jaj, és a nokedli. Amúgy venni szoktam a tésztaféléket. Se időm, se eszközöm a házi készítéshez...

Ősszel mindig szoktunk egy naaagy juhsajtot venni és abból magam teszem el a túrót. Puliszkához, "laskához" ezt szoktam használni. A friss túrót meg a házi tehéntejből készítem.
Puszi

2009. január 29., csütörtök

Laska túróval, káposztával

Bejegyezte: sedith dátum: 13:25

A tésztafélék nálunk nem igazán mennek. Mármint Istvánnak nem, bár megeszi őket, ha éppen azt készítek. De nálunk nagyon érdekesek az evési szokások, úgyhogy tulajdonképpen két ebéd van egy nap. A második ebéd az valamikor délután van, miután hazajön István, de a lányokat mégsem fektethetem le délben csupán egy kis reggelivel, tízóraival! Így nekik mindig normális időben van az ebéd, de „ebédelnek” felkelés után is. Én, mikor hogy. Van, hogy eszem velük is, mert addigra reggeli nélkül jól megéhezek, van, hogy reggelizem és akkor jól bírom délutánig.
A lányok első ebédje általában valami előző napi maradék, de ha mégsem maradt semmi, akkor gyorsan összeütök valamit. Nos, ilyenkor vetem be azokat a dolgokat, amiket amúgy nem készítek túl gyakran: laska (száraztészta), rizs, káposzta stb.

Múlt héten, egy alkalommal megkívántam a káposztás laskát, oda is tettem dinsztelődni a káposztát. Egy nagy serpenyőben olajat forrósítottam és a felcsíkozott káposztát dinsztelni kezdtem rajta. Állandóan kell kavargatni, hogy nehogy odakapjon és egyenletesen puhuljon mindenfelé. Időnként nagyon kevés vizet öntöttem alája (tényleg csak 1-2 ek-nyit egyszerre), hogy nehogy megégjen mégis. Végül az egész jól összeesett. Ekkor félrehúztam a káposztát az edény egyik felébe, a másik felébe pedig szórtam 1 ek. cukrot és hagytam karamellizálódni. Végül elkevertem a káposztával, ízlés szerint sóztam és almaecettel savanyítottam.
Amíg a káposzta készült, viszont, nagylányom nagyon megéhezett, nem győzte várni az elkészültét. Hamar vizet forraltam és bele a laskát (tésztát), mindegy, hogy milyet, bár a legjobb a szélesmetélt darabolva vagy a kocka, én viszont a húslevesbetétként használt, cakkozott szélű laskát főztem meg. Felét egy másik edénybe tettem, rámorzsoltam némi juhtúrót, kicsit összeforrósítottam és már meg is volt a finom ebéd. A csajom zöldségekkel ette, de tejföllel és simán is jó.

Amikor elkészült a káposzta, a kifőtt laska maradék felét belekavartam és már lehetett is enni. Tejföllel.


Káposztás laska - EK - 2010/1

2 megjegyzés on "Laska túróval, káposztával"

Emmi, Marci, Kati on 2009. január 29. 23:43 írta...

Finom lehet. Bár nálunk a káposztás tészta is "margón" van. :s
Annyira jó, hogy juhtúrót, meg házitúrót, meg ilyen természetes alapanyagokat használsz! :)
A laska viszont üzletben vett tésztából készült, nem?

sedith on 2009. január 30. 5:35 írta...

Igen, Kati, sajnos üzleti. Anyósom nagynéha még szokott házi cérnametéltet készíteni, meg írtam múltkor a nálatok reszeltnek hívott tarhonyát, de kb. ennyi. Jaj, és a nokedli. Amúgy venni szoktam a tésztaféléket. Se időm, se eszközöm a házi készítéshez...

Ősszel mindig szoktunk egy naaagy juhsajtot venni és abból magam teszem el a túrót. Puliszkához, "laskához" ezt szoktam használni. A friss túrót meg a házi tehéntejből készítem.
Puszi

Related Posts with Thumbnails