Elmaradások

Sok mindennel elmaradtam, nem is tudom, mikor érem utol magam vagy hogy egyáltalán sikerül is mindent leírnom. Nálunk ez az elmúlt időszak nemcsak a karácsony és az újév miatt volt tele étellel-itallal, hanem az ezeket követő családi események miatt is. Éppen ez (is) az oka annak, hogy mindeddig semmit sem tudtam írni ebbe a naplóba és receptekkel még most sem jövök.

Azért kezdeném szép sorjában, hogy miket ettünk az ünnepeken. Legalább a felsorolással legyek meg, emlékeztetőül magamnak is, aztán hátha a recepteket is tudom pótolni.

Karácsony első napján Melindáéknál böfföt (salade de boeuf), maradék majonézes krumpli-zöldségsalátát ettünk, majd csigalaskás (csigatésztás) húslevest. Másodikot itt nem ettünk, hogy ehessünk Édesanyáméknál, de végül mégis csak otthon ettük meg, amit Édesanyám bepakolt. Különben Ani nagyon finom egybensült disznókarajjal várt, ami mellé egy még finomabb vadasmártást készített. Ezenkívül végigkóstoltuk a süteményeket, amiket szintén Ani ügyeskedett ki. (Az egyiket, a háztetőt, innen a gasztro-ról lestük el, bár inkább csak az összeállítását, mint az egészen pontos receptet. Elnézést kérek, de már nem tudom, kinek a blogjában láttam.) Hát igen, Édesanyám életében már eljött az az idő, amikor a lánya kizavarja néha a konyhából. Szerencséjére mindketten szeretünk sütni-főzni, kár, hogy nem igazán volt alkalmunk együtt csinálni mindezt a szülői házban!
Karácsony másodnapján Ani és Csaba jött hozzánk Istvánt köszönteni. Húsleves, krumplipüré, fokhagymás báránysült, kókuszos és szezámmagos bécsiszelet volt az ebéd. Este pedig hmmm, egy nagyon finom gyümölcssalátát vacsoráztunk, mert már kezdtünk megcsömörleni a húst hússal való evéstől.
Harmadnapon már nem emlékszem pontosan, de ha jól tudom, ettük az összes maradékot: bécsi szeletet, töltött kacsát, bárányt, meg ami még volt.

Szilveszter napján du. 3-kor még nem tudtam, hogy mit eszünk majd az ünnepen, csak vagy 3 adag hús volt kiolvadva. Nem vagyok babonás, de a sorsot nem akarom kihívni magam ellen (valamivel viszont úgyis sikerült, mert a hét elején elromlott a mosógépem), ezért ezúttal eltekintettem mindennemű szárnyastól. Mivel a Szilvesztert nem itthon töltöttük és ételt sem kellett vinnünk (étteremben voltunk, ahol István dolgozott, azaz zenélt), csak az újévre kellett főznöm. Az egyik adag disznóhúsból, ami karaj volt bécsi való szeleteket vágtam, potyoltam és fűszereztem, másnapig pedig a hűtőben érleltem, majd lefagyasztottam. A másik adag disznóból kolbásszal töltött csavart húst készítettem, amit aztán többnyire hidegen ettünk. Az újévi ebéd a sült pisztráng volt, ami mellé „mamakrumplit” csináltam, azaz paprikás olajon megforgatott reszelt főtt krumplit. És persze, az elmaradhatatlan citrommal tálaltam. Ennek a fotóját azért idebiggyesztem, mert egyfelől nagyon jól nézett ki szerintem, és istenien finom volt, másfelől pedig a bejegyzés is szebb lesz egy ilyen fotóval!
KAL - 2013.



Ezek után újév másodnapján már Melindáéknál ettünk-ittunk-tortáztunk Beni szülinapja alkalmából, a szombat eltelt vásárlással, a szombat éjszaka fele tortakészítéssel, a vasárnap délelőtt főzzéssel-takarítással, majd a délután ünnepléssel. Kicsi Borókámnak ünnepeltük az egyéves születésnapját!!! Erről a napról, a tortáról, természetesen, külön is beszámolok. Következő vasárnapunk is „gyasztroélményekben” gazdag lesz, ugyanis Anyunak üljük a születésnapját, ami szintén ezen a héten volt.
Úgyhogy minálunk ilyen zsúfolt az évkezdet, emellett kedden felfordítottuk a lakásunkat, festés, bútorkiegészítés céljából, nem is csoda, hogy így el vagyok maradva blogügyileg. De lesznek még csendesebb időszakok nálunk is, na! Legalábbis nagyon remélem.