2009. május 22., péntek

Egyveleg

Az elmúlt időszak nem volt valami gasztroélménydús. Persze, főzni főztem, de nem alkottam. Normális, megszokott, lehetőleg olcsó, és lehetőleg ennél is gyorsabb ételeket készítettem.
Mondjuk, a vasárnapi ebéd Édesanyáméknál különleges volt, egyrészt, mert az Ő születésnapját ünnepeltük, másrészt pedig, mert nem nekem kellett főzni. Na jó, a tortában azért „benne volt a kezem”!

Ani korpaciberével savanyított zöldséglevest főzött, Édesanyám krumplipürét és sült csirkét készített friss káposztasalátával, a torta pedig (nem jár nevetni!) a mostanában már kétszer is elkészített Diplomata volt, de ezúttal nem mazsolát tettünk bele, hanem durvára reszelt étcsokit. A három tekercset pedig nem egymás mellé helyeztük, hanem piramist alkottunk belőlük. Tetejét tejszínhabbal vontuk be és díszítettük néhány (félresikerült) csokilevélkével, illetve primulavirágokkal.



A hétköznapokban készítettem Mártásos krumplit, ami tulajdonképpen krumplifőzelék, de a nevét így „örököltem”, tehát így használom. Nagyon finom lett annál is inkább, mert újkrumpliból csináltam. Nálunk, és most már nálam, lehetőleg ez az első étel, amit újkrumpliból készítünk/készítek. Jó sok friss petrezselyemzölddel, jó sok tejföllel, mennyei!

Még főztem túrós laskát (tésztát), paszulylevest (bableves) csülökkel – friss tárkonyt tettem bele és nagyon finom volt; volt még bécsi szelet paradicsom-hagyma-uborkasalátával; hamburger, azaz fasírt, hamburgernek álcázva, jó sok hagymával, paradicsommal; volt szalonnás gulyás, hogy csak néhányat említsek.

Egyik nap paradicsomlevest főztem. A paradicsomlevesnek nálam az a jellegzetessége, hogy sosem készül úgy, mint legutóbb. Mindig a pillanatnyi kedvemtől, hangulatomtól, rászánt időtől, illetve a hűtő, kamra tartalmától függ. Van, hogy hússal csinálom, van, hogy vékonylaskával (cérnametélttel) vagy nokedlivel (mama mindig így csinálta), esetleg rizzsel, netalán zöldségesen, mondom, mikor hogy. Egy másik változat itt. Rizzsel ÉS lestyánnal viszont még nem készítetttem. Főleg azért, mert Férjecském nem szereti a lestyánt. Mármint állítólag, mert úgy megette, azt sem tudta, mit eszik. Igaz, rákérdezett, de zellerzöld válaszom után boldogan kanalazta tovább. (Mea culpa, ne nevessetek ki!)

Egy hagymát felaprítottam és olajon üvegesre pároltam. Ekkor rászórtam kb. két maréknyi rizset és néhány percig kevergetve, azt is pirítottam. Végül felöntöttem két pohár vízzel és hagytam párolódni. Amikor a rizs már megpuhult, felöntöttem 1 üveg (kb. 7 dl volt) paradicsomlével és behabartam lisztből és kevés tejfölből, illetve vízből készült eresztékkel (habarás). Kiforraltam, majd ízesítettem sóval és cukorral, végül pedig beleszórtam az apróra vágott lestyánt. Persze, lehet ezt petrezselyemmel vagy zellerrel is megszórni. Nagyon finom lett.

Hoppá, most jut eszembe, hogy egyik nap rebarbara sörbetet is készítettem. (Vagy hogy is írják: sorbet, serbet, szorbet, szörbet, szerbet? Mert ennyiféleképpen találtam leírva!)
Alapul Röné (Az élet napos oldala) Epersorbetjét vettem, aszerint használtam kb. 0,5 kg rebarbaraszárat, bár lehet, hogy több is volt, 1,5 dl vizet és kb. 15 dkg cukrot. Citromot nem tettem bele, mert elég savanyú volt ez így, ellenben a sziruphoz a másfél deci vizet a rebarbara főzőlevéből használtam. A rebarbarát tisztítás és darabolás után megfőztem (puhára főtt, de nem főztem szét, úgyis turmixoltam) és kihűtöttem. A szirupot is kihűtöttem, végül összevegyítettem és két tálkában ment a fagyasztóba. A későbbiekben úgy jártam el, ahogy Röné is írta. Érdekes, és egyben nagyon finom íze lett, Kisebbikem is csak amúgy gyúrta magába, hát még a Nagyobbikom! De még én is!:-$ Férjemnek is ízlett, sőt a szomszédlánynak is. :)

2 megjegyzés:

Kati írta...

Nálunk is paradicsomleves volt a héten :), de mi ezt IS másképp főzzük. :) (Reszelt sajttal, hagyma, lestyán nélkül, konzervpépből.)
Állandóan rácsodálkozom, miket főzöl! Olyan jó! Én nem nagyon merek új dolgokat kipróbálni - Tomi nagyon a hagyományos ételek híve. :s Meg egyébként is. Hol veszel pl. rebarbarát? :o :P

sedith írta...

Reszelt sajttal? Na, így még sosem próbáltam. Írd le egyszer, hogyan készíted! Én egyszer főztem sajtlevest, annak is húzta az orrát az uracskám.
De én merek próbálkozni. Az én férjem olyan, hogy pl. a bablevesnek ne legyen más íze vagy zöldség benne, a flekken is maradjon meg klasszikusnak, meg még néhány ilyen régi, megszokott étel, de ha valami újat csinálok, azt megkóstolja. És vagy ízlik vagy nem. Azért nagyjából tudom, hogy mi az, amit megenne vagy sem. Nem mondom, néha melléfogok nála, de eléggé ritkán. Én úgy szoktam csinálni, mint ahogy másoknál is sokszor olvastam. HA kipróbálok valami újat, akkor melléje mindig készítek valami nagy kedvencet, hogyha az új nem jön be, mégis kárpótoljam valamivel.:D

HA jó a paradicsomtermés egy évben, akkor én biztos teszek el paradicsomlevet, szüleim, anyósék, sógornőmék mindig termesztenek és mi is kapunk belőle. Úgyhogy, ha csak nem muszáj, akkor én házi dolgokból főzök (persze, nem oldható meg mindig), még a ketchuppal is megpróbálkoztam. Én és a lányok nagyon szeretjük (és mindenki más, aki megkóstolta), de a férjem pl. nem szereti. Neki túl tömény, azt mondja. Attól én ezután is fogom készíteni, mert szerintem százszor jobb az üzletinél.
Jaj, és a rebarbarát is sógornőm kertjéből "vettem".:D De a tárkonyt a piacon, mert pillanatnyilag senkinek sincs a családban.
Puszi

2009. május 22., péntek

Egyveleg

Bejegyezte: sedith dátum: 12:41
Az elmúlt időszak nem volt valami gasztroélménydús. Persze, főzni főztem, de nem alkottam. Normális, megszokott, lehetőleg olcsó, és lehetőleg ennél is gyorsabb ételeket készítettem.
Mondjuk, a vasárnapi ebéd Édesanyáméknál különleges volt, egyrészt, mert az Ő születésnapját ünnepeltük, másrészt pedig, mert nem nekem kellett főzni. Na jó, a tortában azért „benne volt a kezem”!

Ani korpaciberével savanyított zöldséglevest főzött, Édesanyám krumplipürét és sült csirkét készített friss káposztasalátával, a torta pedig (nem jár nevetni!) a mostanában már kétszer is elkészített Diplomata volt, de ezúttal nem mazsolát tettünk bele, hanem durvára reszelt étcsokit. A három tekercset pedig nem egymás mellé helyeztük, hanem piramist alkottunk belőlük. Tetejét tejszínhabbal vontuk be és díszítettük néhány (félresikerült) csokilevélkével, illetve primulavirágokkal.



A hétköznapokban készítettem Mártásos krumplit, ami tulajdonképpen krumplifőzelék, de a nevét így „örököltem”, tehát így használom. Nagyon finom lett annál is inkább, mert újkrumpliból csináltam. Nálunk, és most már nálam, lehetőleg ez az első étel, amit újkrumpliból készítünk/készítek. Jó sok friss petrezselyemzölddel, jó sok tejföllel, mennyei!

Még főztem túrós laskát (tésztát), paszulylevest (bableves) csülökkel – friss tárkonyt tettem bele és nagyon finom volt; volt még bécsi szelet paradicsom-hagyma-uborkasalátával; hamburger, azaz fasírt, hamburgernek álcázva, jó sok hagymával, paradicsommal; volt szalonnás gulyás, hogy csak néhányat említsek.

Egyik nap paradicsomlevest főztem. A paradicsomlevesnek nálam az a jellegzetessége, hogy sosem készül úgy, mint legutóbb. Mindig a pillanatnyi kedvemtől, hangulatomtól, rászánt időtől, illetve a hűtő, kamra tartalmától függ. Van, hogy hússal csinálom, van, hogy vékonylaskával (cérnametélttel) vagy nokedlivel (mama mindig így csinálta), esetleg rizzsel, netalán zöldségesen, mondom, mikor hogy. Egy másik változat itt. Rizzsel ÉS lestyánnal viszont még nem készítetttem. Főleg azért, mert Férjecském nem szereti a lestyánt. Mármint állítólag, mert úgy megette, azt sem tudta, mit eszik. Igaz, rákérdezett, de zellerzöld válaszom után boldogan kanalazta tovább. (Mea culpa, ne nevessetek ki!)

Egy hagymát felaprítottam és olajon üvegesre pároltam. Ekkor rászórtam kb. két maréknyi rizset és néhány percig kevergetve, azt is pirítottam. Végül felöntöttem két pohár vízzel és hagytam párolódni. Amikor a rizs már megpuhult, felöntöttem 1 üveg (kb. 7 dl volt) paradicsomlével és behabartam lisztből és kevés tejfölből, illetve vízből készült eresztékkel (habarás). Kiforraltam, majd ízesítettem sóval és cukorral, végül pedig beleszórtam az apróra vágott lestyánt. Persze, lehet ezt petrezselyemmel vagy zellerrel is megszórni. Nagyon finom lett.

Hoppá, most jut eszembe, hogy egyik nap rebarbara sörbetet is készítettem. (Vagy hogy is írják: sorbet, serbet, szorbet, szörbet, szerbet? Mert ennyiféleképpen találtam leírva!)
Alapul Röné (Az élet napos oldala) Epersorbetjét vettem, aszerint használtam kb. 0,5 kg rebarbaraszárat, bár lehet, hogy több is volt, 1,5 dl vizet és kb. 15 dkg cukrot. Citromot nem tettem bele, mert elég savanyú volt ez így, ellenben a sziruphoz a másfél deci vizet a rebarbara főzőlevéből használtam. A rebarbarát tisztítás és darabolás után megfőztem (puhára főtt, de nem főztem szét, úgyis turmixoltam) és kihűtöttem. A szirupot is kihűtöttem, végül összevegyítettem és két tálkában ment a fagyasztóba. A későbbiekben úgy jártam el, ahogy Röné is írta. Érdekes, és egyben nagyon finom íze lett, Kisebbikem is csak amúgy gyúrta magába, hát még a Nagyobbikom! De még én is!:-$ Férjemnek is ízlett, sőt a szomszédlánynak is. :)

2 megjegyzés on "Egyveleg"

Kati on 2009. május 22. 22:16 írta...

Nálunk is paradicsomleves volt a héten :), de mi ezt IS másképp főzzük. :) (Reszelt sajttal, hagyma, lestyán nélkül, konzervpépből.)
Állandóan rácsodálkozom, miket főzöl! Olyan jó! Én nem nagyon merek új dolgokat kipróbálni - Tomi nagyon a hagyományos ételek híve. :s Meg egyébként is. Hol veszel pl. rebarbarát? :o :P

sedith on 2009. május 23. 8:16 írta...

Reszelt sajttal? Na, így még sosem próbáltam. Írd le egyszer, hogyan készíted! Én egyszer főztem sajtlevest, annak is húzta az orrát az uracskám.
De én merek próbálkozni. Az én férjem olyan, hogy pl. a bablevesnek ne legyen más íze vagy zöldség benne, a flekken is maradjon meg klasszikusnak, meg még néhány ilyen régi, megszokott étel, de ha valami újat csinálok, azt megkóstolja. És vagy ízlik vagy nem. Azért nagyjából tudom, hogy mi az, amit megenne vagy sem. Nem mondom, néha melléfogok nála, de eléggé ritkán. Én úgy szoktam csinálni, mint ahogy másoknál is sokszor olvastam. HA kipróbálok valami újat, akkor melléje mindig készítek valami nagy kedvencet, hogyha az új nem jön be, mégis kárpótoljam valamivel.:D

HA jó a paradicsomtermés egy évben, akkor én biztos teszek el paradicsomlevet, szüleim, anyósék, sógornőmék mindig termesztenek és mi is kapunk belőle. Úgyhogy, ha csak nem muszáj, akkor én házi dolgokból főzök (persze, nem oldható meg mindig), még a ketchuppal is megpróbálkoztam. Én és a lányok nagyon szeretjük (és mindenki más, aki megkóstolta), de a férjem pl. nem szereti. Neki túl tömény, azt mondja. Attól én ezután is fogom készíteni, mert szerintem százszor jobb az üzletinél.
Jaj, és a rebarbarát is sógornőm kertjéből "vettem".:D De a tárkonyt a piacon, mert pillanatnyilag senkinek sincs a családban.
Puszi

Related Posts with Thumbnails